30.fejezet~

*Kid POV.*

-Nem merem megkérdezni, de hol van az a négy idióta? - félve pillantottam Hannára, mert tudtam, hogy a válasza, az nem sejt semmi jót.
-Nem tudom. - rágcsálta aggódva alsó ajkát.
-Ettől féltem. - dőltem a folyosó falának és az előttem álló Bangtan leader-jétől kértem telepatikus úton segítséget.
Amint MinJi JungKook-ot kezdte üldözni, Alexa próbálta őket lenyugtatni, de kevés sikerrel, mert a Golden Maknae hirtelen csuklójánál ragadta és elkezdte hurcolni valamerre. Több sem kellett ChiChi-nek, utánaeredt JiMin-nel együtt és TaeTae is el akarta kapni a fiatalabbat, azzal az indokkal, hogy az elvtársait visszaszerezze. Azóta sem találjuk őket, pedig az épület ismertebb részein kerestük, és hiába váltunk kisebb csapatokká, egyszerűen hamuvá lettek.
-Srácok! Megtaláltam őket. - állt meg mellettünk lihegve Jin, mögötte pedig kullogott TaeHyung és ChiChi.
-És a JiJi? - kérdeztük hárman, egy emberként.
-Ott jönnek. - mutatott maga mögé TaeTae és mellém sétált -Vagyis JiMin hozza MinJi-t.
-Mi a...? - döbbentem le, ahogy megláttam az alvó maknae-t, a kockahasú ölében, amint az cipeli őt.
-Oké. - dőlt elborult aggyal Hanna a falnak -Ez nekem túl sokk.
-Hogy a francba tudott elaludni? - ocsúdtam fel pár másodperc múltán.
-Halkan dongsaeng! - csitított el JiMin, ahogy csatlakoztak hozzánk.
-Hogy tudott elaludni? - kérdeztem valamivel halkabban.
-Fáradt volt már és elbújtunk a raktárba, ott pedig elaludt. - olyan ámulattal pásztázta MinJi alvó arcát, mintha egy csodát tartott volna a kezében. Csoda, ha ilyen békés. Szeretem, amikor alszik.
-Hát akkor vidd be a próbaterembe és a kanapéra rakd le! - nyitottam ki nekik az ajtót.
-Ott vannak! - hallottunk távolról egy kiáltást, amire egyből a hang irányába fordultunk.
-Jé! - csodálkozott el Rap Monster -A maknae-nk és a rappereink. Köszönjük, hogy megtisztelsz a jelenléteddel JungKook.
-Bocsánat hyung. - hajtotta le a fejét elszégyellve magát JungKook.
-Engem nem szidott le. - kuncogott Alexa, halkan suttogva Hannának... De nem elég halkan.
-Alexa! - fordultam felé, mire ő kihúzta magát -Te és Angyalka fogtok a dormban minden házimunkát végezni egy hétig, és reggelente ti csináltok kaját is.
-Mi van? - nézett rám nagy szemekkel, mire JiMin után eredtem, be a próbaterembe.
Fogyatékos egy társaság, meg kell hagyni.
-Dongsaeng! - sétált mellém Hanna és kezét nyújtotta -Jó voltál.
-Kösz. - csaptam bele elmosolyodva.


*Este fél nyolckor, az RT dormjában~
 -Úristen! - vinnyogott a maknae, miközben gondolatban már körbeszaladta már legalább hatszor Szöult, a boldogságtól.
-Még mindig nem hallom a tévét. - szólt rá minimum ötödjére Hanna, aki a nappaliban ült és bámulta a tévét.
-De annyira boldog vagyok. - toporzékolt egy helyben, majd felém fordult -Tényleg engem nézett? És ölben vitt, meg minden?
-Hazudnék én neked?
-Igen, de erről nem. Uram atyám!
-Nem bánnám, ha fangörcs helyett segítenél mosogatni. - dünnyögött Alexa a mosogatónál állva.
-Hagyj! Ilyen állapotban nem tudok csinálni semmit. - dőlt el a padlón és ott hempergőzött tovább.
-Na jó. Ezt nem bírom tovább hallgatni és nézni. - állt fel a helyéről Hanna. Hirtelen egyikünk sem tudta mire készül, majd már csak akkor, amikor megfogta Angyalka két karját és a földön kezdte el húzni, egészen a szobánkig, végül tutyimutyin dobta le magát a kanapéra, ahogyan visszatért.
-Hova hajítottad? - kortyoltam bele újból a cappucino-mba, amikor már vagy öt perce nem láttam a maknae-nkat.
-Bebugyoláltam a paplanjába. - vigyorgott elégedetten.
-Jesszus! - nevettem fel elszörnyülködve és lerakva a bögrém, besétáltam a közös szobánkba, és lám! Tényleg ott feküdt az ágyon, viszont kibújt a takaró közül és azt inkább a fejére húzta.
-Minden oké? - kérdeztem leülve mellé, miközben lassan lehúztam fejéről az anyagot egy vörös pofit láttam meg -Beteg vagy?
-Nem. - motyogta összehúzva magát -Csak... Ahogyan belegondolok, hogy a karjaiban tartott. Olyan hihetetlen és zavarba ejtő.
-Ahaa~
-Eonni...
-Hm?
-Azt hiszem szerelmes vagyok.
-JiMin-be? - néztem a szemeibe félig-meddig félve.
-Ühüm...
,,Basszus! Pont ezt kellett volna elkerülnünk..."

29.fejezet~

*Kid POV.*

-Eonni! - tápászkodott fel Angyalka és odasétált hozzánk -Sok boldogságot nektek!
-Te kis... - léptem hozzá, de ő addigra már visszaügetett JiMin-hez, akivel lepacsizott -Pimaszok. Te meg ne mondj el olyan dolgokat, amik nem másokra tartoznak. - intéztem az utolsó pár szót suttogva Yoon Gi-nak, mire ő a fülemhez hajolt.
-Én csak büszkélkedek, hogy megtörtént ilyen is. - ahogy elhúzódott és szemeimbe fúrta tekintetét, nem bírtam megállni, hogy elforduljak, a zavarom megjelent pír formájában is. -Menjünk el valamit enni! Biztos éhesek vagytok.
-Nem rossz ötlet, hyung. - ugrott fel TaeTae és Hopival versenyezve szaladtak ki, majd lassan a többiek is, míg a JiJi páros túlbuzgóan jókedvüket mutatva mentek ki utolsóként, minket hátrahagyva és közben ezeket a szavakat intézték nekünk:
-Aztán siessetek, mert a végén rosszra gondolunk!
-Ezért nem kap vacsorát MinJi. - jelentettem ki határozottan egy sóhajtás keretében.
Már épp léptem volna, amikor Yoon Gi gyengéden megragadta a csuklómat. Értetlenül pillantottam rá, egy hirtelen mozdulattal magához rántott és tenyerével közrefogta arcomat.
-Bocsánat. - lehelte ajkaimra és lecsukódni készülő pilláival lassan hozzányomta puha párnáit az enyéimhez.
Mondhatni teljes extázisba kerültem és csak pislogtam, mint borjú az új kapura, teljesen lesokkolódtam és meredt szemekkel bámultam az éppen engem csókoló srác arcára, hogy csak na...! Ahogy eltátottam a számat, nyelvével befurakodott szám belsejébe és felkutatva nyelvem, már engem sem érdekelt semmi. Kiélvezve a helyzetet vetettem át karjaimat dereka körül és húztam magamhoz, majd nyelveink csatát vívva harcoltak tovább. A külvilágot kizártam és páromra koncentráltam, de nem is annyira sokáig, hiszen alig fél perccel később már levegőt követelt mindkettőnk.
Kicsit elhúzódva egymástól, a másik fél szemeiben gyönyörködtünk. Mikor feleszméltem, a leglányosabb zavaromban léptem el tőle és szinte égő számra helyezett kezemmel iramodok meg az ajtó felé, egyenesen a földszinti büfébe. A folyosón lassabbra veszem a tempót és próbálom minden gondolatom helyrerakni, mit mondjak a többieknek, hol voltam ilyen sokáig...?
-Dongsaeng! - pattant fel helyéről Alexa, ahogy meglátott és rögtön átkarolva vezetett az egyik kis asztalhoz, ahol még JungKook és V ült, a többiek pedig két másiknál -Hol voltál? És hol hagytad Suga-t?
-Én mosdóban voltam. - jutott eszembe egy frappáns füllentés, aminek nagyon örültem -Yoon Gi meg nem tudom hol van.
-Ott! - kiállt fel V és abba az irányba kezd mutatni, ahonnan én jöttem.
-UH! - szökdécsel el ChiChi hozzá is és pechemre őt is ide vezeti, miközben egy abszurd kérdést tett fel neki -Nem akarsz dongsaeng-gel kavarni?
-Te bolond vagy? - rivalltam rá az akkor már teljesen vörös fejemmel és levágódtam TaeHyung mellé, aki rám néz.
-Kérsz kekszet? - nyújtott felém egy félig teli zacskót, amiben csokis keksz volt.
-Igen. - feleltem durcásan és kivéve belőle egy maréknyit, azokat kezdtem el tömni a pofazacskóimba.
-EONNI!! - hallottam meg MinJi hangját, amitől fejem rögtön rávágódott az asztalra és vártam a végső ütést -Azt mondta oppa, hogy holnap elmehetnénk hozzájuk este. Kérlek!
-Nem. - jelentettem ki egyszerűen.
-Miért? - szontyolodott el és leguggolt mellém és úgy nézett rám könyörgő szemekkel.
-Nem fogunk menni, mert ti ChiChi-vel táncoltuk és mi Hannával nézzük.
-JUPPI!! - kiáltott fel boldogan Hanna, mire MinJi felállt és dobbantott egyet.
-Miért csak mi?
-Mert szemtelenek voltatok velem. - támasztottam meg oldalról a fejemet és úgy néztem rá.
-De... - biggyesztette le az alsó ajkát, majd határozottan Yoon Gi felé fordult -Minden a te hibád.
-Az enyém? - képedt el a srác -Miért?
-Mert ti kedvelitek egymást. - ahogy ezt kimondta én úgy csaptam a homlokomra, amire így visszagondolva, kicsit nagyobbat odavághattam volna magamnak, hogy megszűnjön a zavarom.
-Ez most jól esett? - kérdeztem meg a maknae-t.
-Igen, de még szükségem lenne valamire.
-Egy kalapácsra. - szólt közbe JungKook nevetve, és ahogy MinJi szúrós szemekkel közeledett egyre gyorsabban felé, ő úgy pattant fel és ebből kezdődött egy folyosón való, ovisok játéka.
-Jaj, atyám! - jajdultunk fel szinte egyszerre Rap Monsterrel, aki időközben mellénk verődött és érdeklődve felém pillantott -Kell nekünk egy hét szabadság.
-Azt hiszem, mire hazaérnénk már nem is lenne dormunk. - közöltem vele a tényt, mire megértően kezdett bólogatni.
,,Az beszél, aki majdnem felgyújtotta anno a konyhát egy rongy segítségével."




Sziasztok!^^ Remélem nem haragszotok a mostani rövid rész miatt, de igyekszem a legtöbbet kihozni magamból és nem túl későn hozni a részeket. Csak ebből soha nem lesz semmi, viszont remélem megértetek. :) Kéne egy kevés lelkesítés, szóval ha nem okoz gondot, még ha egy pár sor is, akkor írjatok nekem ide vagy Face-re is.
Köszönöm, hogy rendszeresen olvassátok a blogot és igyekszem majd a következő résszel, ahogyan tudok. :)

28.fejezet~

*Kid POV.*

*A próbán~

-Na de, akkor próbáljuk el még egyszer az elejét, mert soha az életben nem lesz ebből hiphop koreográfia. - álltam a tükör elé, miközben a lányok már a tizedik percüket töltötték a földön feküdve.
-Eonni! - nyűgösködött a maknae -Már két órája, egyhuzamban táncolunk. Pihenjünk egy kicsit!
-Ahogy akarjátok. - emeltem fel megadóan a kezem és törökülésbe vágtam magam.
-Amúgy... - érdeklődve fordult felém hason Alexa -Hogy-hogy a Sugci-val jöttél haza? Együtt voltatok a stúdióban este?
-Tényleg! - ugrott fel izgatottan Hanna is -Nem is mesélted mi volt.
-Jaj, lányok! - terültem el durcásan a parkettán -Nem történt semmi.
-És ezt szerinted el is hisszük? - nézett rám gyanakvóan Angyalka -Amúgy is... A vörös arcod nem ezt árulja el.
-Nem tudtok ti semmit. - hajtottam le lassan a fejem, hogy kevésbé legyen látható a tényleg piros arcom.
-Hagyjatok békén! - csapódott ki hirtelen a próbaterem ajtaja és egy csapatnyi fiút láttunk berobbanni a terembe, élükön Yoon Gi-val.
-Mr.Nyugodtság tombol. - követte tekintetével Alexa a srác lépteit, míg az le nem vágódott alig egy méterre mellém.
-Mi történt? - kérdeztem tőle.
-Reggel óta piszkálnak. - felelte durcásan -Amióta hallották, hogy veled voltam a stúdióban és jöttünk haza, teljesen felpezsdültek a hír hallatára. Még NamJoon is.
-Hűha! - adtam meglepődésemnek hangot -Ha ez vigasztal, engem sem hagynak békén a lányok.
-De csak azért, mert kíváncsiak vagyunk mi volt. - vágódott le HoSeok Hanna mellé, aki hirtelen ugrott egyet ijedtében.
-Halljátok! - csaptam figyelemképpen a combomra -Lefeküdtünk. Így elég kielégítő a válasz?
-TUDTAM!!! - csattant fel a két maknae egyszerre, amire egymásra pillantottak -Én mondtam hamarabb.
-Jézus Isten! - esett le állam a két vitatkozó fiatalabbon, míg a többiek megvitatták az előbb hallottakat -Ezek nem normálisak.
-Sosem voltak azok. - jött közelebbről egy hang, mire odafordulva majdnem orra puszit kaptam a szőkés-barna hajú sráctól, aki elnevette magát -Majdnem.
-Yoon Gi-yah! Meddig tartott, mire megtanultál rendesen dalt komponálni? - kérdeztem érdeklődve, az előző kínos pillanatot elterelve.
-Áh, tereled a témát. Sebaj. - vigyorgott -Hát nem mondom, hogy túl hosszú folyamat volt, de rövid sem.
-Ebből sokat megtudtam. Köszönöm. - vetettem felé egy műmosolyt és készültem felállni, hogy NamJoon-nal álljak beszélgetésbe, de ahogy felálltam, úgy kerültem vissza fekvő helyzetbe. Igen, abba. Mivelhogy Yoon Gi olyan szinten rántott vissza, hogy hatalmasat zakóztam, amivel kis híján kilapítottam.
-Szerintem őket el kéne választani egymástól, mert eléggé közveszélyesek. - hallottam meg Jin hangját, majd lassan igyekeztem feltolni magam a földről.
-A bordáim. - lélegzett fel Suga.
-Azért ennyire nem vagyok nehéz. - ültem a lábaira.
-Basszus! - kiáltott fel hirtelen és azzal a hévvel nyugodott le -Ez váratlanul ért.
Erre csak nyelvet nyújtottam rá és lemásztam róla.
-Gyanúsak vagytok. - méregetett Hanna és HoSeok.
-Meg se szólaljatok! - ültem le melléjük -A fellépés óta csak piszkáltátok egymást, viszont mostanában nagyon furcsák vagytok.
-Nem értem miről beszélsz. - vont vállat tök nyugodtam mindkettőjük, amire csak legyintettem és a hátamra feküdtem.
Behunytam a szemeimet pár percre és hallgattam a körülöttem lévők hangoskodását. A maknae-k azon vitatkoztak, hogy melyikük a jobb, míg JiMin és V csak röhögtek a kettőjük marhaságán. Rap Monster, Alexa és Jin pedig valahol, valamiről beszélgettek, ahogyan a mellettem lévő HaSeok páros is. Viszont a SWAG király teljesen eltűnt, és semmi életjelet nem adott magáról.
-Kit lesel? - jött egy hirtelen hang mellőlem, mire olyat sikítottam, hogy még én is megijedtem magamtól.
-Mi a... - kaptam a szívemhez még mindig sokkban.
A többiek persze jóízűen nevettek rajtam. Hát mert miért is ne!?
-Eonni! - csúszott mellém nagy lendülettel Angyalka -Lili most írt, hogy repül Szöulba, utána pedig a munka miatt meg Ausztráliába.
-Tényleg? - ragyogott fel a szemem, ahogy meghallottam, hogy régi, gyerekkori barátnőnk a közelünkben lesz.
-Ki az a Lili? - kérdezte mellénk verődve JungKook.
Mi sejtelmesen egymásra pillantottunk Angyalkával és a perverz, cselszövő arcunkat elővéve, kezdtük agyunkban forgatni a fogaskerekeket. Lili barátnőnk - csak úgy, mint mi RT - kpopper, elég régóta. Azon belül él-hal a Bangtan-ért és közülük is JungKook, aki a mindene. A fiú egész lényét imádta, és hiába, de ő a mindene.
-Hát tudod JungKookie... - kezdtem bele a mondandómba -Lili egy nagyon régi barátnőnk és ő is nagyon kedveli a Bangtan-t.
-U-u!!! - ficánkolt mellettem izgatottan a Golden Maknae -Ki a biasa a bandából? Noona, tudni akarom.
-Én is! - vágtatott oda hozzánk JiMin, aki Angyalkába kapaszkodott, hogy guggolás közben ne dőljön el. Sajnos, eléggé túlpörgő párosról beszélünk, szóval nem csoda, ha egyszer-kétszer egymásra esnek, akaratlanul is.
-Elmondjuk nekik? - nézett rám a maknae-nk, majd Hannáék felé fordult -Elmondjuk nekik?
-NE! - nevetett fel Alexa -Nem kell tudniuk. Majd Lili elmondja nekik egyszer, ha akarja.
-Fogunk vele találkozni? - kérdezi Rap Monster érdeklődve.
-Valószínűleg igen. - bólogattam -Egy utazási irodaláncnál dolgozik, ahol ide-oda utazik, mint összekötő. Van amikor telefonon, e-mail-en keresztül rendezi el a munkát, viszont van, hogy utaznia kell.
-Akkor viszonylag jól keres és elég szép helyeket láthat út közben.
-Aha. - feküdtem Angyalka ölébe.
-De Dia! - húzott el teljesen arrébb JungKook, mire a fél hasam kilátszódott a felgyűrődött felső miatt -Bocsi.
-Nem baj. - vigyorgok rá.
-Na! - dörzsölte össze tenyerét -Mit csináltatok tegnap hyung-gal a stúdióban?
-Hát körbehugyozom magam kétszer. - álltam fel hirtelen és távolabb mentem -Fel tudnátok fogni, hogy nem csináltunk semmit Yoon Gi-val tegnap este? He?
-Igen. - sétált mellém Suga -Csak magam alátepertem.
Ahogy a többiek egyszerre kezdtek ujjongani, azzal egyhuzamban esett le az állam. Ránézve azt láttam a tekintetében, hogy valóban nem szégyellte és még büszke is erre a tettére, eközben ott volt az a perverz, mégis gyerek mosolya, ami annyi lány szívét megdobogtatja. Sajnos, az enyémmel is ezt történt.
,,Kénytelen vagyok bevallani, de én kedvelem őt. Nem is kicsit..."

27.fejezet~

*Kid POV.*

*Öt nappal később~

Lassan éjfél volt és még mindig a stúdióban ültem, hogy gyakoroljam a pár napja tanultakat. Yoon Gi igyekezett elég érthetően és könnyedén elmagyarázni azokat a dolgokat, amiket tudnom kell ahhoz, hogy tudjak alapokat összeállítani. Viszont egyáltalán nem voltam biztos magamban és a képességeimben, ezért délután háromtól ott ültem és a közelgő ,,kis videónk"-hoz próbáltam szerkesztgetni annak alapját. Hát ez még akkor sem sikerült és én egyre jobban fáradtam elfele, pedig valamit kezdenem kellett, hogy ne nézzenek egy kész csődtömegnek. Mert akkor, abban a pillanatban én azt éreztem, hogyha nem kapom össze magam, a fenekemet fogom a földhöz verni kínomban.
Amikor már épp bóbiskoltam elfele egy halk ajtónyitódást hallottam meg, amire kómás fejjel hátrafordultam.
-Te még mindig itt vagy? - jelent meg a kis helységben Yoon Gi, aki teljesen üdének tűnt hozzám képest -Úgy festesz, mint akit hatszor kimostak egymás után.
-El tudom képzelni. - nyújtóztam egyet egy ásítás közben, majd hátradőltem a forgós fotelben.
-Délután mondták a lányok, hogy egy ideje már bent vagy itt.
-Hogy-hogy mondták? - általában nem mondtak semmit rólam, vagy hogy mit csinálok, mert vagy gyakoroltak, vagy elfeledkeztek rólam. Igen... Szeretik a leadert.
-Megkérdeztem. - dőlt hátra a kis kanapén egy csábos mosollyal az arcán, amitől enyhe fangörcsöt kaptam belül.
-Ahha. - bólintottam egy aprót, majd visszafordultam a gép felé, mondván magamnak, hogy akkor is befejezem az alapot, ha ő ott fog mellettem ülni.
-Meddig vagy vele kész? - húzódott közelebb hozzám és a monitort kezdte el bámulni -Meghallgatom.
Erre se szó, se beszéd ölemből felkapta a fejhallgatót és felhelyezve azt, elnyúlva az egérig az elejére tekert és elkezdte hallgatni a számot, ami még félig sem volt annyira jó és kész, ahogy én azt elképzeltem.
Semleges arckifejezéssel bámult egész végig, majd levéve a fejhallgatót a kezeimet az övéibe fogta és mélyen a szemembe nézett.
-Jó tanárod vagyok. - erre köpni-nyelni nem tudtam.
Egyrészt azért, mert olyan arckifejezéssel egy olyan szöveget mondani, nem mindennapi. Másrészt pedig a kezéből úgy áradt a melegség, hogy teljesen felmelegítette, az akkor már félig kihűlt testemet.
-Jó is a felfogásom. - természetesen a zavaromat igyekeztem leplezni, egy oda illő szöveggel.
Reakciómra csak hátradőlt egy hangos nevetés kíséretében.
-Úgy imádom, amikor kitérsz a kínos pillanatok alól.
-De én nem is térek ki... - nézek nagyokat.
-Persze. - pillant rám hitetlenül -Inkább menj vissza a dormotokba, mert a lányok már biztos kerestek téged.
-Nem. - akadékoskodtam -Mondtam nekik, hogy addig itt leszek, amíg nem leszek kész.
-És akkor holnap meg hulla fáradtan kezded a próbát?
-Valamit, valamiért. - rántottam meg a vállam és már emeltem volna a fejemre a fejest.
-Olyan vagy, mint én.
-Hogy érted? - pillantottam rá.
-Majd megérted. - mosolyodott el és hátradőlve a kanapén tovább figyelt -Együtt majd hazamegyünk. Nem foglak itt hagyni egyedül.
-Tedd azt. - fordultam előre és tovább kreáltam az első ,,számunk" alapját.
Ez egészen hajnal kettőig elhúzódott és a fáradság akkora már teljesen eluralkodott rajtam, de végül sikerült ébernek maradnom, ez meg is hozta az eredményét. Viszont Yoon Gi-t akkorra már elnyomta az álom és kinyúlva ült a kanapén.
-Ma te nem igen fogsz innen felkelni. - suttogtam halkan, miközben fölé hajolva, békésen alvó arcát kémleltem -Még jó, hogy van itt pléd.
Szétterítettem az ott lévő anyagot testén és hogy mindenhol fedje, rendesen be is takargattam viszont arra nem számítottam, hogy ő hirtelen elkapja a kezem és maga alá ránt.
A gyors mozdulattól levegőt is elfelejtettem venni, szívem pedig a szokottnál is erősebben vert. Testeink egymásnak préselődtek, és arcunk között jó, ha volt tíz centiméter, ami meglehetősen zavarba hozott. Ott abban a percben megszólalni sem tudtam, de nem is volt rá szükség.
Az arcomra hulló hajamat arrébb helyezte és kezével lassan végigsimított arcomon.
-Nélkülem akartál hazamenni, ilyen sötétben? - motyogta halkan.
-Azt hittem, hogy aludtál. - mentegetőztem.
-Veszélyes ilyenkor a környék. - ült hátrébb, amire én is felültem lassan -Készen lettél?
-Ühüm. - mosolyogtam szélesen, mert büszke voltam, hogy kitartottam addig, amíg nem végeztem.
-Oké. - viszonozta a gesztust és egy sóhajtás keretében felállt, majd megigazítva magán a ruhát az ajtóhoz sétált -Jössz?
-Ja. - ugrottam fel és felkapva az ülőke karjáról a dzsekimet, kisétáltunk a hátsóbejáraton az utcára, miután bezárattuk azt az őrrel.
Ezután csak csöndben haladtunk a szeles utcán, az autók és villamosok zaja kíséretében.
-Nem fázol? - kérdezte rám nézve Yoon Gi.
Nem csodálom, hogy megkérdezte, hiszen a dzsekim volt rajtam, alatta egy rövidebb ujjú felsővel és egy cicanadrág, amit egy bakanccsal vettem fel.
-Nem. - ingattam a fejem, bár egy csöppet hideg volt.
Semmiképp nem mondtam volna neki, hogy adja oda az ő kabátját, mert az nem lett volna fair tőlem.


*Még aznap reggel~

-Eonni! - kiáltott reggel ismételten MinJi, miközben fáradtan nyöszörögtem az ágyamban -Dia!!
-Mit ordibálsz? - lépett be a hang alapján Hanna -Te alszol még?
-Mi van? - topogott be Alexa is -Mikor jöttél te haza dongsaeng?
-Valamikor fél három fele. - ültem fel lassan.
-Hajnalban?? - akadt ki Hanna és Angyalka.
-Nem még délután, észlények. - igyekeztem a lehető legtöbb szarkazmust belerakni a mondatomba -Ma futóban fogunk reggelizni, mert most tuti megváratnánk a menedzsert, ha elkezdenék kaját csinálni.
Minden amit általában tíz perc alatt csináltam meg, leszűkítettem annak a felére, de még így is a menedzser várt ránk öt percet. Persze nekem is el kellett aludnom és a telóm ébresztője is meghülyült.
A rajongók ismét nagy lelkesedéssel vártak minket, aminek újonnan nagyon örültem, viszont kevesebb lelkesedéssel üdvözöltem őket, ám ezt a maknae-nk bepótolt helyettem is.
-Sziasztok! - köszöntek a fiúk kórusban, amikor a büfénél összetalálkoztunk.
-Sziasztok! - köszöntünk mi is, de én azonnal az egyik székre pattantam le és elfeküdtem az asztalon.
A szokásosnál is hangosabban és nagyobb életkedvvel vetődött egymás karjaiba a JiJi páros, amit én csak egy kisebb jajgatással tudtam le. Bármilyen kis zaj széthasította a fejem.
-Noona... - foglalt helyet mellettem Kook -Nagyon rossz passzban vagy most.
-Tudom Kook. Sokáig voltam fent. - ahogy felemeltem a fejem egy, a fiúk mögött nevető Yoon Gi-t láttam meg -Te csak ne nevessél, mert te még aludhattál két órát pluszba is, én meg csináltam azt a... Nem mondom ki mit.
-Tényleg nem vicceltél, hogy addig nem jössz haza, amíg nincs kész az alap. - dőlt a falnak HaNi, miközben engem szuggerált.
-Viszont ne csak trécseljünk, hanem akkor szedjétek le a két alapot és kezdjünk valamit magunkkal! - tápászkodtam fel és ásítva a stúdió felé vettem az irányt.
-Várjál már eonni! - kiáltott fel dongsaeng, amire unottan ránéztem.
-He?
-Ti együtt jöttetek haza Suga-val? - cikázott tekintete köztem és a srác között.
-Menjél már! - fordultam el tőle nem törődve, de erre mindenki csak nevetni tudott.
,,Mondhatom, hogy tényleg nagyon vicces. Az ember meg kapjon szívrohamot, amikor vele van..."

26.fejezet~

*Kid POV.*

-Eonni! - kiabált Angyalka a fürdőből, majd lassan kisétált a konyhába, ahol a cappuchino-mat ittam a pultnak dőlve -Szerinted JiMin oppa-nak tetszeni fogok?
-Szerintem elhányja magát, főleg, ha még azt a masnit is a fejedre akarod rakni. - céloztam a kezében szorongatott lila masnira, majd a bögrémből kiittam az utolsó cseppet is és gyorsan elmostam még, majd mire készen lettem, addigra dudáltak kintről.
Mind a hárman csordaként vetődtek ki az ajtón és megrohamozták a kisbuszt, míg én szép komótosan bezártam az ajtót és elraktam a táskámba a kulcscsomót.
-Gyere már, te gyászhuszár!! - kiabált rám a kocsiból Alexa, mire egy szépen irányzott bemutatással díjaztam és lassan elcammogtam a furgonig, amibe belemásztam és elhúztam annak ajtaját.
A fiúkkal még tegnap megbeszéltük, hogy ma délelőtt átmegyünk hozzájuk - kihasználva a két napnyi szabadnapot - és Jin-nel közösen főzünk valamit ennek a csapatnyi sötét lovagra. Nem éreztem magam a legjobb passzban és mivel pont akkor kezdődött el a piros betűs ünnepem, ami csak a lányoknak van, elég hisztérika is voltam. Ezzel persze a csajok tisztában is voltak és igyekeztek nem piszkálni, de volt pillanat, hogy megfeledkeztek róla.
-Dongsaeng! - szólt oda nekem a hátsóülésről Hanna.
-Most mondja HoSeok, hogy Suga üzeni neked, hogy ha gondolod akkor ott náluk is elkezdhettek gyakorolni.
-Egy. Baszottul nincs most egy csöppnyi kedvem se egy helyben szarakodni. Kettő. Honnan van meg neked HoSeok száma? - néztem rá a végén retardált fejjel.
-Hehe... - nevette el magát sunyin, mire tágra nyitott szemekkel fordultam előre és azalatt a kevés idő alatt míg odaértünk, szundítottam egy jót.
-Sziasztok!! - ugrándozott be boldogan MinJi a nappalijukba, amint kivágta az ajtót, majd ahogy meglátta JiMin-t, rögtön hozzácsapódott.
-Hello!! - köszöntek ők is és Kookie, amint meglátott odajött hozzám boldog mosollyal -Noona! Hogy vagy? Nem nézel ki túl jól.
-Szia Kook! Jelenleg semlegese érzéseim vannak. Azt megmutatnád hol van a kanapétok?
-Noona!
-Hm? - néztem rá álmosan.
-Vegyél szemüveget!
-Miért? - kérdeztem értetlenül.
-Na lányok-fiúk! Én mennék is. Jövök értetek három körül. Sziasztok! - ezzel menedzser oppa távozott.
-Viszlát menedzser oppa! - kiáltottuk utólag.
-Mi mikor fogjuk elérni, hogy így köszönjetek nekünk? - kérdezte futólag Jin, aki a konyhába igyekezett.
-Na, de Kook!
-Mi?
-Jé? Ott a kanapé! - mentem lelkesedéssel az ülő-, fekvőalkalmatossághoz, és azzal a lendülettel lezuhantam rá.
-Noona, beteg vagy? - hajolt fölém Kook.
-Agyilag. - nevetett fel Alexa, mire rápillantottam, erre persze elhallgatott.
-Eonni! - terült el rajtam egy jól irányzott ugrással Angyalka, amire egy fájdalmas hörgést engedtem szabadjára.
-Jaj, Kid! - jelent meg pár méterrel arrébb NamJoon és mögötte Yoon Gi -Ha nem látlak meg, azt hittem volna, hogy egy állat van a nappaliban.
-Haha... - húztam el a szám -Nem ezt mondanád, ha egy ötvenkilós lány ugrana rád.
-Na ezért nem vagyok lány. - mutatta fel magyarázóan az ujját és leült az egyik fotelba, ami mellettem volt.
-Te meg leszállnál rólam!? Köszönöm. - löktem le magamról és a földre esett.
-De eonni~
-Ne nyavalyogj! Nem áll jól. - nevettem fel szerencsétlenségén.
-Gonosz vagy. - nézett rám szúrós szemekkel.
-De jó nekem. - terültem el.
-Nekem szorítanál egy nagyon kevés helyet? - tipegett oda Suga -Csak egy nagyon keveset.
-Gyere! - húztam fel a lábaimat és leült, ám arra nem számítottam, hogy ő rá is fekszik azokra -Erről nem volt szó.
-Mert nem említettem. - pillantott fel rám mosolyogva és én azonnal le is raktam a fejem, mert elöntött a pír.
Nem tudom ilyenkor mi kerít hatalmába de, ha nem múlik el gyorsan, meg fogok zavarodni.
-JiMin! - ugrott fel Angyalka -Te ugye a barátom vagy?
-Naná, hogy. - karolta át őt -Miért?
-Mert engem mindenki bánt. - kezdte el sírós hangon.
-Ne hazudj, te perszóna! - ültem fel hirtelen, mire kuncogásba kezdett -Tegnap este sót raktál a cappuchino-mba, amikor kértem, hogy csináld meg. ChiChi-nek hideg vizet engedtél és HaNi-nak meg direkt fehérekhez raktad a kék felsőjét.
Eközben már szinte e földön fetrengett a röhögéstől.
-Ilyenkor mi van vele? - kérdezte félig-meddig mosolyogva Rap Monster.
-Elmebaja van. - bólogattam.
-Fáradt vagy, vagy beteg, hogy baszottul nincs kedved egy helyben szarakodni!? - jött a kérdés a lábaim felől.
-Mi... - akadt el a savam a hirtelen jött kérdéstől, majd kapcsolt az agyam -Angyalka! Ha elfelejteném, akkor emlékeztess, hogy hipózzam ki Hanna egy-két színes felsőjét.
-Ismét üdv a sötét oldalon!! - ujjongott boldogan, majd JiMin-nel tovább is haladtak... valahová.
-Dia! - kiáltott ki a konyhából Jin -Akkor jössz segíteni?
-Születésem óta erre vártam. - kecmeregtem le a kanapéról, ami abba került, hogy Yoon Gi feje csöppet puffant azon -Bocsánat oppa.
-Semmi gond. Neked elnézem. - ahogy ránéztem, egy aprót kacsintott, majd vörös arccal tovább haladtam a konyhába.
Ott amíg elkészítettük az ebédet sokat beszélgettünk. Komolyan, ha Jin nem lett volna, ki kellett volna találni. Annyira kedves, figyelmes, és még sorolhatnám, na és persze emeljük ki, hogy férfi létére nagyon jól főz.
-Jövök én is! - lépett be Yoon Gi az ajtón.
-Téged mi lelt? - döbbent le Jin -Ja, várj! Semmi... Kid itt van.
-Ott a pont. - csettintett és nekidőlt a mellettem lévő pultnak.
-He? - kapkodtam értetlenül a fejem kettőjük között, de mindkettőjük csak legyintett.
Ezután rájöttünk, hogy egy picit sietnünk kéne, ha nem akarunk éhen halni és lassan negyed tizenegy volt már.
-Azt hiszem kész. - álltam fel guggolásból a sütő elől és kikapcsoltam azt.
Fogtam egy rongyot és lehajtva a sütő ajtaját, kivettem a tepsit, amiben ott fortyogott még a hús körül a finom leve.
-Hmm... - szagolt bele Jin a levegőbe -Jó illata van.
-Bizony. - raktam le és mire már megfordultam Jin már eltűnt.
-Hova lett? - néztem nagy szemekkel a még mindig mellettem álló Yoon Gi-ra, aki eközben képeket töltött fel Twitter-re.
-Nem tudom. - rántotta meg a vállát és miközben nagyot sóhajtott, a sült húsra szegezte éhes tekintetét -Megkóstolhatom?
-Igen, csak vigyázz, mert nagyon forró. - vettem elő egy villát és odanyújtottam neki.
-Hú~ Azt sem tudom, melyik részéről szedjek le egy kis darabot.
-Az a része tuti finom. - mutattam egy, a többinél jóval húsosabb részre.
A villával egy keveset leszedett róla és fújogatni kezdte, majd azt bekapta.
-Ez nagyon jó. - motyogta -Meg kell neked is kóstolnod. Olyan jól tudtok főzni.
-Ez sütve van.
-Nem baj. - tartja felém a villát -Egyél!
-De...
-Nem, egyél! - közelebb emelte számhoz, mire én azt a darab húst számba vettem.
-Mmm, egész jó lett. - állapítottam meg, miután megízlelgettem.
-Ez fantasztikus. - ekkor egy puszit nyomott az arcomra -Ügyes.
-Köszi. - fordultam el és a nappaliban szóltam a srácoknak, hogy kész a kaja, majd Jin-t megvárva - mint kiderült a szobájában volt - hozzáláttunk az ebédhez.

25.fejezet~

*Kid POV.*

-Nem érdekelsz JungKook, nem fogod kisajátítani Kid-et, csak mert te vagy a maknae...! - haladt vissza a csapat mellé Jin.
-Amúgy meg a Reményed is kér egy ölelést. - vette fel hatalmas mosolyát HoSeok és igyekeztem már feltápászkodni.
Úgy, ahogy sikerült is. Hogy honnan is jött ez a ,,Én vagyok a Reményed." szöveg? Nos, ő már alapjáraton ezt csinálta, de múlthéten, amikor Mexikóban voltak, akkor telefonon beszéltünk és megtudtuk, hogy nekünk bizony ő a reménye és nem is akadékoskodhattunk.
-Na gyere Reményem! - vontam ölelésbe és megpaskoltam a hátát.
-Bezzeg neki felállsz! - hangzott a három okostónitól, mire oldalra fordítottam fejem és egy ,,Megöllek titeket." tekintettel díjaztam ezt a megnyilvánulásukat, rögtön nem volt kifogásuk.
-Mi nem kapunk? - nyavalygott Angyalka.
-De most én...
-Dehogynem. - vigyorgott Hope, JiMin szavába vágva és arrébb tolva a fiatalabbat megölelte őt is, majd a csapat szőkéjét is.
-Te nagyon sunyi vagy noona. - mondta sejtelmes arckifejezéssel JungKook, mire egy mosolyt ejtettem és magamban szétröhögtem magam, amiért ilyenekkel dobálózik.
-Ch, ő? - nevetett fel Angyalka -Múltkor nem tudott úgy pudingot lopni a hűtőből, hogy ne láttam volna.
-Ne zavartasd magad, hogy az nem én, hanem ChiChi volt! - mutattam a mellettem vigyorgó lányra.
-De hát... - nézett Alexára, aki csak bólogatott -Basszus, fesse át valamelyikőtök a haját, mert ez így nem kóser!
Mindenki jót mosolygott ezen és a stúdió irányába vezettük őket. - Eredetileg az igazgatóhoz akartam őket, de akkor mondták, hogy már találkoztak és beszéltek, így ez kifújt. - Muszáj volt a Reményünknek találkoznia, a csapat másik rapper-ével, hogy tudják meghitten üdvözölni egymást. Alias, ki tudják nyírni egymást. Bár attól kezdve lett Hanna egy idegroncs, mert mialatt a fiúk turnén voltak, addig mintha egy angyal szállta volna meg. Nem volt vele semmi baj.
-Megjött a Reményed!! - csapta ki boldogan J-Hope a stúdió ajtaját, mire a gépnél ülő lány kisebb szívinfarktust szenvedett -Hiányoztam?
-Mint kecskének a farkas. - ahogy meglátta rögtön elfintorodott, de azért felállt egy ölelésért, majd a többiekkel is ezt tette.
-Komolyan lehetne egy kicsivel nagyobb ez a stúdió. - nézett körbe NamJoon és leült a helységben egyedül található kanapéra, majd még a maknae-nk, a BTS egyik legidősebb tagja, JiMin és Hope követte példáját.
-Elvileg az igazgató még idén szeretné szétbombázni a helyet és nagyobbítani. - adtam át nekik a múlthéten szerzett információt.
-És elvileg a zene alapja megvan. - fordult felénk a fotelban HaNi, mire a csapatunkból mindenki elképedt.
-Lehetetlen, hogy egy alapot meg tudj csinálni ennyi idő alatt. - hitetlenkedett Alexa.
-Lehetetlen, hogy ti annyi sütit be tudtok nyomni. - ahogy ez kimondta szinte mindhármunk gyomra felfordult az érzésre.
-Fel ne hozd ezt még egyszer! - nézek rá és lassan leülök a mellette lévő fotelba -Azt mondod készen vagy.
-Ühüm. - bólogat.
-Mire kell az alap? - kérdezte a mellém álló Suga.
-A válaszért fordulj az ötlet megalkotójához! - mutattam okos maknae-nkra.
-Hehe. - nevetett fel és elmagyarázta mit talált ki, majd amit a csapat továbbfejlesztett.
-Ez tök fasza ötlet. - adott a véleményének hangot Suga.
-Az, és szólót is csinálhatnátok, mint mi JiMin-nel és JungKook-kal. Vagy duóban, vagy mindkettő.
-Egyszerre csak egyet. - szóltam közbe, majd fülesen kezdtem el hallgatni azt az elkészült alapot, amit Hanna magától rakott össze. Mikor csak mondta, nem hittem, hogy tényleg sikerült neki, de miután lement a két és fél perces szám, tátott szájjal néztem a velem szemben ülő lányra.
-Mi vagy te, valami űrlény? - kérdeztem, mire kisebb nevetést hallattak a többiek -Jobban haladsz, amikor nem vagyok melletted. Ebből látszik, hogy kész csődtömeg vagyok. - görnyedtem térdeimre, lelkemet kilehelve.
-Hé! - csapott a fejemre Hanna, mire reflexszerűen visszaadtam azt, csak nem ütöttem, hanem rúgtam, mégpedig a lábát -Áu!
-Még mindig én vagyok a leader. - pillantok fel rá.
-De az nem jogosít fel rá, hogy ilyen erősen tudj rúgni. - simogatta a lábát -Na azt akartam mondani, hogy egy. Te vagy a leader. Ebből adódik, hogy már több figyelem irányul rád, még ha ügyetlen is vagy valamiben.
-Köszi Hanna. - szólalt fel Rap Monster a kanapéról, erre egy emberként nevettünk fel.
-Nem rád céloztam, de ha már itt tartunk. - vigyorodott el a végére -Na! Kettő. Gyakornokok vagyunk. Van időd megtanulni még akkor is, ha már futó idol-ok lennénk. Lenne segítség bőven.
-De az én nyomiságommal nem fog menni. - erre meg kaptam egy alulról jövő rúgást, ami a fotelen keresztül is fájdalmas volt -Ez mire volt jó? - fordultam a mögöttem álló Suga-ra.
-Eddig eljutottál a nagy semmiből szinte, akkor ne nyavalyogj! - mondta teljesen komoly tekintettel, majd átváltott enyhébbre -Meg amúgy sem lenne nálam esélyed, ha így viselkedsz.
-Miről hadoválsz te itt? - képedtem el egy pillanatra -Ki mondta, hogy be akarok vágódni nálad? Pofád lapos Angyalka! - szóltam rá, miközben éppen kanapé támlájába fojtotta a nevetését.
-Ez nyilvánvaló. - ejtett egy csábos mosolyt, amire éreztem, hogy arcom másodperceken belül megtelik vérrel.
-Ch... Pasik. - fordultam el.
-Noona, ne hagyd már magad! - szurkolt nekem a kanapé egyik támlájáról JungKook.
-Ellenkezzek, amikor így is nagy az arca?
-Nem is. - csikizte meg kicsit az oldalam, erre összehúztam magam kicsit. -Ohóó!!
-Békén hagysz! - húzódtam el tőle.
-És mi lenne, ha Rap Monster vagy Suga segítene neked ebben? - kérdezte hirtelen felindulásból Hanna.
-Rap Monster. - feleltem tagadást nem tűrve.
-Ez mind szép és jó lenne, csak én marhára nem tudok magyarázni. - vakarta meg zavartan tarkóját -Srácok, egy kicsit csendesebben! - szólt JiMin-re és Hope-ra, akik éppen nyírták egymást.
-De... - tátottam el a számat -Hallhattad mit mondott az előbb. Így legyek vele egy helységben?
-Amilyen természeted van, nem féltenénk. - mondta a kanapé támlájának dőlt Alexa.
-De hát... - ekkor tudatosult bennem, hogy milyen szerencsétlennek is nézhetek ki -Jó, de csak akkor, ha készen vagyunk a koreóval. Addig nem.
-Ej, de bátor lett valaki! - nevetett fel előttem Hanna -Akkor jövőhét hétfőn már neki fogtok kezdeni.
-Miért, ma milyen nap van? - néztem rá döbbenten.
-Kedd szivi. - helyezte vállaimra kezeit Yoon Gi.
,,Megint a hétfő lesz a legrosszabb napom..."

24. fejezet~

*Kid POV.*

*Két hét elteltével~

Soha nem gondoltam volna egész életem alatt, hogy olyan nehéz megírni egy nyamvadt dalt, amit amúgy nem is vettünk fel videó klip formában. Nem elég, hogy Hanna és én fogalmazni nem tudtunk rendesen, de Alexa olyan szinten akarta megváltoztatni a szöveget, hogy nem is lett volna már olyan, amit mi ketten alkottunk meg. Végül sikerült olyan szövegben kiegyeznünk, ami mindhármónknak megfelelő volt. A fiúk aznap tértek vissza a turnéjukból és mi addigra a legelső - valamely szinten az akkor közelgő Halloween ihlette - albumunkat félig telibe írtuk érdekes, mégis egyedi szöveggel és zenével rendelkező számokkal. Az első album neve azt a nevet kapta, hogy Undead (언데드), amit szerintem nem kell ragoznom. A csapat minden egyes tagja próbálta a lehető legjobban bedobni magát a szöveg megírásába, és mivel jó ideje ismertem már őket, így tudtam, hogy nem csalódhatok bennük. A felvett szöveg nagyon passzos lett és amiket összehoztunk HaNi-val zenei alapokat, mesésen hangoztak együtt. A menedzser oppa is meghallgatta azt a három számot, amikkel megszenvedtünk és szabályos ívben dőlt hátra nagyokat mosolyogva a fotelban, amiben ült. Mi nem akartuk elhinni, hogy annyira jók lettek de, hogy bebizonyítsa, megmutatta PD-nim-nek is, aki ezt a véleményt megerősítette. Idézem szavait: ,,Ti vagytok az eddigi legjobb és legügyesebb külföldi lánycsapat, akiknek tényleg tetszik a zenéje."  Nem mondok újat, ha azt mondom, még az ő szavát sem hittük el, mert olyan magas szintet vártunk el magunktól, amit nem is tudtunk volna teljesíteni. Talán ez is az, ami hozzájárult ahhoz, hogy rövid időn belül, a legjobb oldalunkat mutatva, sok jót adtunk ki a kezeink közül. Duóban, vagy csapatban, vagy éppen szólóban.
Október közepe lehetett, egy nagyon hűvös nap, amikor reggel arra keltett az összes tag, hogy a fiúk aznap jönnek haza. Hogy pontosan, hogyan is? Mint a megkergült vadkecskék ugráltak az ágyamon, kántálva ezt az egy mondatot felváltva: ,,A FIÚK MA ÉRKEZNEK HAZA!" Ezt mind teli torokból és egyikőjük úgy ráugrott a hasamra, hogy azt hittem ott helyben kiöklendezem a másnap este evett kimchi-t. Amint eljátszották ezt a ,,kis" jelenetet, fáradtan, hasamat fájlalva lépdeltem ki a konyhába - az akkor - a pincsiként követő csapattársaimmal. A már megszokott reggeli mozdulatsoraimat ismételtem meg. Capucchino készítése és annak elfogyasztása a konyhapulthoz dőlve, míg a többiek felélednek - bár ez nem tart sokáig mai napig sem -, majd egy gyors reggeli összeütése és annak elfogyasztása a csapattal. Utána - míg a többiek veszekednek azért, hogy ki legyen az első a fürdőben való elkészüléssel - felöltözök és mikor még mindig vitáznak én gyors tempóban beveszem a helységet és utána sorrendben beküldve őket elkészülni. Ebbe nem tartozott bele a sminkelés, mert egyáltalán nem tartottuk fontosnak és ráadásul még időpocséklás is. Míg tíz perc alatt felkenjük a ragacsokat, a próbateremben öt perc alatt leizzadjuk, amikor egyedi táncainkat gyakoroljuk.
Mint minden más nap, aznap is fél hétre ott volt értünk a menedzser és hétre már a BigHit előtt voltunk, ahol az iskolába induló diákok vártak minket. A Dél-Koreába való érkezés óta minden reggel nagy mosollyal köszönök nekik, amit szerintem nagyon szeretnek, mert vagy visszaintenek, vagy köszönnek. Példás esetben mindkettő.
Az épületbe érve rögtön az öltözők felé vettük volna az irányt, ha a menedzser nem állít meg minket.
-Lányok! Ma ugye visszajönnek a fiúk a turnéről. - kezdett bele.
-Igen... Ezt reggel meg is éreztem. - simítottam végig a hasamon, miközben végignéztem a ksi társaságon.
-Megértem. - nevette el magát JooHyun oppa -Valószínűleg majd' kiugrotok a bőrötökből, szóval az igazgató úr is azt szerette volna, ha ma együtt lennétek a fiúkkal és pihennétek. Ők is és ti is nagyon sokat dolgoztatok, szóval két nap kimenőt kaptok pihenésre, amit nagyon jól használjatok ki. Hamarosan a Bangtan-nak is új daluk fog megjelenni és úgy gondolja az igazgató úr, hogy lehetne duót vagy duókat is kialakítani a két csapat összemixelésével.
-Ez szuper ötlet. - adott hangot a boldogságának Hanna és Alexa.
-Most csak én hallottam azt, hogy kapunk két nap szabit? - döntötte oldalra a fejét Angyalka, mire mindenki kuncogásba kezdett. Az én esetemben is ez volt, de még egy fejre csapás is közrejátszott.
-Szóval, most idejöttünk a cuccunkkal együtt a nagy semmiért? - tettem fel e nagy kérdést.
-Idehoztalak titeket, itt megvárni a Bangtan Boys-t. - javított ki mosolyogva a menedzser. Menjetek addig a büfébe, vagy nem tudom...! Foglaljátok el magatokat, csak ne csináljatok semmi rosszat! - ezzel otthagyott minket és a folyosón tovább haladva, bement az irodájába.
-Jól helyben hagyott minket. - fújtam ki a levegőt, a hűlt helye után bámulva -Hát akkor... Mit szeretnétek csinálni?
-Úú! - ugrált ChiChi, mire rápillantottam -Először együnk valami sütit a büfében, ott mindig olyan jók vannak.
-Rendben. - mondtam és miközben oda vettük az irányt felvetettek még néhány ötletet, miszerint tanuljunk valami csúcs koreót, csak úgy spontán. Ebből következtetve úgy cselekedtünk, hogy miközben elfogyasztottuk a sütiket, addig kitaláltuk, hogy amíg a fiúk meg nem érkeznek, összehozunk valami zúzós alapot és arra majd a szabinapok után kitalálunk egy koreót is. A végén már ott tartottunk, hogy felvesszük és a Youtube csatornánkra fel is rakjuk.
-Na jó! - állt fel megtörölve a száját Hanna -Én megyek a stúdióba, ha készen vagytok gyertek ti is.
-Oké. - zengtük együtt és tovább ettük a sütiket, amik új körként jöttek az asztalhoz. Tudjátok, mint a pia a bárokban! Mi viszont a töménytelen édesség elfogyasztása után olyan szinten nem bírtunk megmozdulni, hogy a levegőt is fájdalommal vettük. Majd míg fél óráig még a székeken terültünk szét hangos kiabálást hallottunk meg a folyosón, mire az erősödött és már csak azt vettük észre, hogy mellettünk halad el a megérkezett banda.
-Megismerni az embert luxus? - vettem erőt, hogy ki tudjam préselni magamból ezt az egy mondatot is és ezután erőtlenül visszadőltem a szék háttámlájára.
-Noona! - hallottam meg egy ismerős hangot, ezzel egyetemben kifújtam egy kisebb levegőt magamból.
JungKook megállt mellettem és várt, hátha felállok megölelni.
-Várhatod Kook, mert most nem még felállni és megölelni nem tudlak, de még megmozdulni sem nagyon. Jaj, a hasam! - jajgattam fel a végén.
-Mi történt? - értek mellénk a többiek is, majd köszöntek.
-Minden a MinJi-nek a hibája! - mutatott hirtelen felindulásból a mellettem ülő Alexa, Angyalkára.
-Nem is tudom ki volt az, aki sorra hozta a többi süteményt... - emelte bosszúsan rá a tekintetét a maknae.
-Angyalka~
JiMin hirtelen felindulásból elkiáltotta magát, mire nem csak mi, hanem még a büfében dolgozó hölgy is megijedt.
-Oppa... - nézett rá félénken és mintha már el is múlt volna minden előbbi fájdalma, úgy ugrott a srác nyakába. Nem hiába ők a verhetetlen JiJi páros, akik bármi áron, de üdvözlik egymást. Még, ha az a körülöttük lévők hallásába is kerül.
-Őt megölelték... - mondta JungKook rájuk meredve -Akkor te engem miért nem?
-Mert ő MinJi. - mutattam az említettre retardált fejjel, a többiek pedig ezzel párhuzamban nevettek fel. Valószínűleg a fejem és a reakcióm miatt is.
-De akkor minket sem ölelsz meg? - állt mögém Jin és mire észbe kaphattam volna, már hátulról át is karolt.
-Na menj onnan, hyung!! - tolta arrébb Suga őt és körbeállt engem JungKook-kal -Először én. - erre már ős is átölelt.
-Hyung-ok! - kezdett el sírást színlelni a Golden Maknae -Annyira gonoszak vagytok.
,,Ó, de még mennyire...!"


Sziasztok^^
Hát elkészültem az új résszel is és ezzel szeretném megosztani a már folyamatosan működő fordítóblogomat, amit barátnőmmel írok. Nézzetek be: Hungarian KPop Translates