25.fejezet~

*Kid POV.*

-Nem érdekelsz JungKook, nem fogod kisajátítani Kid-et, csak mert te vagy a maknae...! - haladt vissza a csapat mellé Jin.
-Amúgy meg a Reményed is kér egy ölelést. - vette fel hatalmas mosolyát HoSeok és igyekeztem már feltápászkodni.
Úgy, ahogy sikerült is. Hogy honnan is jött ez a ,,Én vagyok a Reményed." szöveg? Nos, ő már alapjáraton ezt csinálta, de múlthéten, amikor Mexikóban voltak, akkor telefonon beszéltünk és megtudtuk, hogy nekünk bizony ő a reménye és nem is akadékoskodhattunk.
-Na gyere Reményem! - vontam ölelésbe és megpaskoltam a hátát.
-Bezzeg neki felállsz! - hangzott a három okostónitól, mire oldalra fordítottam fejem és egy ,,Megöllek titeket." tekintettel díjaztam ezt a megnyilvánulásukat, rögtön nem volt kifogásuk.
-Mi nem kapunk? - nyavalygott Angyalka.
-De most én...
-Dehogynem. - vigyorgott Hope, JiMin szavába vágva és arrébb tolva a fiatalabbat megölelte őt is, majd a csapat szőkéjét is.
-Te nagyon sunyi vagy noona. - mondta sejtelmes arckifejezéssel JungKook, mire egy mosolyt ejtettem és magamban szétröhögtem magam, amiért ilyenekkel dobálózik.
-Ch, ő? - nevetett fel Angyalka -Múltkor nem tudott úgy pudingot lopni a hűtőből, hogy ne láttam volna.
-Ne zavartasd magad, hogy az nem én, hanem ChiChi volt! - mutattam a mellettem vigyorgó lányra.
-De hát... - nézett Alexára, aki csak bólogatott -Basszus, fesse át valamelyikőtök a haját, mert ez így nem kóser!
Mindenki jót mosolygott ezen és a stúdió irányába vezettük őket. - Eredetileg az igazgatóhoz akartam őket, de akkor mondták, hogy már találkoztak és beszéltek, így ez kifújt. - Muszáj volt a Reményünknek találkoznia, a csapat másik rapper-ével, hogy tudják meghitten üdvözölni egymást. Alias, ki tudják nyírni egymást. Bár attól kezdve lett Hanna egy idegroncs, mert mialatt a fiúk turnén voltak, addig mintha egy angyal szállta volna meg. Nem volt vele semmi baj.
-Megjött a Reményed!! - csapta ki boldogan J-Hope a stúdió ajtaját, mire a gépnél ülő lány kisebb szívinfarktust szenvedett -Hiányoztam?
-Mint kecskének a farkas. - ahogy meglátta rögtön elfintorodott, de azért felállt egy ölelésért, majd a többiekkel is ezt tette.
-Komolyan lehetne egy kicsivel nagyobb ez a stúdió. - nézett körbe NamJoon és leült a helységben egyedül található kanapéra, majd még a maknae-nk, a BTS egyik legidősebb tagja, JiMin és Hope követte példáját.
-Elvileg az igazgató még idén szeretné szétbombázni a helyet és nagyobbítani. - adtam át nekik a múlthéten szerzett információt.
-És elvileg a zene alapja megvan. - fordult felénk a fotelban HaNi, mire a csapatunkból mindenki elképedt.
-Lehetetlen, hogy egy alapot meg tudj csinálni ennyi idő alatt. - hitetlenkedett Alexa.
-Lehetetlen, hogy ti annyi sütit be tudtok nyomni. - ahogy ez kimondta szinte mindhármunk gyomra felfordult az érzésre.
-Fel ne hozd ezt még egyszer! - nézek rá és lassan leülök a mellette lévő fotelba -Azt mondod készen vagy.
-Ühüm. - bólogat.
-Mire kell az alap? - kérdezte a mellém álló Suga.
-A válaszért fordulj az ötlet megalkotójához! - mutattam okos maknae-nkra.
-Hehe. - nevetett fel és elmagyarázta mit talált ki, majd amit a csapat továbbfejlesztett.
-Ez tök fasza ötlet. - adott a véleményének hangot Suga.
-Az, és szólót is csinálhatnátok, mint mi JiMin-nel és JungKook-kal. Vagy duóban, vagy mindkettő.
-Egyszerre csak egyet. - szóltam közbe, majd fülesen kezdtem el hallgatni azt az elkészült alapot, amit Hanna magától rakott össze. Mikor csak mondta, nem hittem, hogy tényleg sikerült neki, de miután lement a két és fél perces szám, tátott szájjal néztem a velem szemben ülő lányra.
-Mi vagy te, valami űrlény? - kérdeztem, mire kisebb nevetést hallattak a többiek -Jobban haladsz, amikor nem vagyok melletted. Ebből látszik, hogy kész csődtömeg vagyok. - görnyedtem térdeimre, lelkemet kilehelve.
-Hé! - csapott a fejemre Hanna, mire reflexszerűen visszaadtam azt, csak nem ütöttem, hanem rúgtam, mégpedig a lábát -Áu!
-Még mindig én vagyok a leader. - pillantok fel rá.
-De az nem jogosít fel rá, hogy ilyen erősen tudj rúgni. - simogatta a lábát -Na azt akartam mondani, hogy egy. Te vagy a leader. Ebből adódik, hogy már több figyelem irányul rád, még ha ügyetlen is vagy valamiben.
-Köszi Hanna. - szólalt fel Rap Monster a kanapéról, erre egy emberként nevettünk fel.
-Nem rád céloztam, de ha már itt tartunk. - vigyorodott el a végére -Na! Kettő. Gyakornokok vagyunk. Van időd megtanulni még akkor is, ha már futó idol-ok lennénk. Lenne segítség bőven.
-De az én nyomiságommal nem fog menni. - erre meg kaptam egy alulról jövő rúgást, ami a fotelen keresztül is fájdalmas volt -Ez mire volt jó? - fordultam a mögöttem álló Suga-ra.
-Eddig eljutottál a nagy semmiből szinte, akkor ne nyavalyogj! - mondta teljesen komoly tekintettel, majd átváltott enyhébbre -Meg amúgy sem lenne nálam esélyed, ha így viselkedsz.
-Miről hadoválsz te itt? - képedtem el egy pillanatra -Ki mondta, hogy be akarok vágódni nálad? Pofád lapos Angyalka! - szóltam rá, miközben éppen kanapé támlájába fojtotta a nevetését.
-Ez nyilvánvaló. - ejtett egy csábos mosolyt, amire éreztem, hogy arcom másodperceken belül megtelik vérrel.
-Ch... Pasik. - fordultam el.
-Noona, ne hagyd már magad! - szurkolt nekem a kanapé egyik támlájáról JungKook.
-Ellenkezzek, amikor így is nagy az arca?
-Nem is. - csikizte meg kicsit az oldalam, erre összehúztam magam kicsit. -Ohóó!!
-Békén hagysz! - húzódtam el tőle.
-És mi lenne, ha Rap Monster vagy Suga segítene neked ebben? - kérdezte hirtelen felindulásból Hanna.
-Rap Monster. - feleltem tagadást nem tűrve.
-Ez mind szép és jó lenne, csak én marhára nem tudok magyarázni. - vakarta meg zavartan tarkóját -Srácok, egy kicsit csendesebben! - szólt JiMin-re és Hope-ra, akik éppen nyírták egymást.
-De... - tátottam el a számat -Hallhattad mit mondott az előbb. Így legyek vele egy helységben?
-Amilyen természeted van, nem féltenénk. - mondta a kanapé támlájának dőlt Alexa.
-De hát... - ekkor tudatosult bennem, hogy milyen szerencsétlennek is nézhetek ki -Jó, de csak akkor, ha készen vagyunk a koreóval. Addig nem.
-Ej, de bátor lett valaki! - nevetett fel előttem Hanna -Akkor jövőhét hétfőn már neki fogtok kezdeni.
-Miért, ma milyen nap van? - néztem rá döbbenten.
-Kedd szivi. - helyezte vállaimra kezeit Yoon Gi.
,,Megint a hétfő lesz a legrosszabb napom..."