33.fejezet~

-Mindenkinek megvan mindene? - kérdezte SeJin menedzser végignézve a társaságon, aki egy bőrönddel állt a szintén egy csomagos JooHyun menedzser mellett -Szuper! A gép is mindjárt indul és a csomagok a gépen. Lili! Mikorra érünk körülbelül Guam-ra?
-Ha jól számolom úgy öt-hat óra, szóval bőven lehet aludni. - mondta a laptoptáskáját fogva a sötét barna hajú, szemüveges leányzó.
- Szuper! - nyújtózkodott egyet a Bangtan leglustábbja.
- Gyerekek! - kiáltott fel Angyalka - Először is. Marhára idegesít, hogy fotóznak és sikoltoznak - nézett a nagy lánytömegre tíz méteres körzetben - Másodjára pedig. Ki-ki mellett fog ülni? Én a 143-as ülésnél leszek.
-Meg kell szoknod, baba! - igazította meg sapkáját JiMin - Viszont én meg pont melletted ülök majd. - vigyorgott.
Ekkor elkezdték tárgyalni, hogy voltaképpen ki, kicsoda mellé került, míg a menedzserek inkább találtak ennél fontosabb témát is, míg nem hívták a kis társaságot, hiszen a Guam-ra induló gépük fél óra múlva indult és addigra fel kell mindenkinek szállnia. Nyugodtan indultak és lépdeltek fel a lépcsőkön, majd felérve az első osztályon keresni kezdték a helyüket, mivel oda szóltak a jegyek.
- Hogy az igazgató úr és a menedzserek mindenre gondoltak. - foglalt helyet rögtön Jin elnyúlva a székben.
- JungKook! - bökte meg Suga a fiatalabbat, közben keresve a helyüket -Nem cserélnénk helyet?
- Hogy te ülj a noona mellett? - húzta fel a maknae a szemöldökét - Kizárt.
- Mi? - döbbent le - De összebarátkozhatnál Lilivel. Na? - böködte tovább - Kérlek!
- Mit nyerek én ezzel? - állt meg annál a sornál, ahol volt a helye.
- Nem tudom, de kitalálom. - néztek egymással farkasszemet - Kérlek!
- Ezt nagyon meg kell hálálnod. - kapta ki a másik kezéből a jegyet és adta oda az övét a fiatalabb és leült két sorral előrébb.
A rapper gondolataiban a levegőbe boxolt és leült az újonnan kapott helyére, ahol kényelmesen elhelyezkedett. Pár másodperccel később Kid is megérkezett, és a lány legnagyobb megdöbbenésére nem a testvércsapat maknae-ja ült ott.
- Nem JungKook ül itt? - foglalt mellette helyet.
- Cserélt velem, mert Lilivel akart beszélgetni. - füllentett szemrebbenés nélkül a srác, és rögtön hátradőlt a kényelmes ülésen.
- Pedig annyira boldog volt, hogy velem beszélgethet egész úton. - tűnődött el a fiatal lány - Na, mindegy! De legalább végre nyugodtan aludhatok a lányok nélkül.
- Szia eonni! - nézett hátra az előttük lévő ülésről a Silver maknae, sátáni kacaja közben.
- Jézusom! Miért vagy hozzám ilyen kegyetlen? - sóhajtott fel nyűgösen Kid.
Az utasok lassan megtalálták a helyüket és a gép is felszállásra készen volt. Ahogy bekapcsolták az öveiket emelkedéskor, páran alvásra készen voltak, mások olvasásban keresték idejük elmulatását vagy éppen laptopjuk billentyűzetét nyomkodták, mint a százharminckettes ülőhelyet elfoglaló programtervező, aki mellett a telefonját nyomkodó JungKook ült durcásan. Lilit bár érdekelte, hogy mi baja, de nem akarta őt zavarni. Azt gondolta, hogy hagyja inkább pihenni, addig is ő válaszol a kapott munkával kapcsolatos e-mail-jeire.
- Tényleg négy óra mire Guam-ra érünk? - törte meg a csendet végül kettőjük közül az idősebb.
- Lehet, hogy több is. - válaszolt fel sem nézve a gépéről a lány.
- Miket csinálunk ott? - fordult érdeklődően hozzá a maknae.
- Meglepetésnek szántam. - húzta mosolyra a száját Lili.
- Akkor csak nekem mond el. - nézett rá kérlelően. Ahogy lassan rávezette tekintetét a másik, a köztük lévő kicsit táv miatt rögtön el is pirult kislányos zavarában. - Nem mondom el senkinek, ígérem.
- Nem. - foglalkozott újra a gépe tartalmával a lány, mivel tényleg nem akart semmit elárulni neki. Viszont, ha továbbra is nézte és kérlelte volna, akaratlanul is elárulta volna neki.
Eközben a JiJi páros és a mellettük lévő VHope páros teljesen be volt zsongva, a körülöttük ülőket ezzel teljes őrületbe kergetve, ezzel szikrázó tekinteteket kikövetelve maguknak. Ha talán még a lányok csapatából Kid és a két idősebb is csatlakozott volna, az első osztály összes utasát a szuicid hajlamosságba üldözték volna a hangos zsivajukkal. De még, ha nem is őket a JiJi mögött ülő, két félálomba lévő egyed agyvizét felforralták a sok zagyvaság összehordása közben.
- Hoznom kellett volna magammal ragasztót. - csúszott le az ülésen a platina hajzuhatagot viselő lány álmosan.
- A sálammal még megfojthatjuk őket. - ajánlotta fel a barna hajkorona és hófehér bőr tulajdonosa.
- Áh! - legyintett a lány - Túl feltűnő lenne.
- Mi lenne túl feltűnő? - dugta hátra a fejét a JiJi két tagja.
- Titeket megölni itt és most. - felelte halálosan nyugodtan Suga.
- Tessék? - kiáltottak fel vékony hangon.
- Halkan! - intette le őket a sápadtas arcú RT leader - Aludni akarok és szerintem Suga is, szóval, ha lehet, akkor vegyétek halkabbra a hangerőtöket. Köszike.
- Bocsi eonni. - mondta leszontyoldova a barna hajú RT tag.
Innentől csupa csend lepte be az utasteret pár óráig, néha-néha susmorgásokat, kisebb hangfoszlányokat lehetett hallani és a gép motorjának tompa zaját. A gép jobb oldalán lévő két menedzser és NamJin is békésen aludt. Sokkal nyugodtabb lett a környezet viszont Lili megtörte ezt a csöndet egy halk telefonbeszélgetéssel.
-Körülbelül fél óra és leszállunk... Igen, a(z) Antonio reptéren. Akkora legyetek ott, kérlek... Köszönöm. - ezzel megszakított a vonalat és óvatosan böködni kezdte a mellette aluszkáló srácot - JungKook! Kelj lassan!
- Megérkeztünk? - nyöszörgött álmosan, mély hangon a srác, miközben nyújtózott egyet.
- Nem, de hamarosan. - ahogy elpakolta laptopját Lili, a bemondóban tudatták utasaikkal, hogy közel harminc perc és megérkeznek a szigetre, ahol várhatóan kicsit hideg lesz, hiszen esteledik.
- Fel kéne kelteni őket is, nem? - fürkészte JiMin a mögöttük békésen alvó párost, Angyalkának beszélve.
- Szerintem meg fent kéne hagyni őket a gépen. - ismertette vele az ötletét a meglepően sunyi gondolkodású lány, aki hiába pár perce kelt fel, nagyon frissnek érezte magát. - Most nézd meg őket. Suga vállán eonni alszik, és mindkettőjüknek piros az arca. Tökre aranyosak.
- Végtére is. - rántotta meg a vállát és egy pillanatra elkalandozott a mellette éppen dzsekijét felvevő lány álmoskás arcán. Viszont gondolt egyet és lassan kelteni kezdte a mögötte lévő alvó hyung-ját, aki morogva kezdte el nyitogatni szemét. Ám ahogy ült volna fel, a rajta alvó megakadályozta ebben a tettében, így kénytelen volt őt is felkelteni, hiába véste volna agyába a lány arcának minden szegletét, amit számtalanszor megtett, de nem volt elég neki.
Először nem tudta miként kezdjen hozzá, de végül arca simogatásában állapodott meg, ami megtette a hatását és a lány mocorogni kezdett, végül kinyitotta szemét.
- Bocsi, hogy felkeltettelek, de nem sokára leszállunk.
- Nem baj. - takarta el a száját ásítás közben és álmosan vette fel magára bundás kabátját, gondolván a hidegre és fagyosszent önmagára. Ahogy felvette a kabátot a mellette ülő felkacagott. - Mi az?
- Ennyire nem lesz hideg. - rágcsálta Suga alsó ajkát beszéd közben.
- Viszont ismerve magam, tutira vacogni fogok még így is.
- Akkor odaadom az én kabátom is. - fogta kezébe a sötétbarna anyagot - Én nem vagyok fázós fajta.
- Köszönöm, de ezt nem várhatom el tőled. - rejtett el egy kis mosolyt szája sarkában a rapper lány.
A bemondóban informáltak mindenkit a leszállásról és kérték az övük becsatolására, hogy kényelemben, baleset nélkül földet érjenek. Ahogy ez megtörtént az utasok fogva kisebb dolgaikat, komótosan kezdtek lesétálni a gépről és az épületbe sétálni, ahol nyugodtan várták ki sorukat az ellenőrzőkapunál, majd ahogyan kézhez kapták csomagjaikat, fogván egy taxit, egy szállodába furikáztatták magukat.
Ugyanígy tett a két csapatunk és kísérőik, ám őket egy odarendelt, útjuk során fuvarozó fiatalemberek már várták őket a reptér egyik felén, ahova Lili navigálta őket. Közel hat óra volt és mivel a legközelebbi szálloda is két órára volt tőlük, szusszanhattak még egy kicsit a furgonokban.
Teljes letargiában volt mindenki és életkedvük már a béka feneke alatt volt, viszont a társaságra a Bangtan reménysugara hozta a fényt, ami abban mutatkozott meg, hogy mire a szállásukra értek, mindenki fájó fejjel szált ki abból a kocsiból, ahol a vihogó Ho Seok tartózkodott. Álmosak voltak, ketten-hárman fáztak is, és éhesek is voltak már.
- Eonni! - érte be Angyalka az előttük haladó Lilit, maga után húzva Diát - Ki-kivel lesz egy szobában?
- Hármasával leszünk felosztva és mielőtt benyögöd a leghülyébb kérdésed... Nem lesz olyan, hogy fiú-lánnyal egy szobában. - tudatta vele a tényt, hogy ezt még csak fel sem hozhatja.
- De nemááár~
- Nem baj Angyalka. - paskolta meg Kid a maknae-jának fejét - Mindjárt ehetsz.
A lány nem mondott semmit, csak durcásan hátranézett a JiJi páros másik tagjára, aki hevesen kezdett el neki integetni, ahogyan észrevette.
,,Két dolog, ami tartja bennem az erőt. A kaja és ő..."




OOOOO!!! HELLO! IT'S ME! :DD Visszatértem egy újabb, hosszabb résszel és hát váó! Hiányzott már az írás egy kicsit, hogy már több mint egy hónapja nem írtam. Viszont volt időm átgondolni, hol is tartok most és kellett egy kis idő, míg az itthoni dolgok miatt rendbe rázódtam. Ezzel a résszel kívánok mindenkinek békés és sikerekben gazdag évet és ha tetszett a rész, akkor kérek szépen komikat. Oda lentre!:D Puszikaa<333

UI: Ha van kedved és türelmed, nézz be a fordítóblogunkra, ahol rengeteg érdekességre találsz. Kpop zene fordítások, vicces agyszülemények összegyűjtve, szereplőtippek blogokhoz és olykor kritikák (csak azoknak persze, akik kérnek). Ezek mind folyamatos feltöltés alatt, kérem szépen! Úgyhogy... HAJRÁ!:D
Hungarian Kpop Translates

32.fejezet~

-Úristen, annyira izgulok! - toporzékolt egy helyben a Silver Maknae, kezében a mikrofonnal, miközben várták, hogy első fellépésükkor sorra kerüljenek -Vajon hogyan fogadnak a rajongók?
-Lefújolnak és istenítenek engem. - kacagott fel ördögien a duó másik tagja.
-JungKook! - szólt rá Rap Monster, mire a fiatalabb elhúzta a száját -Szerintem érdekesen fognak viszonyulni hozzád, jó értelemben. Európai fellépő nem igen volt még debütáltatva Dél-Koreában és elég sok pozitív komment érkezett a videó alá. Szerintem nyert ügyetek lesz. - kacsint a végén a két mellette álló lányra a tapasztalt rapper.
-Én attól még félek. - harapott alsó ajkába a(z) RT leader, próbált nyugodtságot sugározni, de nem sikerült neki.
-Figyelj, noona! - állt elé mosolyogva a Golden Maknae -Sok tehetséges embert ismertem meg eddig, és te pont, hogy közéjük tartozol. Ha elhiteted magaddal, hogy sikerülni fog, akkor bizony aratsz a színpadon és máshol is!
-Köszönöm JungKook. - ölelte meg a fiút, majd a többi tag is csatlakozott hozzájuk, biztatásképpen pozitív megjegyzésekkel illették őket.
Amíg ők tárgyaltak, addig több banda is elhaladt mellettük, de amikor a GOT7 jelent meg, MinJi alélt el, és lélekben cseppfolyós állapotot vett fel.
-Angyalka, minden oké? - kérdezte aggódva az előtte álló HoSeok.
-BamBam. - suttogta halkan, hogy még véletlenül se hallja meg más.
-Ja, hogy a fanja vagy. - értelmezte a helyzetet V -Meg szeretnéd ismerni?
-Jézus, komolyan?! - csillogtak fel a lány szemei - Szabad?
-Miért ne szabadna? - nevetett fel Rap Monster -Na gyere!
Hogy ne legyen kellemetlen a helyzet a(z) RT többi tagja is ment velük megismerkedni.
-Sziasztok! - köszönt Rap Monster, amit a másik csapat boldogan fogadott. Örültek egymásnak, hiszen régóta nem beszéltek -Lenne négy lány, akiket bemutatnánk nektek. Srácok! Ők itt a Rocket Team. Csajok! Ők itt a GOT7. Szerintem egymás neveit tudjátok.
-Azta! Élőben még szebbek vagytok. - bókolt egyből BamBam, aki közvetlen MinJi mellett állt. Természetesen fülig pirult a megjegyzéstől, amit egy szemfüles Bangtan tag észre is vett.
-Tényleg, srácok! - verekedett JiMin MinJi és BamBam közé ,,észrevétlenül", mire a többiek értetlenül fürkészték őt -A menedzserek kerestek titeket az előbb és mondták, hogy szóljunk nektek.
-Ó! Igaz. - kapott a fejéhez Jin -Az öltözőknél várnak titeket.
-Hát akkor legközelebb még ütközünk srácok. - húzta el száját Rap Monster kezelve velük és ahogy a többiek is elköszöntek, indultak is az öltözőikhez, MinJi pedig hátul koslatott szomorúságában, hogy nem volt több alkalma beszélni BamBam-mel.
Ahogy sikeres fellépésük után indult vissza a két csapat a céghez, az igazgató rögtön egy megbeszélést rendelt el, amit a testvércsapatok kíváncsian vártak, hiszen nem tudták, hogy miről fog szót ejteni PD-nim.
-Nos, először is gratulálni szeretnék a két leányzónak, hogy nem pánikoltak be az első fellépésükön és helyt álltak. Ügyesek voltatok. - mosolygott elégedetten az alacsony termetű férfi, kin egy fehér póló volt egy fekete zakóval -A fiúk is sikeresen comeback-eltek és mivel elég sokat dolgoztatok úgy döntöttem, hogy egy kis pihenést igazán megérdemeltek. Gyere be Lili! - mindenki a bejárat felé pillantott és eggyel hűltek el a lányok, amint meglátták, hogy ki tiszteli meg őket a megjelenésükkel -Az RT számára bizonyára ismerős a kisasszony, aki el fogja őket navigálni a téli vakációjukon.
-Micsoda? - döbbent meg a négy lány, de legfőképp a maknae és a leader.
-A sok kitartó gyakorlás és szereplés után egy hét pihenésre mentek Guam-ra.
Mindenki összenézett és meglepett arcuk mindent kifejezett, bár az előbbi vendég látogatása is elég hatást ért már el.
-Ennyire azért ne örüljetek! - szólalt meg PD-nim, mire vigyorogva rákapja mindenki a fejét.
Nagy sebességgel köszönték meg és felállva hajoltak meg, ezzel együtt leintette őket, mivel még mondani valója volt.
-A kisasszony azért jött ide, hogy mint idegenvezető és programszervező álljon helyt az utazásotokon. Mivel hideg van, többnyire beltéri foglalatosságotokon fogtok részt venni, viszont nem hiszem, hogy azok nem lennének izgalmasak.
-Egyáltalán nem. - mosolyog a sötétbarna, copfba fogott hajú lány -Elég sok program van és egyik sem mondható unalmasnak, de ezekről majd ha megérkeztünk, beszámolok.
-Igazán köszönjük. - hajol meg kissé a férfi -Holnap délutánra van jegyetek a repülőgépre, addig pakoljatok össze és holnap, délelőtt kilenckor ugyanitt búcsúzunk. Jó éjszakát kívánok!
Ahogy kiléptek a tárgyalóteremből, úgy vetült a négy lány barátnőjük nyakába, aki a hirtelen súlytömegtől jó, hogy nem bukott hátra.
-Sziasztok lányok! - jelent meg az RT menedzsere -Örültök egymásnak?
-Nagyon. - kiabált a kupacból ChiChi, majd szép lassan eltávolodtak a középen álló lánytól, ki kissé összenyomódott a szorítástól -Maga is jön velünk Guam-ra, oppa?
-Igen, ahogy a fiúk menedzsere is. - mutatott a háta mögé, ahol nagy léptekkel jött a laza stílusban öltözött fiatal férfi.
-Olyan burkoltan írtál, hogy semmit nem tudtam kivenni belőle. - intézte szavait MinJi Lilinek, akinek a mosolya levakarhatatlan volt, bár ez nem volt másképp a többi lánynál sem.
-Meg akartalak lepni titeket. - mondta szégyellősen.
Beszélgetés közben elsétáltak a lányok a földszinten lévő pihenő részre és ott beszélgettek tovább, amíg végül Lilinek nem kellett mennie és az RT is haza menetelt indított, hogy ki tudják magukat pihenni és be tudjanak pakolni arra az egy hétre, míg a távoli kis szigetre utaznak téli szünetre a Bangtan-nal együtt.
-Én annyira izgatott vagyok. - ugrált egy helyben a maknae a dormjuk nappalija közepén.
-Örülhetsz JungKook-kal. - cukkolta a fővokál MinJi-t, hiszen elég sok vitába keveredett a két csapat maknae-ja. A kis összeugrás tárgya mindig ,,Ki a legjobb maknae?" címért vívódott, amit minden találkozásnál eljátszottak. Egymás idegeire mentek, de élvezték, hogy hülyeségeket vághatnak a másik fejéhez.
-Jaj! - fintorodott el -Mindig azzal van, hogy az arany menőbb mint az ezüst és ezzel felidegesít.
-Hagyd rá! Majd megunja. - morgott a telefonja elől Hanna.
-Te meg igazán elkezdhetnél összepakolni. Köszi. - haladt a fürdő felé a leader.
Míg ő tisztálkodott, addig a maknae a saját szobájukban rakott rendet és pakolt be egy hétre. A két további tag pedig halk eszmecserét folytatott a nappali kanapéján.
-Mindkettőnknek tiszta, hogy közelebb kerültek egymáshoz. - tette le a telefont HaNi.
-Az egyik páros nem éppen a legjobban titkolja. - húzta fel egyik lábát az idősebb -Viszont a fiatalabbakban még csak most tudatosul.
-Tennünk kell valamit, hogy ne csak szenvedés legyen ebből! - nézett a másik szemébe mélyen a vörös hajú.
-De sürgősen.
,,Szervezkedés level elder couple."

31.fejezet~

Minden a lehető legnagyobb gyorsasággal haladt az év vége felé a BigHit Entertainment dolgozói számára. A stábosok agyfáradalomban éltek, miközben a Bangtan Sonyeondan comeback-jéhez készülődtek, ugyanis a banda egyes tagjai nem akarták megkönnyíteni a dolgukat azzal, hogy nyugodtan ülnek végig alig fél órát, még a sminküket és a frizurájukat elkészítik, hogy minél hamarabb végezzenek a forgatással. Még véletlenül sem. Viszont amilyen szorgosan tanulták meg a szöveget és a zenéhez a koreográfiát, olyan beleadással lettek készen a klippel is. Ám nem csak őket vették körül, hanem a Rocket Team is tevékenyen gyakorolták be a két videójukhoz a táncot, amit október utolsó hetében fel is tettek a nemrégiben megnyitott Youtube csatornájukra. Bíztak hozzá, hogy meg fogják tudni kedvelni őket az országban lévő rajongók és nem rohanják le őket azzal, hogy el akarják kobozni a lehetőséget más, Dél-Koreában debütálni készülő banda elől. De nincs olyan banda, akit ne támadnának le valamiért, ezért őket meg végképp nem tudta ez elkerülni, viszont egyik lányt sem olyan fából faragták, amelyik könnyen törik az ilyenek hallatán, láttán. Ezen kívül pedig le voltak foglalva egyéb dolgokkal is. Három napjuk volt a minden évben felrakandó, halloweeni dekorációig és ki kellett még találniuk azt is, hogy minek akarnak beöltözni, plusz két páros külön készült egy kis duó debütálására, akik nem olyan sűrűn, de előrukkolnak egy-egy számmal. - Ha már itt tartunk a lányok elkészültek első két dalukkal, amik az Undead albumjába fognak szerepeltetni.
Mind az RT, valamint BTS leader-ei és maknae-jai izgatottak voltak, hogy ilyenben is részt vehetnek. Míg Rap Monster Kid-del alkotott duót, addig MinJi JungKook-kal. Kiegészítették egymást mindannyian. A többi tag azzal cukkolta őket, hogy míg a KidMonster párosnál NamJoon nem tud táncolni, addig Kid énekelni, ugyanakkor a MinKook-nál MinJi nem tud menőn viselkedni, annyira nem ért JungKook a divatos öltözködéshez.
Miközben a hip-hop duók az öltözőikben voltak, hogy előkészüljenek a külön termekben folyó forgatáshoz, addig a többiek kint várták türelmetlenkedve, hogy milyen külsőt öltenek fel.
-Függönyöket aggatnak rájuk, hogy ilyen sokáig vannak bent? - dobolt idegesen a lábával HoSeok.
-Eonni! - hallottak meg egy nyavalygós hangot -Nem kell az az öv!
-De igen! - szólt rá az egyik öltöztető az RT maknae-jára, míg ráadta a fekete, aranycsatos övet -Na, látod! Sokkal jobban kiemeli az alakod.
-Van olyanom is? - nézte meg magát, mire egy kisebb fintor jelent meg arcán.
-Aj! - legyintett -Akkor is szép vagy. - és ment is vissza az öltözőbe, hogy a másik leányzót is gatyába rázza.
-De csinos vagy dongsaeng! - kiállt fel meglepődötten V.
-He? - kérdezte csöppet sem értelmes mimikával.
-Basszus! - sikoltott fel JiMin és gyorsan kiszaladt a díszlettel berendezett teremből.
-Ezt meg mi lelte? - nézett döbbentem a mellette elsuhanó alakra a Golden Maknae, majd követte őt Rap Monster is kilépve az öltözőből.
-Kijött MinJi és ő megveszett. - vigyorgott TaeTae és levágódott az egyik székre, HoSeok mellé.
-Lehet túlfőtt a látványon. - gúnyolódott.
-Haha! - durcáskodott Angyalka.
Már épp élezte a nyelvét egy finom, csípős megjegyzésre, amikor meglátta, hogy az eonni-ja épp jön ki az öltözőből, ezért inkább megjegyezte magának, ha ketten lesznek a másik maknae-val, akkor rajtaüt.
-Eonni! - takarta el magát szégyellősen -Nem lehetne valami kevésbé kivágott felsőt viselnem?
-Nem. - felelte KwangSeo, aki már a hat ott töltött évével, az egyik legidősebbnek mondható dolgozó -Ez illik a koncepcióhoz és pont. Meg amúgy is nagyon szép alakod van, szóval nem panaszkodnék.
-Én nem így vélekedem erről, de rendben. - húzta el száját és a többiek mellé sétált, karba tett kézzel, bár azzal még jobban kiemelte a dekoltázsát -Most mi van? - kérdezte a leesett állal néző társaságon.
-Gyönyörű vagy. - nézte még tovább ámulattal YoonGi, amire Kid csak elfordított, kipirult fejjel díjazta megjegyzését.
-Dongsaeng! - futott nagy lelkesedéssel ChiChi a meglepett leaderhez, de nem csak ő nézte földöntúlinak a lányt, hanem a körülöttük lévők is.
-Igen!? - kérdezte félve, mert tudta, hogy a lány elég szeleburdi ahhoz, hogy minden hülyeséggel előálljon. Néha már fájt a hülyeségük neki főleg, ha az mindennapos.
-Van pocky a büfében. - vigyorgott sajátos módon boldogan, a mosolya akár egy halálhuszárnak, aki épp ölni készül és teljesen fel van tüzelve.
-Eonni! - kiáltott fel mellőle a maknae.
-Igen? - kérdezte felhúzott szemöldökkel, miközben a lánynak csillogtak a szemei és a telefonját az idősebbik képébe nyomta.
-Úristen! - esett le az álla -Ez komoly?
-Olyan komoly, mint az hogy vonzódtok egymáshoz Suga oppa-val. - közölte halál komolysággal, mire a leader elhúzta a száját a többiek pedig jót kuncogtak ezen.
-Mi a nagy döbbenet tárgya? - kérdezte Jin végül.
-Az mellékes. - legyintett az idő közben Silver Maknae nevet kapó RT tag -Majd kiderül hamarosan.
-Dongsaeng! - ordított fel Hanna is, aki a falnak dőlve beszélgetett J-Hope-pal.
-Mi bajod van már neked is? - nézett a háta mögé, a lányra.
-Semmi, csak az idegeidet akarom tönkre tenni. - nevetett fel gonoszul és tovább folytatta azt, amit félbehagyott.
-Esküszöm két hétig elköltözöm Amerikába, és itt hagylak titeket egyedül. - közölte halántékát masszírozva a kivasalt, hidrogénezett szőke hajú lány.
Világos tincsei tökéletesen omlottak le vállára, mit egy fekete bőrdzseki takart, alatta pedig egy bordó, hosszú, mélyen kivágott, derékig érő felső takart. Formás lábait egy szintén fekete, feszes bőrnadrág font körbe, annak végien egy-egy bakancs díszelgett.
Angyalka már épp szólásra nyitotta volna a száját, de ekkor szóltak, hogy a Beam of Light - ez lenne Kid és Rap Monster duó neve - máris kezdi az első daluk, a(z) In My Mind forgatását, először a teremben, majd nyílt téren, Szöul külvárosában, ami majdcsak másnapra lett esedékes. A staffost követte a duó és őket Jin, Hanna, Suga és V. Nem is sokára rá a maknae duók, akik a Hell of Children nevet viselték, sorra kerültek, viszont ők a szabadban kezdték, hogy a két szomszédos teremben szóló zene ne mosódjon össze, ezzel megzavarva a forgatást. Hiába a vastag fal, nem nyom el minden zajt.
Őket a többiek követték, majd ahogy JiMin megjelent újból, ő i csatlakozott hozzájuk, ám csak fél szemmel nézte, akkor is csak JungKook részét, mert valamilyen taszító erő nem hagyta, hogy végignézze Min Ji, mégis vonzotta a tekintetét a lány. Akárhogyan is próbált ellenállni a csábításnak, akaratlanul is a testvércsapat maknae-jának a hosszú lábait kezdte bámulni, mik teljesen fedetlenek voltak, csak egy combközépig érő, derekán fekete, csatos övvel rögzített fehér szoknya takarta. Felső testét egy melleken át futó, lila anyag takart, mik a hátán találkoztak és oldalain egy kis részt kivágva hagytak. Dekoltázsa szintén mély volt és háromnegyedes ujja takarta csak vékony karjait.
-Dongsaeng, nagyon el vagy veszve. - bökte oldalba az elbambult srácot Ho Seok, aki mellette állt pár tíz centire és leste a forgatást.
-Ne is mond, hyung! - sóhajtott a fiú -Úgy érzem, hogy megszegtem a szerződés egyik pontját.
-Ez ellen nem tehetsz semmit, JiMin. - nézett a fiatalabbik, szinte testvérként kezelt bandatagra -Ha te úgy érzel, akkor úgy érzel. Ennyi. Nem lehet mit kezdeni az érzelmekkel és a vágyakkal.
-Akkor is! Ez az egy vonatkozott arra, amit merőben el akartam kerülni és most ez lett belőle.
-Figyelj! - rakta biztatóan a vállára kezét J-Hope -Te döntöd el, hogy mit teszel. Természetesen elmondhatod nekem is, ha bánt valami, szívesen meghallgatlak, de neked kell ezt helyreraknod magadban.
JiMin csak mélyet sóhajtott és a gondolataiba meredt. Hogyan is tudná úgy megoldani a problémáját, hogy más ne vegye észre a benne tüzelő érzelmeket? Teljesen elveszettnek érezte magát.
,,Hosszú évek lesznek, amiket együtt töltünk... MinJi dongsaeng."

30.fejezet~

*Kid POV.*

-Nem merem megkérdezni, de hol van az a négy idióta? - félve pillantottam Hannára, mert tudtam, hogy a válasza, az nem sejt semmi jót.
-Nem tudom. - rágcsálta aggódva alsó ajkát.
-Ettől féltem. - dőltem a folyosó falának és az előttem álló Bangtan leader-jétől kértem telepatikus úton segítséget.
Amint MinJi JungKook-ot kezdte üldözni, Alexa próbálta őket lenyugtatni, de kevés sikerrel, mert a Golden Maknae hirtelen csuklójánál ragadta és elkezdte hurcolni valamerre. Több sem kellett ChiChi-nek, utánaeredt JiMin-nel együtt és TaeTae is el akarta kapni a fiatalabbat, azzal az indokkal, hogy az elvtársait visszaszerezze. Azóta sem találjuk őket, pedig az épület ismertebb részein kerestük, és hiába váltunk kisebb csapatokká, egyszerűen hamuvá lettek.
-Srácok! Megtaláltam őket. - állt meg mellettünk lihegve Jin, mögötte pedig kullogott TaeHyung és ChiChi.
-És a JiJi? - kérdeztük hárman, egy emberként.
-Ott jönnek. - mutatott maga mögé TaeTae és mellém sétált -Vagyis JiMin hozza MinJi-t.
-Mi a...? - döbbentem le, ahogy megláttam az alvó maknae-t, a kockahasú ölében, amint az cipeli őt.
-Oké. - dőlt elborult aggyal Hanna a falnak -Ez nekem túl sokk.
-Hogy a francba tudott elaludni? - ocsúdtam fel pár másodperc múltán.
-Halkan dongsaeng! - csitított el JiMin, ahogy csatlakoztak hozzánk.
-Hogy tudott elaludni? - kérdeztem valamivel halkabban.
-Fáradt volt már és elbújtunk a raktárba, ott pedig elaludt. - olyan ámulattal pásztázta MinJi alvó arcát, mintha egy csodát tartott volna a kezében. Csoda, ha ilyen békés. Szeretem, amikor alszik.
-Hát akkor vidd be a próbaterembe és a kanapéra rakd le! - nyitottam ki nekik az ajtót.
-Ott vannak! - hallottunk távolról egy kiáltást, amire egyből a hang irányába fordultunk.
-Jé! - csodálkozott el Rap Monster -A maknae-nk és a rappereink. Köszönjük, hogy megtisztelsz a jelenléteddel JungKook.
-Bocsánat hyung. - hajtotta le a fejét elszégyellve magát JungKook.
-Engem nem szidott le. - kuncogott Alexa, halkan suttogva Hannának... De nem elég halkan.
-Alexa! - fordultam felé, mire ő kihúzta magát -Te és Angyalka fogtok a dormban minden házimunkát végezni egy hétig, és reggelente ti csináltok kaját is.
-Mi van? - nézett rám nagy szemekkel, mire JiMin után eredtem, be a próbaterembe.
Fogyatékos egy társaság, meg kell hagyni.
-Dongsaeng! - sétált mellém Hanna és kezét nyújtotta -Jó voltál.
-Kösz. - csaptam bele elmosolyodva.


*Este fél nyolckor, az RT dormjában~
 -Úristen! - vinnyogott a maknae, miközben gondolatban már körbeszaladta már legalább hatszor Szöult, a boldogságtól.
-Még mindig nem hallom a tévét. - szólt rá minimum ötödjére Hanna, aki a nappaliban ült és bámulta a tévét.
-De annyira boldog vagyok. - toporzékolt egy helyben, majd felém fordult -Tényleg engem nézett? És ölben vitt, meg minden?
-Hazudnék én neked?
-Igen, de erről nem. Uram atyám!
-Nem bánnám, ha fangörcs helyett segítenél mosogatni. - dünnyögött Alexa a mosogatónál állva.
-Hagyj! Ilyen állapotban nem tudok csinálni semmit. - dőlt el a padlón és ott hempergőzött tovább.
-Na jó. Ezt nem bírom tovább hallgatni és nézni. - állt fel a helyéről Hanna. Hirtelen egyikünk sem tudta mire készül, majd már csak akkor, amikor megfogta Angyalka két karját és a földön kezdte el húzni, egészen a szobánkig, végül tutyimutyin dobta le magát a kanapéra, ahogyan visszatért.
-Hova hajítottad? - kortyoltam bele újból a cappucino-mba, amikor már vagy öt perce nem láttam a maknae-nkat.
-Bebugyoláltam a paplanjába. - vigyorgott elégedetten.
-Jesszus! - nevettem fel elszörnyülködve és lerakva a bögrém, besétáltam a közös szobánkba, és lám! Tényleg ott feküdt az ágyon, viszont kibújt a takaró közül és azt inkább a fejére húzta.
-Minden oké? - kérdeztem leülve mellé, miközben lassan lehúztam fejéről az anyagot egy vörös pofit láttam meg -Beteg vagy?
-Nem. - motyogta összehúzva magát -Csak... Ahogyan belegondolok, hogy a karjaiban tartott. Olyan hihetetlen és zavarba ejtő.
-Ahaa~
-Eonni...
-Hm?
-Azt hiszem szerelmes vagyok.
-JiMin-be? - néztem a szemeibe félig-meddig félve.
-Ühüm...
,,Basszus! Pont ezt kellett volna elkerülnünk..."

29.fejezet~

*Kid POV.*

-Eonni! - tápászkodott fel Angyalka és odasétált hozzánk -Sok boldogságot nektek!
-Te kis... - léptem hozzá, de ő addigra már visszaügetett JiMin-hez, akivel lepacsizott -Pimaszok. Te meg ne mondj el olyan dolgokat, amik nem másokra tartoznak. - intéztem az utolsó pár szót suttogva Yoon Gi-nak, mire ő a fülemhez hajolt.
-Én csak büszkélkedek, hogy megtörtént ilyen is. - ahogy elhúzódott és szemeimbe fúrta tekintetét, nem bírtam megállni, hogy elforduljak, a zavarom megjelent pír formájában is. -Menjünk el valamit enni! Biztos éhesek vagytok.
-Nem rossz ötlet, hyung. - ugrott fel TaeTae és Hopival versenyezve szaladtak ki, majd lassan a többiek is, míg a JiJi páros túlbuzgóan jókedvüket mutatva mentek ki utolsóként, minket hátrahagyva és közben ezeket a szavakat intézték nekünk:
-Aztán siessetek, mert a végén rosszra gondolunk!
-Ezért nem kap vacsorát MinJi. - jelentettem ki határozottan egy sóhajtás keretében.
Már épp léptem volna, amikor Yoon Gi gyengéden megragadta a csuklómat. Értetlenül pillantottam rá, egy hirtelen mozdulattal magához rántott és tenyerével közrefogta arcomat.
-Bocsánat. - lehelte ajkaimra és lecsukódni készülő pilláival lassan hozzányomta puha párnáit az enyéimhez.
Mondhatni teljes extázisba kerültem és csak pislogtam, mint borjú az új kapura, teljesen lesokkolódtam és meredt szemekkel bámultam az éppen engem csókoló srác arcára, hogy csak na...! Ahogy eltátottam a számat, nyelvével befurakodott szám belsejébe és felkutatva nyelvem, már engem sem érdekelt semmi. Kiélvezve a helyzetet vetettem át karjaimat dereka körül és húztam magamhoz, majd nyelveink csatát vívva harcoltak tovább. A külvilágot kizártam és páromra koncentráltam, de nem is annyira sokáig, hiszen alig fél perccel később már levegőt követelt mindkettőnk.
Kicsit elhúzódva egymástól, a másik fél szemeiben gyönyörködtünk. Mikor feleszméltem, a leglányosabb zavaromban léptem el tőle és szinte égő számra helyezett kezemmel iramodok meg az ajtó felé, egyenesen a földszinti büfébe. A folyosón lassabbra veszem a tempót és próbálom minden gondolatom helyrerakni, mit mondjak a többieknek, hol voltam ilyen sokáig...?
-Dongsaeng! - pattant fel helyéről Alexa, ahogy meglátott és rögtön átkarolva vezetett az egyik kis asztalhoz, ahol még JungKook és V ült, a többiek pedig két másiknál -Hol voltál? És hol hagytad Suga-t?
-Én mosdóban voltam. - jutott eszembe egy frappáns füllentés, aminek nagyon örültem -Yoon Gi meg nem tudom hol van.
-Ott! - kiállt fel V és abba az irányba kezd mutatni, ahonnan én jöttem.
-UH! - szökdécsel el ChiChi hozzá is és pechemre őt is ide vezeti, miközben egy abszurd kérdést tett fel neki -Nem akarsz dongsaeng-gel kavarni?
-Te bolond vagy? - rivalltam rá az akkor már teljesen vörös fejemmel és levágódtam TaeHyung mellé, aki rám néz.
-Kérsz kekszet? - nyújtott felém egy félig teli zacskót, amiben csokis keksz volt.
-Igen. - feleltem durcásan és kivéve belőle egy maréknyit, azokat kezdtem el tömni a pofazacskóimba.
-EONNI!! - hallottam meg MinJi hangját, amitől fejem rögtön rávágódott az asztalra és vártam a végső ütést -Azt mondta oppa, hogy holnap elmehetnénk hozzájuk este. Kérlek!
-Nem. - jelentettem ki egyszerűen.
-Miért? - szontyolodott el és leguggolt mellém és úgy nézett rám könyörgő szemekkel.
-Nem fogunk menni, mert ti ChiChi-vel táncoltuk és mi Hannával nézzük.
-JUPPI!! - kiáltott fel boldogan Hanna, mire MinJi felállt és dobbantott egyet.
-Miért csak mi?
-Mert szemtelenek voltatok velem. - támasztottam meg oldalról a fejemet és úgy néztem rá.
-De... - biggyesztette le az alsó ajkát, majd határozottan Yoon Gi felé fordult -Minden a te hibád.
-Az enyém? - képedt el a srác -Miért?
-Mert ti kedvelitek egymást. - ahogy ezt kimondta én úgy csaptam a homlokomra, amire így visszagondolva, kicsit nagyobbat odavághattam volna magamnak, hogy megszűnjön a zavarom.
-Ez most jól esett? - kérdeztem meg a maknae-t.
-Igen, de még szükségem lenne valamire.
-Egy kalapácsra. - szólt közbe JungKook nevetve, és ahogy MinJi szúrós szemekkel közeledett egyre gyorsabban felé, ő úgy pattant fel és ebből kezdődött egy folyosón való, ovisok játéka.
-Jaj, atyám! - jajdultunk fel szinte egyszerre Rap Monsterrel, aki időközben mellénk verődött és érdeklődve felém pillantott -Kell nekünk egy hét szabadság.
-Azt hiszem, mire hazaérnénk már nem is lenne dormunk. - közöltem vele a tényt, mire megértően kezdett bólogatni.
,,Az beszél, aki majdnem felgyújtotta anno a konyhát egy rongy segítségével."




Sziasztok!^^ Remélem nem haragszotok a mostani rövid rész miatt, de igyekszem a legtöbbet kihozni magamból és nem túl későn hozni a részeket. Csak ebből soha nem lesz semmi, viszont remélem megértetek. :) Kéne egy kevés lelkesítés, szóval ha nem okoz gondot, még ha egy pár sor is, akkor írjatok nekem ide vagy Face-re is.
Köszönöm, hogy rendszeresen olvassátok a blogot és igyekszem majd a következő résszel, ahogyan tudok. :)

28.fejezet~

*Kid POV.*

*A próbán~

-Na de, akkor próbáljuk el még egyszer az elejét, mert soha az életben nem lesz ebből hiphop koreográfia. - álltam a tükör elé, miközben a lányok már a tizedik percüket töltötték a földön feküdve.
-Eonni! - nyűgösködött a maknae -Már két órája, egyhuzamban táncolunk. Pihenjünk egy kicsit!
-Ahogy akarjátok. - emeltem fel megadóan a kezem és törökülésbe vágtam magam.
-Amúgy... - érdeklődve fordult felém hason Alexa -Hogy-hogy a Sugci-val jöttél haza? Együtt voltatok a stúdióban este?
-Tényleg! - ugrott fel izgatottan Hanna is -Nem is mesélted mi volt.
-Jaj, lányok! - terültem el durcásan a parkettán -Nem történt semmi.
-És ezt szerinted el is hisszük? - nézett rám gyanakvóan Angyalka -Amúgy is... A vörös arcod nem ezt árulja el.
-Nem tudtok ti semmit. - hajtottam le lassan a fejem, hogy kevésbé legyen látható a tényleg piros arcom.
-Hagyjatok békén! - csapódott ki hirtelen a próbaterem ajtaja és egy csapatnyi fiút láttunk berobbanni a terembe, élükön Yoon Gi-val.
-Mr.Nyugodtság tombol. - követte tekintetével Alexa a srác lépteit, míg az le nem vágódott alig egy méterre mellém.
-Mi történt? - kérdeztem tőle.
-Reggel óta piszkálnak. - felelte durcásan -Amióta hallották, hogy veled voltam a stúdióban és jöttünk haza, teljesen felpezsdültek a hír hallatára. Még NamJoon is.
-Hűha! - adtam meglepődésemnek hangot -Ha ez vigasztal, engem sem hagynak békén a lányok.
-De csak azért, mert kíváncsiak vagyunk mi volt. - vágódott le HoSeok Hanna mellé, aki hirtelen ugrott egyet ijedtében.
-Halljátok! - csaptam figyelemképpen a combomra -Lefeküdtünk. Így elég kielégítő a válasz?
-TUDTAM!!! - csattant fel a két maknae egyszerre, amire egymásra pillantottak -Én mondtam hamarabb.
-Jézus Isten! - esett le állam a két vitatkozó fiatalabbon, míg a többiek megvitatták az előbb hallottakat -Ezek nem normálisak.
-Sosem voltak azok. - jött közelebbről egy hang, mire odafordulva majdnem orra puszit kaptam a szőkés-barna hajú sráctól, aki elnevette magát -Majdnem.
-Yoon Gi-yah! Meddig tartott, mire megtanultál rendesen dalt komponálni? - kérdeztem érdeklődve, az előző kínos pillanatot elterelve.
-Áh, tereled a témát. Sebaj. - vigyorgott -Hát nem mondom, hogy túl hosszú folyamat volt, de rövid sem.
-Ebből sokat megtudtam. Köszönöm. - vetettem felé egy műmosolyt és készültem felállni, hogy NamJoon-nal álljak beszélgetésbe, de ahogy felálltam, úgy kerültem vissza fekvő helyzetbe. Igen, abba. Mivelhogy Yoon Gi olyan szinten rántott vissza, hogy hatalmasat zakóztam, amivel kis híján kilapítottam.
-Szerintem őket el kéne választani egymástól, mert eléggé közveszélyesek. - hallottam meg Jin hangját, majd lassan igyekeztem feltolni magam a földről.
-A bordáim. - lélegzett fel Suga.
-Azért ennyire nem vagyok nehéz. - ültem a lábaira.
-Basszus! - kiáltott fel hirtelen és azzal a hévvel nyugodott le -Ez váratlanul ért.
Erre csak nyelvet nyújtottam rá és lemásztam róla.
-Gyanúsak vagytok. - méregetett Hanna és HoSeok.
-Meg se szólaljatok! - ültem le melléjük -A fellépés óta csak piszkáltátok egymást, viszont mostanában nagyon furcsák vagytok.
-Nem értem miről beszélsz. - vont vállat tök nyugodtam mindkettőjük, amire csak legyintettem és a hátamra feküdtem.
Behunytam a szemeimet pár percre és hallgattam a körülöttem lévők hangoskodását. A maknae-k azon vitatkoztak, hogy melyikük a jobb, míg JiMin és V csak röhögtek a kettőjük marhaságán. Rap Monster, Alexa és Jin pedig valahol, valamiről beszélgettek, ahogyan a mellettem lévő HaSeok páros is. Viszont a SWAG király teljesen eltűnt, és semmi életjelet nem adott magáról.
-Kit lesel? - jött egy hirtelen hang mellőlem, mire olyat sikítottam, hogy még én is megijedtem magamtól.
-Mi a... - kaptam a szívemhez még mindig sokkban.
A többiek persze jóízűen nevettek rajtam. Hát mert miért is ne!?
-Eonni! - csúszott mellém nagy lendülettel Angyalka -Lili most írt, hogy repül Szöulba, utána pedig a munka miatt meg Ausztráliába.
-Tényleg? - ragyogott fel a szemem, ahogy meghallottam, hogy régi, gyerekkori barátnőnk a közelünkben lesz.
-Ki az a Lili? - kérdezte mellénk verődve JungKook.
Mi sejtelmesen egymásra pillantottunk Angyalkával és a perverz, cselszövő arcunkat elővéve, kezdtük agyunkban forgatni a fogaskerekeket. Lili barátnőnk - csak úgy, mint mi RT - kpopper, elég régóta. Azon belül él-hal a Bangtan-ért és közülük is JungKook, aki a mindene. A fiú egész lényét imádta, és hiába, de ő a mindene.
-Hát tudod JungKookie... - kezdtem bele a mondandómba -Lili egy nagyon régi barátnőnk és ő is nagyon kedveli a Bangtan-t.
-U-u!!! - ficánkolt mellettem izgatottan a Golden Maknae -Ki a biasa a bandából? Noona, tudni akarom.
-Én is! - vágtatott oda hozzánk JiMin, aki Angyalkába kapaszkodott, hogy guggolás közben ne dőljön el. Sajnos, eléggé túlpörgő párosról beszélünk, szóval nem csoda, ha egyszer-kétszer egymásra esnek, akaratlanul is.
-Elmondjuk nekik? - nézett rám a maknae-nk, majd Hannáék felé fordult -Elmondjuk nekik?
-NE! - nevetett fel Alexa -Nem kell tudniuk. Majd Lili elmondja nekik egyszer, ha akarja.
-Fogunk vele találkozni? - kérdezi Rap Monster érdeklődve.
-Valószínűleg igen. - bólogattam -Egy utazási irodaláncnál dolgozik, ahol ide-oda utazik, mint összekötő. Van amikor telefonon, e-mail-en keresztül rendezi el a munkát, viszont van, hogy utaznia kell.
-Akkor viszonylag jól keres és elég szép helyeket láthat út közben.
-Aha. - feküdtem Angyalka ölébe.
-De Dia! - húzott el teljesen arrébb JungKook, mire a fél hasam kilátszódott a felgyűrődött felső miatt -Bocsi.
-Nem baj. - vigyorgok rá.
-Na! - dörzsölte össze tenyerét -Mit csináltatok tegnap hyung-gal a stúdióban?
-Hát körbehugyozom magam kétszer. - álltam fel hirtelen és távolabb mentem -Fel tudnátok fogni, hogy nem csináltunk semmit Yoon Gi-val tegnap este? He?
-Igen. - sétált mellém Suga -Csak magam alátepertem.
Ahogy a többiek egyszerre kezdtek ujjongani, azzal egyhuzamban esett le az állam. Ránézve azt láttam a tekintetében, hogy valóban nem szégyellte és még büszke is erre a tettére, eközben ott volt az a perverz, mégis gyerek mosolya, ami annyi lány szívét megdobogtatja. Sajnos, az enyémmel is ezt történt.
,,Kénytelen vagyok bevallani, de én kedvelem őt. Nem is kicsit..."

27.fejezet~

*Kid POV.*

*Öt nappal később~

Lassan éjfél volt és még mindig a stúdióban ültem, hogy gyakoroljam a pár napja tanultakat. Yoon Gi igyekezett elég érthetően és könnyedén elmagyarázni azokat a dolgokat, amiket tudnom kell ahhoz, hogy tudjak alapokat összeállítani. Viszont egyáltalán nem voltam biztos magamban és a képességeimben, ezért délután háromtól ott ültem és a közelgő ,,kis videónk"-hoz próbáltam szerkesztgetni annak alapját. Hát ez még akkor sem sikerült és én egyre jobban fáradtam elfele, pedig valamit kezdenem kellett, hogy ne nézzenek egy kész csődtömegnek. Mert akkor, abban a pillanatban én azt éreztem, hogyha nem kapom össze magam, a fenekemet fogom a földhöz verni kínomban.
Amikor már épp bóbiskoltam elfele egy halk ajtónyitódást hallottam meg, amire kómás fejjel hátrafordultam.
-Te még mindig itt vagy? - jelent meg a kis helységben Yoon Gi, aki teljesen üdének tűnt hozzám képest -Úgy festesz, mint akit hatszor kimostak egymás után.
-El tudom képzelni. - nyújtóztam egyet egy ásítás közben, majd hátradőltem a forgós fotelben.
-Délután mondták a lányok, hogy egy ideje már bent vagy itt.
-Hogy-hogy mondták? - általában nem mondtak semmit rólam, vagy hogy mit csinálok, mert vagy gyakoroltak, vagy elfeledkeztek rólam. Igen... Szeretik a leadert.
-Megkérdeztem. - dőlt hátra a kis kanapén egy csábos mosollyal az arcán, amitől enyhe fangörcsöt kaptam belül.
-Ahha. - bólintottam egy aprót, majd visszafordultam a gép felé, mondván magamnak, hogy akkor is befejezem az alapot, ha ő ott fog mellettem ülni.
-Meddig vagy vele kész? - húzódott közelebb hozzám és a monitort kezdte el bámulni -Meghallgatom.
Erre se szó, se beszéd ölemből felkapta a fejhallgatót és felhelyezve azt, elnyúlva az egérig az elejére tekert és elkezdte hallgatni a számot, ami még félig sem volt annyira jó és kész, ahogy én azt elképzeltem.
Semleges arckifejezéssel bámult egész végig, majd levéve a fejhallgatót a kezeimet az övéibe fogta és mélyen a szemembe nézett.
-Jó tanárod vagyok. - erre köpni-nyelni nem tudtam.
Egyrészt azért, mert olyan arckifejezéssel egy olyan szöveget mondani, nem mindennapi. Másrészt pedig a kezéből úgy áradt a melegség, hogy teljesen felmelegítette, az akkor már félig kihűlt testemet.
-Jó is a felfogásom. - természetesen a zavaromat igyekeztem leplezni, egy oda illő szöveggel.
Reakciómra csak hátradőlt egy hangos nevetés kíséretében.
-Úgy imádom, amikor kitérsz a kínos pillanatok alól.
-De én nem is térek ki... - nézek nagyokat.
-Persze. - pillant rám hitetlenül -Inkább menj vissza a dormotokba, mert a lányok már biztos kerestek téged.
-Nem. - akadékoskodtam -Mondtam nekik, hogy addig itt leszek, amíg nem leszek kész.
-És akkor holnap meg hulla fáradtan kezded a próbát?
-Valamit, valamiért. - rántottam meg a vállam és már emeltem volna a fejemre a fejest.
-Olyan vagy, mint én.
-Hogy érted? - pillantottam rá.
-Majd megérted. - mosolyodott el és hátradőlve a kanapén tovább figyelt -Együtt majd hazamegyünk. Nem foglak itt hagyni egyedül.
-Tedd azt. - fordultam előre és tovább kreáltam az első ,,számunk" alapját.
Ez egészen hajnal kettőig elhúzódott és a fáradság akkora már teljesen eluralkodott rajtam, de végül sikerült ébernek maradnom, ez meg is hozta az eredményét. Viszont Yoon Gi-t akkorra már elnyomta az álom és kinyúlva ült a kanapén.
-Ma te nem igen fogsz innen felkelni. - suttogtam halkan, miközben fölé hajolva, békésen alvó arcát kémleltem -Még jó, hogy van itt pléd.
Szétterítettem az ott lévő anyagot testén és hogy mindenhol fedje, rendesen be is takargattam viszont arra nem számítottam, hogy ő hirtelen elkapja a kezem és maga alá ránt.
A gyors mozdulattól levegőt is elfelejtettem venni, szívem pedig a szokottnál is erősebben vert. Testeink egymásnak préselődtek, és arcunk között jó, ha volt tíz centiméter, ami meglehetősen zavarba hozott. Ott abban a percben megszólalni sem tudtam, de nem is volt rá szükség.
Az arcomra hulló hajamat arrébb helyezte és kezével lassan végigsimított arcomon.
-Nélkülem akartál hazamenni, ilyen sötétben? - motyogta halkan.
-Azt hittem, hogy aludtál. - mentegetőztem.
-Veszélyes ilyenkor a környék. - ült hátrébb, amire én is felültem lassan -Készen lettél?
-Ühüm. - mosolyogtam szélesen, mert büszke voltam, hogy kitartottam addig, amíg nem végeztem.
-Oké. - viszonozta a gesztust és egy sóhajtás keretében felállt, majd megigazítva magán a ruhát az ajtóhoz sétált -Jössz?
-Ja. - ugrottam fel és felkapva az ülőke karjáról a dzsekimet, kisétáltunk a hátsóbejáraton az utcára, miután bezárattuk azt az őrrel.
Ezután csak csöndben haladtunk a szeles utcán, az autók és villamosok zaja kíséretében.
-Nem fázol? - kérdezte rám nézve Yoon Gi.
Nem csodálom, hogy megkérdezte, hiszen a dzsekim volt rajtam, alatta egy rövidebb ujjú felsővel és egy cicanadrág, amit egy bakanccsal vettem fel.
-Nem. - ingattam a fejem, bár egy csöppet hideg volt.
Semmiképp nem mondtam volna neki, hogy adja oda az ő kabátját, mert az nem lett volna fair tőlem.


*Még aznap reggel~

-Eonni! - kiáltott reggel ismételten MinJi, miközben fáradtan nyöszörögtem az ágyamban -Dia!!
-Mit ordibálsz? - lépett be a hang alapján Hanna -Te alszol még?
-Mi van? - topogott be Alexa is -Mikor jöttél te haza dongsaeng?
-Valamikor fél három fele. - ültem fel lassan.
-Hajnalban?? - akadt ki Hanna és Angyalka.
-Nem még délután, észlények. - igyekeztem a lehető legtöbb szarkazmust belerakni a mondatomba -Ma futóban fogunk reggelizni, mert most tuti megváratnánk a menedzsert, ha elkezdenék kaját csinálni.
Minden amit általában tíz perc alatt csináltam meg, leszűkítettem annak a felére, de még így is a menedzser várt ránk öt percet. Persze nekem is el kellett aludnom és a telóm ébresztője is meghülyült.
A rajongók ismét nagy lelkesedéssel vártak minket, aminek újonnan nagyon örültem, viszont kevesebb lelkesedéssel üdvözöltem őket, ám ezt a maknae-nk bepótolt helyettem is.
-Sziasztok! - köszöntek a fiúk kórusban, amikor a büfénél összetalálkoztunk.
-Sziasztok! - köszöntünk mi is, de én azonnal az egyik székre pattantam le és elfeküdtem az asztalon.
A szokásosnál is hangosabban és nagyobb életkedvvel vetődött egymás karjaiba a JiJi páros, amit én csak egy kisebb jajgatással tudtam le. Bármilyen kis zaj széthasította a fejem.
-Noona... - foglalt helyet mellettem Kook -Nagyon rossz passzban vagy most.
-Tudom Kook. Sokáig voltam fent. - ahogy felemeltem a fejem egy, a fiúk mögött nevető Yoon Gi-t láttam meg -Te csak ne nevessél, mert te még aludhattál két órát pluszba is, én meg csináltam azt a... Nem mondom ki mit.
-Tényleg nem vicceltél, hogy addig nem jössz haza, amíg nincs kész az alap. - dőlt a falnak HaNi, miközben engem szuggerált.
-Viszont ne csak trécseljünk, hanem akkor szedjétek le a két alapot és kezdjünk valamit magunkkal! - tápászkodtam fel és ásítva a stúdió felé vettem az irányt.
-Várjál már eonni! - kiáltott fel dongsaeng, amire unottan ránéztem.
-He?
-Ti együtt jöttetek haza Suga-val? - cikázott tekintete köztem és a srác között.
-Menjél már! - fordultam el tőle nem törődve, de erre mindenki csak nevetni tudott.
,,Mondhatom, hogy tényleg nagyon vicces. Az ember meg kapjon szívrohamot, amikor vele van..."