24. fejezet~

*Kid POV.*

*Két hét elteltével~

Soha nem gondoltam volna egész életem alatt, hogy olyan nehéz megírni egy nyamvadt dalt, amit amúgy nem is vettünk fel videó klip formában. Nem elég, hogy Hanna és én fogalmazni nem tudtunk rendesen, de Alexa olyan szinten akarta megváltoztatni a szöveget, hogy nem is lett volna már olyan, amit mi ketten alkottunk meg. Végül sikerült olyan szövegben kiegyeznünk, ami mindhármónknak megfelelő volt. A fiúk aznap tértek vissza a turnéjukból és mi addigra a legelső - valamely szinten az akkor közelgő Halloween ihlette - albumunkat félig telibe írtuk érdekes, mégis egyedi szöveggel és zenével rendelkező számokkal. Az első album neve azt a nevet kapta, hogy Undead (언데드), amit szerintem nem kell ragoznom. A csapat minden egyes tagja próbálta a lehető legjobban bedobni magát a szöveg megírásába, és mivel jó ideje ismertem már őket, így tudtam, hogy nem csalódhatok bennük. A felvett szöveg nagyon passzos lett és amiket összehoztunk HaNi-val zenei alapokat, mesésen hangoztak együtt. A menedzser oppa is meghallgatta azt a három számot, amikkel megszenvedtünk és szabályos ívben dőlt hátra nagyokat mosolyogva a fotelban, amiben ült. Mi nem akartuk elhinni, hogy annyira jók lettek de, hogy bebizonyítsa, megmutatta PD-nim-nek is, aki ezt a véleményt megerősítette. Idézem szavait: ,,Ti vagytok az eddigi legjobb és legügyesebb külföldi lánycsapat, akiknek tényleg tetszik a zenéje."  Nem mondok újat, ha azt mondom, még az ő szavát sem hittük el, mert olyan magas szintet vártunk el magunktól, amit nem is tudtunk volna teljesíteni. Talán ez is az, ami hozzájárult ahhoz, hogy rövid időn belül, a legjobb oldalunkat mutatva, sok jót adtunk ki a kezeink közül. Duóban, vagy csapatban, vagy éppen szólóban.
Október közepe lehetett, egy nagyon hűvös nap, amikor reggel arra keltett az összes tag, hogy a fiúk aznap jönnek haza. Hogy pontosan, hogyan is? Mint a megkergült vadkecskék ugráltak az ágyamon, kántálva ezt az egy mondatot felváltva: ,,A FIÚK MA ÉRKEZNEK HAZA!" Ezt mind teli torokból és egyikőjük úgy ráugrott a hasamra, hogy azt hittem ott helyben kiöklendezem a másnap este evett kimchi-t. Amint eljátszották ezt a ,,kis" jelenetet, fáradtan, hasamat fájlalva lépdeltem ki a konyhába - az akkor - a pincsiként követő csapattársaimmal. A már megszokott reggeli mozdulatsoraimat ismételtem meg. Capucchino készítése és annak elfogyasztása a konyhapulthoz dőlve, míg a többiek felélednek - bár ez nem tart sokáig mai napig sem -, majd egy gyors reggeli összeütése és annak elfogyasztása a csapattal. Utána - míg a többiek veszekednek azért, hogy ki legyen az első a fürdőben való elkészüléssel - felöltözök és mikor még mindig vitáznak én gyors tempóban beveszem a helységet és utána sorrendben beküldve őket elkészülni. Ebbe nem tartozott bele a sminkelés, mert egyáltalán nem tartottuk fontosnak és ráadásul még időpocséklás is. Míg tíz perc alatt felkenjük a ragacsokat, a próbateremben öt perc alatt leizzadjuk, amikor egyedi táncainkat gyakoroljuk.
Mint minden más nap, aznap is fél hétre ott volt értünk a menedzser és hétre már a BigHit előtt voltunk, ahol az iskolába induló diákok vártak minket. A Dél-Koreába való érkezés óta minden reggel nagy mosollyal köszönök nekik, amit szerintem nagyon szeretnek, mert vagy visszaintenek, vagy köszönnek. Példás esetben mindkettő.
Az épületbe érve rögtön az öltözők felé vettük volna az irányt, ha a menedzser nem állít meg minket.
-Lányok! Ma ugye visszajönnek a fiúk a turnéről. - kezdett bele.
-Igen... Ezt reggel meg is éreztem. - simítottam végig a hasamon, miközben végignéztem a ksi társaságon.
-Megértem. - nevette el magát JooHyun oppa -Valószínűleg majd' kiugrotok a bőrötökből, szóval az igazgató úr is azt szerette volna, ha ma együtt lennétek a fiúkkal és pihennétek. Ők is és ti is nagyon sokat dolgoztatok, szóval két nap kimenőt kaptok pihenésre, amit nagyon jól használjatok ki. Hamarosan a Bangtan-nak is új daluk fog megjelenni és úgy gondolja az igazgató úr, hogy lehetne duót vagy duókat is kialakítani a két csapat összemixelésével.
-Ez szuper ötlet. - adott hangot a boldogságának Hanna és Alexa.
-Most csak én hallottam azt, hogy kapunk két nap szabit? - döntötte oldalra a fejét Angyalka, mire mindenki kuncogásba kezdett. Az én esetemben is ez volt, de még egy fejre csapás is közrejátszott.
-Szóval, most idejöttünk a cuccunkkal együtt a nagy semmiért? - tettem fel e nagy kérdést.
-Idehoztalak titeket, itt megvárni a Bangtan Boys-t. - javított ki mosolyogva a menedzser. Menjetek addig a büfébe, vagy nem tudom...! Foglaljátok el magatokat, csak ne csináljatok semmi rosszat! - ezzel otthagyott minket és a folyosón tovább haladva, bement az irodájába.
-Jól helyben hagyott minket. - fújtam ki a levegőt, a hűlt helye után bámulva -Hát akkor... Mit szeretnétek csinálni?
-Úú! - ugrált ChiChi, mire rápillantottam -Először együnk valami sütit a büfében, ott mindig olyan jók vannak.
-Rendben. - mondtam és miközben oda vettük az irányt felvetettek még néhány ötletet, miszerint tanuljunk valami csúcs koreót, csak úgy spontán. Ebből következtetve úgy cselekedtünk, hogy miközben elfogyasztottuk a sütiket, addig kitaláltuk, hogy amíg a fiúk meg nem érkeznek, összehozunk valami zúzós alapot és arra majd a szabinapok után kitalálunk egy koreót is. A végén már ott tartottunk, hogy felvesszük és a Youtube csatornánkra fel is rakjuk.
-Na jó! - állt fel megtörölve a száját Hanna -Én megyek a stúdióba, ha készen vagytok gyertek ti is.
-Oké. - zengtük együtt és tovább ettük a sütiket, amik új körként jöttek az asztalhoz. Tudjátok, mint a pia a bárokban! Mi viszont a töménytelen édesség elfogyasztása után olyan szinten nem bírtunk megmozdulni, hogy a levegőt is fájdalommal vettük. Majd míg fél óráig még a székeken terültünk szét hangos kiabálást hallottunk meg a folyosón, mire az erősödött és már csak azt vettük észre, hogy mellettünk halad el a megérkezett banda.
-Megismerni az embert luxus? - vettem erőt, hogy ki tudjam préselni magamból ezt az egy mondatot is és ezután erőtlenül visszadőltem a szék háttámlájára.
-Noona! - hallottam meg egy ismerős hangot, ezzel egyetemben kifújtam egy kisebb levegőt magamból.
JungKook megállt mellettem és várt, hátha felállok megölelni.
-Várhatod Kook, mert most nem még felállni és megölelni nem tudlak, de még megmozdulni sem nagyon. Jaj, a hasam! - jajgattam fel a végén.
-Mi történt? - értek mellénk a többiek is, majd köszöntek.
-Minden a MinJi-nek a hibája! - mutatott hirtelen felindulásból a mellettem ülő Alexa, Angyalkára.
-Nem is tudom ki volt az, aki sorra hozta a többi süteményt... - emelte bosszúsan rá a tekintetét a maknae.
-Angyalka~
JiMin hirtelen felindulásból elkiáltotta magát, mire nem csak mi, hanem még a büfében dolgozó hölgy is megijedt.
-Oppa... - nézett rá félénken és mintha már el is múlt volna minden előbbi fájdalma, úgy ugrott a srác nyakába. Nem hiába ők a verhetetlen JiJi páros, akik bármi áron, de üdvözlik egymást. Még, ha az a körülöttük lévők hallásába is kerül.
-Őt megölelték... - mondta JungKook rájuk meredve -Akkor te engem miért nem?
-Mert ő MinJi. - mutattam az említettre retardált fejjel, a többiek pedig ezzel párhuzamban nevettek fel. Valószínűleg a fejem és a reakcióm miatt is.
-De akkor minket sem ölelsz meg? - állt mögém Jin és mire észbe kaphattam volna, már hátulról át is karolt.
-Na menj onnan, hyung!! - tolta arrébb Suga őt és körbeállt engem JungKook-kal -Először én. - erre már ős is átölelt.
-Hyung-ok! - kezdett el sírást színlelni a Golden Maknae -Annyira gonoszak vagytok.
,,Ó, de még mennyire...!"


Sziasztok^^
Hát elkészültem az új résszel is és ezzel szeretném megosztani a már folyamatosan működő fordítóblogomat, amit barátnőmmel írok. Nézzetek be: Hungarian KPop Translates

23.fejezet~

*Kid POV.*

Ahogy az igazgatóhoz verődtünk út közben a tárgyalóteremben rögtön be is mutatkoztunk és nekiláttunk a megbeszélni valóknak. Szó esett, arról, hogy milyen stílusban szeretnénk zenéket komponálni, persze mi rögtön rávágtuk, hogy bármit, csak ne hányja el tőle magát az ember. Persze ennél jóval finomabb formában, mert hát csak a főnökünkkel tárgyaltunk. Az első albumot a gyakornoki idők alatt még megvitatjuk, nem mindet fogjuk klip formájában felvenni, hanem csak egy-kettőt. Az idő, amit összesen gyakornoksággal fogunk tölteni az egy év lesz. Ez idő alatt képeseknek kell lennünk olyan szinten felkészülni az idollétre, hogy nem szabad semmi fennakadásnak lennie. Ezért adták ezt az időszakot. Szóba került, hogy a fiúkkal is valószínű, hogy fogunk dalt írni vagy közreműködnek a dalainkban és ha adódik akkor tőlük is kérni fogunk segítséget. Igaz, hogy most két hétre turnézni mennek, szóval addig mi ismerkedünk a hellyel és a menedzser szervez pár programot. Emellett még próbáljuk majd összeállítani életünk első, normális koreográfiáját és Hannával írunk egy dalt, ami az első kis albumhoz fog kerülni. Magával a csapattal is terveztünk egy dalocskát, amit szerettünk volna még átírni és jobban megfogalmazni, amit inkább ChiChi-re hagytunk, mert én és Hanna tökéletesen analfabéták voltunk ehhez, ahogy Angyalka is.
Minden eshetőségről szó esett, de külön figyelmet fordítottunk még egyre. A kapcsolatokra. Nem szabott korhatárt annak az igazgató, hogy hány éves kortól lehet barátunk, de lehetőleg mellőzzük az ilyet legalább huszonöt-hat éves korunkig. Nem azt mondta, hogy pontosan addig, csak mégis több rajongók akad, ha nem akadunk össze például az egyik Bangtan-os taggal, mert akkor eggyel - vagy ki tudja hánnyal - több utálónk akadna.
-Azt hiszem az agyam egy időre muszáj kikapcsolni. - masszírozta meg halántékát a maknae, ahogy kiléptünk a tárgyalóteremből.
-Neked mikor nincs kikapcsolva? - pöckölte hátulról fejbe Alexa, majd egy automatához sietett, ahol vett egy kis üdítőt az aprópénzéből.
-Honnan van neked won-od? - kérdeztem kikapva kezéből az italt és én is ittam belőle.
-Nem mindegy az? - vette vissza, mire a menedzser oppához sétáltam.
-Mit csinálunk ma JoonHyun-shi?
-Ma még ellátogatunk az új lakásotokba, alias dormotokba és a hamarosan érkező cuccaitokat elpakoljuk.
-Te is? - néztem nagyokat.
Hiszen még is a mi cuccaink és ő csak mégis a menedzserünk.
-Igen, más dolgom nem igazán van és legalább haladunk is. - mosolygott és ekkor megcsörrent a telefonja. -Bocsi.
Félrevonult és beszélt pár szót, mire visszafordult.
-Nos, a repülő leszállt a cuccaitokkal és azt az itteni címetekre kezdték el szállítani, ami nekik körülbelül másfél óra, nekünk oda pedig harminc perc. Ha gondoljátok akkor köszönjetek el a fiúktól és utána induljunk, hogy szétnézzetek, oké?
-Rendben. - mondtuk egy emberként és a lifthez sétálva, újra felmentünk a fiúkhoz, remélhetőleg, hogy nem egy számuk közepén vannak és el tudunk tőlük mára gondtalanul köszönni.
Ahogy a próbatermük ajtajához értünk bekopogtunk és szabályosan feltépték az ajtót.
-Noona!!! - kiáltott fel boldogan JungKook és berántott, mögöttünk pedig jöttek a lányok -Pont most tartjuk a félórás szünetünket.
-Az jó, pihenjetek kicsit! Viszont mi megyünk elfoglalni a dormunkat.
-És most itt hagysz engem? - képedt el.
Annyira aranyos idősebb létére is, és... Ajj!!
-Mi a számod? - vettem elő a telefonom.
-Tessék? - játszotta a hülyét egy pillanatra.
-Mi a számod? - kérdeztem -Felveszlek téged KakaoTalk-on és ott beszélgethetünk.
-Juj, tényleg! - csapott arcára, majd lediktálta a számát és kikerestem gyorsan a profilját, és felvettem ismerősnek.
Ezután elbúcsúztunk tőlük és lesietve a menedzserrel mentünk is a dormhoz, de ahogy kiértünk a kocsihoz újabban hallhattuk a rajongók hangos sikításait. Ilyenkor elgondolkoztam mindig, hogy egyes rajongóknak, - akik egyenruhában vannak és iskolatáskával a hátukon állnak ott - azoknak nem-e kéne iskolában lenniük...?
-Eonni! - sietett mellém Angyalka -Még mindig éhesek?
-Jaj, Angyalka! - nevettem el magam, mire egypáran sikítani kezdtek a kelleténél jobban. Okéé...
-Ezek rád is pályáznak.
-Tudtad, hogy imádom az ilyen eseteket, amiben magyarul beszélsz, hogy mások ne hallják? - néztem rá vigyorogva, mire előre engedtem a kocsiba. Lassan kitolatott JooHyun menedzser a felhajtóról és elindultunk, de közben már nem is nagyon figyeltem az utat, mert JungKook-kal kezdtem el beszélgetni, aki teljesen felpörgött, mert folyamatosan küldte a kis videókat nekem.
Már csak azt vettem észre, hogy a kocsi leáll és lehúzódunk az út szélére.
-Megérkeztünk lányok. - állította le a motort menedzser oppa és lassan kiszálltunk a kocsiból. Pont a dorm előtt állt meg, ami egy egyszerű, földszintes volt. Négyőnknek pont jó.
A menedzser elővette a zsebéből a kulcsot és kinyitotta az ajtót és beengedett minket.
Ahogy beléptünk egy letisztult, halványkék falú, szekrényekkel berendezett helységeket pillantottunk meg. A nappali rögtön az előszoba után következett, majd az egybenyílt a konyhával, sokkal nagyobbnak tűnt így.
-Ez egész szép. - mosolyodott el Hanna.
-Igen. - lépdelt be mögöttünk a menedzser -Próbáltunk a festőkkel olyan színt kiválasztani, ami jól passzolna hozzátok.
-Ez tökéletes és ha még elkezdjük berendezni, akkor még otthonosabb lesz. - lépett elénk Alexa és rögtön elindult a szobákat nézni, majd kikiáltott az egyikből -Ez jó nagy, én itt fogok aludni.
-Mindegyik ugyanolyan nagy. - nevetett a menedzser.
-A francba. - dobbantott egyet kiérve Alexa.
-Viszont mivel nincs semmi a hűtőben ezért megkérnélek, majd Kid, hogy gyere velem majd bevásárolni, ha megjöttek a cuccaitok. Addig a lányokra bízzuk a pakolás rájuk eső részét. Oké?
-Hát rendben, reméljük addig nem égetik le a helyet. - néztem rájuk, mire hitetlenkedő pillantással díjaztak.
Ezek után nem kellett sokat várnunk és a cuccaink megjöttek, amikhez a lányok rögtön nekiálltak elpakolni, mi a menedzserrel pedig elmentünk egy közeli bevásárló üzletbe, ahonnan vettünk egypár dolgot, hogy tudjunk kaját csinálni reggelre is és most estére összehányjak valami kaját nekik. Viszonylag hamar hazaértünk és akkorra a lányok egész jól berendezkedtek, a saját cuccaikat teljesen elpakolták, és az enyéimet Angyalka részben bedobálta az ágyam mellé, részben pedig kipakolt az egyik bőröndből, amit félbehagyott. Így rám hárult a feladat, hogy fél hat után még bepakoljak és csináljak valami kaját. Majd már nyolc óra közeledtével jó lett volna már aludni, hogy fel tudjunk kelni reggel időben, de végül Angyalkával egész este beszélgettünk, majd hajnal fél egy körül egy érdekes témára terelődött a beszélgetés.
-Szerinted Suga beléd szeret?
-Miért szeretne belém? - ültem fel hirtelen és a mellettem lévő ágyon fekvő maknae-ra néztem.
-Hát mert beléd ki nem? - nevetett fel.
-Végig kérdő mondatokkal fogunk beszélgetni?
-Miért ne? - nevetett már olyan szinten, hogy a paplant a fejére húzta.
-JAJ!! - vetődtem hátra és inkább oldalra fordultam, neki háttal.
-De most miért? - szólalt meg -Tökre összeillenétek.
-Az egy dolog Angyalka, de ez a kapcsolat semmilyen formában nem jöhet létre.
Ezzel a mondattal le is zártam az estét, vagyis inkább a kora reggelt és próbáltam még pár órára aludni, hogy még se legyek egy kimosott rongy reggelre.
,,Talán nem lesz olyan rossz hangulatom..."

22. fejezet~

*Kid POV.*

A liftben sem maradva nyugton Angyalka és JiMin vad csevejbe kezdtek és hadováltak össze minden hülyeséget egymás hátára. Belegondolva nagyon jó pár lennének, ha elérnék azt a korszakot. Talán...
-Szótlan vagy Kid. - bökött meg TaeHyung, aki mellettem áll közvetlen.
-Csöppet kifárasztott az út. - mosolyogtam rá féloldalasan, majd ahogy kinyílt a lift ajtaja áramlottunk kifele és pár lépés után megálltunk egy ajtó előtt. Gondolom itt van a próbatermük.
-Várjatok! - álltak elénk a fiúk halkan suttogva.
-Most meg fogjuk őket ijeszteni... - kezdte el JiMin
-És egyszerre lepni. -fejezte be Tae, majd gyorsan berontottak az ajtón azt becsapva maguk után.
Csak hangos beszédet hallottunk, sajnos nem tudtuk kivenni miről beszélnek. Végül az ajtót kirántották és öt srác hangos ordításával - ami hallatszott inkább sikításnak - ráztak fel minket a több órás út utáni időszakból.
-Noona~ - tolakodott ki a tömegből JungKook és szabályos ívben ugrott rám, ezzel hátraborulva.
-JungKook!! - kiabált mindenki, reagálva az eseményre.
-Nekem is hiányoztál Kookie. - paskoltam meg hátát nyöszörögve, majd lemászott rólam és újra megölelt.
-Hiányoztál noona.
-Azért én is kérek ölelést. - húzta ki magát HoSeok, majd Hanna kapva az alkalmon megölelte -De nem te!
-Miért? - nevetett fel és hátrább állt -Pedig nagyon vártam már, hogy mikor veszekedünk megint.
-Tényleg? - erőltetett magára vigyorgott -Nekem nem. Kid~
-Szia Hopi! - intettem neki egyik kezemmel, mert Kook még mindig rajtam csüngött -Kérlek Kook!
-Bocsánat noona.
-Semmi gond. - mosolyogtam rá, majd feltápászkodva megöleltem Hopi-t is.
-Amúgy mit mondott a '95-ös line, hogy így kirontottatok? - kérdezte JooHyun menedzser oppa.
-Azt mondtuk, hogy most jöttök fel a lifttel és ők fejvesztve rohantak volna üdvözölni titeket. - vigyorgott elégedetten JiMin.
-Menedzser oppa! - állt vigyorogva ChiChi JooHyun mellé.
-Na mit szeretnél? - neveti el magát oppa.
-Tölthetünk egy kis időt a fiúkkal, amíg megérkezik az igazgató?
-Legyen, addig én lent leszek és majd feljövök szólni. - mondta és elindult a lift felé.
-Viszlát oppa! - köszöntünk el kórusban.
-Alig ismeritek egymást és már az oppa megszólításnál tartotok. - gondolkozott el Jin -Meg kell kérdeznem tőle mi a taktikája.
-Oppa nagyon aranyos. - jelentette ki büszkén HaNi, mire J-Hope felé fordult.
-Ezzel azt akarod mondani, hogy mi nem vagyunk azok?
-Én csak gondolkozok dolgokon. - tekintett pimaszul másfelé Hanna, majd besétált a próbaterembe, ezzel kihívva HoSeok haragját.
Na ezek sem lettek nyugodt percek, az ezer biztos.
-Most ugye tudjátok, hogy sok mindenről be kell számolnotok nekünk!? - vágódott le a földre J-Hope.
-Inkább nektek kéne nekünk. - huppant le mellé HaNi.
Ha úgy vesszük ez a páros nagyon marakodós kedvbe kerül, ha meglátják a másikat. - a hirtelen hangra megugrottam egy kicsit, mire az a személy elnevette magát és a vállamra támasztotta fejét.
Ahogy ráemeltem tekintetem a szívem egy ütemmel gyorsabban vert, és talán egy kicsit zavarban is éreztem magam.
-Én még nem is kaptam üdvözlő ölelést. - ölelt át hátulról -Pedig azt gondoltam, hogy hiányzok annyira, hogy én is kapjak.
-Természetesen. - próbáltam volna eltakarni arcomat zavaromban, miközben fordultam hátra, de ő nem engedte.
-Viszont maradjunk most így egy kicsit. - húzott magához még jobban.
A többiek ilyenkor miért különültek el és néztek minket levegőnek? Olyan furcsa, hogy ilyen alkalmakkor nem szólnak be és figyelmet sem méltatnak felénk.
Viszont engem még ennél is jobban lefoglalt az, hogy Yoon Gi levegővételét a nyakamon éreztem, miközben kezeit a derekamon. Ha nem érezte meg testem remegését és hogy a szívem milyen erővel ver, akkor tényleg nem tudok mit mondani. Mindennél jobban élveztem a helyzetet, mégis távol maradtam volna tőle, hogy a végén ne csalódjak.
-Olyan kényelmes. - szuszogta nyakamba, mielőtt elhúzódott volna tőlem -Kár, hogy nem maradhatunk így.
A szavak torkom legalján akadtak és az Istenért sem lettek volna képesek megmutatkozni. Így pedig teljesen tehetetlennek éreztem magam.
-Dongsaeng!! - zökkentett ki Hanna kiabálása az álomvilágból -A HoSeok gyerek nem hagy békén!
-Te piszkálsz engem minden egyes alkalommal. - támadta őt le a srác.
-Ne veszekedjetek már! - guggoltam le melléjük, ahogy odasétáltam és mindkettőjüket átkaroltam -Hogy fogunk így együtt dolgozni?
A végét nem bírtam ki, hogy ne vigyorogjam el, mert elég vicces, hogy a nálam idősebbek nem képesek magukat nyugalomban tartani. Plusz próbáltam elfelejteni az előbbi zavaró érzéseket.
-Tényleg! - csapott le HoSeok-ra a felismerés villáma -Ti most gyakornokok lesztek itt.
-Bezony. - vigyorgott önelégülten Hanna.
Ennyi. Ők le voltak tudva egy időre, ami körülbelül erre a napra kihat még, holnap kezdődött megint. Vagyis folytatódott.
-Eonni!! JungKook nem hagy minket békén! - rángatta meg dzsekim ujját Angyalka.
-Hogy nektek mennyi bajotok van. - fújtam ki a levegőt.
-De te vagy a noona-ja.
-De... Na mindegy. - hagytam annyiban a dolgot és a maknae line-hez mentem, akik mellet ott ült egy-egy széken NamJoon és Jin is.
A székekből ítélve igencsak a Just One Day koreóját eleveníthették fel, valószínű, hogy lesz egy turnéjuk a közeljövőben.
-Mi a gond? - léptem Kookie mellé.
-Nona~ - karolt át -JiMin nem foglalkozik velem, amióta MinJi-vel barátok.
-Nem lehet, hogy te túlságosan féltékeny vagy MinJi-re? - kérdeztem tőle vigyorogva.
-Az lehetetlen. - mondta kétségtelenül -Akkor inkább leszek V-vel.
-Okey man!!- pacsizott le a sráccal pocsék angollal.
-És mennyire lesz nyálas a zenétek? - kérdezte Rap Monster a szék háttámlának dőlve.
-Annyira, hogy akkor kilépek inkább. - foglaltam helyet mellettük, de feleslegesen, mert a menedzser oppa pont akkor lépett be.
-Gyertek lányok!
Mi pedig viharként zúdultunk ki négyen a folyosóra, majd a liften keresztül a tárgyalótermükig, ahol elkezdtük megvitatni minden apró dolgot, ami nagyot is jelentett.
,,Most kezdődik..."

21.fejezet~

*Kid POV.*

*Másfél héttel később~

Egy ideje már, hogy debütált a csapat a TV2-nél. Hogy mi lett abból, amikor kiakadtunk a debütdalnál? Végül betanultuk a szöveget és egy egész tűrhető dalt faragtunk belőle egy kevés tánccal, amihez inkább nem fűztem semmit. Nagy részt a tánc határozott meg minket idáig és ezzel szinte tönkre vágták a karrierünket, igaz javíthatunk még ezen, de az már nem ugyanaz. Az emberek fognak beszélni rólunk, mint a legjobb énekes csapat, de nem úgy, hogy a legjobb énekes ÉS táncos csapat, akik magyarok. A debütdalunk megjelenése utáni nap két rádióba és három interjúra is hívtak minket, ami fantasztikus érzés volt. Nem csak nekem, de a lányoknak is nagy boldogságot okozott, hogy VÉGRE BEFUTOTTUNK. Igen! Ez tényleg felemelő érzés. Végre megtérült minden ebbe fektetett munkánk. A több órás tánc, ének és rap gyakorlása, ami kimerített minket, de tudtuk, hogy ha elég akaraterőnk van sikerülni fog. Persze ez nem azt jelenti, hogy itt ért véget minden és most hű, de jók vagyunk. Nem! Szerettünk volna máshol is debütálni, ami szerintem sokaknak egyértelmű dolog. Mindenkinek megvan a saját véleménye, hogy mi, hogyan történik a koreai popiparban. Nekünk is, és sok olyan dologgal szembetalálkoztunk, ami megingatta ezt a kis tervünket. Ettől függetlenül még volt annyi reményünk, hogy mi jó helyre kerülünk és ehhez már megalkottuk a mi kis ,,akciónkat". Még a debütdal felvétele napján beszéltünk délután a fiúkkal - náluk már lefekvési idő volt, így próbáltuk rövidre fogni a szót - arról a napról. Nem kicsit akadtak ki, de ez náluk csak pillanatnyi kifakadás volt. Nem is mi voltunk igazán, akik a BigHit-nél való debütálást felvetettük, hanem ők. Pontosabban Rap Monster, aki tényleg fel lett háborodva egy csöppet a mostani igazgatónk jelenetén. Másnap is felhívtak minket és akkor már a menedzserük is becsatlakozott. Lényegében véve elmondta, hogy miként történik az egész: Két évnyi gyakornokság - ha elég jól fejlődünk és megtanuljuk mi, hogy megy, akkor másfél vagy minimum egy év -, eközben gyárthatunk debütdalokat is, és természetesen a készségeinket is fejlesszük. Ezek után Tamással is lefirtattuk, aki felvetette az ötletet az igazgatónak. Ő szinte kivirágzott ettől az ötlettől, pedig robbanást vártunk. Azt mondta, hogy nagyon jó esélynek tartja, hogy az RT más helyen is ismert legyen, főleg, ha ott teljesen más a stílus, így egy kevés újat is becsempészhetünk az ottani dalainkba. Így még azon a héten felvették egymással a kapcsolatot a két igazgató és egy jó másfél órát tárgyaltak a telefonjukon. Valószínűleg angolul, mert a mi főnökünk koreaiul, a BigHit igazgató meg magyarul nem tud. Elég érdekesen alakult végül, de ezen a héten kedden, már a repülőn ültünk a lányokkal és az akkor már férfi menedzserünkkel, és Szöul felé tartottunk. Choi Joo Hyun egy a már húszas évei végén járó, jóképű, okos, figyelmes és felszabadult srác. Amikor megismertük őt hamar megtaláltuk az összhangot egymás között, mert hasonló a gondolkodásmódunk. Vagyis nekem igen, hogy a többiek gondolkoznak-e, néha ezt kétlem. De eltértem a fő témától, na szóval... Pár óra alatt megérkeztünk az Incheon reptérre, ahonnan még huszonnyolc kilométert utaztunk az új kisbuszunkkal egészen Szöulig. Ahol is még elfuvarozott minket a sofőrünk - merthogy ilyen esetekben kénytelenek azt fogadni, más esetben a menedzser furikázni minket - az új ügynökségünkhöz, a BigHit Entertainment-hez. Persze már szinte az összes ember, aki ismerte a csapatunkat és nyomon követte a velünk kapcsolatos dolgokat, az tudta, hogy mi most ide fogunk jönni, itt fogunk leszerződni és dolgozni. Senki nem tudta volna megakadályozni ennek a hírnek a kiszivárgását, ha igen, akkor is lett volna a rajongóknak egy sanda gyanúja.
-Gyerekek, én már nagyon várom, hogy újra találkozzak a fiúkkal! - vigyorgott boldogan Hanna, ahogy kivette a hecetet a füléből -Nem gondoltam volna, hogy ennyire fognak hiányozni. Főleg az a kötekedős HoSeok.
-Ó, nekem is JiMin oppa! - dől ki teljesen az ülésen a maknae -Tuti elsírom magam, amikor meglátom.
-Azért annyira nem nagy számok. - adta a véleményét Alexa is.
-Hallom eléggé jóban vagytok. - fordult hátra az anyósülésről JooHyun.
-Hamar összekovácsolódtunk és elég szoros kötelék alakult ki köztünk. - mondtam neki.
-Akkor nem kell azon aggódni, hogy nem fogjátok szétszedni egymást. - nevetett fel.
-Nem bizony. - vigyorogtam.
-Amúgy kigondoltátok ki lenne a legalkalmasabb visualnak? - váltott témát.
-Nem. - mondtuk egyszerre.
-Nekem van egy ötletem. - kezdtem el, mire mondták, hogy folytassam -Legyen Alexa, a szőkeségével sokak fejéből nem képes kiszállni
-Köszönöm. - rakta drámaian egyik rövid, szőke hajtincsét a füle mögé.
-Ch... - néztem rá nevetve -Egoista.
-Te mersz engem leoltani? - mutat magára felháborodottat játszva.
-Azt hiszem mellettetek nem fogok unatkozni. - fordult vissza az ülésben Joo Hyun.
-Garantáljuk oppa! - kiáltottuk egyszerre és az út további részét már csak saját magunkkal töltöttük.
Úgy fél óra múlva már az egyik kanyarba kerülve megpillantottuk a céget, ahol a következő pár évben fogunk dolgozni.
-ÚRISTEN! - ordított bele a fülembe Angyalka.
-Te lány! - fordultam hátra -megtennéd, hogy nem teszed tönkre a hallókészülékem?
-Nem eonni. - nyújtotta ki rám a nyelvét, majd elkezdett valamit magyarázni Alexának.
-Úgy érzem kezd kicsúszni a kezeim közül az irányítás. - fújtam ki a levegőt és kezembe fogtam a válltáskám, mert az autó leparkolt és mi szállhattunk kifele.
-Majd segítünk a fiúkkal! - mondta biztatóan Hanna mielőtt kimásztunk a kisbuszból.
Ekkor a legkevésbé sem várt dolog történt meg velünk. A kisbusztól alig három méter távolságból rengeteg fan álldogált és ahogy megláttak minket hangos sikolyokba és kiabálásokba kezdtek. Szerintem még Incheon-ban is hallhatták az emberek őket.
-Eonni! - futott oda hozzám MinJi és szorosan mögém állt -Ők meg akarnak enni?
Ó, édes anyanyelvünk! De jó, hogy vagy!
-Nem Angyalka, tudod ők rajongók. A fiúk miatt vannak itt és várják, hogy mikor jönnek majd ki.
-Azért, hogy megegyék őket?
-Igen. - vágtam rá csak nem tudtam minek...
Sokan kiabálták a nevünket és vártak, hogy hátha odamegyünk aláírást adni, vagy fényképet csinálni, de úgysem engedték volna meg. Annyi futotta tőlem, hogy hangosan köszöntem és csápoltam a kezemmel nekik.
-Sziasztok! - vigyorogtam mint a tejbe tök, ezzel teljesen fellelkesítve őket, amit sikolyokkal fejeztek ki.
-Gyertek lányok! - hívott minket Joo Hyun és míg beértünk az épületbe folyamatosan integettem nekik.
Majd ahogy beléptünk kicsit elszontyolodtam.
-Olyan aranyosak. - mondtam kilesve az áttetsző ajtón, majd utánuk siettem, mert addigra a portán voltak.
-Ki gondolná, hogy pont a leader marad le a csapatától? - hallottam meg egy hangot mögülünk és ahogy hátrafordultam hatalmasat mosolyogtam.
-Mi az...? - fordult hátra MinJi -ÚRISTEN! - kiáltott fel és nem zavartatva magát táskáját ledobta és szorosan megölelte JiMin-t.
-Neked szia MinJi. - nevetett fel a fiú -Hogy vagy?
-Oppa... - ajjaj.
-Hanna, mond, hogy hoztunk magunkkal zsebkendőt. - pillantottam a csapat legidősebb felére.
-Még szép. - vette elő a százdarabos csomagolást.
-Annyira hiányoztál oppa. - állt tőle hátrébb és elkezdte törölgetni a szemét, mire kikaptam HaNi kezéből a zsebkendőt és felbontva azt adtam neki,a mit kétség nélkül elfogadott.
-Ti is nekünk. - ekkor Tae Hyung jelent meg, aki rögtön a nyakamba akaszkodott -Háhá!! Kookie lemaradt az első ölelésedről.
-Az a fránya versenyszellemetek. - nevettem el magam és én is megöleltem őt.
-Tényleg ragaszkodtok egymáshoz. - vakargatta meg tarkóját menedzser oppa, amit megmosolyogtunk -Akkor menjünk és vezessük körbe a lányokat itt. Gondolom most van egy kis pihenőtök.
-Igen, szóval gyere Angyalka. - ragadta kézen a maknae-nkat és berángatta őt a liftbe, ahova mi is követtük őket.
,,Hát akkor kezdjük is el!"

20.fejezet~ 1/2

*Kid POV.*

-Nem hiszem el, hogy belerángattatok ebbe. - dünnyögött az orra alatt Hanna, ahogyan készülődtünk elő.
-Még jó, hogy az unokahúgom a kezembe nyomta ezt, mielőtt felköltöztünk. - vettem elő a dobozkámból a tenyérnagyságú műanyag pókot.
-Ez félelmetes. - guggolt le mellém Hanna -Miért van nálatok ilyen cucc?
-Családi hagyomány. - nevettem.
-Ahaaa. - nyújtotta el a szót és mindketten felálltunk és kimentünk a nappaliba Angyalkához, aki épp görcsöt kötött a kis műanyag bot végére egy erősebb madzaggal.
-Honnan szereztél te egy műanyag botot? - nézte látványos értetlenséggel arcán HaNi.
-Leszereltem a partfis nyelét. - mondta fel nem nézve szorgos munkájából.
-Te is fogod visszarakni rá. - jelentettem ki.
-Hehe... - nevetett az orra alatt, mire sóhajtottam -Na, kész is. Most add ide azt a pókot, hadd erősítsem a madzag másik végére.
Odaadtam neki, míg HaNi beállította a kamerát és én pedig lisztet és vizet kevertem össze egy lavórban. Ahogy összekutymászoltam vissza mentem a lányokhoz, akik a kamerával voltak elfoglalva.
-Na minden rendben? - kérdeztem odaállva melléjük, mikor már leraktam a lavórt.
-Igen. - mondták rám nem nézve.
-Akkor mit állítgattok? - néztem meg jobban és láttam, hogy tele van rólunk a gép és...
-Mit keres benne a BTS? - észleltünk fel egyszerre és mind egymásra néztünk.
-Nem akkor került hozzájuk, amikor próbáltunk? - kérdeztem, hiszen a képek látszólag a próbateremben készültek.
-De akkor a táskámban... - gondolkozott el HaNi -Nem. Akkor csak a táska mellé raktam le és így gondtalanul a kezük ügyébe kerülhetett.
-Pontosabban TaeHyung kezébe. - javította ki Angyalka.
-Na, de mindegy is. - legyintettem -Kezdjük el a mókát!
Mind a hárman hoztuk a saját kellékünket és halkan belopakodtunk MinJi és ChiChi közös szobájába, ahol még az utóbbi békésen szunyókált. De nem sokáig, mert mi ezt meg fogjuk zavarni. A tegnapi afférja miatt jól megszívtuk és most megbánja.
-ÁÚÚ! - jajdult fel Hanna, miközben előttem motoszkált.
-Maradj már csöndben! - szidtam le suttogva.
Nem igaz, hogy egyik sem tudott úgy menni, hogy ne menjen, rúgjon vagy essen át valamin.
-Jó. - álltunk meg a tökéletes helyen -Angyalka fogod a botot rendesen?
-Igen. - bólintott.
-Hanna te bekapcsoltad a kamerát? - bólintott, majd én is elhelyeztem ChiChi ágya előtt a lavórt, bemértem, hogy mégis hol fog leszállni onnan és készen voltam.
-Oké. - mondtam -Kezdheted Angyalka!
Angyalka elkezdte az arcához és a nyakrészéhez igazítani a műanyag pókot és ezt Hanna folyamatosan vette, míg én csak figyeltem, hogy minden tökéletes legyen.
Két perc után Alexa mocorogni kezdett, majd a pókot próbálta elsöpörni, de erre kinyitotta a szemét és innentől kezdődött a mi mókánk. Ugyanis ChiChi sikított egy nagyot és úgy ahogy terveztük telibe találta a lábával a lavórnyi elegyem és majdnem felbukott abban is. Innentől kifutott a szobából, persze mi ezt folyamatosan végigröhögtük, amit nem értem, hogy nem vett észre. Mi hasunkat fogva meneteltünk ki a nappaliba, ahol Alexa a fotelban ült ijedt fejjel.
-Ha láttad volna magad... - nevettünk fel a végén, Angyalka pedig már a földön fekve folytatta.
-Mire volt ez jó? - kérdezte felháborodva -Tudjátok, hogy félek azoktól a dögöktől!
-A tegnapi miatt kaptad. - adott választ Hanna.
-Milyen tegnapi? - nem emlékezett, mert nem akart. Mindig így van ez a másnaposoknál.
-Nem emlékszel? - tettem csípőre a kezem, ő pedig megingatta fejét -Behívtál minket a fürdőbe, hogy mutatsz nekünk valamit, erre lepocsoltál minket a zuhanyfejjel.
-Én ezt csináltam? - esett le az álla.
-IGEN. - mondtuk egyszerre.
-Hát én erre nem emlékszem. - ellenkezett.
-Mert a fejedbe szállt az a két kis pohár pezsgő, amit ittál. - mondtam mosolyogva.
-Úristen! - dőlt hátra lerakva a lábát, amikor észrevette a kis ,,főztöm" egy részét a lábán.
-Ja igen. - kelt fel a földről Angyalka és a kezébe nyomta a botot -Te takarítasz fel és szereled vissza a partfis nyelét.
Ezzel mindenki elvonult öltözködni, hiszen aznap kezdtük el a debütáló dalunkat írni a cégnél.
-És siess, mert Tamás azt mondta tegnap telefonon keresztül, hogy nyolcra készen kell lennünk és fél kilencre legkésőbb legyünk ott. - kiabáltam neki a fürdőből.
-Basszus! - már csak ennyit hallottunk meg egy tompa esést. Hehe... Gondolom elcsúszott a ragacsos lábán.
,,Kezdődjön a móka!"

20.fejezet~ 2/2

*Kid POV.*

Ahogy a céghez értünk szinte a kezünkbe nyomták azt, amiről azt mondták nekünk lett volna dolgunk megírni. A debütdalunk szövegét.
-De úgy volt, hogy mi írjuk meg. - néztem a cég vezetőjére félig-meddig mérgesen.
-Igen, de később szerződtetek a céghez. Így most főbb célunk, hogy mihamarabb meglegyen az első dalotok. - kezdett el magyarázkodni.
-Már elnézést a pofátlanságomért, de jó, hogy nem a mi hibánk. - egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne álljak ki magunkért.
Ha már akkor nem tartotta a szavát, akkor mi lett volna később.
-Kérlek értsd meg, hogy szűkös az időkeretünk. Ha átolvastátok a szöveget és nagyjából begyakoroltátok, akkor szóljatok Tamásnak. - mondta el gyorsan -Ő majd a díszlethez vezet titeket és elmagyaráz több mindent.
Ezzel a pár mondatával gyorsan elsliccolt és mi a hűlt helyére is döbbenten néztünk.
-Ez most szivat minket? - kérdezte Hanna.
-Én nem tudom, de tuti, hogy nincs valami rendben az agyával. - tette hozzá Angyalka.
-Akkor miért nem kért fel minket hamarabb? - kérdezte felháborodva Alexa -Nekünk jusson eszünkbe a próbák közben meg énekórák közben?
-Mindegy. - sóhajtottam frusztráltan -Melyik stúdióba mehetünk be átvenni a szöveget? - néztem Tamásra.
-Gyertek.
A sablonos folyosón keresztül vezetett minket egy kisebb, újonnan sablonos kis helységbe, ahol elhelyezkedtünk és próbáltuk megtanulni ki ki után következik.
-Ez milyen parasztság már? - háborodott fel Angyalka -Még énektanárt sem küldenek hozzánk?
-Láthatod. - mutatott végig a helységben Alexa -Mert ezt az újoncoknak kell megoldaniuk.
Ekkor megcsörrent a telefonom és amikor megláttam ki üzent, elmosolyodtam.
-Ki az? - kérdezte érdeklődve HaNi.
-TaeHyung. - vettem kezembe a készüléket és elkezdtem rajta pötyögni -Beszélni szeretne velünk.
-Hát akkor hajrá! - sürgetett ChiChi.
-Nem. - mondtam -Most meg kell tanulnunk a szöveget.
-De csak egy pár perc lenne. - nyűgösködött MinJi -Úgyis azt mondta, hogy NAGYJÁBÓL gyakoroljuk be.
-Igen. - mondta helyeselve a két idősebb.
-Hah... - sóhajtottam -Rendben.
Megüzentem TaeTae-nak és pár perc múlva már hívott is, én meg kihangosítottam, hogy mindenki hallja őt.
-Sziasztok lányok~ - köszöntek bele a fiúk legnagyobb megdöbbenésünkre.
-Sziasztok~ - köszöntünk mi is.
-Mizu veletek? - kérdezte JiMin, mire Angyalka közelebb tornázott, amire reakciónk egy hangos nevetés volt.
-Mi az? - kérdezte a srác.
-MinJi mindenkit arrébb túrt, hogy hallhasson. - nevetett Alexa.
-Ő is ott van? - szinte láttam. ahogyan elkezd csillogni a szeme és ledöbben az arca.
-Itt vagyok oppa!! - mondta hangosan -Hogy vagy?
-Nagyon jól, főleg, hogy mi most kajálunk. És ti?
-Mi meg szöveget tanulunk, de a főnök egy bunkó paraszt.
-Naa! - néztem rá csúnyán -Akkor sem szabad ilyet mondani, hogyha igaz.
-Szia noona! - hallottam meg Kook hangját, mire elmosolyodtam.
-Szia Kookie! Mi jót csinálsz?
-Hát most épp eszek és próbálom eltolni innen Yoon Gi hyung-ot, hogy ne beszélhessen veled.
-De gonosz vagy. - mosolyogtam.
-Én nem is, csak szeretnélek tőle megvédeni. Menj már innen hyung!
-Persze. - nevettem fel -Bírod még NamJoon?
-Én bírom. - szólt bele ő is.
-Úgy könnyű, ha ugyanazt csinálja mint a többiek. - hallottam meg Jin hangját is.
-Hát úgy igen. - helyeseltem -És a srácok?
-Jelentem alásan, itt vagyok. - szólalt meg Yoon Gi is, mire csöppet gyorsabban kezdett el verni a szívem -Hagyj már békén Kook!
-Ne veszekedjetek! - szidtam le őket.
-Igen. Eonni mindkettőtöket nagyon szeret. - mondta Angyalka.
-Mi is szeretjük őt. - mondta három hang.
Azt hiszem Jin is beszállt. Egy hangos puffanást hallottunk, majd még egyet.
-Ez mi volt? - kérdezte ijedten Hanna.
-Csak Kook és Hoseok borultak egymásra. - mondta olyan nyugodtan TaeHyung, mintha ez a világ legnormálisabb dolga lenne. Bár tőlük mit vártunk? Kérdem én.
-Srácok nekünk még szöveget kell tanulnunk, de délután még írjatok, mielőtt fekszetek le aludni, hogy beszéljünk. - tereltem a beszélgetést a vége felé -Addig is sziasztok!
-Sziasztok! - köszöntek a lányok.
-Sziasztok!! - köszöntek el a fiúk is és ahogy leraktam máris tovább koncentráltunk a szöveg tanulására.

19.fejezet~

-HOL A PÓNIS PÓLÓÓÓÓÓM!! - jajveszékelt a maknae.
-Ott ahol hagytad! - szól vissza neki a leader.
-De nem tudom, hogy hol hagytam. - siránkozott.
-Az már a te bajod! - így HaNi.
-Olyan eonni-k vagytok! - verődött az ágyon ülve.
-Na pattanj fel és kotorj ki valamit a szekrényedből, mert el fogunk késni! - sürgette Kid MinJi-t és mivel nem mondhat nemet a csapatvezetőnek, kénytelen volt a pónis felsője nélkül elmenni a rádió stúdiójába.
Miközben ők szorgosan készülődtek hamar elérkezett a fél nyolc, amikor is el kellett indulniuk, hogy nyolcra bőven bent legyenek a rádió stúdióban. Nagy mázlijuk esett, mert nem is volt annyira mozgalmas az az útvonal, ahol haladtak.
-Jó reggelt lányok! - köszöntötte őket Tamás, ahogy leparkoltak.
-Jó reggelt! - köszöntek vissza kórusban.
-Gyertek! Nem is sokára élő adásban lesztek. - invitálta őket befele -Elviszlek titeket egy kis pihenő részbe, ott ehettek-ihattok is amíg nem kezdődik. Addig is beszélnék veled Dia. - az utóbbi mondatot halkabban súgta oda a leadernek.
-Rendben. - mondta és a lányok felé fordult -Ne csináljatok semmi hülyeséget míg vissza nem jövök. Ja! És ne ordítozzatok!
-Oké Kid~
Ahogy a folyosón maradtak ketten a kelleténél is próbáltak halkabban beszélni.
-Döntöttél már az ügynökséget illetően? - tért a lényegre Tamás -Természetesen, ha nem ott akarod debütáltatni a csapatot megértem. Én csak azért ajánlottam, hogy mivel én is ott dolgozok nem lenne kavarodás.
-Megértem és minden oké csak nem szeretném, ha rossz körülmények között lenne az RT. Már ha érted mire gondolok.
-Igen és biztosítani tudom, hogy a főnök nem huszárhajcsár. Hiába fölényes, ő már csak ilyen. A családja mindig is tekintélyt parancsoló volt.
-Ez esetben még tisztázom a lányokkal, de szerintem nyugodtan felhívhatod őt a rádióműsor alatt.
-Rendben van. És remélem a lányok bele fognak egyezni.
-Mindenképp, hiszen a csapatvezető javasolta ezt. - kuncogott.
-Oké. Mindjárt jövök a műsorvezetőkkel együtt. Bemutatlak nekik. - ezzel nekiindult Tamás a leader pedig szorgosan besétált a pihenőbe.
-Na lányok! - csapta össze tenyerét Kid -Lenne egy fontos megbeszélnivalónk.
-Mi lesz az ebéd? - nyújtotta fel a kezét Alexa.
-AZ. - próbált minél érthetőbben célozni egy szóval, hogy mi is. -Nem erről akartam veletek beszélni, hanem... Mivel ismertek lettünk ezért döntenünk kell azt illetően, hogy hol akarunk debütálni. Én azt mondom, hogy a TV2-nél jó helyünk lenne. Nem szeretnék nagyon rivalizálni, de ha nektek van javaslatotok, akkor nyugodtan elmondhatjátok.
-Mi nagyon megbízunk benned eonni, ezért vagyunk most itt. - kezdett bele Angyalka -Ha te azt mondod, hogy nekünk jó lesz ott, akkor  mi ezt szó nélkül elfogadjuk. Legyen.
-Ennek örülök. A mai programok után elviszlek titeket egy kis shopping-ra kiruccanásképpen. Mit szóltok hozzá?
Szó se róla, ugrándozni kezdtek és rögtön kombinálni, amire kivívták Kid leszólását, hiszen egy fokozattal hangosabban ,,beszélgettek" mint kellett volna. Elég hamar visszaért Tamás a rádióműsor vezetőivel, bemutatkoztak egymásnak a két műsorvezető pedig gratulált nekik a Csillag Születikben nyújtott teljesítményükért. Az adás pontban nyolckor elkezdődött az előtt, viszont már a hangtechnikát próbálták a helyükön.
-Üdvözlünk mindenkit a Citrom Rádió mai adásában. Ezúttal van egy vendégcsapatunk is akik nem másak, mint a Rocket Team. Sziasztok lányok! Hogy vagytok?
-Sziasztok, köszönjük jól. Remélem ti is. - a csapatot persze a leader képviselte ilyenkor.
-Igen, köszi. Örülünk, hogy itt lehettek. Milyen érzés, hogy megnyertétek a versenyt?
-Hú! Hát nagyon jó érzés, nem tudom kifejezni mennyire. Mind a négyünknek ez volt az álma, hogy idáig meg még sokkal tovább eljussunk. Az, hogy ez sikerült megalapozta a nevünket. Innentől már a mi elhatározottságunk a döntő.
És kezdetét vette a fél órás kis beszélgetés egy-egy zenei szünettel, amiben lejátszották azt a két számot, amivel jelentkeztek és amivel megnyerték a műsort. Mire végeztek már mehettek is a VIVA stúdiójához, ahol is bemutatkoztak a népnek, aki még esetleg nem ismerné őket. Bár ilyen nem sok van.
Ezek után pedig a TV2-höz mentek, ahol a főnök már várt rájuk az aláírandó szerződéssel. Átolvastatta velük, hogy ha esetleg valamit változtatnának rajta, akkor tegyék meg vagy tárgyaljanak róla. Szerencsére ilyen nem esett meg, ami nagyon fontos az mind jól volt megírva, a fizetés mennyiségével sem volt gond.
-Na lányok! - léptek ki az épületből letudva, hogy holnap mikorra érkezzenek. -Hazamegyünk, átöltözünk és utána elmegyünk vásárolni.
-YEEE!! - élénkültek fel és ahogy Kid feloldotta a kocsizárat már meg is rohamozták a kisbuszt.
Minden úgy történt, ahogy közben a lányok még váltottak pár tíz perces beszélgetést az otthoniakkal, majd utána nem is sokára elindultak az Aréna Plázába. Ott körülbelül másfél órát töltöttek - Dia egyet, mert közben elment tankolni -, majd az Ázsia Centerbe, ahol a K-Food-ban széjjel néztek, és végül a MCDonald's-ban kötöttek ki egy nagyobb asztalnál. Az asztalukon volt minden, italtól kezdve többféle burger is. Nagy hasukhoz híven az egészet beverték - annyi ételt, ami szinte az egész asztalt elfoglalta. Hazafele menet még beugrottak egy italoshoz, ahol egy üveg pezsgőért még beküldték Hannát. Már csak azért, hogy ne teljen olyan nyomottan az este. Egy kis jókedv mindenkinek kell, főleg nekik.

*Másfél óra elteltével~

-De dongsaeng~ Miért nem vehetek itthonra kígyót? - kérdezgette Alexa a leader-t.
-Te nem fogsz velünk többet inni. - állapította meg Kid -Amúgy meg azért, mert a fejedbe szállt az a két fél pohárnyi pezsgő és azért is mert itt nem tarthatsz állatot. Van itt elég.
-Köszi! - kiáltott fel a másik két lány -Szeretünk.
-Én is titeket.
,,Csak tudnám, hogyan fogom veletek átvészelni az éjszakát.''