32.fejezet~

-Úristen, annyira izgulok! - toporzékolt egy helyben a Silver Maknae, kezében a mikrofonnal, miközben várták, hogy első fellépésükkor sorra kerüljenek -Vajon hogyan fogadnak a rajongók?
-Lefújolnak és istenítenek engem. - kacagott fel ördögien a duó másik tagja.
-JungKook! - szólt rá Rap Monster, mire a fiatalabb elhúzta a száját -Szerintem érdekesen fognak viszonyulni hozzád, jó értelemben. Európai fellépő nem igen volt még debütáltatva Dél-Koreában és elég sok pozitív komment érkezett a videó alá. Szerintem nyert ügyetek lesz. - kacsint a végén a két mellette álló lányra a tapasztalt rapper.
-Én attól még félek. - harapott alsó ajkába a(z) RT leader, próbált nyugodtságot sugározni, de nem sikerült neki.
-Figyelj, noona! - állt elé mosolyogva a Golden Maknae -Sok tehetséges embert ismertem meg eddig, és te pont, hogy közéjük tartozol. Ha elhiteted magaddal, hogy sikerülni fog, akkor bizony aratsz a színpadon és máshol is!
-Köszönöm JungKook. - ölelte meg a fiút, majd a többi tag is csatlakozott hozzájuk, biztatásképpen pozitív megjegyzésekkel illették őket.
Amíg ők tárgyaltak, addig több banda is elhaladt mellettük, de amikor a GOT7 jelent meg, MinJi alélt el, és lélekben cseppfolyós állapotot vett fel.
-Angyalka, minden oké? - kérdezte aggódva az előtte álló HoSeok.
-BamBam. - suttogta halkan, hogy még véletlenül se hallja meg más.
-Ja, hogy a fanja vagy. - értelmezte a helyzetet V -Meg szeretnéd ismerni?
-Jézus, komolyan?! - csillogtak fel a lány szemei - Szabad?
-Miért ne szabadna? - nevetett fel Rap Monster -Na gyere!
Hogy ne legyen kellemetlen a helyzet a(z) RT többi tagja is ment velük megismerkedni.
-Sziasztok! - köszönt Rap Monster, amit a másik csapat boldogan fogadott. Örültek egymásnak, hiszen régóta nem beszéltek -Lenne négy lány, akiket bemutatnánk nektek. Srácok! Ők itt a Rocket Team. Csajok! Ők itt a GOT7. Szerintem egymás neveit tudjátok.
-Azta! Élőben még szebbek vagytok. - bókolt egyből BamBam, aki közvetlen MinJi mellett állt. Természetesen fülig pirult a megjegyzéstől, amit egy szemfüles Bangtan tag észre is vett.
-Tényleg, srácok! - verekedett JiMin MinJi és BamBam közé ,,észrevétlenül", mire a többiek értetlenül fürkészték őt -A menedzserek kerestek titeket az előbb és mondták, hogy szóljunk nektek.
-Ó! Igaz. - kapott a fejéhez Jin -Az öltözőknél várnak titeket.
-Hát akkor legközelebb még ütközünk srácok. - húzta el száját Rap Monster kezelve velük és ahogy a többiek is elköszöntek, indultak is az öltözőikhez, MinJi pedig hátul koslatott szomorúságában, hogy nem volt több alkalma beszélni BamBam-mel.
Ahogy sikeres fellépésük után indult vissza a két csapat a céghez, az igazgató rögtön egy megbeszélést rendelt el, amit a testvércsapatok kíváncsian vártak, hiszen nem tudták, hogy miről fog szót ejteni PD-nim.
-Nos, először is gratulálni szeretnék a két leányzónak, hogy nem pánikoltak be az első fellépésükön és helyt álltak. Ügyesek voltatok. - mosolygott elégedetten az alacsony termetű férfi, kin egy fehér póló volt egy fekete zakóval -A fiúk is sikeresen comeback-eltek és mivel elég sokat dolgoztatok úgy döntöttem, hogy egy kis pihenést igazán megérdemeltek. Gyere be Lili! - mindenki a bejárat felé pillantott és eggyel hűltek el a lányok, amint meglátták, hogy ki tiszteli meg őket a megjelenésükkel -Az RT számára bizonyára ismerős a kisasszony, aki el fogja őket navigálni a téli vakációjukon.
-Micsoda? - döbbent meg a négy lány, de legfőképp a maknae és a leader.
-A sok kitartó gyakorlás és szereplés után egy hét pihenésre mentek Guam-ra.
Mindenki összenézett és meglepett arcuk mindent kifejezett, bár az előbbi vendég látogatása is elég hatást ért már el.
-Ennyire azért ne örüljetek! - szólalt meg PD-nim, mire vigyorogva rákapja mindenki a fejét.
Nagy sebességgel köszönték meg és felállva hajoltak meg, ezzel együtt leintette őket, mivel még mondani valója volt.
-A kisasszony azért jött ide, hogy mint idegenvezető és programszervező álljon helyt az utazásotokon. Mivel hideg van, többnyire beltéri foglalatosságotokon fogtok részt venni, viszont nem hiszem, hogy azok nem lennének izgalmasak.
-Egyáltalán nem. - mosolyog a sötétbarna, copfba fogott hajú lány -Elég sok program van és egyik sem mondható unalmasnak, de ezekről majd ha megérkeztünk, beszámolok.
-Igazán köszönjük. - hajol meg kissé a férfi -Holnap délutánra van jegyetek a repülőgépre, addig pakoljatok össze és holnap, délelőtt kilenckor ugyanitt búcsúzunk. Jó éjszakát kívánok!
Ahogy kiléptek a tárgyalóteremből, úgy vetült a négy lány barátnőjük nyakába, aki a hirtelen súlytömegtől jó, hogy nem bukott hátra.
-Sziasztok lányok! - jelent meg az RT menedzsere -Örültök egymásnak?
-Nagyon. - kiabált a kupacból ChiChi, majd szép lassan eltávolodtak a középen álló lánytól, ki kissé összenyomódott a szorítástól -Maga is jön velünk Guam-ra, oppa?
-Igen, ahogy a fiúk menedzsere is. - mutatott a háta mögé, ahol nagy léptekkel jött a laza stílusban öltözött fiatal férfi.
-Olyan burkoltan írtál, hogy semmit nem tudtam kivenni belőle. - intézte szavait MinJi Lilinek, akinek a mosolya levakarhatatlan volt, bár ez nem volt másképp a többi lánynál sem.
-Meg akartalak lepni titeket. - mondta szégyellősen.
Beszélgetés közben elsétáltak a lányok a földszinten lévő pihenő részre és ott beszélgettek tovább, amíg végül Lilinek nem kellett mennie és az RT is haza menetelt indított, hogy ki tudják magukat pihenni és be tudjanak pakolni arra az egy hétre, míg a távoli kis szigetre utaznak téli szünetre a Bangtan-nal együtt.
-Én annyira izgatott vagyok. - ugrált egy helyben a maknae a dormjuk nappalija közepén.
-Örülhetsz JungKook-kal. - cukkolta a fővokál MinJi-t, hiszen elég sok vitába keveredett a két csapat maknae-ja. A kis összeugrás tárgya mindig ,,Ki a legjobb maknae?" címért vívódott, amit minden találkozásnál eljátszottak. Egymás idegeire mentek, de élvezték, hogy hülyeségeket vághatnak a másik fejéhez.
-Jaj! - fintorodott el -Mindig azzal van, hogy az arany menőbb mint az ezüst és ezzel felidegesít.
-Hagyd rá! Majd megunja. - morgott a telefonja elől Hanna.
-Te meg igazán elkezdhetnél összepakolni. Köszi. - haladt a fürdő felé a leader.
Míg ő tisztálkodott, addig a maknae a saját szobájukban rakott rendet és pakolt be egy hétre. A két további tag pedig halk eszmecserét folytatott a nappali kanapéján.
-Mindkettőnknek tiszta, hogy közelebb kerültek egymáshoz. - tette le a telefont HaNi.
-Az egyik páros nem éppen a legjobban titkolja. - húzta fel egyik lábát az idősebb -Viszont a fiatalabbakban még csak most tudatosul.
-Tennünk kell valamit, hogy ne csak szenvedés legyen ebből! - nézett a másik szemébe mélyen a vörös hajú.
-De sürgősen.
,,Szervezkedés level elder couple."

31.fejezet~

Minden a lehető legnagyobb gyorsasággal haladt az év vége felé a BigHit Entertainment dolgozói számára. A stábosok agyfáradalomban éltek, miközben a Bangtan Sonyeondan comeback-jéhez készülődtek, ugyanis a banda egyes tagjai nem akarták megkönnyíteni a dolgukat azzal, hogy nyugodtan ülnek végig alig fél órát, még a sminküket és a frizurájukat elkészítik, hogy minél hamarabb végezzenek a forgatással. Még véletlenül sem. Viszont amilyen szorgosan tanulták meg a szöveget és a zenéhez a koreográfiát, olyan beleadással lettek készen a klippel is. Ám nem csak őket vették körül, hanem a Rocket Team is tevékenyen gyakorolták be a két videójukhoz a táncot, amit október utolsó hetében fel is tettek a nemrégiben megnyitott Youtube csatornájukra. Bíztak hozzá, hogy meg fogják tudni kedvelni őket az országban lévő rajongók és nem rohanják le őket azzal, hogy el akarják kobozni a lehetőséget más, Dél-Koreában debütálni készülő banda elől. De nincs olyan banda, akit ne támadnának le valamiért, ezért őket meg végképp nem tudta ez elkerülni, viszont egyik lányt sem olyan fából faragták, amelyik könnyen törik az ilyenek hallatán, láttán. Ezen kívül pedig le voltak foglalva egyéb dolgokkal is. Három napjuk volt a minden évben felrakandó, halloweeni dekorációig és ki kellett még találniuk azt is, hogy minek akarnak beöltözni, plusz két páros külön készült egy kis duó debütálására, akik nem olyan sűrűn, de előrukkolnak egy-egy számmal. - Ha már itt tartunk a lányok elkészültek első két dalukkal, amik az Undead albumjába fognak szerepeltetni.
Mind az RT, valamint BTS leader-ei és maknae-jai izgatottak voltak, hogy ilyenben is részt vehetnek. Míg Rap Monster Kid-del alkotott duót, addig MinJi JungKook-kal. Kiegészítették egymást mindannyian. A többi tag azzal cukkolta őket, hogy míg a KidMonster párosnál NamJoon nem tud táncolni, addig Kid énekelni, ugyanakkor a MinKook-nál MinJi nem tud menőn viselkedni, annyira nem ért JungKook a divatos öltözködéshez.
Miközben a hip-hop duók az öltözőikben voltak, hogy előkészüljenek a külön termekben folyó forgatáshoz, addig a többiek kint várták türelmetlenkedve, hogy milyen külsőt öltenek fel.
-Függönyöket aggatnak rájuk, hogy ilyen sokáig vannak bent? - dobolt idegesen a lábával HoSeok.
-Eonni! - hallottak meg egy nyavalygós hangot -Nem kell az az öv!
-De igen! - szólt rá az egyik öltöztető az RT maknae-jára, míg ráadta a fekete, aranycsatos övet -Na, látod! Sokkal jobban kiemeli az alakod.
-Van olyanom is? - nézte meg magát, mire egy kisebb fintor jelent meg arcán.
-Aj! - legyintett -Akkor is szép vagy. - és ment is vissza az öltözőbe, hogy a másik leányzót is gatyába rázza.
-De csinos vagy dongsaeng! - kiállt fel meglepődötten V.
-He? - kérdezte csöppet sem értelmes mimikával.
-Basszus! - sikoltott fel JiMin és gyorsan kiszaladt a díszlettel berendezett teremből.
-Ezt meg mi lelte? - nézett döbbentem a mellette elsuhanó alakra a Golden Maknae, majd követte őt Rap Monster is kilépve az öltözőből.
-Kijött MinJi és ő megveszett. - vigyorgott TaeTae és levágódott az egyik székre, HoSeok mellé.
-Lehet túlfőtt a látványon. - gúnyolódott.
-Haha! - durcáskodott Angyalka.
Már épp élezte a nyelvét egy finom, csípős megjegyzésre, amikor meglátta, hogy az eonni-ja épp jön ki az öltözőből, ezért inkább megjegyezte magának, ha ketten lesznek a másik maknae-val, akkor rajtaüt.
-Eonni! - takarta el magát szégyellősen -Nem lehetne valami kevésbé kivágott felsőt viselnem?
-Nem. - felelte KwangSeo, aki már a hat ott töltött évével, az egyik legidősebbnek mondható dolgozó -Ez illik a koncepcióhoz és pont. Meg amúgy is nagyon szép alakod van, szóval nem panaszkodnék.
-Én nem így vélekedem erről, de rendben. - húzta el száját és a többiek mellé sétált, karba tett kézzel, bár azzal még jobban kiemelte a dekoltázsát -Most mi van? - kérdezte a leesett állal néző társaságon.
-Gyönyörű vagy. - nézte még tovább ámulattal YoonGi, amire Kid csak elfordított, kipirult fejjel díjazta megjegyzését.
-Dongsaeng! - futott nagy lelkesedéssel ChiChi a meglepett leaderhez, de nem csak ő nézte földöntúlinak a lányt, hanem a körülöttük lévők is.
-Igen!? - kérdezte félve, mert tudta, hogy a lány elég szeleburdi ahhoz, hogy minden hülyeséggel előálljon. Néha már fájt a hülyeségük neki főleg, ha az mindennapos.
-Van pocky a büfében. - vigyorgott sajátos módon boldogan, a mosolya akár egy halálhuszárnak, aki épp ölni készül és teljesen fel van tüzelve.
-Eonni! - kiáltott fel mellőle a maknae.
-Igen? - kérdezte felhúzott szemöldökkel, miközben a lánynak csillogtak a szemei és a telefonját az idősebbik képébe nyomta.
-Úristen! - esett le az álla -Ez komoly?
-Olyan komoly, mint az hogy vonzódtok egymáshoz Suga oppa-val. - közölte halál komolysággal, mire a leader elhúzta a száját a többiek pedig jót kuncogtak ezen.
-Mi a nagy döbbenet tárgya? - kérdezte Jin végül.
-Az mellékes. - legyintett az idő közben Silver Maknae nevet kapó RT tag -Majd kiderül hamarosan.
-Dongsaeng! - ordított fel Hanna is, aki a falnak dőlve beszélgetett J-Hope-pal.
-Mi bajod van már neked is? - nézett a háta mögé, a lányra.
-Semmi, csak az idegeidet akarom tönkre tenni. - nevetett fel gonoszul és tovább folytatta azt, amit félbehagyott.
-Esküszöm két hétig elköltözöm Amerikába, és itt hagylak titeket egyedül. - közölte halántékát masszírozva a kivasalt, hidrogénezett szőke hajú lány.
Világos tincsei tökéletesen omlottak le vállára, mit egy fekete bőrdzseki takart, alatta pedig egy bordó, hosszú, mélyen kivágott, derékig érő felső takart. Formás lábait egy szintén fekete, feszes bőrnadrág font körbe, annak végien egy-egy bakancs díszelgett.
Angyalka már épp szólásra nyitotta volna a száját, de ekkor szóltak, hogy a Beam of Light - ez lenne Kid és Rap Monster duó neve - máris kezdi az első daluk, a(z) In My Mind forgatását, először a teremben, majd nyílt téren, Szöul külvárosában, ami majdcsak másnapra lett esedékes. A staffost követte a duó és őket Jin, Hanna, Suga és V. Nem is sokára rá a maknae duók, akik a Hell of Children nevet viselték, sorra kerültek, viszont ők a szabadban kezdték, hogy a két szomszédos teremben szóló zene ne mosódjon össze, ezzel megzavarva a forgatást. Hiába a vastag fal, nem nyom el minden zajt.
Őket a többiek követték, majd ahogy JiMin megjelent újból, ő i csatlakozott hozzájuk, ám csak fél szemmel nézte, akkor is csak JungKook részét, mert valamilyen taszító erő nem hagyta, hogy végignézze Min Ji, mégis vonzotta a tekintetét a lány. Akárhogyan is próbált ellenállni a csábításnak, akaratlanul is a testvércsapat maknae-jának a hosszú lábait kezdte bámulni, mik teljesen fedetlenek voltak, csak egy combközépig érő, derekán fekete, csatos övvel rögzített fehér szoknya takarta. Felső testét egy melleken át futó, lila anyag takart, mik a hátán találkoztak és oldalain egy kis részt kivágva hagytak. Dekoltázsa szintén mély volt és háromnegyedes ujja takarta csak vékony karjait.
-Dongsaeng, nagyon el vagy veszve. - bökte oldalba az elbambult srácot Ho Seok, aki mellette állt pár tíz centire és leste a forgatást.
-Ne is mond, hyung! - sóhajtott a fiú -Úgy érzem, hogy megszegtem a szerződés egyik pontját.
-Ez ellen nem tehetsz semmit, JiMin. - nézett a fiatalabbik, szinte testvérként kezelt bandatagra -Ha te úgy érzel, akkor úgy érzel. Ennyi. Nem lehet mit kezdeni az érzelmekkel és a vágyakkal.
-Akkor is! Ez az egy vonatkozott arra, amit merőben el akartam kerülni és most ez lett belőle.
-Figyelj! - rakta biztatóan a vállára kezét J-Hope -Te döntöd el, hogy mit teszel. Természetesen elmondhatod nekem is, ha bánt valami, szívesen meghallgatlak, de neked kell ezt helyreraknod magadban.
JiMin csak mélyet sóhajtott és a gondolataiba meredt. Hogyan is tudná úgy megoldani a problémáját, hogy más ne vegye észre a benne tüzelő érzelmeket? Teljesen elveszettnek érezte magát.
,,Hosszú évek lesznek, amiket együtt töltünk... MinJi dongsaeng."

30.fejezet~

*Kid POV.*

-Nem merem megkérdezni, de hol van az a négy idióta? - félve pillantottam Hannára, mert tudtam, hogy a válasza, az nem sejt semmi jót.
-Nem tudom. - rágcsálta aggódva alsó ajkát.
-Ettől féltem. - dőltem a folyosó falának és az előttem álló Bangtan leader-jétől kértem telepatikus úton segítséget.
Amint MinJi JungKook-ot kezdte üldözni, Alexa próbálta őket lenyugtatni, de kevés sikerrel, mert a Golden Maknae hirtelen csuklójánál ragadta és elkezdte hurcolni valamerre. Több sem kellett ChiChi-nek, utánaeredt JiMin-nel együtt és TaeTae is el akarta kapni a fiatalabbat, azzal az indokkal, hogy az elvtársait visszaszerezze. Azóta sem találjuk őket, pedig az épület ismertebb részein kerestük, és hiába váltunk kisebb csapatokká, egyszerűen hamuvá lettek.
-Srácok! Megtaláltam őket. - állt meg mellettünk lihegve Jin, mögötte pedig kullogott TaeHyung és ChiChi.
-És a JiJi? - kérdeztük hárman, egy emberként.
-Ott jönnek. - mutatott maga mögé TaeTae és mellém sétált -Vagyis JiMin hozza MinJi-t.
-Mi a...? - döbbentem le, ahogy megláttam az alvó maknae-t, a kockahasú ölében, amint az cipeli őt.
-Oké. - dőlt elborult aggyal Hanna a falnak -Ez nekem túl sokk.
-Hogy a francba tudott elaludni? - ocsúdtam fel pár másodperc múltán.
-Halkan dongsaeng! - csitított el JiMin, ahogy csatlakoztak hozzánk.
-Hogy tudott elaludni? - kérdeztem valamivel halkabban.
-Fáradt volt már és elbújtunk a raktárba, ott pedig elaludt. - olyan ámulattal pásztázta MinJi alvó arcát, mintha egy csodát tartott volna a kezében. Csoda, ha ilyen békés. Szeretem, amikor alszik.
-Hát akkor vidd be a próbaterembe és a kanapéra rakd le! - nyitottam ki nekik az ajtót.
-Ott vannak! - hallottunk távolról egy kiáltást, amire egyből a hang irányába fordultunk.
-Jé! - csodálkozott el Rap Monster -A maknae-nk és a rappereink. Köszönjük, hogy megtisztelsz a jelenléteddel JungKook.
-Bocsánat hyung. - hajtotta le a fejét elszégyellve magát JungKook.
-Engem nem szidott le. - kuncogott Alexa, halkan suttogva Hannának... De nem elég halkan.
-Alexa! - fordultam felé, mire ő kihúzta magát -Te és Angyalka fogtok a dormban minden házimunkát végezni egy hétig, és reggelente ti csináltok kaját is.
-Mi van? - nézett rám nagy szemekkel, mire JiMin után eredtem, be a próbaterembe.
Fogyatékos egy társaság, meg kell hagyni.
-Dongsaeng! - sétált mellém Hanna és kezét nyújtotta -Jó voltál.
-Kösz. - csaptam bele elmosolyodva.


*Este fél nyolckor, az RT dormjában~
 -Úristen! - vinnyogott a maknae, miközben gondolatban már körbeszaladta már legalább hatszor Szöult, a boldogságtól.
-Még mindig nem hallom a tévét. - szólt rá minimum ötödjére Hanna, aki a nappaliban ült és bámulta a tévét.
-De annyira boldog vagyok. - toporzékolt egy helyben, majd felém fordult -Tényleg engem nézett? És ölben vitt, meg minden?
-Hazudnék én neked?
-Igen, de erről nem. Uram atyám!
-Nem bánnám, ha fangörcs helyett segítenél mosogatni. - dünnyögött Alexa a mosogatónál állva.
-Hagyj! Ilyen állapotban nem tudok csinálni semmit. - dőlt el a padlón és ott hempergőzött tovább.
-Na jó. Ezt nem bírom tovább hallgatni és nézni. - állt fel a helyéről Hanna. Hirtelen egyikünk sem tudta mire készül, majd már csak akkor, amikor megfogta Angyalka két karját és a földön kezdte el húzni, egészen a szobánkig, végül tutyimutyin dobta le magát a kanapéra, ahogyan visszatért.
-Hova hajítottad? - kortyoltam bele újból a cappucino-mba, amikor már vagy öt perce nem láttam a maknae-nkat.
-Bebugyoláltam a paplanjába. - vigyorgott elégedetten.
-Jesszus! - nevettem fel elszörnyülködve és lerakva a bögrém, besétáltam a közös szobánkba, és lám! Tényleg ott feküdt az ágyon, viszont kibújt a takaró közül és azt inkább a fejére húzta.
-Minden oké? - kérdeztem leülve mellé, miközben lassan lehúztam fejéről az anyagot egy vörös pofit láttam meg -Beteg vagy?
-Nem. - motyogta összehúzva magát -Csak... Ahogyan belegondolok, hogy a karjaiban tartott. Olyan hihetetlen és zavarba ejtő.
-Ahaa~
-Eonni...
-Hm?
-Azt hiszem szerelmes vagyok.
-JiMin-be? - néztem a szemeibe félig-meddig félve.
-Ühüm...
,,Basszus! Pont ezt kellett volna elkerülnünk..."

29.fejezet~

*Kid POV.*

-Eonni! - tápászkodott fel Angyalka és odasétált hozzánk -Sok boldogságot nektek!
-Te kis... - léptem hozzá, de ő addigra már visszaügetett JiMin-hez, akivel lepacsizott -Pimaszok. Te meg ne mondj el olyan dolgokat, amik nem másokra tartoznak. - intéztem az utolsó pár szót suttogva Yoon Gi-nak, mire ő a fülemhez hajolt.
-Én csak büszkélkedek, hogy megtörtént ilyen is. - ahogy elhúzódott és szemeimbe fúrta tekintetét, nem bírtam megállni, hogy elforduljak, a zavarom megjelent pír formájában is. -Menjünk el valamit enni! Biztos éhesek vagytok.
-Nem rossz ötlet, hyung. - ugrott fel TaeTae és Hopival versenyezve szaladtak ki, majd lassan a többiek is, míg a JiJi páros túlbuzgóan jókedvüket mutatva mentek ki utolsóként, minket hátrahagyva és közben ezeket a szavakat intézték nekünk:
-Aztán siessetek, mert a végén rosszra gondolunk!
-Ezért nem kap vacsorát MinJi. - jelentettem ki határozottan egy sóhajtás keretében.
Már épp léptem volna, amikor Yoon Gi gyengéden megragadta a csuklómat. Értetlenül pillantottam rá, egy hirtelen mozdulattal magához rántott és tenyerével közrefogta arcomat.
-Bocsánat. - lehelte ajkaimra és lecsukódni készülő pilláival lassan hozzányomta puha párnáit az enyéimhez.
Mondhatni teljes extázisba kerültem és csak pislogtam, mint borjú az új kapura, teljesen lesokkolódtam és meredt szemekkel bámultam az éppen engem csókoló srác arcára, hogy csak na...! Ahogy eltátottam a számat, nyelvével befurakodott szám belsejébe és felkutatva nyelvem, már engem sem érdekelt semmi. Kiélvezve a helyzetet vetettem át karjaimat dereka körül és húztam magamhoz, majd nyelveink csatát vívva harcoltak tovább. A külvilágot kizártam és páromra koncentráltam, de nem is annyira sokáig, hiszen alig fél perccel később már levegőt követelt mindkettőnk.
Kicsit elhúzódva egymástól, a másik fél szemeiben gyönyörködtünk. Mikor feleszméltem, a leglányosabb zavaromban léptem el tőle és szinte égő számra helyezett kezemmel iramodok meg az ajtó felé, egyenesen a földszinti büfébe. A folyosón lassabbra veszem a tempót és próbálom minden gondolatom helyrerakni, mit mondjak a többieknek, hol voltam ilyen sokáig...?
-Dongsaeng! - pattant fel helyéről Alexa, ahogy meglátott és rögtön átkarolva vezetett az egyik kis asztalhoz, ahol még JungKook és V ült, a többiek pedig két másiknál -Hol voltál? És hol hagytad Suga-t?
-Én mosdóban voltam. - jutott eszembe egy frappáns füllentés, aminek nagyon örültem -Yoon Gi meg nem tudom hol van.
-Ott! - kiállt fel V és abba az irányba kezd mutatni, ahonnan én jöttem.
-UH! - szökdécsel el ChiChi hozzá is és pechemre őt is ide vezeti, miközben egy abszurd kérdést tett fel neki -Nem akarsz dongsaeng-gel kavarni?
-Te bolond vagy? - rivalltam rá az akkor már teljesen vörös fejemmel és levágódtam TaeHyung mellé, aki rám néz.
-Kérsz kekszet? - nyújtott felém egy félig teli zacskót, amiben csokis keksz volt.
-Igen. - feleltem durcásan és kivéve belőle egy maréknyit, azokat kezdtem el tömni a pofazacskóimba.
-EONNI!! - hallottam meg MinJi hangját, amitől fejem rögtön rávágódott az asztalra és vártam a végső ütést -Azt mondta oppa, hogy holnap elmehetnénk hozzájuk este. Kérlek!
-Nem. - jelentettem ki egyszerűen.
-Miért? - szontyolodott el és leguggolt mellém és úgy nézett rám könyörgő szemekkel.
-Nem fogunk menni, mert ti ChiChi-vel táncoltuk és mi Hannával nézzük.
-JUPPI!! - kiáltott fel boldogan Hanna, mire MinJi felállt és dobbantott egyet.
-Miért csak mi?
-Mert szemtelenek voltatok velem. - támasztottam meg oldalról a fejemet és úgy néztem rá.
-De... - biggyesztette le az alsó ajkát, majd határozottan Yoon Gi felé fordult -Minden a te hibád.
-Az enyém? - képedt el a srác -Miért?
-Mert ti kedvelitek egymást. - ahogy ezt kimondta én úgy csaptam a homlokomra, amire így visszagondolva, kicsit nagyobbat odavághattam volna magamnak, hogy megszűnjön a zavarom.
-Ez most jól esett? - kérdeztem meg a maknae-t.
-Igen, de még szükségem lenne valamire.
-Egy kalapácsra. - szólt közbe JungKook nevetve, és ahogy MinJi szúrós szemekkel közeledett egyre gyorsabban felé, ő úgy pattant fel és ebből kezdődött egy folyosón való, ovisok játéka.
-Jaj, atyám! - jajdultunk fel szinte egyszerre Rap Monsterrel, aki időközben mellénk verődött és érdeklődve felém pillantott -Kell nekünk egy hét szabadság.
-Azt hiszem, mire hazaérnénk már nem is lenne dormunk. - közöltem vele a tényt, mire megértően kezdett bólogatni.
,,Az beszél, aki majdnem felgyújtotta anno a konyhát egy rongy segítségével."




Sziasztok!^^ Remélem nem haragszotok a mostani rövid rész miatt, de igyekszem a legtöbbet kihozni magamból és nem túl későn hozni a részeket. Csak ebből soha nem lesz semmi, viszont remélem megértetek. :) Kéne egy kevés lelkesítés, szóval ha nem okoz gondot, még ha egy pár sor is, akkor írjatok nekem ide vagy Face-re is.
Köszönöm, hogy rendszeresen olvassátok a blogot és igyekszem majd a következő résszel, ahogyan tudok. :)

28.fejezet~

*Kid POV.*

*A próbán~

-Na de, akkor próbáljuk el még egyszer az elejét, mert soha az életben nem lesz ebből hiphop koreográfia. - álltam a tükör elé, miközben a lányok már a tizedik percüket töltötték a földön feküdve.
-Eonni! - nyűgösködött a maknae -Már két órája, egyhuzamban táncolunk. Pihenjünk egy kicsit!
-Ahogy akarjátok. - emeltem fel megadóan a kezem és törökülésbe vágtam magam.
-Amúgy... - érdeklődve fordult felém hason Alexa -Hogy-hogy a Sugci-val jöttél haza? Együtt voltatok a stúdióban este?
-Tényleg! - ugrott fel izgatottan Hanna is -Nem is mesélted mi volt.
-Jaj, lányok! - terültem el durcásan a parkettán -Nem történt semmi.
-És ezt szerinted el is hisszük? - nézett rám gyanakvóan Angyalka -Amúgy is... A vörös arcod nem ezt árulja el.
-Nem tudtok ti semmit. - hajtottam le lassan a fejem, hogy kevésbé legyen látható a tényleg piros arcom.
-Hagyjatok békén! - csapódott ki hirtelen a próbaterem ajtaja és egy csapatnyi fiút láttunk berobbanni a terembe, élükön Yoon Gi-val.
-Mr.Nyugodtság tombol. - követte tekintetével Alexa a srác lépteit, míg az le nem vágódott alig egy méterre mellém.
-Mi történt? - kérdeztem tőle.
-Reggel óta piszkálnak. - felelte durcásan -Amióta hallották, hogy veled voltam a stúdióban és jöttünk haza, teljesen felpezsdültek a hír hallatára. Még NamJoon is.
-Hűha! - adtam meglepődésemnek hangot -Ha ez vigasztal, engem sem hagynak békén a lányok.
-De csak azért, mert kíváncsiak vagyunk mi volt. - vágódott le HoSeok Hanna mellé, aki hirtelen ugrott egyet ijedtében.
-Halljátok! - csaptam figyelemképpen a combomra -Lefeküdtünk. Így elég kielégítő a válasz?
-TUDTAM!!! - csattant fel a két maknae egyszerre, amire egymásra pillantottak -Én mondtam hamarabb.
-Jézus Isten! - esett le állam a két vitatkozó fiatalabbon, míg a többiek megvitatták az előbb hallottakat -Ezek nem normálisak.
-Sosem voltak azok. - jött közelebbről egy hang, mire odafordulva majdnem orra puszit kaptam a szőkés-barna hajú sráctól, aki elnevette magát -Majdnem.
-Yoon Gi-yah! Meddig tartott, mire megtanultál rendesen dalt komponálni? - kérdeztem érdeklődve, az előző kínos pillanatot elterelve.
-Áh, tereled a témát. Sebaj. - vigyorgott -Hát nem mondom, hogy túl hosszú folyamat volt, de rövid sem.
-Ebből sokat megtudtam. Köszönöm. - vetettem felé egy műmosolyt és készültem felállni, hogy NamJoon-nal álljak beszélgetésbe, de ahogy felálltam, úgy kerültem vissza fekvő helyzetbe. Igen, abba. Mivelhogy Yoon Gi olyan szinten rántott vissza, hogy hatalmasat zakóztam, amivel kis híján kilapítottam.
-Szerintem őket el kéne választani egymástól, mert eléggé közveszélyesek. - hallottam meg Jin hangját, majd lassan igyekeztem feltolni magam a földről.
-A bordáim. - lélegzett fel Suga.
-Azért ennyire nem vagyok nehéz. - ültem a lábaira.
-Basszus! - kiáltott fel hirtelen és azzal a hévvel nyugodott le -Ez váratlanul ért.
Erre csak nyelvet nyújtottam rá és lemásztam róla.
-Gyanúsak vagytok. - méregetett Hanna és HoSeok.
-Meg se szólaljatok! - ültem le melléjük -A fellépés óta csak piszkáltátok egymást, viszont mostanában nagyon furcsák vagytok.
-Nem értem miről beszélsz. - vont vállat tök nyugodtam mindkettőjük, amire csak legyintettem és a hátamra feküdtem.
Behunytam a szemeimet pár percre és hallgattam a körülöttem lévők hangoskodását. A maknae-k azon vitatkoztak, hogy melyikük a jobb, míg JiMin és V csak röhögtek a kettőjük marhaságán. Rap Monster, Alexa és Jin pedig valahol, valamiről beszélgettek, ahogyan a mellettem lévő HaSeok páros is. Viszont a SWAG király teljesen eltűnt, és semmi életjelet nem adott magáról.
-Kit lesel? - jött egy hirtelen hang mellőlem, mire olyat sikítottam, hogy még én is megijedtem magamtól.
-Mi a... - kaptam a szívemhez még mindig sokkban.
A többiek persze jóízűen nevettek rajtam. Hát mert miért is ne!?
-Eonni! - csúszott mellém nagy lendülettel Angyalka -Lili most írt, hogy repül Szöulba, utána pedig a munka miatt meg Ausztráliába.
-Tényleg? - ragyogott fel a szemem, ahogy meghallottam, hogy régi, gyerekkori barátnőnk a közelünkben lesz.
-Ki az a Lili? - kérdezte mellénk verődve JungKook.
Mi sejtelmesen egymásra pillantottunk Angyalkával és a perverz, cselszövő arcunkat elővéve, kezdtük agyunkban forgatni a fogaskerekeket. Lili barátnőnk - csak úgy, mint mi RT - kpopper, elég régóta. Azon belül él-hal a Bangtan-ért és közülük is JungKook, aki a mindene. A fiú egész lényét imádta, és hiába, de ő a mindene.
-Hát tudod JungKookie... - kezdtem bele a mondandómba -Lili egy nagyon régi barátnőnk és ő is nagyon kedveli a Bangtan-t.
-U-u!!! - ficánkolt mellettem izgatottan a Golden Maknae -Ki a biasa a bandából? Noona, tudni akarom.
-Én is! - vágtatott oda hozzánk JiMin, aki Angyalkába kapaszkodott, hogy guggolás közben ne dőljön el. Sajnos, eléggé túlpörgő párosról beszélünk, szóval nem csoda, ha egyszer-kétszer egymásra esnek, akaratlanul is.
-Elmondjuk nekik? - nézett rám a maknae-nk, majd Hannáék felé fordult -Elmondjuk nekik?
-NE! - nevetett fel Alexa -Nem kell tudniuk. Majd Lili elmondja nekik egyszer, ha akarja.
-Fogunk vele találkozni? - kérdezi Rap Monster érdeklődve.
-Valószínűleg igen. - bólogattam -Egy utazási irodaláncnál dolgozik, ahol ide-oda utazik, mint összekötő. Van amikor telefonon, e-mail-en keresztül rendezi el a munkát, viszont van, hogy utaznia kell.
-Akkor viszonylag jól keres és elég szép helyeket láthat út közben.
-Aha. - feküdtem Angyalka ölébe.
-De Dia! - húzott el teljesen arrébb JungKook, mire a fél hasam kilátszódott a felgyűrődött felső miatt -Bocsi.
-Nem baj. - vigyorgok rá.
-Na! - dörzsölte össze tenyerét -Mit csináltatok tegnap hyung-gal a stúdióban?
-Hát körbehugyozom magam kétszer. - álltam fel hirtelen és távolabb mentem -Fel tudnátok fogni, hogy nem csináltunk semmit Yoon Gi-val tegnap este? He?
-Igen. - sétált mellém Suga -Csak magam alátepertem.
Ahogy a többiek egyszerre kezdtek ujjongani, azzal egyhuzamban esett le az állam. Ránézve azt láttam a tekintetében, hogy valóban nem szégyellte és még büszke is erre a tettére, eközben ott volt az a perverz, mégis gyerek mosolya, ami annyi lány szívét megdobogtatja. Sajnos, az enyémmel is ezt történt.
,,Kénytelen vagyok bevallani, de én kedvelem őt. Nem is kicsit..."

27.fejezet~

*Kid POV.*

*Öt nappal később~

Lassan éjfél volt és még mindig a stúdióban ültem, hogy gyakoroljam a pár napja tanultakat. Yoon Gi igyekezett elég érthetően és könnyedén elmagyarázni azokat a dolgokat, amiket tudnom kell ahhoz, hogy tudjak alapokat összeállítani. Viszont egyáltalán nem voltam biztos magamban és a képességeimben, ezért délután háromtól ott ültem és a közelgő ,,kis videónk"-hoz próbáltam szerkesztgetni annak alapját. Hát ez még akkor sem sikerült és én egyre jobban fáradtam elfele, pedig valamit kezdenem kellett, hogy ne nézzenek egy kész csődtömegnek. Mert akkor, abban a pillanatban én azt éreztem, hogyha nem kapom össze magam, a fenekemet fogom a földhöz verni kínomban.
Amikor már épp bóbiskoltam elfele egy halk ajtónyitódást hallottam meg, amire kómás fejjel hátrafordultam.
-Te még mindig itt vagy? - jelent meg a kis helységben Yoon Gi, aki teljesen üdének tűnt hozzám képest -Úgy festesz, mint akit hatszor kimostak egymás után.
-El tudom képzelni. - nyújtóztam egyet egy ásítás közben, majd hátradőltem a forgós fotelben.
-Délután mondták a lányok, hogy egy ideje már bent vagy itt.
-Hogy-hogy mondták? - általában nem mondtak semmit rólam, vagy hogy mit csinálok, mert vagy gyakoroltak, vagy elfeledkeztek rólam. Igen... Szeretik a leadert.
-Megkérdeztem. - dőlt hátra a kis kanapén egy csábos mosollyal az arcán, amitől enyhe fangörcsöt kaptam belül.
-Ahha. - bólintottam egy aprót, majd visszafordultam a gép felé, mondván magamnak, hogy akkor is befejezem az alapot, ha ő ott fog mellettem ülni.
-Meddig vagy vele kész? - húzódott közelebb hozzám és a monitort kezdte el bámulni -Meghallgatom.
Erre se szó, se beszéd ölemből felkapta a fejhallgatót és felhelyezve azt, elnyúlva az egérig az elejére tekert és elkezdte hallgatni a számot, ami még félig sem volt annyira jó és kész, ahogy én azt elképzeltem.
Semleges arckifejezéssel bámult egész végig, majd levéve a fejhallgatót a kezeimet az övéibe fogta és mélyen a szemembe nézett.
-Jó tanárod vagyok. - erre köpni-nyelni nem tudtam.
Egyrészt azért, mert olyan arckifejezéssel egy olyan szöveget mondani, nem mindennapi. Másrészt pedig a kezéből úgy áradt a melegség, hogy teljesen felmelegítette, az akkor már félig kihűlt testemet.
-Jó is a felfogásom. - természetesen a zavaromat igyekeztem leplezni, egy oda illő szöveggel.
Reakciómra csak hátradőlt egy hangos nevetés kíséretében.
-Úgy imádom, amikor kitérsz a kínos pillanatok alól.
-De én nem is térek ki... - nézek nagyokat.
-Persze. - pillant rám hitetlenül -Inkább menj vissza a dormotokba, mert a lányok már biztos kerestek téged.
-Nem. - akadékoskodtam -Mondtam nekik, hogy addig itt leszek, amíg nem leszek kész.
-És akkor holnap meg hulla fáradtan kezded a próbát?
-Valamit, valamiért. - rántottam meg a vállam és már emeltem volna a fejemre a fejest.
-Olyan vagy, mint én.
-Hogy érted? - pillantottam rá.
-Majd megérted. - mosolyodott el és hátradőlve a kanapén tovább figyelt -Együtt majd hazamegyünk. Nem foglak itt hagyni egyedül.
-Tedd azt. - fordultam előre és tovább kreáltam az első ,,számunk" alapját.
Ez egészen hajnal kettőig elhúzódott és a fáradság akkora már teljesen eluralkodott rajtam, de végül sikerült ébernek maradnom, ez meg is hozta az eredményét. Viszont Yoon Gi-t akkorra már elnyomta az álom és kinyúlva ült a kanapén.
-Ma te nem igen fogsz innen felkelni. - suttogtam halkan, miközben fölé hajolva, békésen alvó arcát kémleltem -Még jó, hogy van itt pléd.
Szétterítettem az ott lévő anyagot testén és hogy mindenhol fedje, rendesen be is takargattam viszont arra nem számítottam, hogy ő hirtelen elkapja a kezem és maga alá ránt.
A gyors mozdulattól levegőt is elfelejtettem venni, szívem pedig a szokottnál is erősebben vert. Testeink egymásnak préselődtek, és arcunk között jó, ha volt tíz centiméter, ami meglehetősen zavarba hozott. Ott abban a percben megszólalni sem tudtam, de nem is volt rá szükség.
Az arcomra hulló hajamat arrébb helyezte és kezével lassan végigsimított arcomon.
-Nélkülem akartál hazamenni, ilyen sötétben? - motyogta halkan.
-Azt hittem, hogy aludtál. - mentegetőztem.
-Veszélyes ilyenkor a környék. - ült hátrébb, amire én is felültem lassan -Készen lettél?
-Ühüm. - mosolyogtam szélesen, mert büszke voltam, hogy kitartottam addig, amíg nem végeztem.
-Oké. - viszonozta a gesztust és egy sóhajtás keretében felállt, majd megigazítva magán a ruhát az ajtóhoz sétált -Jössz?
-Ja. - ugrottam fel és felkapva az ülőke karjáról a dzsekimet, kisétáltunk a hátsóbejáraton az utcára, miután bezárattuk azt az őrrel.
Ezután csak csöndben haladtunk a szeles utcán, az autók és villamosok zaja kíséretében.
-Nem fázol? - kérdezte rám nézve Yoon Gi.
Nem csodálom, hogy megkérdezte, hiszen a dzsekim volt rajtam, alatta egy rövidebb ujjú felsővel és egy cicanadrág, amit egy bakanccsal vettem fel.
-Nem. - ingattam a fejem, bár egy csöppet hideg volt.
Semmiképp nem mondtam volna neki, hogy adja oda az ő kabátját, mert az nem lett volna fair tőlem.


*Még aznap reggel~

-Eonni! - kiáltott reggel ismételten MinJi, miközben fáradtan nyöszörögtem az ágyamban -Dia!!
-Mit ordibálsz? - lépett be a hang alapján Hanna -Te alszol még?
-Mi van? - topogott be Alexa is -Mikor jöttél te haza dongsaeng?
-Valamikor fél három fele. - ültem fel lassan.
-Hajnalban?? - akadt ki Hanna és Angyalka.
-Nem még délután, észlények. - igyekeztem a lehető legtöbb szarkazmust belerakni a mondatomba -Ma futóban fogunk reggelizni, mert most tuti megváratnánk a menedzsert, ha elkezdenék kaját csinálni.
Minden amit általában tíz perc alatt csináltam meg, leszűkítettem annak a felére, de még így is a menedzser várt ránk öt percet. Persze nekem is el kellett aludnom és a telóm ébresztője is meghülyült.
A rajongók ismét nagy lelkesedéssel vártak minket, aminek újonnan nagyon örültem, viszont kevesebb lelkesedéssel üdvözöltem őket, ám ezt a maknae-nk bepótolt helyettem is.
-Sziasztok! - köszöntek a fiúk kórusban, amikor a büfénél összetalálkoztunk.
-Sziasztok! - köszöntünk mi is, de én azonnal az egyik székre pattantam le és elfeküdtem az asztalon.
A szokásosnál is hangosabban és nagyobb életkedvvel vetődött egymás karjaiba a JiJi páros, amit én csak egy kisebb jajgatással tudtam le. Bármilyen kis zaj széthasította a fejem.
-Noona... - foglalt helyet mellettem Kook -Nagyon rossz passzban vagy most.
-Tudom Kook. Sokáig voltam fent. - ahogy felemeltem a fejem egy, a fiúk mögött nevető Yoon Gi-t láttam meg -Te csak ne nevessél, mert te még aludhattál két órát pluszba is, én meg csináltam azt a... Nem mondom ki mit.
-Tényleg nem vicceltél, hogy addig nem jössz haza, amíg nincs kész az alap. - dőlt a falnak HaNi, miközben engem szuggerált.
-Viszont ne csak trécseljünk, hanem akkor szedjétek le a két alapot és kezdjünk valamit magunkkal! - tápászkodtam fel és ásítva a stúdió felé vettem az irányt.
-Várjál már eonni! - kiáltott fel dongsaeng, amire unottan ránéztem.
-He?
-Ti együtt jöttetek haza Suga-val? - cikázott tekintete köztem és a srác között.
-Menjél már! - fordultam el tőle nem törődve, de erre mindenki csak nevetni tudott.
,,Mondhatom, hogy tényleg nagyon vicces. Az ember meg kapjon szívrohamot, amikor vele van..."

26.fejezet~

*Kid POV.*

-Eonni! - kiabált Angyalka a fürdőből, majd lassan kisétált a konyhába, ahol a cappuchino-mat ittam a pultnak dőlve -Szerinted JiMin oppa-nak tetszeni fogok?
-Szerintem elhányja magát, főleg, ha még azt a masnit is a fejedre akarod rakni. - céloztam a kezében szorongatott lila masnira, majd a bögrémből kiittam az utolsó cseppet is és gyorsan elmostam még, majd mire készen lettem, addigra dudáltak kintről.
Mind a hárman csordaként vetődtek ki az ajtón és megrohamozták a kisbuszt, míg én szép komótosan bezártam az ajtót és elraktam a táskámba a kulcscsomót.
-Gyere már, te gyászhuszár!! - kiabált rám a kocsiból Alexa, mire egy szépen irányzott bemutatással díjaztam és lassan elcammogtam a furgonig, amibe belemásztam és elhúztam annak ajtaját.
A fiúkkal még tegnap megbeszéltük, hogy ma délelőtt átmegyünk hozzájuk - kihasználva a két napnyi szabadnapot - és Jin-nel közösen főzünk valamit ennek a csapatnyi sötét lovagra. Nem éreztem magam a legjobb passzban és mivel pont akkor kezdődött el a piros betűs ünnepem, ami csak a lányoknak van, elég hisztérika is voltam. Ezzel persze a csajok tisztában is voltak és igyekeztek nem piszkálni, de volt pillanat, hogy megfeledkeztek róla.
-Dongsaeng! - szólt oda nekem a hátsóülésről Hanna.
-Most mondja HoSeok, hogy Suga üzeni neked, hogy ha gondolod akkor ott náluk is elkezdhettek gyakorolni.
-Egy. Baszottul nincs most egy csöppnyi kedvem se egy helyben szarakodni. Kettő. Honnan van meg neked HoSeok száma? - néztem rá a végén retardált fejjel.
-Hehe... - nevette el magát sunyin, mire tágra nyitott szemekkel fordultam előre és azalatt a kevés idő alatt míg odaértünk, szundítottam egy jót.
-Sziasztok!! - ugrándozott be boldogan MinJi a nappalijukba, amint kivágta az ajtót, majd ahogy meglátta JiMin-t, rögtön hozzácsapódott.
-Hello!! - köszöntek ők is és Kookie, amint meglátott odajött hozzám boldog mosollyal -Noona! Hogy vagy? Nem nézel ki túl jól.
-Szia Kook! Jelenleg semlegese érzéseim vannak. Azt megmutatnád hol van a kanapétok?
-Noona!
-Hm? - néztem rá álmosan.
-Vegyél szemüveget!
-Miért? - kérdeztem értetlenül.
-Na lányok-fiúk! Én mennék is. Jövök értetek három körül. Sziasztok! - ezzel menedzser oppa távozott.
-Viszlát menedzser oppa! - kiáltottuk utólag.
-Mi mikor fogjuk elérni, hogy így köszönjetek nekünk? - kérdezte futólag Jin, aki a konyhába igyekezett.
-Na, de Kook!
-Mi?
-Jé? Ott a kanapé! - mentem lelkesedéssel az ülő-, fekvőalkalmatossághoz, és azzal a lendülettel lezuhantam rá.
-Noona, beteg vagy? - hajolt fölém Kook.
-Agyilag. - nevetett fel Alexa, mire rápillantottam, erre persze elhallgatott.
-Eonni! - terült el rajtam egy jól irányzott ugrással Angyalka, amire egy fájdalmas hörgést engedtem szabadjára.
-Jaj, Kid! - jelent meg pár méterrel arrébb NamJoon és mögötte Yoon Gi -Ha nem látlak meg, azt hittem volna, hogy egy állat van a nappaliban.
-Haha... - húztam el a szám -Nem ezt mondanád, ha egy ötvenkilós lány ugrana rád.
-Na ezért nem vagyok lány. - mutatta fel magyarázóan az ujját és leült az egyik fotelba, ami mellettem volt.
-Te meg leszállnál rólam!? Köszönöm. - löktem le magamról és a földre esett.
-De eonni~
-Ne nyavalyogj! Nem áll jól. - nevettem fel szerencsétlenségén.
-Gonosz vagy. - nézett rám szúrós szemekkel.
-De jó nekem. - terültem el.
-Nekem szorítanál egy nagyon kevés helyet? - tipegett oda Suga -Csak egy nagyon keveset.
-Gyere! - húztam fel a lábaimat és leült, ám arra nem számítottam, hogy ő rá is fekszik azokra -Erről nem volt szó.
-Mert nem említettem. - pillantott fel rám mosolyogva és én azonnal le is raktam a fejem, mert elöntött a pír.
Nem tudom ilyenkor mi kerít hatalmába de, ha nem múlik el gyorsan, meg fogok zavarodni.
-JiMin! - ugrott fel Angyalka -Te ugye a barátom vagy?
-Naná, hogy. - karolta át őt -Miért?
-Mert engem mindenki bánt. - kezdte el sírós hangon.
-Ne hazudj, te perszóna! - ültem fel hirtelen, mire kuncogásba kezdett -Tegnap este sót raktál a cappuchino-mba, amikor kértem, hogy csináld meg. ChiChi-nek hideg vizet engedtél és HaNi-nak meg direkt fehérekhez raktad a kék felsőjét.
Eközben már szinte e földön fetrengett a röhögéstől.
-Ilyenkor mi van vele? - kérdezte félig-meddig mosolyogva Rap Monster.
-Elmebaja van. - bólogattam.
-Fáradt vagy, vagy beteg, hogy baszottul nincs kedved egy helyben szarakodni!? - jött a kérdés a lábaim felől.
-Mi... - akadt el a savam a hirtelen jött kérdéstől, majd kapcsolt az agyam -Angyalka! Ha elfelejteném, akkor emlékeztess, hogy hipózzam ki Hanna egy-két színes felsőjét.
-Ismét üdv a sötét oldalon!! - ujjongott boldogan, majd JiMin-nel tovább is haladtak... valahová.
-Dia! - kiáltott ki a konyhából Jin -Akkor jössz segíteni?
-Születésem óta erre vártam. - kecmeregtem le a kanapéról, ami abba került, hogy Yoon Gi feje csöppet puffant azon -Bocsánat oppa.
-Semmi gond. Neked elnézem. - ahogy ránéztem, egy aprót kacsintott, majd vörös arccal tovább haladtam a konyhába.
Ott amíg elkészítettük az ebédet sokat beszélgettünk. Komolyan, ha Jin nem lett volna, ki kellett volna találni. Annyira kedves, figyelmes, és még sorolhatnám, na és persze emeljük ki, hogy férfi létére nagyon jól főz.
-Jövök én is! - lépett be Yoon Gi az ajtón.
-Téged mi lelt? - döbbent le Jin -Ja, várj! Semmi... Kid itt van.
-Ott a pont. - csettintett és nekidőlt a mellettem lévő pultnak.
-He? - kapkodtam értetlenül a fejem kettőjük között, de mindkettőjük csak legyintett.
Ezután rájöttünk, hogy egy picit sietnünk kéne, ha nem akarunk éhen halni és lassan negyed tizenegy volt már.
-Azt hiszem kész. - álltam fel guggolásból a sütő elől és kikapcsoltam azt.
Fogtam egy rongyot és lehajtva a sütő ajtaját, kivettem a tepsit, amiben ott fortyogott még a hús körül a finom leve.
-Hmm... - szagolt bele Jin a levegőbe -Jó illata van.
-Bizony. - raktam le és mire már megfordultam Jin már eltűnt.
-Hova lett? - néztem nagy szemekkel a még mindig mellettem álló Yoon Gi-ra, aki eközben képeket töltött fel Twitter-re.
-Nem tudom. - rántotta meg a vállát és miközben nagyot sóhajtott, a sült húsra szegezte éhes tekintetét -Megkóstolhatom?
-Igen, csak vigyázz, mert nagyon forró. - vettem elő egy villát és odanyújtottam neki.
-Hú~ Azt sem tudom, melyik részéről szedjek le egy kis darabot.
-Az a része tuti finom. - mutattam egy, a többinél jóval húsosabb részre.
A villával egy keveset leszedett róla és fújogatni kezdte, majd azt bekapta.
-Ez nagyon jó. - motyogta -Meg kell neked is kóstolnod. Olyan jól tudtok főzni.
-Ez sütve van.
-Nem baj. - tartja felém a villát -Egyél!
-De...
-Nem, egyél! - közelebb emelte számhoz, mire én azt a darab húst számba vettem.
-Mmm, egész jó lett. - állapítottam meg, miután megízlelgettem.
-Ez fantasztikus. - ekkor egy puszit nyomott az arcomra -Ügyes.
-Köszi. - fordultam el és a nappaliban szóltam a srácoknak, hogy kész a kaja, majd Jin-t megvárva - mint kiderült a szobájában volt - hozzáláttunk az ebédhez.

25.fejezet~

*Kid POV.*

-Nem érdekelsz JungKook, nem fogod kisajátítani Kid-et, csak mert te vagy a maknae...! - haladt vissza a csapat mellé Jin.
-Amúgy meg a Reményed is kér egy ölelést. - vette fel hatalmas mosolyát HoSeok és igyekeztem már feltápászkodni.
Úgy, ahogy sikerült is. Hogy honnan is jött ez a ,,Én vagyok a Reményed." szöveg? Nos, ő már alapjáraton ezt csinálta, de múlthéten, amikor Mexikóban voltak, akkor telefonon beszéltünk és megtudtuk, hogy nekünk bizony ő a reménye és nem is akadékoskodhattunk.
-Na gyere Reményem! - vontam ölelésbe és megpaskoltam a hátát.
-Bezzeg neki felállsz! - hangzott a három okostónitól, mire oldalra fordítottam fejem és egy ,,Megöllek titeket." tekintettel díjaztam ezt a megnyilvánulásukat, rögtön nem volt kifogásuk.
-Mi nem kapunk? - nyavalygott Angyalka.
-De most én...
-Dehogynem. - vigyorgott Hope, JiMin szavába vágva és arrébb tolva a fiatalabbat megölelte őt is, majd a csapat szőkéjét is.
-Te nagyon sunyi vagy noona. - mondta sejtelmes arckifejezéssel JungKook, mire egy mosolyt ejtettem és magamban szétröhögtem magam, amiért ilyenekkel dobálózik.
-Ch, ő? - nevetett fel Angyalka -Múltkor nem tudott úgy pudingot lopni a hűtőből, hogy ne láttam volna.
-Ne zavartasd magad, hogy az nem én, hanem ChiChi volt! - mutattam a mellettem vigyorgó lányra.
-De hát... - nézett Alexára, aki csak bólogatott -Basszus, fesse át valamelyikőtök a haját, mert ez így nem kóser!
Mindenki jót mosolygott ezen és a stúdió irányába vezettük őket. - Eredetileg az igazgatóhoz akartam őket, de akkor mondták, hogy már találkoztak és beszéltek, így ez kifújt. - Muszáj volt a Reményünknek találkoznia, a csapat másik rapper-ével, hogy tudják meghitten üdvözölni egymást. Alias, ki tudják nyírni egymást. Bár attól kezdve lett Hanna egy idegroncs, mert mialatt a fiúk turnén voltak, addig mintha egy angyal szállta volna meg. Nem volt vele semmi baj.
-Megjött a Reményed!! - csapta ki boldogan J-Hope a stúdió ajtaját, mire a gépnél ülő lány kisebb szívinfarktust szenvedett -Hiányoztam?
-Mint kecskének a farkas. - ahogy meglátta rögtön elfintorodott, de azért felállt egy ölelésért, majd a többiekkel is ezt tette.
-Komolyan lehetne egy kicsivel nagyobb ez a stúdió. - nézett körbe NamJoon és leült a helységben egyedül található kanapéra, majd még a maknae-nk, a BTS egyik legidősebb tagja, JiMin és Hope követte példáját.
-Elvileg az igazgató még idén szeretné szétbombázni a helyet és nagyobbítani. - adtam át nekik a múlthéten szerzett információt.
-És elvileg a zene alapja megvan. - fordult felénk a fotelban HaNi, mire a csapatunkból mindenki elképedt.
-Lehetetlen, hogy egy alapot meg tudj csinálni ennyi idő alatt. - hitetlenkedett Alexa.
-Lehetetlen, hogy ti annyi sütit be tudtok nyomni. - ahogy ez kimondta szinte mindhármunk gyomra felfordult az érzésre.
-Fel ne hozd ezt még egyszer! - nézek rá és lassan leülök a mellette lévő fotelba -Azt mondod készen vagy.
-Ühüm. - bólogat.
-Mire kell az alap? - kérdezte a mellém álló Suga.
-A válaszért fordulj az ötlet megalkotójához! - mutattam okos maknae-nkra.
-Hehe. - nevetett fel és elmagyarázta mit talált ki, majd amit a csapat továbbfejlesztett.
-Ez tök fasza ötlet. - adott a véleményének hangot Suga.
-Az, és szólót is csinálhatnátok, mint mi JiMin-nel és JungKook-kal. Vagy duóban, vagy mindkettő.
-Egyszerre csak egyet. - szóltam közbe, majd fülesen kezdtem el hallgatni azt az elkészült alapot, amit Hanna magától rakott össze. Mikor csak mondta, nem hittem, hogy tényleg sikerült neki, de miután lement a két és fél perces szám, tátott szájjal néztem a velem szemben ülő lányra.
-Mi vagy te, valami űrlény? - kérdeztem, mire kisebb nevetést hallattak a többiek -Jobban haladsz, amikor nem vagyok melletted. Ebből látszik, hogy kész csődtömeg vagyok. - görnyedtem térdeimre, lelkemet kilehelve.
-Hé! - csapott a fejemre Hanna, mire reflexszerűen visszaadtam azt, csak nem ütöttem, hanem rúgtam, mégpedig a lábát -Áu!
-Még mindig én vagyok a leader. - pillantok fel rá.
-De az nem jogosít fel rá, hogy ilyen erősen tudj rúgni. - simogatta a lábát -Na azt akartam mondani, hogy egy. Te vagy a leader. Ebből adódik, hogy már több figyelem irányul rád, még ha ügyetlen is vagy valamiben.
-Köszi Hanna. - szólalt fel Rap Monster a kanapéról, erre egy emberként nevettünk fel.
-Nem rád céloztam, de ha már itt tartunk. - vigyorodott el a végére -Na! Kettő. Gyakornokok vagyunk. Van időd megtanulni még akkor is, ha már futó idol-ok lennénk. Lenne segítség bőven.
-De az én nyomiságommal nem fog menni. - erre meg kaptam egy alulról jövő rúgást, ami a fotelen keresztül is fájdalmas volt -Ez mire volt jó? - fordultam a mögöttem álló Suga-ra.
-Eddig eljutottál a nagy semmiből szinte, akkor ne nyavalyogj! - mondta teljesen komoly tekintettel, majd átváltott enyhébbre -Meg amúgy sem lenne nálam esélyed, ha így viselkedsz.
-Miről hadoválsz te itt? - képedtem el egy pillanatra -Ki mondta, hogy be akarok vágódni nálad? Pofád lapos Angyalka! - szóltam rá, miközben éppen kanapé támlájába fojtotta a nevetését.
-Ez nyilvánvaló. - ejtett egy csábos mosolyt, amire éreztem, hogy arcom másodperceken belül megtelik vérrel.
-Ch... Pasik. - fordultam el.
-Noona, ne hagyd már magad! - szurkolt nekem a kanapé egyik támlájáról JungKook.
-Ellenkezzek, amikor így is nagy az arca?
-Nem is. - csikizte meg kicsit az oldalam, erre összehúztam magam kicsit. -Ohóó!!
-Békén hagysz! - húzódtam el tőle.
-És mi lenne, ha Rap Monster vagy Suga segítene neked ebben? - kérdezte hirtelen felindulásból Hanna.
-Rap Monster. - feleltem tagadást nem tűrve.
-Ez mind szép és jó lenne, csak én marhára nem tudok magyarázni. - vakarta meg zavartan tarkóját -Srácok, egy kicsit csendesebben! - szólt JiMin-re és Hope-ra, akik éppen nyírták egymást.
-De... - tátottam el a számat -Hallhattad mit mondott az előbb. Így legyek vele egy helységben?
-Amilyen természeted van, nem féltenénk. - mondta a kanapé támlájának dőlt Alexa.
-De hát... - ekkor tudatosult bennem, hogy milyen szerencsétlennek is nézhetek ki -Jó, de csak akkor, ha készen vagyunk a koreóval. Addig nem.
-Ej, de bátor lett valaki! - nevetett fel előttem Hanna -Akkor jövőhét hétfőn már neki fogtok kezdeni.
-Miért, ma milyen nap van? - néztem rá döbbenten.
-Kedd szivi. - helyezte vállaimra kezeit Yoon Gi.
,,Megint a hétfő lesz a legrosszabb napom..."

24. fejezet~

*Kid POV.*

*Két hét elteltével~

Soha nem gondoltam volna egész életem alatt, hogy olyan nehéz megírni egy nyamvadt dalt, amit amúgy nem is vettünk fel videó klip formában. Nem elég, hogy Hanna és én fogalmazni nem tudtunk rendesen, de Alexa olyan szinten akarta megváltoztatni a szöveget, hogy nem is lett volna már olyan, amit mi ketten alkottunk meg. Végül sikerült olyan szövegben kiegyeznünk, ami mindhármónknak megfelelő volt. A fiúk aznap tértek vissza a turnéjukból és mi addigra a legelső - valamely szinten az akkor közelgő Halloween ihlette - albumunkat félig telibe írtuk érdekes, mégis egyedi szöveggel és zenével rendelkező számokkal. Az első album neve azt a nevet kapta, hogy Undead (언데드), amit szerintem nem kell ragoznom. A csapat minden egyes tagja próbálta a lehető legjobban bedobni magát a szöveg megírásába, és mivel jó ideje ismertem már őket, így tudtam, hogy nem csalódhatok bennük. A felvett szöveg nagyon passzos lett és amiket összehoztunk HaNi-val zenei alapokat, mesésen hangoztak együtt. A menedzser oppa is meghallgatta azt a három számot, amikkel megszenvedtünk és szabályos ívben dőlt hátra nagyokat mosolyogva a fotelban, amiben ült. Mi nem akartuk elhinni, hogy annyira jók lettek de, hogy bebizonyítsa, megmutatta PD-nim-nek is, aki ezt a véleményt megerősítette. Idézem szavait: ,,Ti vagytok az eddigi legjobb és legügyesebb külföldi lánycsapat, akiknek tényleg tetszik a zenéje."  Nem mondok újat, ha azt mondom, még az ő szavát sem hittük el, mert olyan magas szintet vártunk el magunktól, amit nem is tudtunk volna teljesíteni. Talán ez is az, ami hozzájárult ahhoz, hogy rövid időn belül, a legjobb oldalunkat mutatva, sok jót adtunk ki a kezeink közül. Duóban, vagy csapatban, vagy éppen szólóban.
Október közepe lehetett, egy nagyon hűvös nap, amikor reggel arra keltett az összes tag, hogy a fiúk aznap jönnek haza. Hogy pontosan, hogyan is? Mint a megkergült vadkecskék ugráltak az ágyamon, kántálva ezt az egy mondatot felváltva: ,,A FIÚK MA ÉRKEZNEK HAZA!" Ezt mind teli torokból és egyikőjük úgy ráugrott a hasamra, hogy azt hittem ott helyben kiöklendezem a másnap este evett kimchi-t. Amint eljátszották ezt a ,,kis" jelenetet, fáradtan, hasamat fájlalva lépdeltem ki a konyhába - az akkor - a pincsiként követő csapattársaimmal. A már megszokott reggeli mozdulatsoraimat ismételtem meg. Capucchino készítése és annak elfogyasztása a konyhapulthoz dőlve, míg a többiek felélednek - bár ez nem tart sokáig mai napig sem -, majd egy gyors reggeli összeütése és annak elfogyasztása a csapattal. Utána - míg a többiek veszekednek azért, hogy ki legyen az első a fürdőben való elkészüléssel - felöltözök és mikor még mindig vitáznak én gyors tempóban beveszem a helységet és utána sorrendben beküldve őket elkészülni. Ebbe nem tartozott bele a sminkelés, mert egyáltalán nem tartottuk fontosnak és ráadásul még időpocséklás is. Míg tíz perc alatt felkenjük a ragacsokat, a próbateremben öt perc alatt leizzadjuk, amikor egyedi táncainkat gyakoroljuk.
Mint minden más nap, aznap is fél hétre ott volt értünk a menedzser és hétre már a BigHit előtt voltunk, ahol az iskolába induló diákok vártak minket. A Dél-Koreába való érkezés óta minden reggel nagy mosollyal köszönök nekik, amit szerintem nagyon szeretnek, mert vagy visszaintenek, vagy köszönnek. Példás esetben mindkettő.
Az épületbe érve rögtön az öltözők felé vettük volna az irányt, ha a menedzser nem állít meg minket.
-Lányok! Ma ugye visszajönnek a fiúk a turnéről. - kezdett bele.
-Igen... Ezt reggel meg is éreztem. - simítottam végig a hasamon, miközben végignéztem a ksi társaságon.
-Megértem. - nevette el magát JooHyun oppa -Valószínűleg majd' kiugrotok a bőrötökből, szóval az igazgató úr is azt szerette volna, ha ma együtt lennétek a fiúkkal és pihennétek. Ők is és ti is nagyon sokat dolgoztatok, szóval két nap kimenőt kaptok pihenésre, amit nagyon jól használjatok ki. Hamarosan a Bangtan-nak is új daluk fog megjelenni és úgy gondolja az igazgató úr, hogy lehetne duót vagy duókat is kialakítani a két csapat összemixelésével.
-Ez szuper ötlet. - adott hangot a boldogságának Hanna és Alexa.
-Most csak én hallottam azt, hogy kapunk két nap szabit? - döntötte oldalra a fejét Angyalka, mire mindenki kuncogásba kezdett. Az én esetemben is ez volt, de még egy fejre csapás is közrejátszott.
-Szóval, most idejöttünk a cuccunkkal együtt a nagy semmiért? - tettem fel e nagy kérdést.
-Idehoztalak titeket, itt megvárni a Bangtan Boys-t. - javított ki mosolyogva a menedzser. Menjetek addig a büfébe, vagy nem tudom...! Foglaljátok el magatokat, csak ne csináljatok semmi rosszat! - ezzel otthagyott minket és a folyosón tovább haladva, bement az irodájába.
-Jól helyben hagyott minket. - fújtam ki a levegőt, a hűlt helye után bámulva -Hát akkor... Mit szeretnétek csinálni?
-Úú! - ugrált ChiChi, mire rápillantottam -Először együnk valami sütit a büfében, ott mindig olyan jók vannak.
-Rendben. - mondtam és miközben oda vettük az irányt felvetettek még néhány ötletet, miszerint tanuljunk valami csúcs koreót, csak úgy spontán. Ebből következtetve úgy cselekedtünk, hogy miközben elfogyasztottuk a sütiket, addig kitaláltuk, hogy amíg a fiúk meg nem érkeznek, összehozunk valami zúzós alapot és arra majd a szabinapok után kitalálunk egy koreót is. A végén már ott tartottunk, hogy felvesszük és a Youtube csatornánkra fel is rakjuk.
-Na jó! - állt fel megtörölve a száját Hanna -Én megyek a stúdióba, ha készen vagytok gyertek ti is.
-Oké. - zengtük együtt és tovább ettük a sütiket, amik új körként jöttek az asztalhoz. Tudjátok, mint a pia a bárokban! Mi viszont a töménytelen édesség elfogyasztása után olyan szinten nem bírtunk megmozdulni, hogy a levegőt is fájdalommal vettük. Majd míg fél óráig még a székeken terültünk szét hangos kiabálást hallottunk meg a folyosón, mire az erősödött és már csak azt vettük észre, hogy mellettünk halad el a megérkezett banda.
-Megismerni az embert luxus? - vettem erőt, hogy ki tudjam préselni magamból ezt az egy mondatot is és ezután erőtlenül visszadőltem a szék háttámlájára.
-Noona! - hallottam meg egy ismerős hangot, ezzel egyetemben kifújtam egy kisebb levegőt magamból.
JungKook megállt mellettem és várt, hátha felállok megölelni.
-Várhatod Kook, mert most nem még felállni és megölelni nem tudlak, de még megmozdulni sem nagyon. Jaj, a hasam! - jajgattam fel a végén.
-Mi történt? - értek mellénk a többiek is, majd köszöntek.
-Minden a MinJi-nek a hibája! - mutatott hirtelen felindulásból a mellettem ülő Alexa, Angyalkára.
-Nem is tudom ki volt az, aki sorra hozta a többi süteményt... - emelte bosszúsan rá a tekintetét a maknae.
-Angyalka~
JiMin hirtelen felindulásból elkiáltotta magát, mire nem csak mi, hanem még a büfében dolgozó hölgy is megijedt.
-Oppa... - nézett rá félénken és mintha már el is múlt volna minden előbbi fájdalma, úgy ugrott a srác nyakába. Nem hiába ők a verhetetlen JiJi páros, akik bármi áron, de üdvözlik egymást. Még, ha az a körülöttük lévők hallásába is kerül.
-Őt megölelték... - mondta JungKook rájuk meredve -Akkor te engem miért nem?
-Mert ő MinJi. - mutattam az említettre retardált fejjel, a többiek pedig ezzel párhuzamban nevettek fel. Valószínűleg a fejem és a reakcióm miatt is.
-De akkor minket sem ölelsz meg? - állt mögém Jin és mire észbe kaphattam volna, már hátulról át is karolt.
-Na menj onnan, hyung!! - tolta arrébb Suga őt és körbeállt engem JungKook-kal -Először én. - erre már ős is átölelt.
-Hyung-ok! - kezdett el sírást színlelni a Golden Maknae -Annyira gonoszak vagytok.
,,Ó, de még mennyire...!"


Sziasztok^^
Hát elkészültem az új résszel is és ezzel szeretném megosztani a már folyamatosan működő fordítóblogomat, amit barátnőmmel írok. Nézzetek be: Hungarian KPop Translates

23.fejezet~

*Kid POV.*

Ahogy az igazgatóhoz verődtünk út közben a tárgyalóteremben rögtön be is mutatkoztunk és nekiláttunk a megbeszélni valóknak. Szó esett, arról, hogy milyen stílusban szeretnénk zenéket komponálni, persze mi rögtön rávágtuk, hogy bármit, csak ne hányja el tőle magát az ember. Persze ennél jóval finomabb formában, mert hát csak a főnökünkkel tárgyaltunk. Az első albumot a gyakornoki idők alatt még megvitatjuk, nem mindet fogjuk klip formájában felvenni, hanem csak egy-kettőt. Az idő, amit összesen gyakornoksággal fogunk tölteni az egy év lesz. Ez idő alatt képeseknek kell lennünk olyan szinten felkészülni az idollétre, hogy nem szabad semmi fennakadásnak lennie. Ezért adták ezt az időszakot. Szóba került, hogy a fiúkkal is valószínű, hogy fogunk dalt írni vagy közreműködnek a dalainkban és ha adódik akkor tőlük is kérni fogunk segítséget. Igaz, hogy most két hétre turnézni mennek, szóval addig mi ismerkedünk a hellyel és a menedzser szervez pár programot. Emellett még próbáljuk majd összeállítani életünk első, normális koreográfiáját és Hannával írunk egy dalt, ami az első kis albumhoz fog kerülni. Magával a csapattal is terveztünk egy dalocskát, amit szerettünk volna még átírni és jobban megfogalmazni, amit inkább ChiChi-re hagytunk, mert én és Hanna tökéletesen analfabéták voltunk ehhez, ahogy Angyalka is.
Minden eshetőségről szó esett, de külön figyelmet fordítottunk még egyre. A kapcsolatokra. Nem szabott korhatárt annak az igazgató, hogy hány éves kortól lehet barátunk, de lehetőleg mellőzzük az ilyet legalább huszonöt-hat éves korunkig. Nem azt mondta, hogy pontosan addig, csak mégis több rajongók akad, ha nem akadunk össze például az egyik Bangtan-os taggal, mert akkor eggyel - vagy ki tudja hánnyal - több utálónk akadna.
-Azt hiszem az agyam egy időre muszáj kikapcsolni. - masszírozta meg halántékát a maknae, ahogy kiléptünk a tárgyalóteremből.
-Neked mikor nincs kikapcsolva? - pöckölte hátulról fejbe Alexa, majd egy automatához sietett, ahol vett egy kis üdítőt az aprópénzéből.
-Honnan van neked won-od? - kérdeztem kikapva kezéből az italt és én is ittam belőle.
-Nem mindegy az? - vette vissza, mire a menedzser oppához sétáltam.
-Mit csinálunk ma JoonHyun-shi?
-Ma még ellátogatunk az új lakásotokba, alias dormotokba és a hamarosan érkező cuccaitokat elpakoljuk.
-Te is? - néztem nagyokat.
Hiszen még is a mi cuccaink és ő csak mégis a menedzserünk.
-Igen, más dolgom nem igazán van és legalább haladunk is. - mosolygott és ekkor megcsörrent a telefonja. -Bocsi.
Félrevonult és beszélt pár szót, mire visszafordult.
-Nos, a repülő leszállt a cuccaitokkal és azt az itteni címetekre kezdték el szállítani, ami nekik körülbelül másfél óra, nekünk oda pedig harminc perc. Ha gondoljátok akkor köszönjetek el a fiúktól és utána induljunk, hogy szétnézzetek, oké?
-Rendben. - mondtuk egy emberként és a lifthez sétálva, újra felmentünk a fiúkhoz, remélhetőleg, hogy nem egy számuk közepén vannak és el tudunk tőlük mára gondtalanul köszönni.
Ahogy a próbatermük ajtajához értünk bekopogtunk és szabályosan feltépték az ajtót.
-Noona!!! - kiáltott fel boldogan JungKook és berántott, mögöttünk pedig jöttek a lányok -Pont most tartjuk a félórás szünetünket.
-Az jó, pihenjetek kicsit! Viszont mi megyünk elfoglalni a dormunkat.
-És most itt hagysz engem? - képedt el.
Annyira aranyos idősebb létére is, és... Ajj!!
-Mi a számod? - vettem elő a telefonom.
-Tessék? - játszotta a hülyét egy pillanatra.
-Mi a számod? - kérdeztem -Felveszlek téged KakaoTalk-on és ott beszélgethetünk.
-Juj, tényleg! - csapott arcára, majd lediktálta a számát és kikerestem gyorsan a profilját, és felvettem ismerősnek.
Ezután elbúcsúztunk tőlük és lesietve a menedzserrel mentünk is a dormhoz, de ahogy kiértünk a kocsihoz újabban hallhattuk a rajongók hangos sikításait. Ilyenkor elgondolkoztam mindig, hogy egyes rajongóknak, - akik egyenruhában vannak és iskolatáskával a hátukon állnak ott - azoknak nem-e kéne iskolában lenniük...?
-Eonni! - sietett mellém Angyalka -Még mindig éhesek?
-Jaj, Angyalka! - nevettem el magam, mire egypáran sikítani kezdtek a kelleténél jobban. Okéé...
-Ezek rád is pályáznak.
-Tudtad, hogy imádom az ilyen eseteket, amiben magyarul beszélsz, hogy mások ne hallják? - néztem rá vigyorogva, mire előre engedtem a kocsiba. Lassan kitolatott JooHyun menedzser a felhajtóról és elindultunk, de közben már nem is nagyon figyeltem az utat, mert JungKook-kal kezdtem el beszélgetni, aki teljesen felpörgött, mert folyamatosan küldte a kis videókat nekem.
Már csak azt vettem észre, hogy a kocsi leáll és lehúzódunk az út szélére.
-Megérkeztünk lányok. - állította le a motort menedzser oppa és lassan kiszálltunk a kocsiból. Pont a dorm előtt állt meg, ami egy egyszerű, földszintes volt. Négyőnknek pont jó.
A menedzser elővette a zsebéből a kulcsot és kinyitotta az ajtót és beengedett minket.
Ahogy beléptünk egy letisztult, halványkék falú, szekrényekkel berendezett helységeket pillantottunk meg. A nappali rögtön az előszoba után következett, majd az egybenyílt a konyhával, sokkal nagyobbnak tűnt így.
-Ez egész szép. - mosolyodott el Hanna.
-Igen. - lépdelt be mögöttünk a menedzser -Próbáltunk a festőkkel olyan színt kiválasztani, ami jól passzolna hozzátok.
-Ez tökéletes és ha még elkezdjük berendezni, akkor még otthonosabb lesz. - lépett elénk Alexa és rögtön elindult a szobákat nézni, majd kikiáltott az egyikből -Ez jó nagy, én itt fogok aludni.
-Mindegyik ugyanolyan nagy. - nevetett a menedzser.
-A francba. - dobbantott egyet kiérve Alexa.
-Viszont mivel nincs semmi a hűtőben ezért megkérnélek, majd Kid, hogy gyere velem majd bevásárolni, ha megjöttek a cuccaitok. Addig a lányokra bízzuk a pakolás rájuk eső részét. Oké?
-Hát rendben, reméljük addig nem égetik le a helyet. - néztem rájuk, mire hitetlenkedő pillantással díjaztak.
Ezek után nem kellett sokat várnunk és a cuccaink megjöttek, amikhez a lányok rögtön nekiálltak elpakolni, mi a menedzserrel pedig elmentünk egy közeli bevásárló üzletbe, ahonnan vettünk egypár dolgot, hogy tudjunk kaját csinálni reggelre is és most estére összehányjak valami kaját nekik. Viszonylag hamar hazaértünk és akkorra a lányok egész jól berendezkedtek, a saját cuccaikat teljesen elpakolták, és az enyéimet Angyalka részben bedobálta az ágyam mellé, részben pedig kipakolt az egyik bőröndből, amit félbehagyott. Így rám hárult a feladat, hogy fél hat után még bepakoljak és csináljak valami kaját. Majd már nyolc óra közeledtével jó lett volna már aludni, hogy fel tudjunk kelni reggel időben, de végül Angyalkával egész este beszélgettünk, majd hajnal fél egy körül egy érdekes témára terelődött a beszélgetés.
-Szerinted Suga beléd szeret?
-Miért szeretne belém? - ültem fel hirtelen és a mellettem lévő ágyon fekvő maknae-ra néztem.
-Hát mert beléd ki nem? - nevetett fel.
-Végig kérdő mondatokkal fogunk beszélgetni?
-Miért ne? - nevetett már olyan szinten, hogy a paplant a fejére húzta.
-JAJ!! - vetődtem hátra és inkább oldalra fordultam, neki háttal.
-De most miért? - szólalt meg -Tökre összeillenétek.
-Az egy dolog Angyalka, de ez a kapcsolat semmilyen formában nem jöhet létre.
Ezzel a mondattal le is zártam az estét, vagyis inkább a kora reggelt és próbáltam még pár órára aludni, hogy még se legyek egy kimosott rongy reggelre.
,,Talán nem lesz olyan rossz hangulatom..."

22. fejezet~

*Kid POV.*

A liftben sem maradva nyugton Angyalka és JiMin vad csevejbe kezdtek és hadováltak össze minden hülyeséget egymás hátára. Belegondolva nagyon jó pár lennének, ha elérnék azt a korszakot. Talán...
-Szótlan vagy Kid. - bökött meg TaeHyung, aki mellettem áll közvetlen.
-Csöppet kifárasztott az út. - mosolyogtam rá féloldalasan, majd ahogy kinyílt a lift ajtaja áramlottunk kifele és pár lépés után megálltunk egy ajtó előtt. Gondolom itt van a próbatermük.
-Várjatok! - álltak elénk a fiúk halkan suttogva.
-Most meg fogjuk őket ijeszteni... - kezdte el JiMin
-És egyszerre lepni. -fejezte be Tae, majd gyorsan berontottak az ajtón azt becsapva maguk után.
Csak hangos beszédet hallottunk, sajnos nem tudtuk kivenni miről beszélnek. Végül az ajtót kirántották és öt srác hangos ordításával - ami hallatszott inkább sikításnak - ráztak fel minket a több órás út utáni időszakból.
-Noona~ - tolakodott ki a tömegből JungKook és szabályos ívben ugrott rám, ezzel hátraborulva.
-JungKook!! - kiabált mindenki, reagálva az eseményre.
-Nekem is hiányoztál Kookie. - paskoltam meg hátát nyöszörögve, majd lemászott rólam és újra megölelt.
-Hiányoztál noona.
-Azért én is kérek ölelést. - húzta ki magát HoSeok, majd Hanna kapva az alkalmon megölelte -De nem te!
-Miért? - nevetett fel és hátrább állt -Pedig nagyon vártam már, hogy mikor veszekedünk megint.
-Tényleg? - erőltetett magára vigyorgott -Nekem nem. Kid~
-Szia Hopi! - intettem neki egyik kezemmel, mert Kook még mindig rajtam csüngött -Kérlek Kook!
-Bocsánat noona.
-Semmi gond. - mosolyogtam rá, majd feltápászkodva megöleltem Hopi-t is.
-Amúgy mit mondott a '95-ös line, hogy így kirontottatok? - kérdezte JooHyun menedzser oppa.
-Azt mondtuk, hogy most jöttök fel a lifttel és ők fejvesztve rohantak volna üdvözölni titeket. - vigyorgott elégedetten JiMin.
-Menedzser oppa! - állt vigyorogva ChiChi JooHyun mellé.
-Na mit szeretnél? - neveti el magát oppa.
-Tölthetünk egy kis időt a fiúkkal, amíg megérkezik az igazgató?
-Legyen, addig én lent leszek és majd feljövök szólni. - mondta és elindult a lift felé.
-Viszlát oppa! - köszöntünk el kórusban.
-Alig ismeritek egymást és már az oppa megszólításnál tartotok. - gondolkozott el Jin -Meg kell kérdeznem tőle mi a taktikája.
-Oppa nagyon aranyos. - jelentette ki büszkén HaNi, mire J-Hope felé fordult.
-Ezzel azt akarod mondani, hogy mi nem vagyunk azok?
-Én csak gondolkozok dolgokon. - tekintett pimaszul másfelé Hanna, majd besétált a próbaterembe, ezzel kihívva HoSeok haragját.
Na ezek sem lettek nyugodt percek, az ezer biztos.
-Most ugye tudjátok, hogy sok mindenről be kell számolnotok nekünk!? - vágódott le a földre J-Hope.
-Inkább nektek kéne nekünk. - huppant le mellé HaNi.
Ha úgy vesszük ez a páros nagyon marakodós kedvbe kerül, ha meglátják a másikat. - a hirtelen hangra megugrottam egy kicsit, mire az a személy elnevette magát és a vállamra támasztotta fejét.
Ahogy ráemeltem tekintetem a szívem egy ütemmel gyorsabban vert, és talán egy kicsit zavarban is éreztem magam.
-Én még nem is kaptam üdvözlő ölelést. - ölelt át hátulról -Pedig azt gondoltam, hogy hiányzok annyira, hogy én is kapjak.
-Természetesen. - próbáltam volna eltakarni arcomat zavaromban, miközben fordultam hátra, de ő nem engedte.
-Viszont maradjunk most így egy kicsit. - húzott magához még jobban.
A többiek ilyenkor miért különültek el és néztek minket levegőnek? Olyan furcsa, hogy ilyen alkalmakkor nem szólnak be és figyelmet sem méltatnak felénk.
Viszont engem még ennél is jobban lefoglalt az, hogy Yoon Gi levegővételét a nyakamon éreztem, miközben kezeit a derekamon. Ha nem érezte meg testem remegését és hogy a szívem milyen erővel ver, akkor tényleg nem tudok mit mondani. Mindennél jobban élveztem a helyzetet, mégis távol maradtam volna tőle, hogy a végén ne csalódjak.
-Olyan kényelmes. - szuszogta nyakamba, mielőtt elhúzódott volna tőlem -Kár, hogy nem maradhatunk így.
A szavak torkom legalján akadtak és az Istenért sem lettek volna képesek megmutatkozni. Így pedig teljesen tehetetlennek éreztem magam.
-Dongsaeng!! - zökkentett ki Hanna kiabálása az álomvilágból -A HoSeok gyerek nem hagy békén!
-Te piszkálsz engem minden egyes alkalommal. - támadta őt le a srác.
-Ne veszekedjetek már! - guggoltam le melléjük, ahogy odasétáltam és mindkettőjüket átkaroltam -Hogy fogunk így együtt dolgozni?
A végét nem bírtam ki, hogy ne vigyorogjam el, mert elég vicces, hogy a nálam idősebbek nem képesek magukat nyugalomban tartani. Plusz próbáltam elfelejteni az előbbi zavaró érzéseket.
-Tényleg! - csapott le HoSeok-ra a felismerés villáma -Ti most gyakornokok lesztek itt.
-Bezony. - vigyorgott önelégülten Hanna.
Ennyi. Ők le voltak tudva egy időre, ami körülbelül erre a napra kihat még, holnap kezdődött megint. Vagyis folytatódott.
-Eonni!! JungKook nem hagy minket békén! - rángatta meg dzsekim ujját Angyalka.
-Hogy nektek mennyi bajotok van. - fújtam ki a levegőt.
-De te vagy a noona-ja.
-De... Na mindegy. - hagytam annyiban a dolgot és a maknae line-hez mentem, akik mellet ott ült egy-egy széken NamJoon és Jin is.
A székekből ítélve igencsak a Just One Day koreóját eleveníthették fel, valószínű, hogy lesz egy turnéjuk a közeljövőben.
-Mi a gond? - léptem Kookie mellé.
-Nona~ - karolt át -JiMin nem foglalkozik velem, amióta MinJi-vel barátok.
-Nem lehet, hogy te túlságosan féltékeny vagy MinJi-re? - kérdeztem tőle vigyorogva.
-Az lehetetlen. - mondta kétségtelenül -Akkor inkább leszek V-vel.
-Okey man!!- pacsizott le a sráccal pocsék angollal.
-És mennyire lesz nyálas a zenétek? - kérdezte Rap Monster a szék háttámlának dőlve.
-Annyira, hogy akkor kilépek inkább. - foglaltam helyet mellettük, de feleslegesen, mert a menedzser oppa pont akkor lépett be.
-Gyertek lányok!
Mi pedig viharként zúdultunk ki négyen a folyosóra, majd a liften keresztül a tárgyalótermükig, ahol elkezdtük megvitatni minden apró dolgot, ami nagyot is jelentett.
,,Most kezdődik..."

21.fejezet~

*Kid POV.*

*Másfél héttel később~

Egy ideje már, hogy debütált a csapat a TV2-nél. Hogy mi lett abból, amikor kiakadtunk a debütdalnál? Végül betanultuk a szöveget és egy egész tűrhető dalt faragtunk belőle egy kevés tánccal, amihez inkább nem fűztem semmit. Nagy részt a tánc határozott meg minket idáig és ezzel szinte tönkre vágták a karrierünket, igaz javíthatunk még ezen, de az már nem ugyanaz. Az emberek fognak beszélni rólunk, mint a legjobb énekes csapat, de nem úgy, hogy a legjobb énekes ÉS táncos csapat, akik magyarok. A debütdalunk megjelenése utáni nap két rádióba és három interjúra is hívtak minket, ami fantasztikus érzés volt. Nem csak nekem, de a lányoknak is nagy boldogságot okozott, hogy VÉGRE BEFUTOTTUNK. Igen! Ez tényleg felemelő érzés. Végre megtérült minden ebbe fektetett munkánk. A több órás tánc, ének és rap gyakorlása, ami kimerített minket, de tudtuk, hogy ha elég akaraterőnk van sikerülni fog. Persze ez nem azt jelenti, hogy itt ért véget minden és most hű, de jók vagyunk. Nem! Szerettünk volna máshol is debütálni, ami szerintem sokaknak egyértelmű dolog. Mindenkinek megvan a saját véleménye, hogy mi, hogyan történik a koreai popiparban. Nekünk is, és sok olyan dologgal szembetalálkoztunk, ami megingatta ezt a kis tervünket. Ettől függetlenül még volt annyi reményünk, hogy mi jó helyre kerülünk és ehhez már megalkottuk a mi kis ,,akciónkat". Még a debütdal felvétele napján beszéltünk délután a fiúkkal - náluk már lefekvési idő volt, így próbáltuk rövidre fogni a szót - arról a napról. Nem kicsit akadtak ki, de ez náluk csak pillanatnyi kifakadás volt. Nem is mi voltunk igazán, akik a BigHit-nél való debütálást felvetettük, hanem ők. Pontosabban Rap Monster, aki tényleg fel lett háborodva egy csöppet a mostani igazgatónk jelenetén. Másnap is felhívtak minket és akkor már a menedzserük is becsatlakozott. Lényegében véve elmondta, hogy miként történik az egész: Két évnyi gyakornokság - ha elég jól fejlődünk és megtanuljuk mi, hogy megy, akkor másfél vagy minimum egy év -, eközben gyárthatunk debütdalokat is, és természetesen a készségeinket is fejlesszük. Ezek után Tamással is lefirtattuk, aki felvetette az ötletet az igazgatónak. Ő szinte kivirágzott ettől az ötlettől, pedig robbanást vártunk. Azt mondta, hogy nagyon jó esélynek tartja, hogy az RT más helyen is ismert legyen, főleg, ha ott teljesen más a stílus, így egy kevés újat is becsempészhetünk az ottani dalainkba. Így még azon a héten felvették egymással a kapcsolatot a két igazgató és egy jó másfél órát tárgyaltak a telefonjukon. Valószínűleg angolul, mert a mi főnökünk koreaiul, a BigHit igazgató meg magyarul nem tud. Elég érdekesen alakult végül, de ezen a héten kedden, már a repülőn ültünk a lányokkal és az akkor már férfi menedzserünkkel, és Szöul felé tartottunk. Choi Joo Hyun egy a már húszas évei végén járó, jóképű, okos, figyelmes és felszabadult srác. Amikor megismertük őt hamar megtaláltuk az összhangot egymás között, mert hasonló a gondolkodásmódunk. Vagyis nekem igen, hogy a többiek gondolkoznak-e, néha ezt kétlem. De eltértem a fő témától, na szóval... Pár óra alatt megérkeztünk az Incheon reptérre, ahonnan még huszonnyolc kilométert utaztunk az új kisbuszunkkal egészen Szöulig. Ahol is még elfuvarozott minket a sofőrünk - merthogy ilyen esetekben kénytelenek azt fogadni, más esetben a menedzser furikázni minket - az új ügynökségünkhöz, a BigHit Entertainment-hez. Persze már szinte az összes ember, aki ismerte a csapatunkat és nyomon követte a velünk kapcsolatos dolgokat, az tudta, hogy mi most ide fogunk jönni, itt fogunk leszerződni és dolgozni. Senki nem tudta volna megakadályozni ennek a hírnek a kiszivárgását, ha igen, akkor is lett volna a rajongóknak egy sanda gyanúja.
-Gyerekek, én már nagyon várom, hogy újra találkozzak a fiúkkal! - vigyorgott boldogan Hanna, ahogy kivette a hecetet a füléből -Nem gondoltam volna, hogy ennyire fognak hiányozni. Főleg az a kötekedős HoSeok.
-Ó, nekem is JiMin oppa! - dől ki teljesen az ülésen a maknae -Tuti elsírom magam, amikor meglátom.
-Azért annyira nem nagy számok. - adta a véleményét Alexa is.
-Hallom eléggé jóban vagytok. - fordult hátra az anyósülésről JooHyun.
-Hamar összekovácsolódtunk és elég szoros kötelék alakult ki köztünk. - mondtam neki.
-Akkor nem kell azon aggódni, hogy nem fogjátok szétszedni egymást. - nevetett fel.
-Nem bizony. - vigyorogtam.
-Amúgy kigondoltátok ki lenne a legalkalmasabb visualnak? - váltott témát.
-Nem. - mondtuk egyszerre.
-Nekem van egy ötletem. - kezdtem el, mire mondták, hogy folytassam -Legyen Alexa, a szőkeségével sokak fejéből nem képes kiszállni
-Köszönöm. - rakta drámaian egyik rövid, szőke hajtincsét a füle mögé.
-Ch... - néztem rá nevetve -Egoista.
-Te mersz engem leoltani? - mutat magára felháborodottat játszva.
-Azt hiszem mellettetek nem fogok unatkozni. - fordult vissza az ülésben Joo Hyun.
-Garantáljuk oppa! - kiáltottuk egyszerre és az út további részét már csak saját magunkkal töltöttük.
Úgy fél óra múlva már az egyik kanyarba kerülve megpillantottuk a céget, ahol a következő pár évben fogunk dolgozni.
-ÚRISTEN! - ordított bele a fülembe Angyalka.
-Te lány! - fordultam hátra -megtennéd, hogy nem teszed tönkre a hallókészülékem?
-Nem eonni. - nyújtotta ki rám a nyelvét, majd elkezdett valamit magyarázni Alexának.
-Úgy érzem kezd kicsúszni a kezeim közül az irányítás. - fújtam ki a levegőt és kezembe fogtam a válltáskám, mert az autó leparkolt és mi szállhattunk kifele.
-Majd segítünk a fiúkkal! - mondta biztatóan Hanna mielőtt kimásztunk a kisbuszból.
Ekkor a legkevésbé sem várt dolog történt meg velünk. A kisbusztól alig három méter távolságból rengeteg fan álldogált és ahogy megláttak minket hangos sikolyokba és kiabálásokba kezdtek. Szerintem még Incheon-ban is hallhatták az emberek őket.
-Eonni! - futott oda hozzám MinJi és szorosan mögém állt -Ők meg akarnak enni?
Ó, édes anyanyelvünk! De jó, hogy vagy!
-Nem Angyalka, tudod ők rajongók. A fiúk miatt vannak itt és várják, hogy mikor jönnek majd ki.
-Azért, hogy megegyék őket?
-Igen. - vágtam rá csak nem tudtam minek...
Sokan kiabálták a nevünket és vártak, hogy hátha odamegyünk aláírást adni, vagy fényképet csinálni, de úgysem engedték volna meg. Annyi futotta tőlem, hogy hangosan köszöntem és csápoltam a kezemmel nekik.
-Sziasztok! - vigyorogtam mint a tejbe tök, ezzel teljesen fellelkesítve őket, amit sikolyokkal fejeztek ki.
-Gyertek lányok! - hívott minket Joo Hyun és míg beértünk az épületbe folyamatosan integettem nekik.
Majd ahogy beléptünk kicsit elszontyolodtam.
-Olyan aranyosak. - mondtam kilesve az áttetsző ajtón, majd utánuk siettem, mert addigra a portán voltak.
-Ki gondolná, hogy pont a leader marad le a csapatától? - hallottam meg egy hangot mögülünk és ahogy hátrafordultam hatalmasat mosolyogtam.
-Mi az...? - fordult hátra MinJi -ÚRISTEN! - kiáltott fel és nem zavartatva magát táskáját ledobta és szorosan megölelte JiMin-t.
-Neked szia MinJi. - nevetett fel a fiú -Hogy vagy?
-Oppa... - ajjaj.
-Hanna, mond, hogy hoztunk magunkkal zsebkendőt. - pillantottam a csapat legidősebb felére.
-Még szép. - vette elő a százdarabos csomagolást.
-Annyira hiányoztál oppa. - állt tőle hátrébb és elkezdte törölgetni a szemét, mire kikaptam HaNi kezéből a zsebkendőt és felbontva azt adtam neki,a mit kétség nélkül elfogadott.
-Ti is nekünk. - ekkor Tae Hyung jelent meg, aki rögtön a nyakamba akaszkodott -Háhá!! Kookie lemaradt az első ölelésedről.
-Az a fránya versenyszellemetek. - nevettem el magam és én is megöleltem őt.
-Tényleg ragaszkodtok egymáshoz. - vakargatta meg tarkóját menedzser oppa, amit megmosolyogtunk -Akkor menjünk és vezessük körbe a lányokat itt. Gondolom most van egy kis pihenőtök.
-Igen, szóval gyere Angyalka. - ragadta kézen a maknae-nkat és berángatta őt a liftbe, ahova mi is követtük őket.
,,Hát akkor kezdjük is el!"

20.fejezet~ 1/2

*Kid POV.*

-Nem hiszem el, hogy belerángattatok ebbe. - dünnyögött az orra alatt Hanna, ahogyan készülődtünk elő.
-Még jó, hogy az unokahúgom a kezembe nyomta ezt, mielőtt felköltöztünk. - vettem elő a dobozkámból a tenyérnagyságú műanyag pókot.
-Ez félelmetes. - guggolt le mellém Hanna -Miért van nálatok ilyen cucc?
-Családi hagyomány. - nevettem.
-Ahaaa. - nyújtotta el a szót és mindketten felálltunk és kimentünk a nappaliba Angyalkához, aki épp görcsöt kötött a kis műanyag bot végére egy erősebb madzaggal.
-Honnan szereztél te egy műanyag botot? - nézte látványos értetlenséggel arcán HaNi.
-Leszereltem a partfis nyelét. - mondta fel nem nézve szorgos munkájából.
-Te is fogod visszarakni rá. - jelentettem ki.
-Hehe... - nevetett az orra alatt, mire sóhajtottam -Na, kész is. Most add ide azt a pókot, hadd erősítsem a madzag másik végére.
Odaadtam neki, míg HaNi beállította a kamerát és én pedig lisztet és vizet kevertem össze egy lavórban. Ahogy összekutymászoltam vissza mentem a lányokhoz, akik a kamerával voltak elfoglalva.
-Na minden rendben? - kérdeztem odaállva melléjük, mikor már leraktam a lavórt.
-Igen. - mondták rám nem nézve.
-Akkor mit állítgattok? - néztem meg jobban és láttam, hogy tele van rólunk a gép és...
-Mit keres benne a BTS? - észleltünk fel egyszerre és mind egymásra néztünk.
-Nem akkor került hozzájuk, amikor próbáltunk? - kérdeztem, hiszen a képek látszólag a próbateremben készültek.
-De akkor a táskámban... - gondolkozott el HaNi -Nem. Akkor csak a táska mellé raktam le és így gondtalanul a kezük ügyébe kerülhetett.
-Pontosabban TaeHyung kezébe. - javította ki Angyalka.
-Na, de mindegy is. - legyintettem -Kezdjük el a mókát!
Mind a hárman hoztuk a saját kellékünket és halkan belopakodtunk MinJi és ChiChi közös szobájába, ahol még az utóbbi békésen szunyókált. De nem sokáig, mert mi ezt meg fogjuk zavarni. A tegnapi afférja miatt jól megszívtuk és most megbánja.
-ÁÚÚ! - jajdult fel Hanna, miközben előttem motoszkált.
-Maradj már csöndben! - szidtam le suttogva.
Nem igaz, hogy egyik sem tudott úgy menni, hogy ne menjen, rúgjon vagy essen át valamin.
-Jó. - álltunk meg a tökéletes helyen -Angyalka fogod a botot rendesen?
-Igen. - bólintott.
-Hanna te bekapcsoltad a kamerát? - bólintott, majd én is elhelyeztem ChiChi ágya előtt a lavórt, bemértem, hogy mégis hol fog leszállni onnan és készen voltam.
-Oké. - mondtam -Kezdheted Angyalka!
Angyalka elkezdte az arcához és a nyakrészéhez igazítani a műanyag pókot és ezt Hanna folyamatosan vette, míg én csak figyeltem, hogy minden tökéletes legyen.
Két perc után Alexa mocorogni kezdett, majd a pókot próbálta elsöpörni, de erre kinyitotta a szemét és innentől kezdődött a mi mókánk. Ugyanis ChiChi sikított egy nagyot és úgy ahogy terveztük telibe találta a lábával a lavórnyi elegyem és majdnem felbukott abban is. Innentől kifutott a szobából, persze mi ezt folyamatosan végigröhögtük, amit nem értem, hogy nem vett észre. Mi hasunkat fogva meneteltünk ki a nappaliba, ahol Alexa a fotelban ült ijedt fejjel.
-Ha láttad volna magad... - nevettünk fel a végén, Angyalka pedig már a földön fekve folytatta.
-Mire volt ez jó? - kérdezte felháborodva -Tudjátok, hogy félek azoktól a dögöktől!
-A tegnapi miatt kaptad. - adott választ Hanna.
-Milyen tegnapi? - nem emlékezett, mert nem akart. Mindig így van ez a másnaposoknál.
-Nem emlékszel? - tettem csípőre a kezem, ő pedig megingatta fejét -Behívtál minket a fürdőbe, hogy mutatsz nekünk valamit, erre lepocsoltál minket a zuhanyfejjel.
-Én ezt csináltam? - esett le az álla.
-IGEN. - mondtuk egyszerre.
-Hát én erre nem emlékszem. - ellenkezett.
-Mert a fejedbe szállt az a két kis pohár pezsgő, amit ittál. - mondtam mosolyogva.
-Úristen! - dőlt hátra lerakva a lábát, amikor észrevette a kis ,,főztöm" egy részét a lábán.
-Ja igen. - kelt fel a földről Angyalka és a kezébe nyomta a botot -Te takarítasz fel és szereled vissza a partfis nyelét.
Ezzel mindenki elvonult öltözködni, hiszen aznap kezdtük el a debütáló dalunkat írni a cégnél.
-És siess, mert Tamás azt mondta tegnap telefonon keresztül, hogy nyolcra készen kell lennünk és fél kilencre legkésőbb legyünk ott. - kiabáltam neki a fürdőből.
-Basszus! - már csak ennyit hallottunk meg egy tompa esést. Hehe... Gondolom elcsúszott a ragacsos lábán.
,,Kezdődjön a móka!"

20.fejezet~ 2/2

*Kid POV.*

Ahogy a céghez értünk szinte a kezünkbe nyomták azt, amiről azt mondták nekünk lett volna dolgunk megírni. A debütdalunk szövegét.
-De úgy volt, hogy mi írjuk meg. - néztem a cég vezetőjére félig-meddig mérgesen.
-Igen, de később szerződtetek a céghez. Így most főbb célunk, hogy mihamarabb meglegyen az első dalotok. - kezdett el magyarázkodni.
-Már elnézést a pofátlanságomért, de jó, hogy nem a mi hibánk. - egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne álljak ki magunkért.
Ha már akkor nem tartotta a szavát, akkor mi lett volna később.
-Kérlek értsd meg, hogy szűkös az időkeretünk. Ha átolvastátok a szöveget és nagyjából begyakoroltátok, akkor szóljatok Tamásnak. - mondta el gyorsan -Ő majd a díszlethez vezet titeket és elmagyaráz több mindent.
Ezzel a pár mondatával gyorsan elsliccolt és mi a hűlt helyére is döbbenten néztünk.
-Ez most szivat minket? - kérdezte Hanna.
-Én nem tudom, de tuti, hogy nincs valami rendben az agyával. - tette hozzá Angyalka.
-Akkor miért nem kért fel minket hamarabb? - kérdezte felháborodva Alexa -Nekünk jusson eszünkbe a próbák közben meg énekórák közben?
-Mindegy. - sóhajtottam frusztráltan -Melyik stúdióba mehetünk be átvenni a szöveget? - néztem Tamásra.
-Gyertek.
A sablonos folyosón keresztül vezetett minket egy kisebb, újonnan sablonos kis helységbe, ahol elhelyezkedtünk és próbáltuk megtanulni ki ki után következik.
-Ez milyen parasztság már? - háborodott fel Angyalka -Még énektanárt sem küldenek hozzánk?
-Láthatod. - mutatott végig a helységben Alexa -Mert ezt az újoncoknak kell megoldaniuk.
Ekkor megcsörrent a telefonom és amikor megláttam ki üzent, elmosolyodtam.
-Ki az? - kérdezte érdeklődve HaNi.
-TaeHyung. - vettem kezembe a készüléket és elkezdtem rajta pötyögni -Beszélni szeretne velünk.
-Hát akkor hajrá! - sürgetett ChiChi.
-Nem. - mondtam -Most meg kell tanulnunk a szöveget.
-De csak egy pár perc lenne. - nyűgösködött MinJi -Úgyis azt mondta, hogy NAGYJÁBÓL gyakoroljuk be.
-Igen. - mondta helyeselve a két idősebb.
-Hah... - sóhajtottam -Rendben.
Megüzentem TaeTae-nak és pár perc múlva már hívott is, én meg kihangosítottam, hogy mindenki hallja őt.
-Sziasztok lányok~ - köszöntek bele a fiúk legnagyobb megdöbbenésünkre.
-Sziasztok~ - köszöntünk mi is.
-Mizu veletek? - kérdezte JiMin, mire Angyalka közelebb tornázott, amire reakciónk egy hangos nevetés volt.
-Mi az? - kérdezte a srác.
-MinJi mindenkit arrébb túrt, hogy hallhasson. - nevetett Alexa.
-Ő is ott van? - szinte láttam. ahogyan elkezd csillogni a szeme és ledöbben az arca.
-Itt vagyok oppa!! - mondta hangosan -Hogy vagy?
-Nagyon jól, főleg, hogy mi most kajálunk. És ti?
-Mi meg szöveget tanulunk, de a főnök egy bunkó paraszt.
-Naa! - néztem rá csúnyán -Akkor sem szabad ilyet mondani, hogyha igaz.
-Szia noona! - hallottam meg Kook hangját, mire elmosolyodtam.
-Szia Kookie! Mi jót csinálsz?
-Hát most épp eszek és próbálom eltolni innen Yoon Gi hyung-ot, hogy ne beszélhessen veled.
-De gonosz vagy. - mosolyogtam.
-Én nem is, csak szeretnélek tőle megvédeni. Menj már innen hyung!
-Persze. - nevettem fel -Bírod még NamJoon?
-Én bírom. - szólt bele ő is.
-Úgy könnyű, ha ugyanazt csinálja mint a többiek. - hallottam meg Jin hangját is.
-Hát úgy igen. - helyeseltem -És a srácok?
-Jelentem alásan, itt vagyok. - szólalt meg Yoon Gi is, mire csöppet gyorsabban kezdett el verni a szívem -Hagyj már békén Kook!
-Ne veszekedjetek! - szidtam le őket.
-Igen. Eonni mindkettőtöket nagyon szeret. - mondta Angyalka.
-Mi is szeretjük őt. - mondta három hang.
Azt hiszem Jin is beszállt. Egy hangos puffanást hallottunk, majd még egyet.
-Ez mi volt? - kérdezte ijedten Hanna.
-Csak Kook és Hoseok borultak egymásra. - mondta olyan nyugodtan TaeHyung, mintha ez a világ legnormálisabb dolga lenne. Bár tőlük mit vártunk? Kérdem én.
-Srácok nekünk még szöveget kell tanulnunk, de délután még írjatok, mielőtt fekszetek le aludni, hogy beszéljünk. - tereltem a beszélgetést a vége felé -Addig is sziasztok!
-Sziasztok! - köszöntek a lányok.
-Sziasztok!! - köszöntek el a fiúk is és ahogy leraktam máris tovább koncentráltunk a szöveg tanulására.

19.fejezet~

-HOL A PÓNIS PÓLÓÓÓÓÓM!! - jajveszékelt a maknae.
-Ott ahol hagytad! - szól vissza neki a leader.
-De nem tudom, hogy hol hagytam. - siránkozott.
-Az már a te bajod! - így HaNi.
-Olyan eonni-k vagytok! - verődött az ágyon ülve.
-Na pattanj fel és kotorj ki valamit a szekrényedből, mert el fogunk késni! - sürgette Kid MinJi-t és mivel nem mondhat nemet a csapatvezetőnek, kénytelen volt a pónis felsője nélkül elmenni a rádió stúdiójába.
Miközben ők szorgosan készülődtek hamar elérkezett a fél nyolc, amikor is el kellett indulniuk, hogy nyolcra bőven bent legyenek a rádió stúdióban. Nagy mázlijuk esett, mert nem is volt annyira mozgalmas az az útvonal, ahol haladtak.
-Jó reggelt lányok! - köszöntötte őket Tamás, ahogy leparkoltak.
-Jó reggelt! - köszöntek vissza kórusban.
-Gyertek! Nem is sokára élő adásban lesztek. - invitálta őket befele -Elviszlek titeket egy kis pihenő részbe, ott ehettek-ihattok is amíg nem kezdődik. Addig is beszélnék veled Dia. - az utóbbi mondatot halkabban súgta oda a leadernek.
-Rendben. - mondta és a lányok felé fordult -Ne csináljatok semmi hülyeséget míg vissza nem jövök. Ja! És ne ordítozzatok!
-Oké Kid~
Ahogy a folyosón maradtak ketten a kelleténél is próbáltak halkabban beszélni.
-Döntöttél már az ügynökséget illetően? - tért a lényegre Tamás -Természetesen, ha nem ott akarod debütáltatni a csapatot megértem. Én csak azért ajánlottam, hogy mivel én is ott dolgozok nem lenne kavarodás.
-Megértem és minden oké csak nem szeretném, ha rossz körülmények között lenne az RT. Már ha érted mire gondolok.
-Igen és biztosítani tudom, hogy a főnök nem huszárhajcsár. Hiába fölényes, ő már csak ilyen. A családja mindig is tekintélyt parancsoló volt.
-Ez esetben még tisztázom a lányokkal, de szerintem nyugodtan felhívhatod őt a rádióműsor alatt.
-Rendben van. És remélem a lányok bele fognak egyezni.
-Mindenképp, hiszen a csapatvezető javasolta ezt. - kuncogott.
-Oké. Mindjárt jövök a műsorvezetőkkel együtt. Bemutatlak nekik. - ezzel nekiindult Tamás a leader pedig szorgosan besétált a pihenőbe.
-Na lányok! - csapta össze tenyerét Kid -Lenne egy fontos megbeszélnivalónk.
-Mi lesz az ebéd? - nyújtotta fel a kezét Alexa.
-AZ. - próbált minél érthetőbben célozni egy szóval, hogy mi is. -Nem erről akartam veletek beszélni, hanem... Mivel ismertek lettünk ezért döntenünk kell azt illetően, hogy hol akarunk debütálni. Én azt mondom, hogy a TV2-nél jó helyünk lenne. Nem szeretnék nagyon rivalizálni, de ha nektek van javaslatotok, akkor nyugodtan elmondhatjátok.
-Mi nagyon megbízunk benned eonni, ezért vagyunk most itt. - kezdett bele Angyalka -Ha te azt mondod, hogy nekünk jó lesz ott, akkor  mi ezt szó nélkül elfogadjuk. Legyen.
-Ennek örülök. A mai programok után elviszlek titeket egy kis shopping-ra kiruccanásképpen. Mit szóltok hozzá?
Szó se róla, ugrándozni kezdtek és rögtön kombinálni, amire kivívták Kid leszólását, hiszen egy fokozattal hangosabban ,,beszélgettek" mint kellett volna. Elég hamar visszaért Tamás a rádióműsor vezetőivel, bemutatkoztak egymásnak a két műsorvezető pedig gratulált nekik a Csillag Születikben nyújtott teljesítményükért. Az adás pontban nyolckor elkezdődött az előtt, viszont már a hangtechnikát próbálták a helyükön.
-Üdvözlünk mindenkit a Citrom Rádió mai adásában. Ezúttal van egy vendégcsapatunk is akik nem másak, mint a Rocket Team. Sziasztok lányok! Hogy vagytok?
-Sziasztok, köszönjük jól. Remélem ti is. - a csapatot persze a leader képviselte ilyenkor.
-Igen, köszi. Örülünk, hogy itt lehettek. Milyen érzés, hogy megnyertétek a versenyt?
-Hú! Hát nagyon jó érzés, nem tudom kifejezni mennyire. Mind a négyünknek ez volt az álma, hogy idáig meg még sokkal tovább eljussunk. Az, hogy ez sikerült megalapozta a nevünket. Innentől már a mi elhatározottságunk a döntő.
És kezdetét vette a fél órás kis beszélgetés egy-egy zenei szünettel, amiben lejátszották azt a két számot, amivel jelentkeztek és amivel megnyerték a műsort. Mire végeztek már mehettek is a VIVA stúdiójához, ahol is bemutatkoztak a népnek, aki még esetleg nem ismerné őket. Bár ilyen nem sok van.
Ezek után pedig a TV2-höz mentek, ahol a főnök már várt rájuk az aláírandó szerződéssel. Átolvastatta velük, hogy ha esetleg valamit változtatnának rajta, akkor tegyék meg vagy tárgyaljanak róla. Szerencsére ilyen nem esett meg, ami nagyon fontos az mind jól volt megírva, a fizetés mennyiségével sem volt gond.
-Na lányok! - léptek ki az épületből letudva, hogy holnap mikorra érkezzenek. -Hazamegyünk, átöltözünk és utána elmegyünk vásárolni.
-YEEE!! - élénkültek fel és ahogy Kid feloldotta a kocsizárat már meg is rohamozták a kisbuszt.
Minden úgy történt, ahogy közben a lányok még váltottak pár tíz perces beszélgetést az otthoniakkal, majd utána nem is sokára elindultak az Aréna Plázába. Ott körülbelül másfél órát töltöttek - Dia egyet, mert közben elment tankolni -, majd az Ázsia Centerbe, ahol a K-Food-ban széjjel néztek, és végül a MCDonald's-ban kötöttek ki egy nagyobb asztalnál. Az asztalukon volt minden, italtól kezdve többféle burger is. Nagy hasukhoz híven az egészet beverték - annyi ételt, ami szinte az egész asztalt elfoglalta. Hazafele menet még beugrottak egy italoshoz, ahol egy üveg pezsgőért még beküldték Hannát. Már csak azért, hogy ne teljen olyan nyomottan az este. Egy kis jókedv mindenkinek kell, főleg nekik.

*Másfél óra elteltével~

-De dongsaeng~ Miért nem vehetek itthonra kígyót? - kérdezgette Alexa a leader-t.
-Te nem fogsz velünk többet inni. - állapította meg Kid -Amúgy meg azért, mert a fejedbe szállt az a két fél pohárnyi pezsgő és azért is mert itt nem tarthatsz állatot. Van itt elég.
-Köszi! - kiáltott fel a másik két lány -Szeretünk.
-Én is titeket.
,,Csak tudnám, hogyan fogom veletek átvészelni az éjszakát.''

18.fejezet~

A kamera minden szögletből veszi a hét versenyzőt, velük együtt a zsűriket, a közönséget és a műsorközlőt is. Idegesség uralkodott mind a stúdióban, mind a tévénézőknél és a Bangtan fiúknál is. Szinte a körmüket rágták az idegességtől, de még a menedzserük és az igazgató is. Igen. Ő is nézte a műsort az elejétől kezdve, amint megtudta, hogy koreai számokat ad elő egy magyar lánybanda.
-Ne húzd már az időt te nőszemély! - dobálta meg chips-szel a tévéképernyőt JiMin, akit legkevésbé sem érdekelt, hogy a főnöke ott liheg a nyakába.
-Igazán mondhatná már! - türelmetlenkedett NamJoon, aki idegességében már a lábával dobolt egy megrögzött ütemet.
-A Csillag Születik nyertese pedig a... - a levegő egy pillanatra megfagyott -... Rocket Team!!!
Nagy üdvrivalgás, boldog sikolyok és ölelkezések vették kezdetét. JiMin örömködve dobálta felfele a chips zacskó tartalmát konfettiként használva.
-NYERTEK HYUNG!!! - vigyorgott boldogan Yoon Gi-ra a legfiatalabb és már ölelte is megfele.
-Nyertek. - suttogta maga elé a rapper és csak egy boldog mosolyt eresztett el, miközben látta a a képernyőn az RT leader-jének boldog, egyben könnyáztatta arcát.

*A műsor végeztével~

-Te jó Isten!! - dobta le magát boldogan a kanapéra a maknae -Még most sem hiszem el! WÁÁÁÁÁ!!! - dobogtatta a lábával a padlót.
-Lányok! - lépett be letaglózva Alexa -Megnyertük.
Kid telefonja ismét csörgött egy üzenetet jelezve.
-Ki az? - nézett nagyot a leader.
-Biztos a fiúk. - találgatott Hanna -Nézd már meg!
-Jól van-jól van! - sétált a táskájához, és kivette annak zsebéből a készüléket -TaeTae.
-Mit ír? - kérdezték a lányok.
-Khm... Idézem: ,,Szia Diuuus~ Marhára jól szerepeltetek és wáóóóó~~ JungKook, Jin és Suga üzeni, hogy csodás voltál. J-Hope meg üzeni HaNi-nak, hogy jó volt, de még mindig nem annyira, mint ő. JiMin meg odavan Angyalkáért, én meg Rap Mon azt mondjuk, hogy mindannyian fantasztikusak voltatok. A menedzser hyung és a BigHit papa gratulál nektek. Vigyázzatok magatokra! Majd írj, ha nálatok reggel lesz. :*
-De aranyoooos~ - mondták kórusban a Rocket Team tagjai.
-És rólam nem mondott senki semmit? - tátotta el a száját ChiChi.
-Ezek szerint. - gúnyolódott rajta Hanna, és ekkor egy kisebb lány bunyó vette kezdetét.
Ami igazából abból állt, hogy kokizzák egymást, ezzel szétverve a hajukat.
-LÁNYOOOOK!!! - csapta ki az ajtót Tamás drámaian felhívva ezzel magára a figyelmet. Kid majdhogynem eldobta kezéből a saját telefonját.
-Azért ennyire ne örülj! - nézett rá ijesztően a maknae.
-Bocsánat, csak én is boldog vagyok. Hát ez csodás volt. Amit műveltetek ott fent. Az. - küldött puszit nekik -És mit mondok nektek?
-Na mit? - kérdezték egy emberként.
-Holnap két műsorban is szerepelni fogtok. A reggeli rádióban és a VIVA tévé meghívott titeket egy bemutatkozásra.
-HUHÚÚÚÚÚ!!!! - kezdtek el ugrálni mindenféle formátumban, belevonva a mentorukat is.
Ahogy kicsit lenyugodtak a kedélyek mindenki visszakapta magára a saját ruháját, a sminkesek leszedték róluk a színpadi sminket, a stylist-ok pedig a fellépőruhákat rendezték helyükre. Ezek után időt egyeztetve indultak haza a furgonnal a lányok, Tamás pedig maradt a stúdióban. Miközben az RT kifele haladt az épületből sorra kapták a gratulációkat minden staff-ostól és közreműködőtől, sőt még olyanoktól is akik semmit nem csináltak a műsor kapcsán, de ők ott voltak. Az épület mögött várt három őr és a kocsijuk. Na most, hogy oda eljussanak meg kell birkózniuk egy nem éppen apó problémával. Hogy a kis furgonnal hazajussanak át kell verődniük a rajongótömegen.
-Nem gondoltam volna, hogy a műsor után már ennyien lesznek. - súgta oda Alexa Angyalkának.
-Hát szerinted én gondoltam? - a döbbenettől a kis maknae még mindig sokkban volt.
-Jöjjenek hölgyeim! - invitálta őket a célhoz felé menet egy nagydarab őr.
Miközben ők köszönve, mosolyogva és integetve haladtak rengeteg vakutól kellett megvakulniuk, valamint minden második ember eléjük tolt egy papírt és egy tollat. Szerették volna aláírni, viszont sötét is volt, fáradtak is voltak. Örültek, ha hazaértek nem még, hogy leálljanak egy félórát. Persze szerették a rajongókat, de most az egyszer nemet kellett nekik mondani. Az úton mindenki bealudt pár percre, amíg Kid vezetett a sötét, mégis forgalmas utakon.

Nem is sokára hazaértek és úgy ahogy voltak bebattyogott a saját szobájába és mondván, hogy reggel lezuhanyoznak, mert túl fáradtak, bedőltek az ágyukba. A leader volt az egyetlen, aki még fent maradt és falatozott egy kicsit, mert nem sokat evett elindulás előtt. Miközben azzal végzett halkan kikereste a pizsamáját és elindult fürdeni. Ahogy félig megengedte a kádba a vizet behozta a szükséges dolgokat - bugyi, pizsama és zokni, mert ő úgy alszik -, valamint bevitte a telefonját is, mert sosem tudni ki hívhat. Öntött a vízbe egy kevés rózsás illatú tusfürdőt és miután az elkavarta abban leöltözött és beleült. A meleg pillanatok alatt átjárta testét és talán még el is kezdett izzadni tőle. Miközben ő élvezte a meleget adó víz erejét megcsörrent a telefonja és azután nyúlt, hogy megnézze ki az.
-Anya... - olvasta el a kijelzőt -Szia.
-Szia kincsem! Hogy vagy?
-Fáradtan és ti? Láttátok a műsort?
-Jól vagyunk. És igen láttuk. Nagyon, de nagyon ügyesek voltatok. Tudtam, hogy ti fogjátok megnyerni, mert ti vagytok a legjobbak.
-Köszi. - törölt le egy apró könnycseppet a szeme sarkából a rapper -Történt valami érdekes veletek?
-Viki első lett a versmondó versenyen. - édesanyja hangjából hallani lehetett az örömöt.
-Úristen! - kapott a szájához Kid -Mond meg neki, hogy nagyon ügyes volt és ha megyek akkor kap tőlem valamit.
-Rendben van. Most viszont gondolom pihenni szeretnél, csak azért hívtalak, hogy gratuláljak nektek.
-Igen, köszönjük. Puszika. Jó éjt!
-Szia kincsem. Jó éjt! - ezzel megszakadt a hívás.
Lerakta a telefont maga mellé, ahol volt és folytatta a fürdést, most már egy kis tusfürdőt nyomva tenyerébe és bekenve azzal teste minden szegletét.
Amikor már kiszállt és megtörülközött, valamint a pizsamája is rajta volt és készülődött megmosni a haját ismét csörgött a telefonja.
-Na most ki lehet az? - ránézett a telefonra és TaeHyung számát látta a kijelzőn -Szia.
Azt gondolta, hogy Tae hívta őt, de...
-Szia. - szólt bele Yoon Gi -Mizujs?
A szíve hirtelen dobbant egy nagyot és nyelve egyet megszólalt: -Semmi érdekes, épp most fürödtem meg. Veled mizujs van? Hogy vagy?
-Épp készülünk a próbákra, hamarosan comeback lesz és készülünk rá. - mesélte lelkesen -Nagyon jók voltatok. Sőt! Lenyűgözőek.
Kid csak mosolyogni tudott: -Köszönjük. Igazából még most sem tudom felfogni, hogy mi nyertünk és holnap már hivatalosak vagyunk két műsorba is.
-Váó! - hüledezett a srác -Hamar bekerültök a sztárok világába. Ha esetleg bármi kérdésed lenne írj, majd elküldöm a számom, csak hát... TaeHyung nem volt hajlandó elárulni senkinek a számod.
-Hú! Az a srác kész életveszély. - nevetett fel.
-Az. - értett egyet Yoon Gi -Most viszont nem tartalak fel. Még egyszer gratulálok és majd hívj akkor. Jó éjt!
-Köszönöm és jó éjt! - köszönt el tőle, majd lerakta telefonját.
Kibontotta a haját és pont mielőtt elkezdhette volna a hajmosást pittyegett a KakaoTalk, üzenetet jelezve.
Egy szám tátongott rajta és alá az volt írva:
,,Csodás álmokat!"