23.fejezet~

*Kid POV.*

Ahogy az igazgatóhoz verődtünk út közben a tárgyalóteremben rögtön be is mutatkoztunk és nekiláttunk a megbeszélni valóknak. Szó esett, arról, hogy milyen stílusban szeretnénk zenéket komponálni, persze mi rögtön rávágtuk, hogy bármit, csak ne hányja el tőle magát az ember. Persze ennél jóval finomabb formában, mert hát csak a főnökünkkel tárgyaltunk. Az első albumot a gyakornoki idők alatt még megvitatjuk, nem mindet fogjuk klip formájában felvenni, hanem csak egy-kettőt. Az idő, amit összesen gyakornoksággal fogunk tölteni az egy év lesz. Ez idő alatt képeseknek kell lennünk olyan szinten felkészülni az idollétre, hogy nem szabad semmi fennakadásnak lennie. Ezért adták ezt az időszakot. Szóba került, hogy a fiúkkal is valószínű, hogy fogunk dalt írni vagy közreműködnek a dalainkban és ha adódik akkor tőlük is kérni fogunk segítséget. Igaz, hogy most két hétre turnézni mennek, szóval addig mi ismerkedünk a hellyel és a menedzser szervez pár programot. Emellett még próbáljuk majd összeállítani életünk első, normális koreográfiáját és Hannával írunk egy dalt, ami az első kis albumhoz fog kerülni. Magával a csapattal is terveztünk egy dalocskát, amit szerettünk volna még átírni és jobban megfogalmazni, amit inkább ChiChi-re hagytunk, mert én és Hanna tökéletesen analfabéták voltunk ehhez, ahogy Angyalka is.
Minden eshetőségről szó esett, de külön figyelmet fordítottunk még egyre. A kapcsolatokra. Nem szabott korhatárt annak az igazgató, hogy hány éves kortól lehet barátunk, de lehetőleg mellőzzük az ilyet legalább huszonöt-hat éves korunkig. Nem azt mondta, hogy pontosan addig, csak mégis több rajongók akad, ha nem akadunk össze például az egyik Bangtan-os taggal, mert akkor eggyel - vagy ki tudja hánnyal - több utálónk akadna.
-Azt hiszem az agyam egy időre muszáj kikapcsolni. - masszírozta meg halántékát a maknae, ahogy kiléptünk a tárgyalóteremből.
-Neked mikor nincs kikapcsolva? - pöckölte hátulról fejbe Alexa, majd egy automatához sietett, ahol vett egy kis üdítőt az aprópénzéből.
-Honnan van neked won-od? - kérdeztem kikapva kezéből az italt és én is ittam belőle.
-Nem mindegy az? - vette vissza, mire a menedzser oppához sétáltam.
-Mit csinálunk ma JoonHyun-shi?
-Ma még ellátogatunk az új lakásotokba, alias dormotokba és a hamarosan érkező cuccaitokat elpakoljuk.
-Te is? - néztem nagyokat.
Hiszen még is a mi cuccaink és ő csak mégis a menedzserünk.
-Igen, más dolgom nem igazán van és legalább haladunk is. - mosolygott és ekkor megcsörrent a telefonja. -Bocsi.
Félrevonult és beszélt pár szót, mire visszafordult.
-Nos, a repülő leszállt a cuccaitokkal és azt az itteni címetekre kezdték el szállítani, ami nekik körülbelül másfél óra, nekünk oda pedig harminc perc. Ha gondoljátok akkor köszönjetek el a fiúktól és utána induljunk, hogy szétnézzetek, oké?
-Rendben. - mondtuk egy emberként és a lifthez sétálva, újra felmentünk a fiúkhoz, remélhetőleg, hogy nem egy számuk közepén vannak és el tudunk tőlük mára gondtalanul köszönni.
Ahogy a próbatermük ajtajához értünk bekopogtunk és szabályosan feltépték az ajtót.
-Noona!!! - kiáltott fel boldogan JungKook és berántott, mögöttünk pedig jöttek a lányok -Pont most tartjuk a félórás szünetünket.
-Az jó, pihenjetek kicsit! Viszont mi megyünk elfoglalni a dormunkat.
-És most itt hagysz engem? - képedt el.
Annyira aranyos idősebb létére is, és... Ajj!!
-Mi a számod? - vettem elő a telefonom.
-Tessék? - játszotta a hülyét egy pillanatra.
-Mi a számod? - kérdeztem -Felveszlek téged KakaoTalk-on és ott beszélgethetünk.
-Juj, tényleg! - csapott arcára, majd lediktálta a számát és kikerestem gyorsan a profilját, és felvettem ismerősnek.
Ezután elbúcsúztunk tőlük és lesietve a menedzserrel mentünk is a dormhoz, de ahogy kiértünk a kocsihoz újabban hallhattuk a rajongók hangos sikításait. Ilyenkor elgondolkoztam mindig, hogy egyes rajongóknak, - akik egyenruhában vannak és iskolatáskával a hátukon állnak ott - azoknak nem-e kéne iskolában lenniük...?
-Eonni! - sietett mellém Angyalka -Még mindig éhesek?
-Jaj, Angyalka! - nevettem el magam, mire egypáran sikítani kezdtek a kelleténél jobban. Okéé...
-Ezek rád is pályáznak.
-Tudtad, hogy imádom az ilyen eseteket, amiben magyarul beszélsz, hogy mások ne hallják? - néztem rá vigyorogva, mire előre engedtem a kocsiba. Lassan kitolatott JooHyun menedzser a felhajtóról és elindultunk, de közben már nem is nagyon figyeltem az utat, mert JungKook-kal kezdtem el beszélgetni, aki teljesen felpörgött, mert folyamatosan küldte a kis videókat nekem.
Már csak azt vettem észre, hogy a kocsi leáll és lehúzódunk az út szélére.
-Megérkeztünk lányok. - állította le a motort menedzser oppa és lassan kiszálltunk a kocsiból. Pont a dorm előtt állt meg, ami egy egyszerű, földszintes volt. Négyőnknek pont jó.
A menedzser elővette a zsebéből a kulcsot és kinyitotta az ajtót és beengedett minket.
Ahogy beléptünk egy letisztult, halványkék falú, szekrényekkel berendezett helységeket pillantottunk meg. A nappali rögtön az előszoba után következett, majd az egybenyílt a konyhával, sokkal nagyobbnak tűnt így.
-Ez egész szép. - mosolyodott el Hanna.
-Igen. - lépdelt be mögöttünk a menedzser -Próbáltunk a festőkkel olyan színt kiválasztani, ami jól passzolna hozzátok.
-Ez tökéletes és ha még elkezdjük berendezni, akkor még otthonosabb lesz. - lépett elénk Alexa és rögtön elindult a szobákat nézni, majd kikiáltott az egyikből -Ez jó nagy, én itt fogok aludni.
-Mindegyik ugyanolyan nagy. - nevetett a menedzser.
-A francba. - dobbantott egyet kiérve Alexa.
-Viszont mivel nincs semmi a hűtőben ezért megkérnélek, majd Kid, hogy gyere velem majd bevásárolni, ha megjöttek a cuccaitok. Addig a lányokra bízzuk a pakolás rájuk eső részét. Oké?
-Hát rendben, reméljük addig nem égetik le a helyet. - néztem rájuk, mire hitetlenkedő pillantással díjaztak.
Ezek után nem kellett sokat várnunk és a cuccaink megjöttek, amikhez a lányok rögtön nekiálltak elpakolni, mi a menedzserrel pedig elmentünk egy közeli bevásárló üzletbe, ahonnan vettünk egypár dolgot, hogy tudjunk kaját csinálni reggelre is és most estére összehányjak valami kaját nekik. Viszonylag hamar hazaértünk és akkorra a lányok egész jól berendezkedtek, a saját cuccaikat teljesen elpakolták, és az enyéimet Angyalka részben bedobálta az ágyam mellé, részben pedig kipakolt az egyik bőröndből, amit félbehagyott. Így rám hárult a feladat, hogy fél hat után még bepakoljak és csináljak valami kaját. Majd már nyolc óra közeledtével jó lett volna már aludni, hogy fel tudjunk kelni reggel időben, de végül Angyalkával egész este beszélgettünk, majd hajnal fél egy körül egy érdekes témára terelődött a beszélgetés.
-Szerinted Suga beléd szeret?
-Miért szeretne belém? - ültem fel hirtelen és a mellettem lévő ágyon fekvő maknae-ra néztem.
-Hát mert beléd ki nem? - nevetett fel.
-Végig kérdő mondatokkal fogunk beszélgetni?
-Miért ne? - nevetett már olyan szinten, hogy a paplant a fejére húzta.
-JAJ!! - vetődtem hátra és inkább oldalra fordultam, neki háttal.
-De most miért? - szólalt meg -Tökre összeillenétek.
-Az egy dolog Angyalka, de ez a kapcsolat semmilyen formában nem jöhet létre.
Ezzel a mondattal le is zártam az estét, vagyis inkább a kora reggelt és próbáltam még pár órára aludni, hogy még se legyek egy kimosott rongy reggelre.
,,Talán nem lesz olyan rossz hangulatom..."