20.fejezet~ 1/2

*Kid POV.*

-Nem hiszem el, hogy belerángattatok ebbe. - dünnyögött az orra alatt Hanna, ahogyan készülődtünk elő.
-Még jó, hogy az unokahúgom a kezembe nyomta ezt, mielőtt felköltöztünk. - vettem elő a dobozkámból a tenyérnagyságú műanyag pókot.
-Ez félelmetes. - guggolt le mellém Hanna -Miért van nálatok ilyen cucc?
-Családi hagyomány. - nevettem.
-Ahaaa. - nyújtotta el a szót és mindketten felálltunk és kimentünk a nappaliba Angyalkához, aki épp görcsöt kötött a kis műanyag bot végére egy erősebb madzaggal.
-Honnan szereztél te egy műanyag botot? - nézte látványos értetlenséggel arcán HaNi.
-Leszereltem a partfis nyelét. - mondta fel nem nézve szorgos munkájából.
-Te is fogod visszarakni rá. - jelentettem ki.
-Hehe... - nevetett az orra alatt, mire sóhajtottam -Na, kész is. Most add ide azt a pókot, hadd erősítsem a madzag másik végére.
Odaadtam neki, míg HaNi beállította a kamerát és én pedig lisztet és vizet kevertem össze egy lavórban. Ahogy összekutymászoltam vissza mentem a lányokhoz, akik a kamerával voltak elfoglalva.
-Na minden rendben? - kérdeztem odaállva melléjük, mikor már leraktam a lavórt.
-Igen. - mondták rám nem nézve.
-Akkor mit állítgattok? - néztem meg jobban és láttam, hogy tele van rólunk a gép és...
-Mit keres benne a BTS? - észleltünk fel egyszerre és mind egymásra néztünk.
-Nem akkor került hozzájuk, amikor próbáltunk? - kérdeztem, hiszen a képek látszólag a próbateremben készültek.
-De akkor a táskámban... - gondolkozott el HaNi -Nem. Akkor csak a táska mellé raktam le és így gondtalanul a kezük ügyébe kerülhetett.
-Pontosabban TaeHyung kezébe. - javította ki Angyalka.
-Na, de mindegy is. - legyintettem -Kezdjük el a mókát!
Mind a hárman hoztuk a saját kellékünket és halkan belopakodtunk MinJi és ChiChi közös szobájába, ahol még az utóbbi békésen szunyókált. De nem sokáig, mert mi ezt meg fogjuk zavarni. A tegnapi afférja miatt jól megszívtuk és most megbánja.
-ÁÚÚ! - jajdult fel Hanna, miközben előttem motoszkált.
-Maradj már csöndben! - szidtam le suttogva.
Nem igaz, hogy egyik sem tudott úgy menni, hogy ne menjen, rúgjon vagy essen át valamin.
-Jó. - álltunk meg a tökéletes helyen -Angyalka fogod a botot rendesen?
-Igen. - bólintott.
-Hanna te bekapcsoltad a kamerát? - bólintott, majd én is elhelyeztem ChiChi ágya előtt a lavórt, bemértem, hogy mégis hol fog leszállni onnan és készen voltam.
-Oké. - mondtam -Kezdheted Angyalka!
Angyalka elkezdte az arcához és a nyakrészéhez igazítani a műanyag pókot és ezt Hanna folyamatosan vette, míg én csak figyeltem, hogy minden tökéletes legyen.
Két perc után Alexa mocorogni kezdett, majd a pókot próbálta elsöpörni, de erre kinyitotta a szemét és innentől kezdődött a mi mókánk. Ugyanis ChiChi sikított egy nagyot és úgy ahogy terveztük telibe találta a lábával a lavórnyi elegyem és majdnem felbukott abban is. Innentől kifutott a szobából, persze mi ezt folyamatosan végigröhögtük, amit nem értem, hogy nem vett észre. Mi hasunkat fogva meneteltünk ki a nappaliba, ahol Alexa a fotelban ült ijedt fejjel.
-Ha láttad volna magad... - nevettünk fel a végén, Angyalka pedig már a földön fekve folytatta.
-Mire volt ez jó? - kérdezte felháborodva -Tudjátok, hogy félek azoktól a dögöktől!
-A tegnapi miatt kaptad. - adott választ Hanna.
-Milyen tegnapi? - nem emlékezett, mert nem akart. Mindig így van ez a másnaposoknál.
-Nem emlékszel? - tettem csípőre a kezem, ő pedig megingatta fejét -Behívtál minket a fürdőbe, hogy mutatsz nekünk valamit, erre lepocsoltál minket a zuhanyfejjel.
-Én ezt csináltam? - esett le az álla.
-IGEN. - mondtuk egyszerre.
-Hát én erre nem emlékszem. - ellenkezett.
-Mert a fejedbe szállt az a két kis pohár pezsgő, amit ittál. - mondtam mosolyogva.
-Úristen! - dőlt hátra lerakva a lábát, amikor észrevette a kis ,,főztöm" egy részét a lábán.
-Ja igen. - kelt fel a földről Angyalka és a kezébe nyomta a botot -Te takarítasz fel és szereled vissza a partfis nyelét.
Ezzel mindenki elvonult öltözködni, hiszen aznap kezdtük el a debütáló dalunkat írni a cégnél.
-És siess, mert Tamás azt mondta tegnap telefonon keresztül, hogy nyolcra készen kell lennünk és fél kilencre legkésőbb legyünk ott. - kiabáltam neki a fürdőből.
-Basszus! - már csak ennyit hallottunk meg egy tompa esést. Hehe... Gondolom elcsúszott a ragacsos lábán.
,,Kezdődjön a móka!"