9.fejezet~ 2/2

*MinJi POV*

-Szijjaaa! - kaptam fel rögtön a kutyust, ahogy az ő ,,részlegéhez mentünk" -Jó kisfiú voltál?
-Hát, nincs semmi szétrágva szóval igen. - nevetett JiMin, ránéztem és azonnal el is mosolyodtam.
Olyan érzéseket kelt bennem, amik a szívemet hevesebb ütemre késztetik. Vékony hangjától a hideg fut végig a hátamon, sötét szeme csillogásától a tekintetem elveszik bennük. Néha kócos hajába beletúrnék és szorosan magamhoz húznám, soha nem engedném el. Ebben biztos vagyok.
-MinJi? Kérdezhetek valamit? - ült le törökülésbe a puha szőnyegre.
-Persze. - követtem a példáját.
-Miért minket hívtatok ide? Nálunk sokkal jobbak is vannak, több esélyetek lett volna nyerni a profikkal.
-Ti talán nem vagytok azok? Kilenc éve vagytok az iparban, nehogy azt mond nekem, hogy nem vagytok profik, mert rögtön falra mászok.
-Én nem érzem magam annak. - simogatta meg az ölemben pihenő kutyust.
-Mégis miért?
-Nem tudom. A srácok szerint sokat fejlődtem mind énekben, mind táncban, de én ezt nem érzem. - nézett bele sötét szemeivel az enyémbe.
Ekkor volt az a pillanat amikor teljesen lefagytam. A szívem dobogást a torkomban éreztem, testem remegni kezdett. Minden megszűnt körülöttem, csak ő létezett számomra akkor. Telt ajkai résnyire nyíltak és azon át vette a levegőt, ettől görcs gyűlt a nyelőcsövemben és muszáj voltam elnézni. Ez... zavarba ejtő volt nekem és neki is, hiszen utána felállt és elment valahova. Pár perc múlva vissza is jött kezében egy hámmal és pórázzal.
-Menjünk el kutyát sétáltatni. - mosolygott ismét, majd kezét nyújtva felállított. A kutyust leraktam a földre, már épp szökni akart amikor is JiMin elkapta és ráerőszakolta a hámot. -Nem szöksz el. Egy kis levegő nem fog ártani neked. Olyan lusta dög, hogy simán elélne a házban élete végéig.
-Akkor meg pláne kell mennünk. Legalább szívsz egy kis friss levegőt kutyus. - simogattam meg a buksiját egészen közel hajolva hozzá, ő pedig ezt kihasználva végignyalta az arcomat.
-Hehe! Kedvel téged. - nevetett fel.
-Úgy gondolod? - vágtam egy igen hülye grimaszt, amit még nagyobb nevetéssel illetett.
-A mosdót ott találod. - mutatott a szemben lévő bezárt ajtóra.
Odasétáltam, kinyitottam és a mosdókagyló csapját megnyitva engedtem kezembe egy kevéske vizet. Átmostam, majd megtöröltem és kimentem. Akkor már hűlt helyét láttam JiMinnek és a kutyusnak, gondoltam biztos visszament a srácokhoz. Én is kimentem és rögtön szemet szúrt, hogy leaderünk nincs a körünkben és még egy dolog aggasztott.
-Hol van Kid és Suga? - kérdeztem az épp öltözködő társaságtól.
-Kid hazavitte a furgont és Suga pedig elkísérte. - ismertette a hírt velem J-Hope.
-Ez nem igazság. Én akartam noonaval menni, de hyung erősködött, hogy ő megy vele. - durcáskodott JungKook. Olyan aranyos, hogy nem akar leszakadni Kidről. Bár nem tudom, hogy unni miként viseli, de biztos nem bánja.
-JungKook, hagyj már szegénynek teret. Ha így haladsz legközelebb már vele fogsz aludni és fürdeni is. - mondta Jin.
-Szabad? - nézett fel az idősebbikre.
-NEM. - zengtük egyszerre.
-Nem, nem, mindig csak nem. - morogta az orra alatt.
-Mit mondtál? - kérdezte őt Rap Monster.
-Semmit. - húzta el a száját.

*MinJi POV end*