22. fejezet~

*Kid POV.*

A liftben sem maradva nyugton Angyalka és JiMin vad csevejbe kezdtek és hadováltak össze minden hülyeséget egymás hátára. Belegondolva nagyon jó pár lennének, ha elérnék azt a korszakot. Talán...
-Szótlan vagy Kid. - bökött meg TaeHyung, aki mellettem áll közvetlen.
-Csöppet kifárasztott az út. - mosolyogtam rá féloldalasan, majd ahogy kinyílt a lift ajtaja áramlottunk kifele és pár lépés után megálltunk egy ajtó előtt. Gondolom itt van a próbatermük.
-Várjatok! - álltak elénk a fiúk halkan suttogva.
-Most meg fogjuk őket ijeszteni... - kezdte el JiMin
-És egyszerre lepni. -fejezte be Tae, majd gyorsan berontottak az ajtón azt becsapva maguk után.
Csak hangos beszédet hallottunk, sajnos nem tudtuk kivenni miről beszélnek. Végül az ajtót kirántották és öt srác hangos ordításával - ami hallatszott inkább sikításnak - ráztak fel minket a több órás út utáni időszakból.
-Noona~ - tolakodott ki a tömegből JungKook és szabályos ívben ugrott rám, ezzel hátraborulva.
-JungKook!! - kiabált mindenki, reagálva az eseményre.
-Nekem is hiányoztál Kookie. - paskoltam meg hátát nyöszörögve, majd lemászott rólam és újra megölelt.
-Hiányoztál noona.
-Azért én is kérek ölelést. - húzta ki magát HoSeok, majd Hanna kapva az alkalmon megölelte -De nem te!
-Miért? - nevetett fel és hátrább állt -Pedig nagyon vártam már, hogy mikor veszekedünk megint.
-Tényleg? - erőltetett magára vigyorgott -Nekem nem. Kid~
-Szia Hopi! - intettem neki egyik kezemmel, mert Kook még mindig rajtam csüngött -Kérlek Kook!
-Bocsánat noona.
-Semmi gond. - mosolyogtam rá, majd feltápászkodva megöleltem Hopi-t is.
-Amúgy mit mondott a '95-ös line, hogy így kirontottatok? - kérdezte JooHyun menedzser oppa.
-Azt mondtuk, hogy most jöttök fel a lifttel és ők fejvesztve rohantak volna üdvözölni titeket. - vigyorgott elégedetten JiMin.
-Menedzser oppa! - állt vigyorogva ChiChi JooHyun mellé.
-Na mit szeretnél? - neveti el magát oppa.
-Tölthetünk egy kis időt a fiúkkal, amíg megérkezik az igazgató?
-Legyen, addig én lent leszek és majd feljövök szólni. - mondta és elindult a lift felé.
-Viszlát oppa! - köszöntünk el kórusban.
-Alig ismeritek egymást és már az oppa megszólításnál tartotok. - gondolkozott el Jin -Meg kell kérdeznem tőle mi a taktikája.
-Oppa nagyon aranyos. - jelentette ki büszkén HaNi, mire J-Hope felé fordult.
-Ezzel azt akarod mondani, hogy mi nem vagyunk azok?
-Én csak gondolkozok dolgokon. - tekintett pimaszul másfelé Hanna, majd besétált a próbaterembe, ezzel kihívva HoSeok haragját.
Na ezek sem lettek nyugodt percek, az ezer biztos.
-Most ugye tudjátok, hogy sok mindenről be kell számolnotok nekünk!? - vágódott le a földre J-Hope.
-Inkább nektek kéne nekünk. - huppant le mellé HaNi.
Ha úgy vesszük ez a páros nagyon marakodós kedvbe kerül, ha meglátják a másikat. - a hirtelen hangra megugrottam egy kicsit, mire az a személy elnevette magát és a vállamra támasztotta fejét.
Ahogy ráemeltem tekintetem a szívem egy ütemmel gyorsabban vert, és talán egy kicsit zavarban is éreztem magam.
-Én még nem is kaptam üdvözlő ölelést. - ölelt át hátulról -Pedig azt gondoltam, hogy hiányzok annyira, hogy én is kapjak.
-Természetesen. - próbáltam volna eltakarni arcomat zavaromban, miközben fordultam hátra, de ő nem engedte.
-Viszont maradjunk most így egy kicsit. - húzott magához még jobban.
A többiek ilyenkor miért különültek el és néztek minket levegőnek? Olyan furcsa, hogy ilyen alkalmakkor nem szólnak be és figyelmet sem méltatnak felénk.
Viszont engem még ennél is jobban lefoglalt az, hogy Yoon Gi levegővételét a nyakamon éreztem, miközben kezeit a derekamon. Ha nem érezte meg testem remegését és hogy a szívem milyen erővel ver, akkor tényleg nem tudok mit mondani. Mindennél jobban élveztem a helyzetet, mégis távol maradtam volna tőle, hogy a végén ne csalódjak.
-Olyan kényelmes. - szuszogta nyakamba, mielőtt elhúzódott volna tőlem -Kár, hogy nem maradhatunk így.
A szavak torkom legalján akadtak és az Istenért sem lettek volna képesek megmutatkozni. Így pedig teljesen tehetetlennek éreztem magam.
-Dongsaeng!! - zökkentett ki Hanna kiabálása az álomvilágból -A HoSeok gyerek nem hagy békén!
-Te piszkálsz engem minden egyes alkalommal. - támadta őt le a srác.
-Ne veszekedjetek már! - guggoltam le melléjük, ahogy odasétáltam és mindkettőjüket átkaroltam -Hogy fogunk így együtt dolgozni?
A végét nem bírtam ki, hogy ne vigyorogjam el, mert elég vicces, hogy a nálam idősebbek nem képesek magukat nyugalomban tartani. Plusz próbáltam elfelejteni az előbbi zavaró érzéseket.
-Tényleg! - csapott le HoSeok-ra a felismerés villáma -Ti most gyakornokok lesztek itt.
-Bezony. - vigyorgott önelégülten Hanna.
Ennyi. Ők le voltak tudva egy időre, ami körülbelül erre a napra kihat még, holnap kezdődött megint. Vagyis folytatódott.
-Eonni!! JungKook nem hagy minket békén! - rángatta meg dzsekim ujját Angyalka.
-Hogy nektek mennyi bajotok van. - fújtam ki a levegőt.
-De te vagy a noona-ja.
-De... Na mindegy. - hagytam annyiban a dolgot és a maknae line-hez mentem, akik mellet ott ült egy-egy széken NamJoon és Jin is.
A székekből ítélve igencsak a Just One Day koreóját eleveníthették fel, valószínű, hogy lesz egy turnéjuk a közeljövőben.
-Mi a gond? - léptem Kookie mellé.
-Nona~ - karolt át -JiMin nem foglalkozik velem, amióta MinJi-vel barátok.
-Nem lehet, hogy te túlságosan féltékeny vagy MinJi-re? - kérdeztem tőle vigyorogva.
-Az lehetetlen. - mondta kétségtelenül -Akkor inkább leszek V-vel.
-Okey man!!- pacsizott le a sráccal pocsék angollal.
-És mennyire lesz nyálas a zenétek? - kérdezte Rap Monster a szék háttámlának dőlve.
-Annyira, hogy akkor kilépek inkább. - foglaltam helyet mellettük, de feleslegesen, mert a menedzser oppa pont akkor lépett be.
-Gyertek lányok!
Mi pedig viharként zúdultunk ki négyen a folyosóra, majd a liften keresztül a tárgyalótermükig, ahol elkezdtük megvitatni minden apró dolgot, ami nagyot is jelentett.
,,Most kezdődik..."