26.fejezet~

*Kid POV.*

-Eonni! - kiabált Angyalka a fürdőből, majd lassan kisétált a konyhába, ahol a cappuchino-mat ittam a pultnak dőlve -Szerinted JiMin oppa-nak tetszeni fogok?
-Szerintem elhányja magát, főleg, ha még azt a masnit is a fejedre akarod rakni. - céloztam a kezében szorongatott lila masnira, majd a bögrémből kiittam az utolsó cseppet is és gyorsan elmostam még, majd mire készen lettem, addigra dudáltak kintről.
Mind a hárman csordaként vetődtek ki az ajtón és megrohamozták a kisbuszt, míg én szép komótosan bezártam az ajtót és elraktam a táskámba a kulcscsomót.
-Gyere már, te gyászhuszár!! - kiabált rám a kocsiból Alexa, mire egy szépen irányzott bemutatással díjaztam és lassan elcammogtam a furgonig, amibe belemásztam és elhúztam annak ajtaját.
A fiúkkal még tegnap megbeszéltük, hogy ma délelőtt átmegyünk hozzájuk - kihasználva a két napnyi szabadnapot - és Jin-nel közösen főzünk valamit ennek a csapatnyi sötét lovagra. Nem éreztem magam a legjobb passzban és mivel pont akkor kezdődött el a piros betűs ünnepem, ami csak a lányoknak van, elég hisztérika is voltam. Ezzel persze a csajok tisztában is voltak és igyekeztek nem piszkálni, de volt pillanat, hogy megfeledkeztek róla.
-Dongsaeng! - szólt oda nekem a hátsóülésről Hanna.
-Most mondja HoSeok, hogy Suga üzeni neked, hogy ha gondolod akkor ott náluk is elkezdhettek gyakorolni.
-Egy. Baszottul nincs most egy csöppnyi kedvem se egy helyben szarakodni. Kettő. Honnan van meg neked HoSeok száma? - néztem rá a végén retardált fejjel.
-Hehe... - nevette el magát sunyin, mire tágra nyitott szemekkel fordultam előre és azalatt a kevés idő alatt míg odaértünk, szundítottam egy jót.
-Sziasztok!! - ugrándozott be boldogan MinJi a nappalijukba, amint kivágta az ajtót, majd ahogy meglátta JiMin-t, rögtön hozzácsapódott.
-Hello!! - köszöntek ők is és Kookie, amint meglátott odajött hozzám boldog mosollyal -Noona! Hogy vagy? Nem nézel ki túl jól.
-Szia Kook! Jelenleg semlegese érzéseim vannak. Azt megmutatnád hol van a kanapétok?
-Noona!
-Hm? - néztem rá álmosan.
-Vegyél szemüveget!
-Miért? - kérdeztem értetlenül.
-Na lányok-fiúk! Én mennék is. Jövök értetek három körül. Sziasztok! - ezzel menedzser oppa távozott.
-Viszlát menedzser oppa! - kiáltottuk utólag.
-Mi mikor fogjuk elérni, hogy így köszönjetek nekünk? - kérdezte futólag Jin, aki a konyhába igyekezett.
-Na, de Kook!
-Mi?
-Jé? Ott a kanapé! - mentem lelkesedéssel az ülő-, fekvőalkalmatossághoz, és azzal a lendülettel lezuhantam rá.
-Noona, beteg vagy? - hajolt fölém Kook.
-Agyilag. - nevetett fel Alexa, mire rápillantottam, erre persze elhallgatott.
-Eonni! - terült el rajtam egy jól irányzott ugrással Angyalka, amire egy fájdalmas hörgést engedtem szabadjára.
-Jaj, Kid! - jelent meg pár méterrel arrébb NamJoon és mögötte Yoon Gi -Ha nem látlak meg, azt hittem volna, hogy egy állat van a nappaliban.
-Haha... - húztam el a szám -Nem ezt mondanád, ha egy ötvenkilós lány ugrana rád.
-Na ezért nem vagyok lány. - mutatta fel magyarázóan az ujját és leült az egyik fotelba, ami mellettem volt.
-Te meg leszállnál rólam!? Köszönöm. - löktem le magamról és a földre esett.
-De eonni~
-Ne nyavalyogj! Nem áll jól. - nevettem fel szerencsétlenségén.
-Gonosz vagy. - nézett rám szúrós szemekkel.
-De jó nekem. - terültem el.
-Nekem szorítanál egy nagyon kevés helyet? - tipegett oda Suga -Csak egy nagyon keveset.
-Gyere! - húztam fel a lábaimat és leült, ám arra nem számítottam, hogy ő rá is fekszik azokra -Erről nem volt szó.
-Mert nem említettem. - pillantott fel rám mosolyogva és én azonnal le is raktam a fejem, mert elöntött a pír.
Nem tudom ilyenkor mi kerít hatalmába de, ha nem múlik el gyorsan, meg fogok zavarodni.
-JiMin! - ugrott fel Angyalka -Te ugye a barátom vagy?
-Naná, hogy. - karolta át őt -Miért?
-Mert engem mindenki bánt. - kezdte el sírós hangon.
-Ne hazudj, te perszóna! - ültem fel hirtelen, mire kuncogásba kezdett -Tegnap este sót raktál a cappuchino-mba, amikor kértem, hogy csináld meg. ChiChi-nek hideg vizet engedtél és HaNi-nak meg direkt fehérekhez raktad a kék felsőjét.
Eközben már szinte e földön fetrengett a röhögéstől.
-Ilyenkor mi van vele? - kérdezte félig-meddig mosolyogva Rap Monster.
-Elmebaja van. - bólogattam.
-Fáradt vagy, vagy beteg, hogy baszottul nincs kedved egy helyben szarakodni!? - jött a kérdés a lábaim felől.
-Mi... - akadt el a savam a hirtelen jött kérdéstől, majd kapcsolt az agyam -Angyalka! Ha elfelejteném, akkor emlékeztess, hogy hipózzam ki Hanna egy-két színes felsőjét.
-Ismét üdv a sötét oldalon!! - ujjongott boldogan, majd JiMin-nel tovább is haladtak... valahová.
-Dia! - kiáltott ki a konyhából Jin -Akkor jössz segíteni?
-Születésem óta erre vártam. - kecmeregtem le a kanapéról, ami abba került, hogy Yoon Gi feje csöppet puffant azon -Bocsánat oppa.
-Semmi gond. Neked elnézem. - ahogy ránéztem, egy aprót kacsintott, majd vörös arccal tovább haladtam a konyhába.
Ott amíg elkészítettük az ebédet sokat beszélgettünk. Komolyan, ha Jin nem lett volna, ki kellett volna találni. Annyira kedves, figyelmes, és még sorolhatnám, na és persze emeljük ki, hogy férfi létére nagyon jól főz.
-Jövök én is! - lépett be Yoon Gi az ajtón.
-Téged mi lelt? - döbbent le Jin -Ja, várj! Semmi... Kid itt van.
-Ott a pont. - csettintett és nekidőlt a mellettem lévő pultnak.
-He? - kapkodtam értetlenül a fejem kettőjük között, de mindkettőjük csak legyintett.
Ezután rájöttünk, hogy egy picit sietnünk kéne, ha nem akarunk éhen halni és lassan negyed tizenegy volt már.
-Azt hiszem kész. - álltam fel guggolásból a sütő elől és kikapcsoltam azt.
Fogtam egy rongyot és lehajtva a sütő ajtaját, kivettem a tepsit, amiben ott fortyogott még a hús körül a finom leve.
-Hmm... - szagolt bele Jin a levegőbe -Jó illata van.
-Bizony. - raktam le és mire már megfordultam Jin már eltűnt.
-Hova lett? - néztem nagy szemekkel a még mindig mellettem álló Yoon Gi-ra, aki eközben képeket töltött fel Twitter-re.
-Nem tudom. - rántotta meg a vállát és miközben nagyot sóhajtott, a sült húsra szegezte éhes tekintetét -Megkóstolhatom?
-Igen, csak vigyázz, mert nagyon forró. - vettem elő egy villát és odanyújtottam neki.
-Hú~ Azt sem tudom, melyik részéről szedjek le egy kis darabot.
-Az a része tuti finom. - mutattam egy, a többinél jóval húsosabb részre.
A villával egy keveset leszedett róla és fújogatni kezdte, majd azt bekapta.
-Ez nagyon jó. - motyogta -Meg kell neked is kóstolnod. Olyan jól tudtok főzni.
-Ez sütve van.
-Nem baj. - tartja felém a villát -Egyél!
-De...
-Nem, egyél! - közelebb emelte számhoz, mire én azt a darab húst számba vettem.
-Mmm, egész jó lett. - állapítottam meg, miután megízlelgettem.
-Ez fantasztikus. - ekkor egy puszit nyomott az arcomra -Ügyes.
-Köszi. - fordultam el és a nappaliban szóltam a srácoknak, hogy kész a kaja, majd Jin-t megvárva - mint kiderült a szobájában volt - hozzáláttunk az ebédhez.