*Kid POV.*
*A próbán~
-Na de, akkor próbáljuk el még egyszer az elejét, mert soha az életben nem lesz ebből hiphop koreográfia. - álltam a tükör elé, miközben a lányok már a tizedik percüket töltötték a földön feküdve.
-Eonni! - nyűgösködött a maknae -Már két órája, egyhuzamban táncolunk. Pihenjünk egy kicsit!
-Ahogy akarjátok. - emeltem fel megadóan a kezem és törökülésbe vágtam magam.
-Amúgy... - érdeklődve fordult felém hason Alexa -Hogy-hogy a Sugci-val jöttél haza? Együtt voltatok a stúdióban este?
-Tényleg! - ugrott fel izgatottan Hanna is -Nem is mesélted mi volt.
-Jaj, lányok! - terültem el durcásan a parkettán -Nem történt semmi.
-És ezt szerinted el is hisszük? - nézett rám gyanakvóan Angyalka -Amúgy is... A vörös arcod nem ezt árulja el.
-Nem tudtok ti semmit. - hajtottam le lassan a fejem, hogy kevésbé legyen látható a tényleg piros arcom.
-Hagyjatok békén! - csapódott ki hirtelen a próbaterem ajtaja és egy csapatnyi fiút láttunk berobbanni a terembe, élükön Yoon Gi-val.
-Mr.Nyugodtság tombol. - követte tekintetével Alexa a srác lépteit, míg az le nem vágódott alig egy méterre mellém.
-Mi történt? - kérdeztem tőle.
-Reggel óta piszkálnak. - felelte durcásan -Amióta hallották, hogy veled voltam a stúdióban és jöttünk haza, teljesen felpezsdültek a hír hallatára. Még NamJoon is.
-Hűha! - adtam meglepődésemnek hangot -Ha ez vigasztal, engem sem hagynak békén a lányok.
-De csak azért, mert kíváncsiak vagyunk mi volt. - vágódott le HoSeok Hanna mellé, aki hirtelen ugrott egyet ijedtében.
-Halljátok! - csaptam figyelemképpen a combomra -Lefeküdtünk. Így elég kielégítő a válasz?
-TUDTAM!!! - csattant fel a két maknae egyszerre, amire egymásra pillantottak -Én mondtam hamarabb.
-Jézus Isten! - esett le állam a két vitatkozó fiatalabbon, míg a többiek megvitatták az előbb hallottakat -Ezek nem normálisak.
-Sosem voltak azok. - jött közelebbről egy hang, mire odafordulva majdnem orra puszit kaptam a szőkés-barna hajú sráctól, aki elnevette magát -Majdnem.
-Yoon Gi-yah! Meddig tartott, mire megtanultál rendesen dalt komponálni? - kérdeztem érdeklődve, az előző kínos pillanatot elterelve.
-Áh, tereled a témát. Sebaj. - vigyorgott -Hát nem mondom, hogy túl hosszú folyamat volt, de rövid sem.
-Ebből sokat megtudtam. Köszönöm. - vetettem felé egy műmosolyt és készültem felállni, hogy NamJoon-nal álljak beszélgetésbe, de ahogy felálltam, úgy kerültem vissza fekvő helyzetbe. Igen, abba. Mivelhogy Yoon Gi olyan szinten rántott vissza, hogy hatalmasat zakóztam, amivel kis híján kilapítottam.
-Szerintem őket el kéne választani egymástól, mert eléggé közveszélyesek. - hallottam meg Jin hangját, majd lassan igyekeztem feltolni magam a földről.
-A bordáim. - lélegzett fel Suga.
-Azért ennyire nem vagyok nehéz. - ültem a lábaira.
-Basszus! - kiáltott fel hirtelen és azzal a hévvel nyugodott le -Ez váratlanul ért.
Erre csak nyelvet nyújtottam rá és lemásztam róla.
-Gyanúsak vagytok. - méregetett Hanna és HoSeok.
-Meg se szólaljatok! - ültem le melléjük -A fellépés óta csak piszkáltátok egymást, viszont mostanában nagyon furcsák vagytok.
-Nem értem miről beszélsz. - vont vállat tök nyugodtam mindkettőjük, amire csak legyintettem és a hátamra feküdtem.
Behunytam a szemeimet pár percre és hallgattam a körülöttem lévők hangoskodását. A maknae-k azon vitatkoztak, hogy melyikük a jobb, míg JiMin és V csak röhögtek a kettőjük marhaságán. Rap Monster, Alexa és Jin pedig valahol, valamiről beszélgettek, ahogyan a mellettem lévő HaSeok páros is. Viszont a SWAG király teljesen eltűnt, és semmi életjelet nem adott magáról.
-Kit lesel? - jött egy hirtelen hang mellőlem, mire olyat sikítottam, hogy még én is megijedtem magamtól.
-Mi a... - kaptam a szívemhez még mindig sokkban.
A többiek persze jóízűen nevettek rajtam. Hát mert miért is ne!?
-Eonni! - csúszott mellém nagy lendülettel Angyalka -Lili most írt, hogy repül Szöulba, utána pedig a munka miatt meg Ausztráliába.
-Tényleg? - ragyogott fel a szemem, ahogy meghallottam, hogy régi, gyerekkori barátnőnk a közelünkben lesz.
-Ki az a Lili? - kérdezte mellénk verődve JungKook.
Mi sejtelmesen egymásra pillantottunk Angyalkával és a perverz, cselszövő arcunkat elővéve, kezdtük agyunkban forgatni a fogaskerekeket. Lili barátnőnk - csak úgy, mint mi RT - kpopper, elég régóta. Azon belül él-hal a Bangtan-ért és közülük is JungKook, aki a mindene. A fiú egész lényét imádta, és hiába, de ő a mindene.
-Hát tudod JungKookie... - kezdtem bele a mondandómba -Lili egy nagyon régi barátnőnk és ő is nagyon kedveli a Bangtan-t.
-U-u!!! - ficánkolt mellettem izgatottan a Golden Maknae -Ki a biasa a bandából? Noona, tudni akarom.
-Én is! - vágtatott oda hozzánk JiMin, aki Angyalkába kapaszkodott, hogy guggolás közben ne dőljön el. Sajnos, eléggé túlpörgő párosról beszélünk, szóval nem csoda, ha egyszer-kétszer egymásra esnek, akaratlanul is.
-Elmondjuk nekik? - nézett rám a maknae-nk, majd Hannáék felé fordult -Elmondjuk nekik?
-NE! - nevetett fel Alexa -Nem kell tudniuk. Majd Lili elmondja nekik egyszer, ha akarja.
-Fogunk vele találkozni? - kérdezi Rap Monster érdeklődve.
-Valószínűleg igen. - bólogattam -Egy utazási irodaláncnál dolgozik, ahol ide-oda utazik, mint összekötő. Van amikor telefonon, e-mail-en keresztül rendezi el a munkát, viszont van, hogy utaznia kell.
-Akkor viszonylag jól keres és elég szép helyeket láthat út közben.
-Aha. - feküdtem Angyalka ölébe.
-De Dia! - húzott el teljesen arrébb JungKook, mire a fél hasam kilátszódott a felgyűrődött felső miatt -Bocsi.
-Nem baj. - vigyorgok rá.
-Na! - dörzsölte össze tenyerét -Mit csináltatok tegnap hyung-gal a stúdióban?
-Hát körbehugyozom magam kétszer. - álltam fel hirtelen és távolabb mentem -Fel tudnátok fogni, hogy nem csináltunk semmit Yoon Gi-val tegnap este? He?
-Igen. - sétált mellém Suga -Csak magam alátepertem.
Ahogy a többiek egyszerre kezdtek ujjongani, azzal egyhuzamban esett le az állam. Ránézve azt láttam a tekintetében, hogy valóban nem szégyellte és még büszke is erre a tettére, eközben ott volt az a perverz, mégis gyerek mosolya, ami annyi lány szívét megdobogtatja. Sajnos, az enyémmel is ezt történt.
,,Kénytelen vagyok bevallani, de én kedvelem őt. Nem is kicsit..."
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magyar lány, akinek hatalmas álmai voltak. A világ megadta neki a lehetőséget és egy csodálatos huszonéves korral ajándékozta meg. Ám egy óvatlan pillanatban lesújtottak rá a gonosz erők és úgy tűnt, minden elvész...
2015. szeptember 30., szerda
2015. szeptember 13., vasárnap
27.fejezet~
*Kid POV.*
*Öt nappal később~
Lassan éjfél volt és még mindig a stúdióban ültem, hogy gyakoroljam a pár napja tanultakat. Yoon Gi igyekezett elég érthetően és könnyedén elmagyarázni azokat a dolgokat, amiket tudnom kell ahhoz, hogy tudjak alapokat összeállítani. Viszont egyáltalán nem voltam biztos magamban és a képességeimben, ezért délután háromtól ott ültem és a közelgő ,,kis videónk"-hoz próbáltam szerkesztgetni annak alapját. Hát ez még akkor sem sikerült és én egyre jobban fáradtam elfele, pedig valamit kezdenem kellett, hogy ne nézzenek egy kész csődtömegnek. Mert akkor, abban a pillanatban én azt éreztem, hogyha nem kapom össze magam, a fenekemet fogom a földhöz verni kínomban.
Amikor már épp bóbiskoltam elfele egy halk ajtónyitódást hallottam meg, amire kómás fejjel hátrafordultam.
-Te még mindig itt vagy? - jelent meg a kis helységben Yoon Gi, aki teljesen üdének tűnt hozzám képest -Úgy festesz, mint akit hatszor kimostak egymás után.
-El tudom képzelni. - nyújtóztam egyet egy ásítás közben, majd hátradőltem a forgós fotelben.
-Délután mondták a lányok, hogy egy ideje már bent vagy itt.
-Hogy-hogy mondták? - általában nem mondtak semmit rólam, vagy hogy mit csinálok, mert vagy gyakoroltak, vagy elfeledkeztek rólam. Igen... Szeretik a leadert.
-Megkérdeztem. - dőlt hátra a kis kanapén egy csábos mosollyal az arcán, amitől enyhe fangörcsöt kaptam belül.
-Ahha. - bólintottam egy aprót, majd visszafordultam a gép felé, mondván magamnak, hogy akkor is befejezem az alapot, ha ő ott fog mellettem ülni.
-Meddig vagy vele kész? - húzódott közelebb hozzám és a monitort kezdte el bámulni -Meghallgatom.
Erre se szó, se beszéd ölemből felkapta a fejhallgatót és felhelyezve azt, elnyúlva az egérig az elejére tekert és elkezdte hallgatni a számot, ami még félig sem volt annyira jó és kész, ahogy én azt elképzeltem.
Semleges arckifejezéssel bámult egész végig, majd levéve a fejhallgatót a kezeimet az övéibe fogta és mélyen a szemembe nézett.
-Jó tanárod vagyok. - erre köpni-nyelni nem tudtam.
Egyrészt azért, mert olyan arckifejezéssel egy olyan szöveget mondani, nem mindennapi. Másrészt pedig a kezéből úgy áradt a melegség, hogy teljesen felmelegítette, az akkor már félig kihűlt testemet.
-Jó is a felfogásom. - természetesen a zavaromat igyekeztem leplezni, egy oda illő szöveggel.
Reakciómra csak hátradőlt egy hangos nevetés kíséretében.
-Úgy imádom, amikor kitérsz a kínos pillanatok alól.
-De én nem is térek ki... - nézek nagyokat.
-Persze. - pillant rám hitetlenül -Inkább menj vissza a dormotokba, mert a lányok már biztos kerestek téged.
-Nem. - akadékoskodtam -Mondtam nekik, hogy addig itt leszek, amíg nem leszek kész.
-És akkor holnap meg hulla fáradtan kezded a próbát?
-Valamit, valamiért. - rántottam meg a vállam és már emeltem volna a fejemre a fejest.
-Olyan vagy, mint én.
-Hogy érted? - pillantottam rá.
-Majd megérted. - mosolyodott el és hátradőlve a kanapén tovább figyelt -Együtt majd hazamegyünk. Nem foglak itt hagyni egyedül.
-Tedd azt. - fordultam előre és tovább kreáltam az első ,,számunk" alapját.
Ez egészen hajnal kettőig elhúzódott és a fáradság akkora már teljesen eluralkodott rajtam, de végül sikerült ébernek maradnom, ez meg is hozta az eredményét. Viszont Yoon Gi-t akkorra már elnyomta az álom és kinyúlva ült a kanapén.
-Ma te nem igen fogsz innen felkelni. - suttogtam halkan, miközben fölé hajolva, békésen alvó arcát kémleltem -Még jó, hogy van itt pléd.
Szétterítettem az ott lévő anyagot testén és hogy mindenhol fedje, rendesen be is takargattam viszont arra nem számítottam, hogy ő hirtelen elkapja a kezem és maga alá ránt.
A gyors mozdulattól levegőt is elfelejtettem venni, szívem pedig a szokottnál is erősebben vert. Testeink egymásnak préselődtek, és arcunk között jó, ha volt tíz centiméter, ami meglehetősen zavarba hozott. Ott abban a percben megszólalni sem tudtam, de nem is volt rá szükség.
Az arcomra hulló hajamat arrébb helyezte és kezével lassan végigsimított arcomon.
-Nélkülem akartál hazamenni, ilyen sötétben? - motyogta halkan.
-Azt hittem, hogy aludtál. - mentegetőztem.
-Veszélyes ilyenkor a környék. - ült hátrébb, amire én is felültem lassan -Készen lettél?
-Ühüm. - mosolyogtam szélesen, mert büszke voltam, hogy kitartottam addig, amíg nem végeztem.
-Oké. - viszonozta a gesztust és egy sóhajtás keretében felállt, majd megigazítva magán a ruhát az ajtóhoz sétált -Jössz?
-Ja. - ugrottam fel és felkapva az ülőke karjáról a dzsekimet, kisétáltunk a hátsóbejáraton az utcára, miután bezárattuk azt az őrrel.
Ezután csak csöndben haladtunk a szeles utcán, az autók és villamosok zaja kíséretében.
-Nem fázol? - kérdezte rám nézve Yoon Gi.
Nem csodálom, hogy megkérdezte, hiszen a dzsekim volt rajtam, alatta egy rövidebb ujjú felsővel és egy cicanadrág, amit egy bakanccsal vettem fel.
-Nem. - ingattam a fejem, bár egy csöppet hideg volt.
Semmiképp nem mondtam volna neki, hogy adja oda az ő kabátját, mert az nem lett volna fair tőlem.
*Még aznap reggel~
-Eonni! - kiáltott reggel ismételten MinJi, miközben fáradtan nyöszörögtem az ágyamban -Dia!!
-Mit ordibálsz? - lépett be a hang alapján Hanna -Te alszol még?
-Mi van? - topogott be Alexa is -Mikor jöttél te haza dongsaeng?
-Valamikor fél három fele. - ültem fel lassan.
-Hajnalban?? - akadt ki Hanna és Angyalka.
-Nem még délután, észlények. - igyekeztem a lehető legtöbb szarkazmust belerakni a mondatomba -Ma futóban fogunk reggelizni, mert most tuti megváratnánk a menedzsert, ha elkezdenék kaját csinálni.
Minden amit általában tíz perc alatt csináltam meg, leszűkítettem annak a felére, de még így is a menedzser várt ránk öt percet. Persze nekem is el kellett aludnom és a telóm ébresztője is meghülyült.
A rajongók ismét nagy lelkesedéssel vártak minket, aminek újonnan nagyon örültem, viszont kevesebb lelkesedéssel üdvözöltem őket, ám ezt a maknae-nk bepótolt helyettem is.
-Sziasztok! - köszöntek a fiúk kórusban, amikor a büfénél összetalálkoztunk.
-Sziasztok! - köszöntünk mi is, de én azonnal az egyik székre pattantam le és elfeküdtem az asztalon.
A szokásosnál is hangosabban és nagyobb életkedvvel vetődött egymás karjaiba a JiJi páros, amit én csak egy kisebb jajgatással tudtam le. Bármilyen kis zaj széthasította a fejem.
-Noona... - foglalt helyet mellettem Kook -Nagyon rossz passzban vagy most.
-Tudom Kook. Sokáig voltam fent. - ahogy felemeltem a fejem egy, a fiúk mögött nevető Yoon Gi-t láttam meg -Te csak ne nevessél, mert te még aludhattál két órát pluszba is, én meg csináltam azt a... Nem mondom ki mit.
-Tényleg nem vicceltél, hogy addig nem jössz haza, amíg nincs kész az alap. - dőlt a falnak HaNi, miközben engem szuggerált.
-Viszont ne csak trécseljünk, hanem akkor szedjétek le a két alapot és kezdjünk valamit magunkkal! - tápászkodtam fel és ásítva a stúdió felé vettem az irányt.
-Várjál már eonni! - kiáltott fel dongsaeng, amire unottan ránéztem.
-He?
-Ti együtt jöttetek haza Suga-val? - cikázott tekintete köztem és a srác között.
-Menjél már! - fordultam el tőle nem törődve, de erre mindenki csak nevetni tudott.
,,Mondhatom, hogy tényleg nagyon vicces. Az ember meg kapjon szívrohamot, amikor vele van..."
*Öt nappal később~
Lassan éjfél volt és még mindig a stúdióban ültem, hogy gyakoroljam a pár napja tanultakat. Yoon Gi igyekezett elég érthetően és könnyedén elmagyarázni azokat a dolgokat, amiket tudnom kell ahhoz, hogy tudjak alapokat összeállítani. Viszont egyáltalán nem voltam biztos magamban és a képességeimben, ezért délután háromtól ott ültem és a közelgő ,,kis videónk"-hoz próbáltam szerkesztgetni annak alapját. Hát ez még akkor sem sikerült és én egyre jobban fáradtam elfele, pedig valamit kezdenem kellett, hogy ne nézzenek egy kész csődtömegnek. Mert akkor, abban a pillanatban én azt éreztem, hogyha nem kapom össze magam, a fenekemet fogom a földhöz verni kínomban.
Amikor már épp bóbiskoltam elfele egy halk ajtónyitódást hallottam meg, amire kómás fejjel hátrafordultam.
-Te még mindig itt vagy? - jelent meg a kis helységben Yoon Gi, aki teljesen üdének tűnt hozzám képest -Úgy festesz, mint akit hatszor kimostak egymás után.
-El tudom képzelni. - nyújtóztam egyet egy ásítás közben, majd hátradőltem a forgós fotelben.
-Délután mondták a lányok, hogy egy ideje már bent vagy itt.
-Hogy-hogy mondták? - általában nem mondtak semmit rólam, vagy hogy mit csinálok, mert vagy gyakoroltak, vagy elfeledkeztek rólam. Igen... Szeretik a leadert.
-Megkérdeztem. - dőlt hátra a kis kanapén egy csábos mosollyal az arcán, amitől enyhe fangörcsöt kaptam belül.
-Ahha. - bólintottam egy aprót, majd visszafordultam a gép felé, mondván magamnak, hogy akkor is befejezem az alapot, ha ő ott fog mellettem ülni.
-Meddig vagy vele kész? - húzódott közelebb hozzám és a monitort kezdte el bámulni -Meghallgatom.
Erre se szó, se beszéd ölemből felkapta a fejhallgatót és felhelyezve azt, elnyúlva az egérig az elejére tekert és elkezdte hallgatni a számot, ami még félig sem volt annyira jó és kész, ahogy én azt elképzeltem.
Semleges arckifejezéssel bámult egész végig, majd levéve a fejhallgatót a kezeimet az övéibe fogta és mélyen a szemembe nézett.
-Jó tanárod vagyok. - erre köpni-nyelni nem tudtam.
Egyrészt azért, mert olyan arckifejezéssel egy olyan szöveget mondani, nem mindennapi. Másrészt pedig a kezéből úgy áradt a melegség, hogy teljesen felmelegítette, az akkor már félig kihűlt testemet.
-Jó is a felfogásom. - természetesen a zavaromat igyekeztem leplezni, egy oda illő szöveggel.
Reakciómra csak hátradőlt egy hangos nevetés kíséretében.
-Úgy imádom, amikor kitérsz a kínos pillanatok alól.
-De én nem is térek ki... - nézek nagyokat.
-Persze. - pillant rám hitetlenül -Inkább menj vissza a dormotokba, mert a lányok már biztos kerestek téged.
-Nem. - akadékoskodtam -Mondtam nekik, hogy addig itt leszek, amíg nem leszek kész.
-És akkor holnap meg hulla fáradtan kezded a próbát?
-Valamit, valamiért. - rántottam meg a vállam és már emeltem volna a fejemre a fejest.
-Olyan vagy, mint én.
-Hogy érted? - pillantottam rá.
-Majd megérted. - mosolyodott el és hátradőlve a kanapén tovább figyelt -Együtt majd hazamegyünk. Nem foglak itt hagyni egyedül.
-Tedd azt. - fordultam előre és tovább kreáltam az első ,,számunk" alapját.
Ez egészen hajnal kettőig elhúzódott és a fáradság akkora már teljesen eluralkodott rajtam, de végül sikerült ébernek maradnom, ez meg is hozta az eredményét. Viszont Yoon Gi-t akkorra már elnyomta az álom és kinyúlva ült a kanapén.
-Ma te nem igen fogsz innen felkelni. - suttogtam halkan, miközben fölé hajolva, békésen alvó arcát kémleltem -Még jó, hogy van itt pléd.
Szétterítettem az ott lévő anyagot testén és hogy mindenhol fedje, rendesen be is takargattam viszont arra nem számítottam, hogy ő hirtelen elkapja a kezem és maga alá ránt.
A gyors mozdulattól levegőt is elfelejtettem venni, szívem pedig a szokottnál is erősebben vert. Testeink egymásnak préselődtek, és arcunk között jó, ha volt tíz centiméter, ami meglehetősen zavarba hozott. Ott abban a percben megszólalni sem tudtam, de nem is volt rá szükség.
Az arcomra hulló hajamat arrébb helyezte és kezével lassan végigsimított arcomon.
-Nélkülem akartál hazamenni, ilyen sötétben? - motyogta halkan.
-Azt hittem, hogy aludtál. - mentegetőztem.
-Veszélyes ilyenkor a környék. - ült hátrébb, amire én is felültem lassan -Készen lettél?
-Ühüm. - mosolyogtam szélesen, mert büszke voltam, hogy kitartottam addig, amíg nem végeztem.
-Oké. - viszonozta a gesztust és egy sóhajtás keretében felállt, majd megigazítva magán a ruhát az ajtóhoz sétált -Jössz?
-Ja. - ugrottam fel és felkapva az ülőke karjáról a dzsekimet, kisétáltunk a hátsóbejáraton az utcára, miután bezárattuk azt az őrrel.
Ezután csak csöndben haladtunk a szeles utcán, az autók és villamosok zaja kíséretében.
-Nem fázol? - kérdezte rám nézve Yoon Gi.
Nem csodálom, hogy megkérdezte, hiszen a dzsekim volt rajtam, alatta egy rövidebb ujjú felsővel és egy cicanadrág, amit egy bakanccsal vettem fel.
-Nem. - ingattam a fejem, bár egy csöppet hideg volt.
Semmiképp nem mondtam volna neki, hogy adja oda az ő kabátját, mert az nem lett volna fair tőlem.
*Még aznap reggel~
-Eonni! - kiáltott reggel ismételten MinJi, miközben fáradtan nyöszörögtem az ágyamban -Dia!!
-Mit ordibálsz? - lépett be a hang alapján Hanna -Te alszol még?
-Mi van? - topogott be Alexa is -Mikor jöttél te haza dongsaeng?
-Valamikor fél három fele. - ültem fel lassan.
-Hajnalban?? - akadt ki Hanna és Angyalka.
-Nem még délután, észlények. - igyekeztem a lehető legtöbb szarkazmust belerakni a mondatomba -Ma futóban fogunk reggelizni, mert most tuti megváratnánk a menedzsert, ha elkezdenék kaját csinálni.
Minden amit általában tíz perc alatt csináltam meg, leszűkítettem annak a felére, de még így is a menedzser várt ránk öt percet. Persze nekem is el kellett aludnom és a telóm ébresztője is meghülyült.
A rajongók ismét nagy lelkesedéssel vártak minket, aminek újonnan nagyon örültem, viszont kevesebb lelkesedéssel üdvözöltem őket, ám ezt a maknae-nk bepótolt helyettem is.
-Sziasztok! - köszöntek a fiúk kórusban, amikor a büfénél összetalálkoztunk.
-Sziasztok! - köszöntünk mi is, de én azonnal az egyik székre pattantam le és elfeküdtem az asztalon.
A szokásosnál is hangosabban és nagyobb életkedvvel vetődött egymás karjaiba a JiJi páros, amit én csak egy kisebb jajgatással tudtam le. Bármilyen kis zaj széthasította a fejem.
-Noona... - foglalt helyet mellettem Kook -Nagyon rossz passzban vagy most.
-Tudom Kook. Sokáig voltam fent. - ahogy felemeltem a fejem egy, a fiúk mögött nevető Yoon Gi-t láttam meg -Te csak ne nevessél, mert te még aludhattál két órát pluszba is, én meg csináltam azt a... Nem mondom ki mit.
-Tényleg nem vicceltél, hogy addig nem jössz haza, amíg nincs kész az alap. - dőlt a falnak HaNi, miközben engem szuggerált.
-Viszont ne csak trécseljünk, hanem akkor szedjétek le a két alapot és kezdjünk valamit magunkkal! - tápászkodtam fel és ásítva a stúdió felé vettem az irányt.
-Várjál már eonni! - kiáltott fel dongsaeng, amire unottan ránéztem.
-He?
-Ti együtt jöttetek haza Suga-val? - cikázott tekintete köztem és a srác között.
-Menjél már! - fordultam el tőle nem törődve, de erre mindenki csak nevetni tudott.
,,Mondhatom, hogy tényleg nagyon vicces. Az ember meg kapjon szívrohamot, amikor vele van..."
2015. szeptember 8., kedd
26.fejezet~
*Kid POV.*
-Eonni! - kiabált Angyalka a fürdőből, majd lassan kisétált a konyhába, ahol a cappuchino-mat ittam a pultnak dőlve -Szerinted JiMin oppa-nak tetszeni fogok?
-Szerintem elhányja magát, főleg, ha még azt a masnit is a fejedre akarod rakni. - céloztam a kezében szorongatott lila masnira, majd a bögrémből kiittam az utolsó cseppet is és gyorsan elmostam még, majd mire készen lettem, addigra dudáltak kintről.
Mind a hárman csordaként vetődtek ki az ajtón és megrohamozták a kisbuszt, míg én szép komótosan bezártam az ajtót és elraktam a táskámba a kulcscsomót.
-Gyere már, te gyászhuszár!! - kiabált rám a kocsiból Alexa, mire egy szépen irányzott bemutatással díjaztam és lassan elcammogtam a furgonig, amibe belemásztam és elhúztam annak ajtaját.
A fiúkkal még tegnap megbeszéltük, hogy ma délelőtt átmegyünk hozzájuk - kihasználva a két napnyi szabadnapot - és Jin-nel közösen főzünk valamit ennek a csapatnyi sötét lovagra. Nem éreztem magam a legjobb passzban és mivel pont akkor kezdődött el a piros betűs ünnepem, ami csak a lányoknak van, elég hisztérika is voltam. Ezzel persze a csajok tisztában is voltak és igyekeztek nem piszkálni, de volt pillanat, hogy megfeledkeztek róla.
-Dongsaeng! - szólt oda nekem a hátsóülésről Hanna.
-Most mondja HoSeok, hogy Suga üzeni neked, hogy ha gondolod akkor ott náluk is elkezdhettek gyakorolni.
-Egy. Baszottul nincs most egy csöppnyi kedvem se egy helyben szarakodni. Kettő. Honnan van meg neked HoSeok száma? - néztem rá a végén retardált fejjel.
-Hehe... - nevette el magát sunyin, mire tágra nyitott szemekkel fordultam előre és azalatt a kevés idő alatt míg odaértünk, szundítottam egy jót.
-Sziasztok!! - ugrándozott be boldogan MinJi a nappalijukba, amint kivágta az ajtót, majd ahogy meglátta JiMin-t, rögtön hozzácsapódott.
-Hello!! - köszöntek ők is és Kookie, amint meglátott odajött hozzám boldog mosollyal -Noona! Hogy vagy? Nem nézel ki túl jól.
-Szia Kook! Jelenleg semlegese érzéseim vannak. Azt megmutatnád hol van a kanapétok?
-Noona!
-Hm? - néztem rá álmosan.
-Vegyél szemüveget!
-Miért? - kérdeztem értetlenül.
-Na lányok-fiúk! Én mennék is. Jövök értetek három körül. Sziasztok! - ezzel menedzser oppa távozott.
-Viszlát menedzser oppa! - kiáltottuk utólag.
-Mi mikor fogjuk elérni, hogy így köszönjetek nekünk? - kérdezte futólag Jin, aki a konyhába igyekezett.
-Na, de Kook!
-Mi?
-Jé? Ott a kanapé! - mentem lelkesedéssel az ülő-, fekvőalkalmatossághoz, és azzal a lendülettel lezuhantam rá.
-Noona, beteg vagy? - hajolt fölém Kook.
-Agyilag. - nevetett fel Alexa, mire rápillantottam, erre persze elhallgatott.
-Eonni! - terült el rajtam egy jól irányzott ugrással Angyalka, amire egy fájdalmas hörgést engedtem szabadjára.
-Jaj, Kid! - jelent meg pár méterrel arrébb NamJoon és mögötte Yoon Gi -Ha nem látlak meg, azt hittem volna, hogy egy állat van a nappaliban.
-Haha... - húztam el a szám -Nem ezt mondanád, ha egy ötvenkilós lány ugrana rád.
-Na ezért nem vagyok lány. - mutatta fel magyarázóan az ujját és leült az egyik fotelba, ami mellettem volt.
-Te meg leszállnál rólam!? Köszönöm. - löktem le magamról és a földre esett.
-De eonni~
-Ne nyavalyogj! Nem áll jól. - nevettem fel szerencsétlenségén.
-Gonosz vagy. - nézett rám szúrós szemekkel.
-De jó nekem. - terültem el.
-Nekem szorítanál egy nagyon kevés helyet? - tipegett oda Suga -Csak egy nagyon keveset.
-Gyere! - húztam fel a lábaimat és leült, ám arra nem számítottam, hogy ő rá is fekszik azokra -Erről nem volt szó.
-Mert nem említettem. - pillantott fel rám mosolyogva és én azonnal le is raktam a fejem, mert elöntött a pír.
Nem tudom ilyenkor mi kerít hatalmába de, ha nem múlik el gyorsan, meg fogok zavarodni.
-JiMin! - ugrott fel Angyalka -Te ugye a barátom vagy?
-Naná, hogy. - karolta át őt -Miért?
-Mert engem mindenki bánt. - kezdte el sírós hangon.
-Ne hazudj, te perszóna! - ültem fel hirtelen, mire kuncogásba kezdett -Tegnap este sót raktál a cappuchino-mba, amikor kértem, hogy csináld meg. ChiChi-nek hideg vizet engedtél és HaNi-nak meg direkt fehérekhez raktad a kék felsőjét.
Eközben már szinte e földön fetrengett a röhögéstől.
-Ilyenkor mi van vele? - kérdezte félig-meddig mosolyogva Rap Monster.
-Elmebaja van. - bólogattam.
-Fáradt vagy, vagy beteg, hogy baszottul nincs kedved egy helyben szarakodni!? - jött a kérdés a lábaim felől.
-Mi... - akadt el a savam a hirtelen jött kérdéstől, majd kapcsolt az agyam -Angyalka! Ha elfelejteném, akkor emlékeztess, hogy hipózzam ki Hanna egy-két színes felsőjét.
-Ismét üdv a sötét oldalon!! - ujjongott boldogan, majd JiMin-nel tovább is haladtak... valahová.
-Dia! - kiáltott ki a konyhából Jin -Akkor jössz segíteni?
-Születésem óta erre vártam. - kecmeregtem le a kanapéról, ami abba került, hogy Yoon Gi feje csöppet puffant azon -Bocsánat oppa.
-Semmi gond. Neked elnézem. - ahogy ránéztem, egy aprót kacsintott, majd vörös arccal tovább haladtam a konyhába.
Ott amíg elkészítettük az ebédet sokat beszélgettünk. Komolyan, ha Jin nem lett volna, ki kellett volna találni. Annyira kedves, figyelmes, és még sorolhatnám, na és persze emeljük ki, hogy férfi létére nagyon jól főz.
-Jövök én is! - lépett be Yoon Gi az ajtón.
-Téged mi lelt? - döbbent le Jin -Ja, várj! Semmi... Kid itt van.
-Ott a pont. - csettintett és nekidőlt a mellettem lévő pultnak.
-He? - kapkodtam értetlenül a fejem kettőjük között, de mindkettőjük csak legyintett.
Ezután rájöttünk, hogy egy picit sietnünk kéne, ha nem akarunk éhen halni és lassan negyed tizenegy volt már.
-Azt hiszem kész. - álltam fel guggolásból a sütő elől és kikapcsoltam azt.
Fogtam egy rongyot és lehajtva a sütő ajtaját, kivettem a tepsit, amiben ott fortyogott még a hús körül a finom leve.
-Hmm... - szagolt bele Jin a levegőbe -Jó illata van.
-Bizony. - raktam le és mire már megfordultam Jin már eltűnt.
-Hova lett? - néztem nagy szemekkel a még mindig mellettem álló Yoon Gi-ra, aki eközben képeket töltött fel Twitter-re.
-Nem tudom. - rántotta meg a vállát és miközben nagyot sóhajtott, a sült húsra szegezte éhes tekintetét -Megkóstolhatom?
-Igen, csak vigyázz, mert nagyon forró. - vettem elő egy villát és odanyújtottam neki.
-Hú~ Azt sem tudom, melyik részéről szedjek le egy kis darabot.
-Az a része tuti finom. - mutattam egy, a többinél jóval húsosabb részre.
A villával egy keveset leszedett róla és fújogatni kezdte, majd azt bekapta.
-Ez nagyon jó. - motyogta -Meg kell neked is kóstolnod. Olyan jól tudtok főzni.
-Ez sütve van.
-Nem baj. - tartja felém a villát -Egyél!
-De...
-Nem, egyél! - közelebb emelte számhoz, mire én azt a darab húst számba vettem.
-Mmm, egész jó lett. - állapítottam meg, miután megízlelgettem.
-Ez fantasztikus. - ekkor egy puszit nyomott az arcomra -Ügyes.
-Köszi. - fordultam el és a nappaliban szóltam a srácoknak, hogy kész a kaja, majd Jin-t megvárva - mint kiderült a szobájában volt - hozzáláttunk az ebédhez.
-Eonni! - kiabált Angyalka a fürdőből, majd lassan kisétált a konyhába, ahol a cappuchino-mat ittam a pultnak dőlve -Szerinted JiMin oppa-nak tetszeni fogok?
-Szerintem elhányja magát, főleg, ha még azt a masnit is a fejedre akarod rakni. - céloztam a kezében szorongatott lila masnira, majd a bögrémből kiittam az utolsó cseppet is és gyorsan elmostam még, majd mire készen lettem, addigra dudáltak kintről.
Mind a hárman csordaként vetődtek ki az ajtón és megrohamozták a kisbuszt, míg én szép komótosan bezártam az ajtót és elraktam a táskámba a kulcscsomót.
-Gyere már, te gyászhuszár!! - kiabált rám a kocsiból Alexa, mire egy szépen irányzott bemutatással díjaztam és lassan elcammogtam a furgonig, amibe belemásztam és elhúztam annak ajtaját.
A fiúkkal még tegnap megbeszéltük, hogy ma délelőtt átmegyünk hozzájuk - kihasználva a két napnyi szabadnapot - és Jin-nel közösen főzünk valamit ennek a csapatnyi sötét lovagra. Nem éreztem magam a legjobb passzban és mivel pont akkor kezdődött el a piros betűs ünnepem, ami csak a lányoknak van, elég hisztérika is voltam. Ezzel persze a csajok tisztában is voltak és igyekeztek nem piszkálni, de volt pillanat, hogy megfeledkeztek róla.
-Dongsaeng! - szólt oda nekem a hátsóülésről Hanna.
-Most mondja HoSeok, hogy Suga üzeni neked, hogy ha gondolod akkor ott náluk is elkezdhettek gyakorolni.
-Egy. Baszottul nincs most egy csöppnyi kedvem se egy helyben szarakodni. Kettő. Honnan van meg neked HoSeok száma? - néztem rá a végén retardált fejjel.
-Hehe... - nevette el magát sunyin, mire tágra nyitott szemekkel fordultam előre és azalatt a kevés idő alatt míg odaértünk, szundítottam egy jót.
-Sziasztok!! - ugrándozott be boldogan MinJi a nappalijukba, amint kivágta az ajtót, majd ahogy meglátta JiMin-t, rögtön hozzácsapódott.
-Hello!! - köszöntek ők is és Kookie, amint meglátott odajött hozzám boldog mosollyal -Noona! Hogy vagy? Nem nézel ki túl jól.
-Szia Kook! Jelenleg semlegese érzéseim vannak. Azt megmutatnád hol van a kanapétok?
-Noona!
-Hm? - néztem rá álmosan.
-Vegyél szemüveget!
-Miért? - kérdeztem értetlenül.
-Na lányok-fiúk! Én mennék is. Jövök értetek három körül. Sziasztok! - ezzel menedzser oppa távozott.
-Viszlát menedzser oppa! - kiáltottuk utólag.
-Mi mikor fogjuk elérni, hogy így köszönjetek nekünk? - kérdezte futólag Jin, aki a konyhába igyekezett.
-Na, de Kook!
-Mi?
-Jé? Ott a kanapé! - mentem lelkesedéssel az ülő-, fekvőalkalmatossághoz, és azzal a lendülettel lezuhantam rá.
-Noona, beteg vagy? - hajolt fölém Kook.
-Agyilag. - nevetett fel Alexa, mire rápillantottam, erre persze elhallgatott.
-Eonni! - terült el rajtam egy jól irányzott ugrással Angyalka, amire egy fájdalmas hörgést engedtem szabadjára.
-Jaj, Kid! - jelent meg pár méterrel arrébb NamJoon és mögötte Yoon Gi -Ha nem látlak meg, azt hittem volna, hogy egy állat van a nappaliban.
-Haha... - húztam el a szám -Nem ezt mondanád, ha egy ötvenkilós lány ugrana rád.
-Na ezért nem vagyok lány. - mutatta fel magyarázóan az ujját és leült az egyik fotelba, ami mellettem volt.
-Te meg leszállnál rólam!? Köszönöm. - löktem le magamról és a földre esett.
-De eonni~
-Ne nyavalyogj! Nem áll jól. - nevettem fel szerencsétlenségén.
-Gonosz vagy. - nézett rám szúrós szemekkel.
-De jó nekem. - terültem el.
-Nekem szorítanál egy nagyon kevés helyet? - tipegett oda Suga -Csak egy nagyon keveset.
-Gyere! - húztam fel a lábaimat és leült, ám arra nem számítottam, hogy ő rá is fekszik azokra -Erről nem volt szó.
-Mert nem említettem. - pillantott fel rám mosolyogva és én azonnal le is raktam a fejem, mert elöntött a pír.
Nem tudom ilyenkor mi kerít hatalmába de, ha nem múlik el gyorsan, meg fogok zavarodni.
-JiMin! - ugrott fel Angyalka -Te ugye a barátom vagy?
-Naná, hogy. - karolta át őt -Miért?
-Mert engem mindenki bánt. - kezdte el sírós hangon.
-Ne hazudj, te perszóna! - ültem fel hirtelen, mire kuncogásba kezdett -Tegnap este sót raktál a cappuchino-mba, amikor kértem, hogy csináld meg. ChiChi-nek hideg vizet engedtél és HaNi-nak meg direkt fehérekhez raktad a kék felsőjét.
Eközben már szinte e földön fetrengett a röhögéstől.
-Ilyenkor mi van vele? - kérdezte félig-meddig mosolyogva Rap Monster.
-Elmebaja van. - bólogattam.
-Fáradt vagy, vagy beteg, hogy baszottul nincs kedved egy helyben szarakodni!? - jött a kérdés a lábaim felől.
-Mi... - akadt el a savam a hirtelen jött kérdéstől, majd kapcsolt az agyam -Angyalka! Ha elfelejteném, akkor emlékeztess, hogy hipózzam ki Hanna egy-két színes felsőjét.
-Ismét üdv a sötét oldalon!! - ujjongott boldogan, majd JiMin-nel tovább is haladtak... valahová.
-Dia! - kiáltott ki a konyhából Jin -Akkor jössz segíteni?
-Születésem óta erre vártam. - kecmeregtem le a kanapéról, ami abba került, hogy Yoon Gi feje csöppet puffant azon -Bocsánat oppa.
-Semmi gond. Neked elnézem. - ahogy ránéztem, egy aprót kacsintott, majd vörös arccal tovább haladtam a konyhába.
Ott amíg elkészítettük az ebédet sokat beszélgettünk. Komolyan, ha Jin nem lett volna, ki kellett volna találni. Annyira kedves, figyelmes, és még sorolhatnám, na és persze emeljük ki, hogy férfi létére nagyon jól főz.
-Jövök én is! - lépett be Yoon Gi az ajtón.
-Téged mi lelt? - döbbent le Jin -Ja, várj! Semmi... Kid itt van.
-Ott a pont. - csettintett és nekidőlt a mellettem lévő pultnak.
-He? - kapkodtam értetlenül a fejem kettőjük között, de mindkettőjük csak legyintett.
Ezután rájöttünk, hogy egy picit sietnünk kéne, ha nem akarunk éhen halni és lassan negyed tizenegy volt már.
-Azt hiszem kész. - álltam fel guggolásból a sütő elől és kikapcsoltam azt.
Fogtam egy rongyot és lehajtva a sütő ajtaját, kivettem a tepsit, amiben ott fortyogott még a hús körül a finom leve.
-Hmm... - szagolt bele Jin a levegőbe -Jó illata van.
-Bizony. - raktam le és mire már megfordultam Jin már eltűnt.
-Hova lett? - néztem nagy szemekkel a még mindig mellettem álló Yoon Gi-ra, aki eközben képeket töltött fel Twitter-re.
-Nem tudom. - rántotta meg a vállát és miközben nagyot sóhajtott, a sült húsra szegezte éhes tekintetét -Megkóstolhatom?
-Igen, csak vigyázz, mert nagyon forró. - vettem elő egy villát és odanyújtottam neki.
-Hú~ Azt sem tudom, melyik részéről szedjek le egy kis darabot.
-Az a része tuti finom. - mutattam egy, a többinél jóval húsosabb részre.
A villával egy keveset leszedett róla és fújogatni kezdte, majd azt bekapta.
-Ez nagyon jó. - motyogta -Meg kell neked is kóstolnod. Olyan jól tudtok főzni.
-Ez sütve van.
-Nem baj. - tartja felém a villát -Egyél!
-De...
-Nem, egyél! - közelebb emelte számhoz, mire én azt a darab húst számba vettem.
-Mmm, egész jó lett. - állapítottam meg, miután megízlelgettem.
-Ez fantasztikus. - ekkor egy puszit nyomott az arcomra -Ügyes.
-Köszi. - fordultam el és a nappaliban szóltam a srácoknak, hogy kész a kaja, majd Jin-t megvárva - mint kiderült a szobájában volt - hozzáláttunk az ebédhez.
2015. augusztus 27., csütörtök
25.fejezet~
*Kid POV.*
-Nem érdekelsz JungKook, nem fogod kisajátítani Kid-et, csak mert te vagy a maknae...! - haladt vissza a csapat mellé Jin.
-Amúgy meg a Reményed is kér egy ölelést. - vette fel hatalmas mosolyát HoSeok és igyekeztem már feltápászkodni.
Úgy, ahogy sikerült is. Hogy honnan is jött ez a ,,Én vagyok a Reményed." szöveg? Nos, ő már alapjáraton ezt csinálta, de múlthéten, amikor Mexikóban voltak, akkor telefonon beszéltünk és megtudtuk, hogy nekünk bizony ő a reménye és nem is akadékoskodhattunk.
-Na gyere Reményem! - vontam ölelésbe és megpaskoltam a hátát.
-Bezzeg neki felállsz! - hangzott a három okostónitól, mire oldalra fordítottam fejem és egy ,,Megöllek titeket." tekintettel díjaztam ezt a megnyilvánulásukat, rögtön nem volt kifogásuk.
-Mi nem kapunk? - nyavalygott Angyalka.
-De most én...
-Dehogynem. - vigyorgott Hope, JiMin szavába vágva és arrébb tolva a fiatalabbat megölelte őt is, majd a csapat szőkéjét is.
-Te nagyon sunyi vagy noona. - mondta sejtelmes arckifejezéssel JungKook, mire egy mosolyt ejtettem és magamban szétröhögtem magam, amiért ilyenekkel dobálózik.
-Ch, ő? - nevetett fel Angyalka -Múltkor nem tudott úgy pudingot lopni a hűtőből, hogy ne láttam volna.
-Ne zavartasd magad, hogy az nem én, hanem ChiChi volt! - mutattam a mellettem vigyorgó lányra.
-De hát... - nézett Alexára, aki csak bólogatott -Basszus, fesse át valamelyikőtök a haját, mert ez így nem kóser!
Mindenki jót mosolygott ezen és a stúdió irányába vezettük őket. - Eredetileg az igazgatóhoz akartam őket, de akkor mondták, hogy már találkoztak és beszéltek, így ez kifújt. - Muszáj volt a Reményünknek találkoznia, a csapat másik rapper-ével, hogy tudják meghitten üdvözölni egymást. Alias, ki tudják nyírni egymást. Bár attól kezdve lett Hanna egy idegroncs, mert mialatt a fiúk turnén voltak, addig mintha egy angyal szállta volna meg. Nem volt vele semmi baj.
-Megjött a Reményed!! - csapta ki boldogan J-Hope a stúdió ajtaját, mire a gépnél ülő lány kisebb szívinfarktust szenvedett -Hiányoztam?
-Mint kecskének a farkas. - ahogy meglátta rögtön elfintorodott, de azért felállt egy ölelésért, majd a többiekkel is ezt tette.
-Komolyan lehetne egy kicsivel nagyobb ez a stúdió. - nézett körbe NamJoon és leült a helységben egyedül található kanapéra, majd még a maknae-nk, a BTS egyik legidősebb tagja, JiMin és Hope követte példáját.
-Elvileg az igazgató még idén szeretné szétbombázni a helyet és nagyobbítani. - adtam át nekik a múlthéten szerzett információt.
-És elvileg a zene alapja megvan. - fordult felénk a fotelban HaNi, mire a csapatunkból mindenki elképedt.
-Lehetetlen, hogy egy alapot meg tudj csinálni ennyi idő alatt. - hitetlenkedett Alexa.
-Lehetetlen, hogy ti annyi sütit be tudtok nyomni. - ahogy ez kimondta szinte mindhármunk gyomra felfordult az érzésre.
-Fel ne hozd ezt még egyszer! - nézek rá és lassan leülök a mellette lévő fotelba -Azt mondod készen vagy.
-Ühüm. - bólogat.
-Mire kell az alap? - kérdezte a mellém álló Suga.
-A válaszért fordulj az ötlet megalkotójához! - mutattam okos maknae-nkra.
-Hehe. - nevetett fel és elmagyarázta mit talált ki, majd amit a csapat továbbfejlesztett.
-Ez tök fasza ötlet. - adott a véleményének hangot Suga.
-Az, és szólót is csinálhatnátok, mint mi JiMin-nel és JungKook-kal. Vagy duóban, vagy mindkettő.
-Egyszerre csak egyet. - szóltam közbe, majd fülesen kezdtem el hallgatni azt az elkészült alapot, amit Hanna magától rakott össze. Mikor csak mondta, nem hittem, hogy tényleg sikerült neki, de miután lement a két és fél perces szám, tátott szájjal néztem a velem szemben ülő lányra.
-Mi vagy te, valami űrlény? - kérdeztem, mire kisebb nevetést hallattak a többiek -Jobban haladsz, amikor nem vagyok melletted. Ebből látszik, hogy kész csődtömeg vagyok. - görnyedtem térdeimre, lelkemet kilehelve.
-Hé! - csapott a fejemre Hanna, mire reflexszerűen visszaadtam azt, csak nem ütöttem, hanem rúgtam, mégpedig a lábát -Áu!
-Még mindig én vagyok a leader. - pillantok fel rá.
-De az nem jogosít fel rá, hogy ilyen erősen tudj rúgni. - simogatta a lábát -Na azt akartam mondani, hogy egy. Te vagy a leader. Ebből adódik, hogy már több figyelem irányul rád, még ha ügyetlen is vagy valamiben.
-Köszi Hanna. - szólalt fel Rap Monster a kanapéról, erre egy emberként nevettünk fel.
-Nem rád céloztam, de ha már itt tartunk. - vigyorodott el a végére -Na! Kettő. Gyakornokok vagyunk. Van időd megtanulni még akkor is, ha már futó idol-ok lennénk. Lenne segítség bőven.
-De az én nyomiságommal nem fog menni. - erre meg kaptam egy alulról jövő rúgást, ami a fotelen keresztül is fájdalmas volt -Ez mire volt jó? - fordultam a mögöttem álló Suga-ra.
-Eddig eljutottál a nagy semmiből szinte, akkor ne nyavalyogj! - mondta teljesen komoly tekintettel, majd átváltott enyhébbre -Meg amúgy sem lenne nálam esélyed, ha így viselkedsz.
-Miről hadoválsz te itt? - képedtem el egy pillanatra -Ki mondta, hogy be akarok vágódni nálad? Pofád lapos Angyalka! - szóltam rá, miközben éppen kanapé támlájába fojtotta a nevetését.
-Ez nyilvánvaló. - ejtett egy csábos mosolyt, amire éreztem, hogy arcom másodperceken belül megtelik vérrel.
-Ch... Pasik. - fordultam el.
-Noona, ne hagyd már magad! - szurkolt nekem a kanapé egyik támlájáról JungKook.
-Ellenkezzek, amikor így is nagy az arca?
-Nem is. - csikizte meg kicsit az oldalam, erre összehúztam magam kicsit. -Ohóó!!
-Békén hagysz! - húzódtam el tőle.
-És mi lenne, ha Rap Monster vagy Suga segítene neked ebben? - kérdezte hirtelen felindulásból Hanna.
-Rap Monster. - feleltem tagadást nem tűrve.
-Ez mind szép és jó lenne, csak én marhára nem tudok magyarázni. - vakarta meg zavartan tarkóját -Srácok, egy kicsit csendesebben! - szólt JiMin-re és Hope-ra, akik éppen nyírták egymást.
-De... - tátottam el a számat -Hallhattad mit mondott az előbb. Így legyek vele egy helységben?
-Amilyen természeted van, nem féltenénk. - mondta a kanapé támlájának dőlt Alexa.
-De hát... - ekkor tudatosult bennem, hogy milyen szerencsétlennek is nézhetek ki -Jó, de csak akkor, ha készen vagyunk a koreóval. Addig nem.
-Ej, de bátor lett valaki! - nevetett fel előttem Hanna -Akkor jövőhét hétfőn már neki fogtok kezdeni.
-Miért, ma milyen nap van? - néztem rá döbbenten.
-Kedd szivi. - helyezte vállaimra kezeit Yoon Gi.
,,Megint a hétfő lesz a legrosszabb napom..."
-Nem érdekelsz JungKook, nem fogod kisajátítani Kid-et, csak mert te vagy a maknae...! - haladt vissza a csapat mellé Jin.
-Amúgy meg a Reményed is kér egy ölelést. - vette fel hatalmas mosolyát HoSeok és igyekeztem már feltápászkodni.
Úgy, ahogy sikerült is. Hogy honnan is jött ez a ,,Én vagyok a Reményed." szöveg? Nos, ő már alapjáraton ezt csinálta, de múlthéten, amikor Mexikóban voltak, akkor telefonon beszéltünk és megtudtuk, hogy nekünk bizony ő a reménye és nem is akadékoskodhattunk.
-Na gyere Reményem! - vontam ölelésbe és megpaskoltam a hátát.
-Bezzeg neki felállsz! - hangzott a három okostónitól, mire oldalra fordítottam fejem és egy ,,Megöllek titeket." tekintettel díjaztam ezt a megnyilvánulásukat, rögtön nem volt kifogásuk.
-Mi nem kapunk? - nyavalygott Angyalka.
-De most én...
-Dehogynem. - vigyorgott Hope, JiMin szavába vágva és arrébb tolva a fiatalabbat megölelte őt is, majd a csapat szőkéjét is.
-Te nagyon sunyi vagy noona. - mondta sejtelmes arckifejezéssel JungKook, mire egy mosolyt ejtettem és magamban szétröhögtem magam, amiért ilyenekkel dobálózik.
-Ch, ő? - nevetett fel Angyalka -Múltkor nem tudott úgy pudingot lopni a hűtőből, hogy ne láttam volna.
-Ne zavartasd magad, hogy az nem én, hanem ChiChi volt! - mutattam a mellettem vigyorgó lányra.
-De hát... - nézett Alexára, aki csak bólogatott -Basszus, fesse át valamelyikőtök a haját, mert ez így nem kóser!
Mindenki jót mosolygott ezen és a stúdió irányába vezettük őket. - Eredetileg az igazgatóhoz akartam őket, de akkor mondták, hogy már találkoztak és beszéltek, így ez kifújt. - Muszáj volt a Reményünknek találkoznia, a csapat másik rapper-ével, hogy tudják meghitten üdvözölni egymást. Alias, ki tudják nyírni egymást. Bár attól kezdve lett Hanna egy idegroncs, mert mialatt a fiúk turnén voltak, addig mintha egy angyal szállta volna meg. Nem volt vele semmi baj.
-Megjött a Reményed!! - csapta ki boldogan J-Hope a stúdió ajtaját, mire a gépnél ülő lány kisebb szívinfarktust szenvedett -Hiányoztam?
-Mint kecskének a farkas. - ahogy meglátta rögtön elfintorodott, de azért felállt egy ölelésért, majd a többiekkel is ezt tette.
-Komolyan lehetne egy kicsivel nagyobb ez a stúdió. - nézett körbe NamJoon és leült a helységben egyedül található kanapéra, majd még a maknae-nk, a BTS egyik legidősebb tagja, JiMin és Hope követte példáját.
-Elvileg az igazgató még idén szeretné szétbombázni a helyet és nagyobbítani. - adtam át nekik a múlthéten szerzett információt.
-És elvileg a zene alapja megvan. - fordult felénk a fotelban HaNi, mire a csapatunkból mindenki elképedt.
-Lehetetlen, hogy egy alapot meg tudj csinálni ennyi idő alatt. - hitetlenkedett Alexa.
-Lehetetlen, hogy ti annyi sütit be tudtok nyomni. - ahogy ez kimondta szinte mindhármunk gyomra felfordult az érzésre.
-Fel ne hozd ezt még egyszer! - nézek rá és lassan leülök a mellette lévő fotelba -Azt mondod készen vagy.
-Ühüm. - bólogat.
-Mire kell az alap? - kérdezte a mellém álló Suga.
-A válaszért fordulj az ötlet megalkotójához! - mutattam okos maknae-nkra.
-Hehe. - nevetett fel és elmagyarázta mit talált ki, majd amit a csapat továbbfejlesztett.
-Ez tök fasza ötlet. - adott a véleményének hangot Suga.
-Az, és szólót is csinálhatnátok, mint mi JiMin-nel és JungKook-kal. Vagy duóban, vagy mindkettő.
-Egyszerre csak egyet. - szóltam közbe, majd fülesen kezdtem el hallgatni azt az elkészült alapot, amit Hanna magától rakott össze. Mikor csak mondta, nem hittem, hogy tényleg sikerült neki, de miután lement a két és fél perces szám, tátott szájjal néztem a velem szemben ülő lányra.
-Mi vagy te, valami űrlény? - kérdeztem, mire kisebb nevetést hallattak a többiek -Jobban haladsz, amikor nem vagyok melletted. Ebből látszik, hogy kész csődtömeg vagyok. - görnyedtem térdeimre, lelkemet kilehelve.
-Hé! - csapott a fejemre Hanna, mire reflexszerűen visszaadtam azt, csak nem ütöttem, hanem rúgtam, mégpedig a lábát -Áu!
-Még mindig én vagyok a leader. - pillantok fel rá.
-De az nem jogosít fel rá, hogy ilyen erősen tudj rúgni. - simogatta a lábát -Na azt akartam mondani, hogy egy. Te vagy a leader. Ebből adódik, hogy már több figyelem irányul rád, még ha ügyetlen is vagy valamiben.
-Köszi Hanna. - szólalt fel Rap Monster a kanapéról, erre egy emberként nevettünk fel.
-Nem rád céloztam, de ha már itt tartunk. - vigyorodott el a végére -Na! Kettő. Gyakornokok vagyunk. Van időd megtanulni még akkor is, ha már futó idol-ok lennénk. Lenne segítség bőven.
-De az én nyomiságommal nem fog menni. - erre meg kaptam egy alulról jövő rúgást, ami a fotelen keresztül is fájdalmas volt -Ez mire volt jó? - fordultam a mögöttem álló Suga-ra.
-Eddig eljutottál a nagy semmiből szinte, akkor ne nyavalyogj! - mondta teljesen komoly tekintettel, majd átváltott enyhébbre -Meg amúgy sem lenne nálam esélyed, ha így viselkedsz.
-Miről hadoválsz te itt? - képedtem el egy pillanatra -Ki mondta, hogy be akarok vágódni nálad? Pofád lapos Angyalka! - szóltam rá, miközben éppen kanapé támlájába fojtotta a nevetését.
-Ez nyilvánvaló. - ejtett egy csábos mosolyt, amire éreztem, hogy arcom másodperceken belül megtelik vérrel.
-Ch... Pasik. - fordultam el.
-Noona, ne hagyd már magad! - szurkolt nekem a kanapé egyik támlájáról JungKook.
-Ellenkezzek, amikor így is nagy az arca?
-Nem is. - csikizte meg kicsit az oldalam, erre összehúztam magam kicsit. -Ohóó!!
-Békén hagysz! - húzódtam el tőle.
-És mi lenne, ha Rap Monster vagy Suga segítene neked ebben? - kérdezte hirtelen felindulásból Hanna.
-Rap Monster. - feleltem tagadást nem tűrve.
-Ez mind szép és jó lenne, csak én marhára nem tudok magyarázni. - vakarta meg zavartan tarkóját -Srácok, egy kicsit csendesebben! - szólt JiMin-re és Hope-ra, akik éppen nyírták egymást.
-De... - tátottam el a számat -Hallhattad mit mondott az előbb. Így legyek vele egy helységben?
-Amilyen természeted van, nem féltenénk. - mondta a kanapé támlájának dőlt Alexa.
-De hát... - ekkor tudatosult bennem, hogy milyen szerencsétlennek is nézhetek ki -Jó, de csak akkor, ha készen vagyunk a koreóval. Addig nem.
-Ej, de bátor lett valaki! - nevetett fel előttem Hanna -Akkor jövőhét hétfőn már neki fogtok kezdeni.
-Miért, ma milyen nap van? - néztem rá döbbenten.
-Kedd szivi. - helyezte vállaimra kezeit Yoon Gi.
,,Megint a hétfő lesz a legrosszabb napom..."
2015. augusztus 24., hétfő
24. fejezet~
*Kid POV.*
*Két hét elteltével~
Soha nem gondoltam volna egész életem alatt, hogy olyan nehéz megírni egy nyamvadt dalt, amit amúgy nem is vettünk fel videó klip formában. Nem elég, hogy Hanna és én fogalmazni nem tudtunk rendesen, de Alexa olyan szinten akarta megváltoztatni a szöveget, hogy nem is lett volna már olyan, amit mi ketten alkottunk meg. Végül sikerült olyan szövegben kiegyeznünk, ami mindhármónknak megfelelő volt. A fiúk aznap tértek vissza a turnéjukból és mi addigra a legelső - valamely szinten az akkor közelgő Halloween ihlette - albumunkat félig telibe írtuk érdekes, mégis egyedi szöveggel és zenével rendelkező számokkal. Az első album neve azt a nevet kapta, hogy Undead (언데드), amit szerintem nem kell ragoznom. A csapat minden egyes tagja próbálta a lehető legjobban bedobni magát a szöveg megírásába, és mivel jó ideje ismertem már őket, így tudtam, hogy nem csalódhatok bennük. A felvett szöveg nagyon passzos lett és amiket összehoztunk HaNi-val zenei alapokat, mesésen hangoztak együtt. A menedzser oppa is meghallgatta azt a három számot, amikkel megszenvedtünk és szabályos ívben dőlt hátra nagyokat mosolyogva a fotelban, amiben ült. Mi nem akartuk elhinni, hogy annyira jók lettek de, hogy bebizonyítsa, megmutatta PD-nim-nek is, aki ezt a véleményt megerősítette. Idézem szavait: ,,Ti vagytok az eddigi legjobb és legügyesebb külföldi lánycsapat, akiknek tényleg tetszik a zenéje." Nem mondok újat, ha azt mondom, még az ő szavát sem hittük el, mert olyan magas szintet vártunk el magunktól, amit nem is tudtunk volna teljesíteni. Talán ez is az, ami hozzájárult ahhoz, hogy rövid időn belül, a legjobb oldalunkat mutatva, sok jót adtunk ki a kezeink közül. Duóban, vagy csapatban, vagy éppen szólóban.
Október közepe lehetett, egy nagyon hűvös nap, amikor reggel arra keltett az összes tag, hogy a fiúk aznap jönnek haza. Hogy pontosan, hogyan is? Mint a megkergült vadkecskék ugráltak az ágyamon, kántálva ezt az egy mondatot felváltva: ,,A FIÚK MA ÉRKEZNEK HAZA!" Ezt mind teli torokból és egyikőjük úgy ráugrott a hasamra, hogy azt hittem ott helyben kiöklendezem a másnap este evett kimchi-t. Amint eljátszották ezt a ,,kis" jelenetet, fáradtan, hasamat fájlalva lépdeltem ki a konyhába - az akkor - a pincsiként követő csapattársaimmal. A már megszokott reggeli mozdulatsoraimat ismételtem meg. Capucchino készítése és annak elfogyasztása a konyhapulthoz dőlve, míg a többiek felélednek - bár ez nem tart sokáig mai napig sem -, majd egy gyors reggeli összeütése és annak elfogyasztása a csapattal. Utána - míg a többiek veszekednek azért, hogy ki legyen az első a fürdőben való elkészüléssel - felöltözök és mikor még mindig vitáznak én gyors tempóban beveszem a helységet és utána sorrendben beküldve őket elkészülni. Ebbe nem tartozott bele a sminkelés, mert egyáltalán nem tartottuk fontosnak és ráadásul még időpocséklás is. Míg tíz perc alatt felkenjük a ragacsokat, a próbateremben öt perc alatt leizzadjuk, amikor egyedi táncainkat gyakoroljuk.
Mint minden más nap, aznap is fél hétre ott volt értünk a menedzser és hétre már a BigHit előtt voltunk, ahol az iskolába induló diákok vártak minket. A Dél-Koreába való érkezés óta minden reggel nagy mosollyal köszönök nekik, amit szerintem nagyon szeretnek, mert vagy visszaintenek, vagy köszönnek. Példás esetben mindkettő.
Az épületbe érve rögtön az öltözők felé vettük volna az irányt, ha a menedzser nem állít meg minket.
-Lányok! Ma ugye visszajönnek a fiúk a turnéről. - kezdett bele.
-Igen... Ezt reggel meg is éreztem. - simítottam végig a hasamon, miközben végignéztem a ksi társaságon.
-Megértem. - nevette el magát JooHyun oppa -Valószínűleg majd' kiugrotok a bőrötökből, szóval az igazgató úr is azt szerette volna, ha ma együtt lennétek a fiúkkal és pihennétek. Ők is és ti is nagyon sokat dolgoztatok, szóval két nap kimenőt kaptok pihenésre, amit nagyon jól használjatok ki. Hamarosan a Bangtan-nak is új daluk fog megjelenni és úgy gondolja az igazgató úr, hogy lehetne duót vagy duókat is kialakítani a két csapat összemixelésével.
-Ez szuper ötlet. - adott hangot a boldogságának Hanna és Alexa.
-Most csak én hallottam azt, hogy kapunk két nap szabit? - döntötte oldalra a fejét Angyalka, mire mindenki kuncogásba kezdett. Az én esetemben is ez volt, de még egy fejre csapás is közrejátszott.
-Szóval, most idejöttünk a cuccunkkal együtt a nagy semmiért? - tettem fel e nagy kérdést.
-Idehoztalak titeket, itt megvárni a Bangtan Boys-t. - javított ki mosolyogva a menedzser. Menjetek addig a büfébe, vagy nem tudom...! Foglaljátok el magatokat, csak ne csináljatok semmi rosszat! - ezzel otthagyott minket és a folyosón tovább haladva, bement az irodájába.
-Jól helyben hagyott minket. - fújtam ki a levegőt, a hűlt helye után bámulva -Hát akkor... Mit szeretnétek csinálni?
-Úú! - ugrált ChiChi, mire rápillantottam -Először együnk valami sütit a büfében, ott mindig olyan jók vannak.
-Rendben. - mondtam és miközben oda vettük az irányt felvetettek még néhány ötletet, miszerint tanuljunk valami csúcs koreót, csak úgy spontán. Ebből következtetve úgy cselekedtünk, hogy miközben elfogyasztottuk a sütiket, addig kitaláltuk, hogy amíg a fiúk meg nem érkeznek, összehozunk valami zúzós alapot és arra majd a szabinapok után kitalálunk egy koreót is. A végén már ott tartottunk, hogy felvesszük és a Youtube csatornánkra fel is rakjuk.
-Na jó! - állt fel megtörölve a száját Hanna -Én megyek a stúdióba, ha készen vagytok gyertek ti is.
-Oké. - zengtük együtt és tovább ettük a sütiket, amik új körként jöttek az asztalhoz. Tudjátok, mint a pia a bárokban! Mi viszont a töménytelen édesség elfogyasztása után olyan szinten nem bírtunk megmozdulni, hogy a levegőt is fájdalommal vettük. Majd míg fél óráig még a székeken terültünk szét hangos kiabálást hallottunk meg a folyosón, mire az erősödött és már csak azt vettük észre, hogy mellettünk halad el a megérkezett banda.
-Megismerni az embert luxus? - vettem erőt, hogy ki tudjam préselni magamból ezt az egy mondatot is és ezután erőtlenül visszadőltem a szék háttámlájára.
-Noona! - hallottam meg egy ismerős hangot, ezzel egyetemben kifújtam egy kisebb levegőt magamból.
JungKook megállt mellettem és várt, hátha felállok megölelni.
-Várhatod Kook, mert most nem még felállni és megölelni nem tudlak, de még megmozdulni sem nagyon. Jaj, a hasam! - jajgattam fel a végén.
-Mi történt? - értek mellénk a többiek is, majd köszöntek.
-Minden a MinJi-nek a hibája! - mutatott hirtelen felindulásból a mellettem ülő Alexa, Angyalkára.
-Nem is tudom ki volt az, aki sorra hozta a többi süteményt... - emelte bosszúsan rá a tekintetét a maknae.
-Angyalka~
JiMin hirtelen felindulásból elkiáltotta magát, mire nem csak mi, hanem még a büfében dolgozó hölgy is megijedt.
-Oppa... - nézett rá félénken és mintha már el is múlt volna minden előbbi fájdalma, úgy ugrott a srác nyakába. Nem hiába ők a verhetetlen JiJi páros, akik bármi áron, de üdvözlik egymást. Még, ha az a körülöttük lévők hallásába is kerül.
-Őt megölelték... - mondta JungKook rájuk meredve -Akkor te engem miért nem?
-Mert ő MinJi. - mutattam az említettre retardált fejjel, a többiek pedig ezzel párhuzamban nevettek fel. Valószínűleg a fejem és a reakcióm miatt is.
-De akkor minket sem ölelsz meg? - állt mögém Jin és mire észbe kaphattam volna, már hátulról át is karolt.
-Na menj onnan, hyung!! - tolta arrébb Suga őt és körbeállt engem JungKook-kal -Először én. - erre már ős is átölelt.
-Hyung-ok! - kezdett el sírást színlelni a Golden Maknae -Annyira gonoszak vagytok.
,,Ó, de még mennyire...!"
Sziasztok^^
Hát elkészültem az új résszel is és ezzel szeretném megosztani a már folyamatosan működő fordítóblogomat, amit barátnőmmel írok. Nézzetek be: Hungarian KPop Translates
*Két hét elteltével~
Soha nem gondoltam volna egész életem alatt, hogy olyan nehéz megírni egy nyamvadt dalt, amit amúgy nem is vettünk fel videó klip formában. Nem elég, hogy Hanna és én fogalmazni nem tudtunk rendesen, de Alexa olyan szinten akarta megváltoztatni a szöveget, hogy nem is lett volna már olyan, amit mi ketten alkottunk meg. Végül sikerült olyan szövegben kiegyeznünk, ami mindhármónknak megfelelő volt. A fiúk aznap tértek vissza a turnéjukból és mi addigra a legelső - valamely szinten az akkor közelgő Halloween ihlette - albumunkat félig telibe írtuk érdekes, mégis egyedi szöveggel és zenével rendelkező számokkal. Az első album neve azt a nevet kapta, hogy Undead (언데드), amit szerintem nem kell ragoznom. A csapat minden egyes tagja próbálta a lehető legjobban bedobni magát a szöveg megírásába, és mivel jó ideje ismertem már őket, így tudtam, hogy nem csalódhatok bennük. A felvett szöveg nagyon passzos lett és amiket összehoztunk HaNi-val zenei alapokat, mesésen hangoztak együtt. A menedzser oppa is meghallgatta azt a három számot, amikkel megszenvedtünk és szabályos ívben dőlt hátra nagyokat mosolyogva a fotelban, amiben ült. Mi nem akartuk elhinni, hogy annyira jók lettek de, hogy bebizonyítsa, megmutatta PD-nim-nek is, aki ezt a véleményt megerősítette. Idézem szavait: ,,Ti vagytok az eddigi legjobb és legügyesebb külföldi lánycsapat, akiknek tényleg tetszik a zenéje." Nem mondok újat, ha azt mondom, még az ő szavát sem hittük el, mert olyan magas szintet vártunk el magunktól, amit nem is tudtunk volna teljesíteni. Talán ez is az, ami hozzájárult ahhoz, hogy rövid időn belül, a legjobb oldalunkat mutatva, sok jót adtunk ki a kezeink közül. Duóban, vagy csapatban, vagy éppen szólóban.
Október közepe lehetett, egy nagyon hűvös nap, amikor reggel arra keltett az összes tag, hogy a fiúk aznap jönnek haza. Hogy pontosan, hogyan is? Mint a megkergült vadkecskék ugráltak az ágyamon, kántálva ezt az egy mondatot felváltva: ,,A FIÚK MA ÉRKEZNEK HAZA!" Ezt mind teli torokból és egyikőjük úgy ráugrott a hasamra, hogy azt hittem ott helyben kiöklendezem a másnap este evett kimchi-t. Amint eljátszották ezt a ,,kis" jelenetet, fáradtan, hasamat fájlalva lépdeltem ki a konyhába - az akkor - a pincsiként követő csapattársaimmal. A már megszokott reggeli mozdulatsoraimat ismételtem meg. Capucchino készítése és annak elfogyasztása a konyhapulthoz dőlve, míg a többiek felélednek - bár ez nem tart sokáig mai napig sem -, majd egy gyors reggeli összeütése és annak elfogyasztása a csapattal. Utána - míg a többiek veszekednek azért, hogy ki legyen az első a fürdőben való elkészüléssel - felöltözök és mikor még mindig vitáznak én gyors tempóban beveszem a helységet és utána sorrendben beküldve őket elkészülni. Ebbe nem tartozott bele a sminkelés, mert egyáltalán nem tartottuk fontosnak és ráadásul még időpocséklás is. Míg tíz perc alatt felkenjük a ragacsokat, a próbateremben öt perc alatt leizzadjuk, amikor egyedi táncainkat gyakoroljuk.
Mint minden más nap, aznap is fél hétre ott volt értünk a menedzser és hétre már a BigHit előtt voltunk, ahol az iskolába induló diákok vártak minket. A Dél-Koreába való érkezés óta minden reggel nagy mosollyal köszönök nekik, amit szerintem nagyon szeretnek, mert vagy visszaintenek, vagy köszönnek. Példás esetben mindkettő.
Az épületbe érve rögtön az öltözők felé vettük volna az irányt, ha a menedzser nem állít meg minket.
-Lányok! Ma ugye visszajönnek a fiúk a turnéről. - kezdett bele.
-Igen... Ezt reggel meg is éreztem. - simítottam végig a hasamon, miközben végignéztem a ksi társaságon.
-Megértem. - nevette el magát JooHyun oppa -Valószínűleg majd' kiugrotok a bőrötökből, szóval az igazgató úr is azt szerette volna, ha ma együtt lennétek a fiúkkal és pihennétek. Ők is és ti is nagyon sokat dolgoztatok, szóval két nap kimenőt kaptok pihenésre, amit nagyon jól használjatok ki. Hamarosan a Bangtan-nak is új daluk fog megjelenni és úgy gondolja az igazgató úr, hogy lehetne duót vagy duókat is kialakítani a két csapat összemixelésével.
-Ez szuper ötlet. - adott hangot a boldogságának Hanna és Alexa.
-Most csak én hallottam azt, hogy kapunk két nap szabit? - döntötte oldalra a fejét Angyalka, mire mindenki kuncogásba kezdett. Az én esetemben is ez volt, de még egy fejre csapás is közrejátszott.
-Szóval, most idejöttünk a cuccunkkal együtt a nagy semmiért? - tettem fel e nagy kérdést.
-Idehoztalak titeket, itt megvárni a Bangtan Boys-t. - javított ki mosolyogva a menedzser. Menjetek addig a büfébe, vagy nem tudom...! Foglaljátok el magatokat, csak ne csináljatok semmi rosszat! - ezzel otthagyott minket és a folyosón tovább haladva, bement az irodájába.
-Jól helyben hagyott minket. - fújtam ki a levegőt, a hűlt helye után bámulva -Hát akkor... Mit szeretnétek csinálni?
-Úú! - ugrált ChiChi, mire rápillantottam -Először együnk valami sütit a büfében, ott mindig olyan jók vannak.
-Rendben. - mondtam és miközben oda vettük az irányt felvetettek még néhány ötletet, miszerint tanuljunk valami csúcs koreót, csak úgy spontán. Ebből következtetve úgy cselekedtünk, hogy miközben elfogyasztottuk a sütiket, addig kitaláltuk, hogy amíg a fiúk meg nem érkeznek, összehozunk valami zúzós alapot és arra majd a szabinapok után kitalálunk egy koreót is. A végén már ott tartottunk, hogy felvesszük és a Youtube csatornánkra fel is rakjuk.
-Na jó! - állt fel megtörölve a száját Hanna -Én megyek a stúdióba, ha készen vagytok gyertek ti is.
-Oké. - zengtük együtt és tovább ettük a sütiket, amik új körként jöttek az asztalhoz. Tudjátok, mint a pia a bárokban! Mi viszont a töménytelen édesség elfogyasztása után olyan szinten nem bírtunk megmozdulni, hogy a levegőt is fájdalommal vettük. Majd míg fél óráig még a székeken terültünk szét hangos kiabálást hallottunk meg a folyosón, mire az erősödött és már csak azt vettük észre, hogy mellettünk halad el a megérkezett banda.
-Megismerni az embert luxus? - vettem erőt, hogy ki tudjam préselni magamból ezt az egy mondatot is és ezután erőtlenül visszadőltem a szék háttámlájára.
-Noona! - hallottam meg egy ismerős hangot, ezzel egyetemben kifújtam egy kisebb levegőt magamból.
JungKook megállt mellettem és várt, hátha felállok megölelni.
-Várhatod Kook, mert most nem még felállni és megölelni nem tudlak, de még megmozdulni sem nagyon. Jaj, a hasam! - jajgattam fel a végén.
-Mi történt? - értek mellénk a többiek is, majd köszöntek.
-Minden a MinJi-nek a hibája! - mutatott hirtelen felindulásból a mellettem ülő Alexa, Angyalkára.
-Nem is tudom ki volt az, aki sorra hozta a többi süteményt... - emelte bosszúsan rá a tekintetét a maknae.
-Angyalka~
JiMin hirtelen felindulásból elkiáltotta magát, mire nem csak mi, hanem még a büfében dolgozó hölgy is megijedt.
-Oppa... - nézett rá félénken és mintha már el is múlt volna minden előbbi fájdalma, úgy ugrott a srác nyakába. Nem hiába ők a verhetetlen JiJi páros, akik bármi áron, de üdvözlik egymást. Még, ha az a körülöttük lévők hallásába is kerül.
-Őt megölelték... - mondta JungKook rájuk meredve -Akkor te engem miért nem?
-Mert ő MinJi. - mutattam az említettre retardált fejjel, a többiek pedig ezzel párhuzamban nevettek fel. Valószínűleg a fejem és a reakcióm miatt is.
-De akkor minket sem ölelsz meg? - állt mögém Jin és mire észbe kaphattam volna, már hátulról át is karolt.
-Na menj onnan, hyung!! - tolta arrébb Suga őt és körbeállt engem JungKook-kal -Először én. - erre már ős is átölelt.
-Hyung-ok! - kezdett el sírást színlelni a Golden Maknae -Annyira gonoszak vagytok.
,,Ó, de még mennyire...!"
Sziasztok^^
Hát elkészültem az új résszel is és ezzel szeretném megosztani a már folyamatosan működő fordítóblogomat, amit barátnőmmel írok. Nézzetek be: Hungarian KPop Translates
2015. augusztus 7., péntek
23.fejezet~
*Kid POV.*
Ahogy az igazgatóhoz verődtünk út közben a tárgyalóteremben rögtön be is mutatkoztunk és nekiláttunk a megbeszélni valóknak. Szó esett, arról, hogy milyen stílusban szeretnénk zenéket komponálni, persze mi rögtön rávágtuk, hogy bármit, csak ne hányja el tőle magát az ember. Persze ennél jóval finomabb formában, mert hát csak a főnökünkkel tárgyaltunk. Az első albumot a gyakornoki idők alatt még megvitatjuk, nem mindet fogjuk klip formájában felvenni, hanem csak egy-kettőt. Az idő, amit összesen gyakornoksággal fogunk tölteni az egy év lesz. Ez idő alatt képeseknek kell lennünk olyan szinten felkészülni az idollétre, hogy nem szabad semmi fennakadásnak lennie. Ezért adták ezt az időszakot. Szóba került, hogy a fiúkkal is valószínű, hogy fogunk dalt írni vagy közreműködnek a dalainkban és ha adódik akkor tőlük is kérni fogunk segítséget. Igaz, hogy most két hétre turnézni mennek, szóval addig mi ismerkedünk a hellyel és a menedzser szervez pár programot. Emellett még próbáljuk majd összeállítani életünk első, normális koreográfiáját és Hannával írunk egy dalt, ami az első kis albumhoz fog kerülni. Magával a csapattal is terveztünk egy dalocskát, amit szerettünk volna még átírni és jobban megfogalmazni, amit inkább ChiChi-re hagytunk, mert én és Hanna tökéletesen analfabéták voltunk ehhez, ahogy Angyalka is.
Minden eshetőségről szó esett, de külön figyelmet fordítottunk még egyre. A kapcsolatokra. Nem szabott korhatárt annak az igazgató, hogy hány éves kortól lehet barátunk, de lehetőleg mellőzzük az ilyet legalább huszonöt-hat éves korunkig. Nem azt mondta, hogy pontosan addig, csak mégis több rajongók akad, ha nem akadunk össze például az egyik Bangtan-os taggal, mert akkor eggyel - vagy ki tudja hánnyal - több utálónk akadna.
-Azt hiszem az agyam egy időre muszáj kikapcsolni. - masszírozta meg halántékát a maknae, ahogy kiléptünk a tárgyalóteremből.
-Neked mikor nincs kikapcsolva? - pöckölte hátulról fejbe Alexa, majd egy automatához sietett, ahol vett egy kis üdítőt az aprópénzéből.
-Honnan van neked won-od? - kérdeztem kikapva kezéből az italt és én is ittam belőle.
-Nem mindegy az? - vette vissza, mire a menedzser oppához sétáltam.
-Mit csinálunk ma JoonHyun-shi?
-Ma még ellátogatunk az új lakásotokba, alias dormotokba és a hamarosan érkező cuccaitokat elpakoljuk.
-Te is? - néztem nagyokat.
Hiszen még is a mi cuccaink és ő csak mégis a menedzserünk.
-Igen, más dolgom nem igazán van és legalább haladunk is. - mosolygott és ekkor megcsörrent a telefonja. -Bocsi.
Félrevonult és beszélt pár szót, mire visszafordult.
-Nos, a repülő leszállt a cuccaitokkal és azt az itteni címetekre kezdték el szállítani, ami nekik körülbelül másfél óra, nekünk oda pedig harminc perc. Ha gondoljátok akkor köszönjetek el a fiúktól és utána induljunk, hogy szétnézzetek, oké?
-Rendben. - mondtuk egy emberként és a lifthez sétálva, újra felmentünk a fiúkhoz, remélhetőleg, hogy nem egy számuk közepén vannak és el tudunk tőlük mára gondtalanul köszönni.
Ahogy a próbatermük ajtajához értünk bekopogtunk és szabályosan feltépték az ajtót.
-Noona!!! - kiáltott fel boldogan JungKook és berántott, mögöttünk pedig jöttek a lányok -Pont most tartjuk a félórás szünetünket.
-Az jó, pihenjetek kicsit! Viszont mi megyünk elfoglalni a dormunkat.
-És most itt hagysz engem? - képedt el.
Annyira aranyos idősebb létére is, és... Ajj!!
-Mi a számod? - vettem elő a telefonom.
-Tessék? - játszotta a hülyét egy pillanatra.
-Mi a számod? - kérdeztem -Felveszlek téged KakaoTalk-on és ott beszélgethetünk.
-Juj, tényleg! - csapott arcára, majd lediktálta a számát és kikerestem gyorsan a profilját, és felvettem ismerősnek.
Ezután elbúcsúztunk tőlük és lesietve a menedzserrel mentünk is a dormhoz, de ahogy kiértünk a kocsihoz újabban hallhattuk a rajongók hangos sikításait. Ilyenkor elgondolkoztam mindig, hogy egyes rajongóknak, - akik egyenruhában vannak és iskolatáskával a hátukon állnak ott - azoknak nem-e kéne iskolában lenniük...?
-Eonni! - sietett mellém Angyalka -Még mindig éhesek?
-Jaj, Angyalka! - nevettem el magam, mire egypáran sikítani kezdtek a kelleténél jobban. Okéé...
-Ezek rád is pályáznak.
-Tudtad, hogy imádom az ilyen eseteket, amiben magyarul beszélsz, hogy mások ne hallják? - néztem rá vigyorogva, mire előre engedtem a kocsiba. Lassan kitolatott JooHyun menedzser a felhajtóról és elindultunk, de közben már nem is nagyon figyeltem az utat, mert JungKook-kal kezdtem el beszélgetni, aki teljesen felpörgött, mert folyamatosan küldte a kis videókat nekem.
Már csak azt vettem észre, hogy a kocsi leáll és lehúzódunk az út szélére.
-Megérkeztünk lányok. - állította le a motort menedzser oppa és lassan kiszálltunk a kocsiból. Pont a dorm előtt állt meg, ami egy egyszerű, földszintes volt. Négyőnknek pont jó.
A menedzser elővette a zsebéből a kulcsot és kinyitotta az ajtót és beengedett minket.
Ahogy beléptünk egy letisztult, halványkék falú, szekrényekkel berendezett helységeket pillantottunk meg. A nappali rögtön az előszoba után következett, majd az egybenyílt a konyhával, sokkal nagyobbnak tűnt így.
-Ez egész szép. - mosolyodott el Hanna.
-Igen. - lépdelt be mögöttünk a menedzser -Próbáltunk a festőkkel olyan színt kiválasztani, ami jól passzolna hozzátok.
-Ez tökéletes és ha még elkezdjük berendezni, akkor még otthonosabb lesz. - lépett elénk Alexa és rögtön elindult a szobákat nézni, majd kikiáltott az egyikből -Ez jó nagy, én itt fogok aludni.
-Mindegyik ugyanolyan nagy. - nevetett a menedzser.
-A francba. - dobbantott egyet kiérve Alexa.
-Viszont mivel nincs semmi a hűtőben ezért megkérnélek, majd Kid, hogy gyere velem majd bevásárolni, ha megjöttek a cuccaitok. Addig a lányokra bízzuk a pakolás rájuk eső részét. Oké?
-Hát rendben, reméljük addig nem égetik le a helyet. - néztem rájuk, mire hitetlenkedő pillantással díjaztak.
Ezek után nem kellett sokat várnunk és a cuccaink megjöttek, amikhez a lányok rögtön nekiálltak elpakolni, mi a menedzserrel pedig elmentünk egy közeli bevásárló üzletbe, ahonnan vettünk egypár dolgot, hogy tudjunk kaját csinálni reggelre is és most estére összehányjak valami kaját nekik. Viszonylag hamar hazaértünk és akkorra a lányok egész jól berendezkedtek, a saját cuccaikat teljesen elpakolták, és az enyéimet Angyalka részben bedobálta az ágyam mellé, részben pedig kipakolt az egyik bőröndből, amit félbehagyott. Így rám hárult a feladat, hogy fél hat után még bepakoljak és csináljak valami kaját. Majd már nyolc óra közeledtével jó lett volna már aludni, hogy fel tudjunk kelni reggel időben, de végül Angyalkával egész este beszélgettünk, majd hajnal fél egy körül egy érdekes témára terelődött a beszélgetés.
-Szerinted Suga beléd szeret?
-Miért szeretne belém? - ültem fel hirtelen és a mellettem lévő ágyon fekvő maknae-ra néztem.
-Hát mert beléd ki nem? - nevetett fel.
-Végig kérdő mondatokkal fogunk beszélgetni?
-Miért ne? - nevetett már olyan szinten, hogy a paplant a fejére húzta.
-JAJ!! - vetődtem hátra és inkább oldalra fordultam, neki háttal.
-De most miért? - szólalt meg -Tökre összeillenétek.
-Az egy dolog Angyalka, de ez a kapcsolat semmilyen formában nem jöhet létre.
Ezzel a mondattal le is zártam az estét, vagyis inkább a kora reggelt és próbáltam még pár órára aludni, hogy még se legyek egy kimosott rongy reggelre.
,,Talán nem lesz olyan rossz hangulatom..."
Ahogy az igazgatóhoz verődtünk út közben a tárgyalóteremben rögtön be is mutatkoztunk és nekiláttunk a megbeszélni valóknak. Szó esett, arról, hogy milyen stílusban szeretnénk zenéket komponálni, persze mi rögtön rávágtuk, hogy bármit, csak ne hányja el tőle magát az ember. Persze ennél jóval finomabb formában, mert hát csak a főnökünkkel tárgyaltunk. Az első albumot a gyakornoki idők alatt még megvitatjuk, nem mindet fogjuk klip formájában felvenni, hanem csak egy-kettőt. Az idő, amit összesen gyakornoksággal fogunk tölteni az egy év lesz. Ez idő alatt képeseknek kell lennünk olyan szinten felkészülni az idollétre, hogy nem szabad semmi fennakadásnak lennie. Ezért adták ezt az időszakot. Szóba került, hogy a fiúkkal is valószínű, hogy fogunk dalt írni vagy közreműködnek a dalainkban és ha adódik akkor tőlük is kérni fogunk segítséget. Igaz, hogy most két hétre turnézni mennek, szóval addig mi ismerkedünk a hellyel és a menedzser szervez pár programot. Emellett még próbáljuk majd összeállítani életünk első, normális koreográfiáját és Hannával írunk egy dalt, ami az első kis albumhoz fog kerülni. Magával a csapattal is terveztünk egy dalocskát, amit szerettünk volna még átírni és jobban megfogalmazni, amit inkább ChiChi-re hagytunk, mert én és Hanna tökéletesen analfabéták voltunk ehhez, ahogy Angyalka is.
Minden eshetőségről szó esett, de külön figyelmet fordítottunk még egyre. A kapcsolatokra. Nem szabott korhatárt annak az igazgató, hogy hány éves kortól lehet barátunk, de lehetőleg mellőzzük az ilyet legalább huszonöt-hat éves korunkig. Nem azt mondta, hogy pontosan addig, csak mégis több rajongók akad, ha nem akadunk össze például az egyik Bangtan-os taggal, mert akkor eggyel - vagy ki tudja hánnyal - több utálónk akadna.
-Azt hiszem az agyam egy időre muszáj kikapcsolni. - masszírozta meg halántékát a maknae, ahogy kiléptünk a tárgyalóteremből.
-Neked mikor nincs kikapcsolva? - pöckölte hátulról fejbe Alexa, majd egy automatához sietett, ahol vett egy kis üdítőt az aprópénzéből.
-Honnan van neked won-od? - kérdeztem kikapva kezéből az italt és én is ittam belőle.
-Nem mindegy az? - vette vissza, mire a menedzser oppához sétáltam.
-Mit csinálunk ma JoonHyun-shi?
-Ma még ellátogatunk az új lakásotokba, alias dormotokba és a hamarosan érkező cuccaitokat elpakoljuk.
-Te is? - néztem nagyokat.
Hiszen még is a mi cuccaink és ő csak mégis a menedzserünk.
-Igen, más dolgom nem igazán van és legalább haladunk is. - mosolygott és ekkor megcsörrent a telefonja. -Bocsi.
Félrevonult és beszélt pár szót, mire visszafordult.
-Nos, a repülő leszállt a cuccaitokkal és azt az itteni címetekre kezdték el szállítani, ami nekik körülbelül másfél óra, nekünk oda pedig harminc perc. Ha gondoljátok akkor köszönjetek el a fiúktól és utána induljunk, hogy szétnézzetek, oké?
-Rendben. - mondtuk egy emberként és a lifthez sétálva, újra felmentünk a fiúkhoz, remélhetőleg, hogy nem egy számuk közepén vannak és el tudunk tőlük mára gondtalanul köszönni.
Ahogy a próbatermük ajtajához értünk bekopogtunk és szabályosan feltépték az ajtót.
-Noona!!! - kiáltott fel boldogan JungKook és berántott, mögöttünk pedig jöttek a lányok -Pont most tartjuk a félórás szünetünket.
-Az jó, pihenjetek kicsit! Viszont mi megyünk elfoglalni a dormunkat.
-És most itt hagysz engem? - képedt el.
Annyira aranyos idősebb létére is, és... Ajj!!
-Mi a számod? - vettem elő a telefonom.
-Tessék? - játszotta a hülyét egy pillanatra.
-Mi a számod? - kérdeztem -Felveszlek téged KakaoTalk-on és ott beszélgethetünk.
-Juj, tényleg! - csapott arcára, majd lediktálta a számát és kikerestem gyorsan a profilját, és felvettem ismerősnek.
Ezután elbúcsúztunk tőlük és lesietve a menedzserrel mentünk is a dormhoz, de ahogy kiértünk a kocsihoz újabban hallhattuk a rajongók hangos sikításait. Ilyenkor elgondolkoztam mindig, hogy egyes rajongóknak, - akik egyenruhában vannak és iskolatáskával a hátukon állnak ott - azoknak nem-e kéne iskolában lenniük...?
-Eonni! - sietett mellém Angyalka -Még mindig éhesek?
-Jaj, Angyalka! - nevettem el magam, mire egypáran sikítani kezdtek a kelleténél jobban. Okéé...
-Ezek rád is pályáznak.
-Tudtad, hogy imádom az ilyen eseteket, amiben magyarul beszélsz, hogy mások ne hallják? - néztem rá vigyorogva, mire előre engedtem a kocsiba. Lassan kitolatott JooHyun menedzser a felhajtóról és elindultunk, de közben már nem is nagyon figyeltem az utat, mert JungKook-kal kezdtem el beszélgetni, aki teljesen felpörgött, mert folyamatosan küldte a kis videókat nekem.
Már csak azt vettem észre, hogy a kocsi leáll és lehúzódunk az út szélére.
-Megérkeztünk lányok. - állította le a motort menedzser oppa és lassan kiszálltunk a kocsiból. Pont a dorm előtt állt meg, ami egy egyszerű, földszintes volt. Négyőnknek pont jó.
A menedzser elővette a zsebéből a kulcsot és kinyitotta az ajtót és beengedett minket.
Ahogy beléptünk egy letisztult, halványkék falú, szekrényekkel berendezett helységeket pillantottunk meg. A nappali rögtön az előszoba után következett, majd az egybenyílt a konyhával, sokkal nagyobbnak tűnt így.
-Ez egész szép. - mosolyodott el Hanna.
-Igen. - lépdelt be mögöttünk a menedzser -Próbáltunk a festőkkel olyan színt kiválasztani, ami jól passzolna hozzátok.
-Ez tökéletes és ha még elkezdjük berendezni, akkor még otthonosabb lesz. - lépett elénk Alexa és rögtön elindult a szobákat nézni, majd kikiáltott az egyikből -Ez jó nagy, én itt fogok aludni.
-Mindegyik ugyanolyan nagy. - nevetett a menedzser.
-A francba. - dobbantott egyet kiérve Alexa.
-Viszont mivel nincs semmi a hűtőben ezért megkérnélek, majd Kid, hogy gyere velem majd bevásárolni, ha megjöttek a cuccaitok. Addig a lányokra bízzuk a pakolás rájuk eső részét. Oké?
-Hát rendben, reméljük addig nem égetik le a helyet. - néztem rájuk, mire hitetlenkedő pillantással díjaztak.
Ezek után nem kellett sokat várnunk és a cuccaink megjöttek, amikhez a lányok rögtön nekiálltak elpakolni, mi a menedzserrel pedig elmentünk egy közeli bevásárló üzletbe, ahonnan vettünk egypár dolgot, hogy tudjunk kaját csinálni reggelre is és most estére összehányjak valami kaját nekik. Viszonylag hamar hazaértünk és akkorra a lányok egész jól berendezkedtek, a saját cuccaikat teljesen elpakolták, és az enyéimet Angyalka részben bedobálta az ágyam mellé, részben pedig kipakolt az egyik bőröndből, amit félbehagyott. Így rám hárult a feladat, hogy fél hat után még bepakoljak és csináljak valami kaját. Majd már nyolc óra közeledtével jó lett volna már aludni, hogy fel tudjunk kelni reggel időben, de végül Angyalkával egész este beszélgettünk, majd hajnal fél egy körül egy érdekes témára terelődött a beszélgetés.
-Szerinted Suga beléd szeret?
-Miért szeretne belém? - ültem fel hirtelen és a mellettem lévő ágyon fekvő maknae-ra néztem.
-Hát mert beléd ki nem? - nevetett fel.
-Végig kérdő mondatokkal fogunk beszélgetni?
-Miért ne? - nevetett már olyan szinten, hogy a paplant a fejére húzta.
-JAJ!! - vetődtem hátra és inkább oldalra fordultam, neki háttal.
-De most miért? - szólalt meg -Tökre összeillenétek.
-Az egy dolog Angyalka, de ez a kapcsolat semmilyen formában nem jöhet létre.
Ezzel a mondattal le is zártam az estét, vagyis inkább a kora reggelt és próbáltam még pár órára aludni, hogy még se legyek egy kimosott rongy reggelre.
,,Talán nem lesz olyan rossz hangulatom..."
2015. augusztus 1., szombat
22. fejezet~
*Kid POV.*
A liftben sem maradva nyugton Angyalka és JiMin vad csevejbe kezdtek és hadováltak össze minden hülyeséget egymás hátára. Belegondolva nagyon jó pár lennének, ha elérnék azt a korszakot. Talán...
-Szótlan vagy Kid. - bökött meg TaeHyung, aki mellettem áll közvetlen.
-Csöppet kifárasztott az út. - mosolyogtam rá féloldalasan, majd ahogy kinyílt a lift ajtaja áramlottunk kifele és pár lépés után megálltunk egy ajtó előtt. Gondolom itt van a próbatermük.
-Várjatok! - álltak elénk a fiúk halkan suttogva.
-Most meg fogjuk őket ijeszteni... - kezdte el JiMin
-És egyszerre lepni. -fejezte be Tae, majd gyorsan berontottak az ajtón azt becsapva maguk után.
Csak hangos beszédet hallottunk, sajnos nem tudtuk kivenni miről beszélnek. Végül az ajtót kirántották és öt srác hangos ordításával - ami hallatszott inkább sikításnak - ráztak fel minket a több órás út utáni időszakból.
-Noona~ - tolakodott ki a tömegből JungKook és szabályos ívben ugrott rám, ezzel hátraborulva.
-JungKook!! - kiabált mindenki, reagálva az eseményre.
-Nekem is hiányoztál Kookie. - paskoltam meg hátát nyöszörögve, majd lemászott rólam és újra megölelt.
-Hiányoztál noona.
-Azért én is kérek ölelést. - húzta ki magát HoSeok, majd Hanna kapva az alkalmon megölelte -De nem te!
-Miért? - nevetett fel és hátrább állt -Pedig nagyon vártam már, hogy mikor veszekedünk megint.
-Tényleg? - erőltetett magára vigyorgott -Nekem nem. Kid~
-Szia Hopi! - intettem neki egyik kezemmel, mert Kook még mindig rajtam csüngött -Kérlek Kook!
-Bocsánat noona.
-Semmi gond. - mosolyogtam rá, majd feltápászkodva megöleltem Hopi-t is.
-Amúgy mit mondott a '95-ös line, hogy így kirontottatok? - kérdezte JooHyun menedzser oppa.
-Azt mondtuk, hogy most jöttök fel a lifttel és ők fejvesztve rohantak volna üdvözölni titeket. - vigyorgott elégedetten JiMin.
-Menedzser oppa! - állt vigyorogva ChiChi JooHyun mellé.
-Na mit szeretnél? - neveti el magát oppa.
-Tölthetünk egy kis időt a fiúkkal, amíg megérkezik az igazgató?
-Legyen, addig én lent leszek és majd feljövök szólni. - mondta és elindult a lift felé.
-Viszlát oppa! - köszöntünk el kórusban.
-Alig ismeritek egymást és már az oppa megszólításnál tartotok. - gondolkozott el Jin -Meg kell kérdeznem tőle mi a taktikája.
-Oppa nagyon aranyos. - jelentette ki büszkén HaNi, mire J-Hope felé fordult.
-Ezzel azt akarod mondani, hogy mi nem vagyunk azok?
-Én csak gondolkozok dolgokon. - tekintett pimaszul másfelé Hanna, majd besétált a próbaterembe, ezzel kihívva HoSeok haragját.
Na ezek sem lettek nyugodt percek, az ezer biztos.
-Most ugye tudjátok, hogy sok mindenről be kell számolnotok nekünk!? - vágódott le a földre J-Hope.
-Inkább nektek kéne nekünk. - huppant le mellé HaNi.
Ha úgy vesszük ez a páros nagyon marakodós kedvbe kerül, ha meglátják a másikat. - a hirtelen hangra megugrottam egy kicsit, mire az a személy elnevette magát és a vállamra támasztotta fejét.
Ahogy ráemeltem tekintetem a szívem egy ütemmel gyorsabban vert, és talán egy kicsit zavarban is éreztem magam.
-Én még nem is kaptam üdvözlő ölelést. - ölelt át hátulról -Pedig azt gondoltam, hogy hiányzok annyira, hogy én is kapjak.
-Természetesen. - próbáltam volna eltakarni arcomat zavaromban, miközben fordultam hátra, de ő nem engedte.
-Viszont maradjunk most így egy kicsit. - húzott magához még jobban.
A többiek ilyenkor miért különültek el és néztek minket levegőnek? Olyan furcsa, hogy ilyen alkalmakkor nem szólnak be és figyelmet sem méltatnak felénk.
Viszont engem még ennél is jobban lefoglalt az, hogy Yoon Gi levegővételét a nyakamon éreztem, miközben kezeit a derekamon. Ha nem érezte meg testem remegését és hogy a szívem milyen erővel ver, akkor tényleg nem tudok mit mondani. Mindennél jobban élveztem a helyzetet, mégis távol maradtam volna tőle, hogy a végén ne csalódjak.
-Olyan kényelmes. - szuszogta nyakamba, mielőtt elhúzódott volna tőlem -Kár, hogy nem maradhatunk így.
A szavak torkom legalján akadtak és az Istenért sem lettek volna képesek megmutatkozni. Így pedig teljesen tehetetlennek éreztem magam.
-Dongsaeng!! - zökkentett ki Hanna kiabálása az álomvilágból -A HoSeok gyerek nem hagy békén!
-Te piszkálsz engem minden egyes alkalommal. - támadta őt le a srác.
-Ne veszekedjetek már! - guggoltam le melléjük, ahogy odasétáltam és mindkettőjüket átkaroltam -Hogy fogunk így együtt dolgozni?
A végét nem bírtam ki, hogy ne vigyorogjam el, mert elég vicces, hogy a nálam idősebbek nem képesek magukat nyugalomban tartani. Plusz próbáltam elfelejteni az előbbi zavaró érzéseket.
-Tényleg! - csapott le HoSeok-ra a felismerés villáma -Ti most gyakornokok lesztek itt.
-Bezony. - vigyorgott önelégülten Hanna.
Ennyi. Ők le voltak tudva egy időre, ami körülbelül erre a napra kihat még, holnap kezdődött megint. Vagyis folytatódott.
-Eonni!! JungKook nem hagy minket békén! - rángatta meg dzsekim ujját Angyalka.
-Hogy nektek mennyi bajotok van. - fújtam ki a levegőt.
-De te vagy a noona-ja.
-De... Na mindegy. - hagytam annyiban a dolgot és a maknae line-hez mentem, akik mellet ott ült egy-egy széken NamJoon és Jin is.
A székekből ítélve igencsak a Just One Day koreóját eleveníthették fel, valószínű, hogy lesz egy turnéjuk a közeljövőben.
-Mi a gond? - léptem Kookie mellé.
-Nona~ - karolt át -JiMin nem foglalkozik velem, amióta MinJi-vel barátok.
-Nem lehet, hogy te túlságosan féltékeny vagy MinJi-re? - kérdeztem tőle vigyorogva.
-Az lehetetlen. - mondta kétségtelenül -Akkor inkább leszek V-vel.
-Okey man!!- pacsizott le a sráccal pocsék angollal.
-És mennyire lesz nyálas a zenétek? - kérdezte Rap Monster a szék háttámlának dőlve.
-Annyira, hogy akkor kilépek inkább. - foglaltam helyet mellettük, de feleslegesen, mert a menedzser oppa pont akkor lépett be.
-Gyertek lányok!
Mi pedig viharként zúdultunk ki négyen a folyosóra, majd a liften keresztül a tárgyalótermükig, ahol elkezdtük megvitatni minden apró dolgot, ami nagyot is jelentett.
,,Most kezdődik..."
A liftben sem maradva nyugton Angyalka és JiMin vad csevejbe kezdtek és hadováltak össze minden hülyeséget egymás hátára. Belegondolva nagyon jó pár lennének, ha elérnék azt a korszakot. Talán...
-Szótlan vagy Kid. - bökött meg TaeHyung, aki mellettem áll közvetlen.
-Csöppet kifárasztott az út. - mosolyogtam rá féloldalasan, majd ahogy kinyílt a lift ajtaja áramlottunk kifele és pár lépés után megálltunk egy ajtó előtt. Gondolom itt van a próbatermük.
-Várjatok! - álltak elénk a fiúk halkan suttogva.
-Most meg fogjuk őket ijeszteni... - kezdte el JiMin
-És egyszerre lepni. -fejezte be Tae, majd gyorsan berontottak az ajtón azt becsapva maguk után.
Csak hangos beszédet hallottunk, sajnos nem tudtuk kivenni miről beszélnek. Végül az ajtót kirántották és öt srác hangos ordításával - ami hallatszott inkább sikításnak - ráztak fel minket a több órás út utáni időszakból.
-Noona~ - tolakodott ki a tömegből JungKook és szabályos ívben ugrott rám, ezzel hátraborulva.
-JungKook!! - kiabált mindenki, reagálva az eseményre.
-Nekem is hiányoztál Kookie. - paskoltam meg hátát nyöszörögve, majd lemászott rólam és újra megölelt.
-Hiányoztál noona.
-Azért én is kérek ölelést. - húzta ki magát HoSeok, majd Hanna kapva az alkalmon megölelte -De nem te!
-Miért? - nevetett fel és hátrább állt -Pedig nagyon vártam már, hogy mikor veszekedünk megint.
-Tényleg? - erőltetett magára vigyorgott -Nekem nem. Kid~
-Szia Hopi! - intettem neki egyik kezemmel, mert Kook még mindig rajtam csüngött -Kérlek Kook!
-Bocsánat noona.
-Semmi gond. - mosolyogtam rá, majd feltápászkodva megöleltem Hopi-t is.
-Amúgy mit mondott a '95-ös line, hogy így kirontottatok? - kérdezte JooHyun menedzser oppa.
-Azt mondtuk, hogy most jöttök fel a lifttel és ők fejvesztve rohantak volna üdvözölni titeket. - vigyorgott elégedetten JiMin.
-Menedzser oppa! - állt vigyorogva ChiChi JooHyun mellé.
-Na mit szeretnél? - neveti el magát oppa.
-Tölthetünk egy kis időt a fiúkkal, amíg megérkezik az igazgató?
-Legyen, addig én lent leszek és majd feljövök szólni. - mondta és elindult a lift felé.
-Viszlát oppa! - köszöntünk el kórusban.
-Alig ismeritek egymást és már az oppa megszólításnál tartotok. - gondolkozott el Jin -Meg kell kérdeznem tőle mi a taktikája.
-Oppa nagyon aranyos. - jelentette ki büszkén HaNi, mire J-Hope felé fordult.
-Ezzel azt akarod mondani, hogy mi nem vagyunk azok?
-Én csak gondolkozok dolgokon. - tekintett pimaszul másfelé Hanna, majd besétált a próbaterembe, ezzel kihívva HoSeok haragját.
Na ezek sem lettek nyugodt percek, az ezer biztos.
-Most ugye tudjátok, hogy sok mindenről be kell számolnotok nekünk!? - vágódott le a földre J-Hope.
-Inkább nektek kéne nekünk. - huppant le mellé HaNi.
Ha úgy vesszük ez a páros nagyon marakodós kedvbe kerül, ha meglátják a másikat. - a hirtelen hangra megugrottam egy kicsit, mire az a személy elnevette magát és a vállamra támasztotta fejét.
Ahogy ráemeltem tekintetem a szívem egy ütemmel gyorsabban vert, és talán egy kicsit zavarban is éreztem magam.
-Én még nem is kaptam üdvözlő ölelést. - ölelt át hátulról -Pedig azt gondoltam, hogy hiányzok annyira, hogy én is kapjak.
-Természetesen. - próbáltam volna eltakarni arcomat zavaromban, miközben fordultam hátra, de ő nem engedte.
-Viszont maradjunk most így egy kicsit. - húzott magához még jobban.
A többiek ilyenkor miért különültek el és néztek minket levegőnek? Olyan furcsa, hogy ilyen alkalmakkor nem szólnak be és figyelmet sem méltatnak felénk.
Viszont engem még ennél is jobban lefoglalt az, hogy Yoon Gi levegővételét a nyakamon éreztem, miközben kezeit a derekamon. Ha nem érezte meg testem remegését és hogy a szívem milyen erővel ver, akkor tényleg nem tudok mit mondani. Mindennél jobban élveztem a helyzetet, mégis távol maradtam volna tőle, hogy a végén ne csalódjak.
-Olyan kényelmes. - szuszogta nyakamba, mielőtt elhúzódott volna tőlem -Kár, hogy nem maradhatunk így.
A szavak torkom legalján akadtak és az Istenért sem lettek volna képesek megmutatkozni. Így pedig teljesen tehetetlennek éreztem magam.
-Dongsaeng!! - zökkentett ki Hanna kiabálása az álomvilágból -A HoSeok gyerek nem hagy békén!
-Te piszkálsz engem minden egyes alkalommal. - támadta őt le a srác.
-Ne veszekedjetek már! - guggoltam le melléjük, ahogy odasétáltam és mindkettőjüket átkaroltam -Hogy fogunk így együtt dolgozni?
A végét nem bírtam ki, hogy ne vigyorogjam el, mert elég vicces, hogy a nálam idősebbek nem képesek magukat nyugalomban tartani. Plusz próbáltam elfelejteni az előbbi zavaró érzéseket.
-Tényleg! - csapott le HoSeok-ra a felismerés villáma -Ti most gyakornokok lesztek itt.
-Bezony. - vigyorgott önelégülten Hanna.
Ennyi. Ők le voltak tudva egy időre, ami körülbelül erre a napra kihat még, holnap kezdődött megint. Vagyis folytatódott.
-Eonni!! JungKook nem hagy minket békén! - rángatta meg dzsekim ujját Angyalka.
-Hogy nektek mennyi bajotok van. - fújtam ki a levegőt.
-De te vagy a noona-ja.
-De... Na mindegy. - hagytam annyiban a dolgot és a maknae line-hez mentem, akik mellet ott ült egy-egy széken NamJoon és Jin is.
A székekből ítélve igencsak a Just One Day koreóját eleveníthették fel, valószínű, hogy lesz egy turnéjuk a közeljövőben.
-Mi a gond? - léptem Kookie mellé.
-Nona~ - karolt át -JiMin nem foglalkozik velem, amióta MinJi-vel barátok.
-Nem lehet, hogy te túlságosan féltékeny vagy MinJi-re? - kérdeztem tőle vigyorogva.
-Az lehetetlen. - mondta kétségtelenül -Akkor inkább leszek V-vel.
-Okey man!!- pacsizott le a sráccal pocsék angollal.
-És mennyire lesz nyálas a zenétek? - kérdezte Rap Monster a szék háttámlának dőlve.
-Annyira, hogy akkor kilépek inkább. - foglaltam helyet mellettük, de feleslegesen, mert a menedzser oppa pont akkor lépett be.
-Gyertek lányok!
Mi pedig viharként zúdultunk ki négyen a folyosóra, majd a liften keresztül a tárgyalótermükig, ahol elkezdtük megvitatni minden apró dolgot, ami nagyot is jelentett.
,,Most kezdődik..."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)