30.fejezet~

*Kid POV.*

-Nem merem megkérdezni, de hol van az a négy idióta? - félve pillantottam Hannára, mert tudtam, hogy a válasza, az nem sejt semmi jót.
-Nem tudom. - rágcsálta aggódva alsó ajkát.
-Ettől féltem. - dőltem a folyosó falának és az előttem álló Bangtan leader-jétől kértem telepatikus úton segítséget.
Amint MinJi JungKook-ot kezdte üldözni, Alexa próbálta őket lenyugtatni, de kevés sikerrel, mert a Golden Maknae hirtelen csuklójánál ragadta és elkezdte hurcolni valamerre. Több sem kellett ChiChi-nek, utánaeredt JiMin-nel együtt és TaeTae is el akarta kapni a fiatalabbat, azzal az indokkal, hogy az elvtársait visszaszerezze. Azóta sem találjuk őket, pedig az épület ismertebb részein kerestük, és hiába váltunk kisebb csapatokká, egyszerűen hamuvá lettek.
-Srácok! Megtaláltam őket. - állt meg mellettünk lihegve Jin, mögötte pedig kullogott TaeHyung és ChiChi.
-És a JiJi? - kérdeztük hárman, egy emberként.
-Ott jönnek. - mutatott maga mögé TaeTae és mellém sétált -Vagyis JiMin hozza MinJi-t.
-Mi a...? - döbbentem le, ahogy megláttam az alvó maknae-t, a kockahasú ölében, amint az cipeli őt.
-Oké. - dőlt elborult aggyal Hanna a falnak -Ez nekem túl sokk.
-Hogy a francba tudott elaludni? - ocsúdtam fel pár másodperc múltán.
-Halkan dongsaeng! - csitított el JiMin, ahogy csatlakoztak hozzánk.
-Hogy tudott elaludni? - kérdeztem valamivel halkabban.
-Fáradt volt már és elbújtunk a raktárba, ott pedig elaludt. - olyan ámulattal pásztázta MinJi alvó arcát, mintha egy csodát tartott volna a kezében. Csoda, ha ilyen békés. Szeretem, amikor alszik.
-Hát akkor vidd be a próbaterembe és a kanapéra rakd le! - nyitottam ki nekik az ajtót.
-Ott vannak! - hallottunk távolról egy kiáltást, amire egyből a hang irányába fordultunk.
-Jé! - csodálkozott el Rap Monster -A maknae-nk és a rappereink. Köszönjük, hogy megtisztelsz a jelenléteddel JungKook.
-Bocsánat hyung. - hajtotta le a fejét elszégyellve magát JungKook.
-Engem nem szidott le. - kuncogott Alexa, halkan suttogva Hannának... De nem elég halkan.
-Alexa! - fordultam felé, mire ő kihúzta magát -Te és Angyalka fogtok a dormban minden házimunkát végezni egy hétig, és reggelente ti csináltok kaját is.
-Mi van? - nézett rám nagy szemekkel, mire JiMin után eredtem, be a próbaterembe.
Fogyatékos egy társaság, meg kell hagyni.
-Dongsaeng! - sétált mellém Hanna és kezét nyújtotta -Jó voltál.
-Kösz. - csaptam bele elmosolyodva.


*Este fél nyolckor, az RT dormjában~
 -Úristen! - vinnyogott a maknae, miközben gondolatban már körbeszaladta már legalább hatszor Szöult, a boldogságtól.
-Még mindig nem hallom a tévét. - szólt rá minimum ötödjére Hanna, aki a nappaliban ült és bámulta a tévét.
-De annyira boldog vagyok. - toporzékolt egy helyben, majd felém fordult -Tényleg engem nézett? És ölben vitt, meg minden?
-Hazudnék én neked?
-Igen, de erről nem. Uram atyám!
-Nem bánnám, ha fangörcs helyett segítenél mosogatni. - dünnyögött Alexa a mosogatónál állva.
-Hagyj! Ilyen állapotban nem tudok csinálni semmit. - dőlt el a padlón és ott hempergőzött tovább.
-Na jó. Ezt nem bírom tovább hallgatni és nézni. - állt fel a helyéről Hanna. Hirtelen egyikünk sem tudta mire készül, majd már csak akkor, amikor megfogta Angyalka két karját és a földön kezdte el húzni, egészen a szobánkig, végül tutyimutyin dobta le magát a kanapéra, ahogyan visszatért.
-Hova hajítottad? - kortyoltam bele újból a cappucino-mba, amikor már vagy öt perce nem láttam a maknae-nkat.
-Bebugyoláltam a paplanjába. - vigyorgott elégedetten.
-Jesszus! - nevettem fel elszörnyülködve és lerakva a bögrém, besétáltam a közös szobánkba, és lám! Tényleg ott feküdt az ágyon, viszont kibújt a takaró közül és azt inkább a fejére húzta.
-Minden oké? - kérdeztem leülve mellé, miközben lassan lehúztam fejéről az anyagot egy vörös pofit láttam meg -Beteg vagy?
-Nem. - motyogta összehúzva magát -Csak... Ahogyan belegondolok, hogy a karjaiban tartott. Olyan hihetetlen és zavarba ejtő.
-Ahaa~
-Eonni...
-Hm?
-Azt hiszem szerelmes vagyok.
-JiMin-be? - néztem a szemeibe félig-meddig félve.
-Ühüm...
,,Basszus! Pont ezt kellett volna elkerülnünk..."

29.fejezet~

*Kid POV.*

-Eonni! - tápászkodott fel Angyalka és odasétált hozzánk -Sok boldogságot nektek!
-Te kis... - léptem hozzá, de ő addigra már visszaügetett JiMin-hez, akivel lepacsizott -Pimaszok. Te meg ne mondj el olyan dolgokat, amik nem másokra tartoznak. - intéztem az utolsó pár szót suttogva Yoon Gi-nak, mire ő a fülemhez hajolt.
-Én csak büszkélkedek, hogy megtörtént ilyen is. - ahogy elhúzódott és szemeimbe fúrta tekintetét, nem bírtam megállni, hogy elforduljak, a zavarom megjelent pír formájában is. -Menjünk el valamit enni! Biztos éhesek vagytok.
-Nem rossz ötlet, hyung. - ugrott fel TaeTae és Hopival versenyezve szaladtak ki, majd lassan a többiek is, míg a JiJi páros túlbuzgóan jókedvüket mutatva mentek ki utolsóként, minket hátrahagyva és közben ezeket a szavakat intézték nekünk:
-Aztán siessetek, mert a végén rosszra gondolunk!
-Ezért nem kap vacsorát MinJi. - jelentettem ki határozottan egy sóhajtás keretében.
Már épp léptem volna, amikor Yoon Gi gyengéden megragadta a csuklómat. Értetlenül pillantottam rá, egy hirtelen mozdulattal magához rántott és tenyerével közrefogta arcomat.
-Bocsánat. - lehelte ajkaimra és lecsukódni készülő pilláival lassan hozzányomta puha párnáit az enyéimhez.
Mondhatni teljes extázisba kerültem és csak pislogtam, mint borjú az új kapura, teljesen lesokkolódtam és meredt szemekkel bámultam az éppen engem csókoló srác arcára, hogy csak na...! Ahogy eltátottam a számat, nyelvével befurakodott szám belsejébe és felkutatva nyelvem, már engem sem érdekelt semmi. Kiélvezve a helyzetet vetettem át karjaimat dereka körül és húztam magamhoz, majd nyelveink csatát vívva harcoltak tovább. A külvilágot kizártam és páromra koncentráltam, de nem is annyira sokáig, hiszen alig fél perccel később már levegőt követelt mindkettőnk.
Kicsit elhúzódva egymástól, a másik fél szemeiben gyönyörködtünk. Mikor feleszméltem, a leglányosabb zavaromban léptem el tőle és szinte égő számra helyezett kezemmel iramodok meg az ajtó felé, egyenesen a földszinti büfébe. A folyosón lassabbra veszem a tempót és próbálom minden gondolatom helyrerakni, mit mondjak a többieknek, hol voltam ilyen sokáig...?
-Dongsaeng! - pattant fel helyéről Alexa, ahogy meglátott és rögtön átkarolva vezetett az egyik kis asztalhoz, ahol még JungKook és V ült, a többiek pedig két másiknál -Hol voltál? És hol hagytad Suga-t?
-Én mosdóban voltam. - jutott eszembe egy frappáns füllentés, aminek nagyon örültem -Yoon Gi meg nem tudom hol van.
-Ott! - kiállt fel V és abba az irányba kezd mutatni, ahonnan én jöttem.
-UH! - szökdécsel el ChiChi hozzá is és pechemre őt is ide vezeti, miközben egy abszurd kérdést tett fel neki -Nem akarsz dongsaeng-gel kavarni?
-Te bolond vagy? - rivalltam rá az akkor már teljesen vörös fejemmel és levágódtam TaeHyung mellé, aki rám néz.
-Kérsz kekszet? - nyújtott felém egy félig teli zacskót, amiben csokis keksz volt.
-Igen. - feleltem durcásan és kivéve belőle egy maréknyit, azokat kezdtem el tömni a pofazacskóimba.
-EONNI!! - hallottam meg MinJi hangját, amitől fejem rögtön rávágódott az asztalra és vártam a végső ütést -Azt mondta oppa, hogy holnap elmehetnénk hozzájuk este. Kérlek!
-Nem. - jelentettem ki egyszerűen.
-Miért? - szontyolodott el és leguggolt mellém és úgy nézett rám könyörgő szemekkel.
-Nem fogunk menni, mert ti ChiChi-vel táncoltuk és mi Hannával nézzük.
-JUPPI!! - kiáltott fel boldogan Hanna, mire MinJi felállt és dobbantott egyet.
-Miért csak mi?
-Mert szemtelenek voltatok velem. - támasztottam meg oldalról a fejemet és úgy néztem rá.
-De... - biggyesztette le az alsó ajkát, majd határozottan Yoon Gi felé fordult -Minden a te hibád.
-Az enyém? - képedt el a srác -Miért?
-Mert ti kedvelitek egymást. - ahogy ezt kimondta én úgy csaptam a homlokomra, amire így visszagondolva, kicsit nagyobbat odavághattam volna magamnak, hogy megszűnjön a zavarom.
-Ez most jól esett? - kérdeztem meg a maknae-t.
-Igen, de még szükségem lenne valamire.
-Egy kalapácsra. - szólt közbe JungKook nevetve, és ahogy MinJi szúrós szemekkel közeledett egyre gyorsabban felé, ő úgy pattant fel és ebből kezdődött egy folyosón való, ovisok játéka.
-Jaj, atyám! - jajdultunk fel szinte egyszerre Rap Monsterrel, aki időközben mellénk verődött és érdeklődve felém pillantott -Kell nekünk egy hét szabadság.
-Azt hiszem, mire hazaérnénk már nem is lenne dormunk. - közöltem vele a tényt, mire megértően kezdett bólogatni.
,,Az beszél, aki majdnem felgyújtotta anno a konyhát egy rongy segítségével."




Sziasztok!^^ Remélem nem haragszotok a mostani rövid rész miatt, de igyekszem a legtöbbet kihozni magamból és nem túl későn hozni a részeket. Csak ebből soha nem lesz semmi, viszont remélem megértetek. :) Kéne egy kevés lelkesítés, szóval ha nem okoz gondot, még ha egy pár sor is, akkor írjatok nekem ide vagy Face-re is.
Köszönöm, hogy rendszeresen olvassátok a blogot és igyekszem majd a következő résszel, ahogyan tudok. :)