25.fejezet~

*Kid POV.*

-Nem érdekelsz JungKook, nem fogod kisajátítani Kid-et, csak mert te vagy a maknae...! - haladt vissza a csapat mellé Jin.
-Amúgy meg a Reményed is kér egy ölelést. - vette fel hatalmas mosolyát HoSeok és igyekeztem már feltápászkodni.
Úgy, ahogy sikerült is. Hogy honnan is jött ez a ,,Én vagyok a Reményed." szöveg? Nos, ő már alapjáraton ezt csinálta, de múlthéten, amikor Mexikóban voltak, akkor telefonon beszéltünk és megtudtuk, hogy nekünk bizony ő a reménye és nem is akadékoskodhattunk.
-Na gyere Reményem! - vontam ölelésbe és megpaskoltam a hátát.
-Bezzeg neki felállsz! - hangzott a három okostónitól, mire oldalra fordítottam fejem és egy ,,Megöllek titeket." tekintettel díjaztam ezt a megnyilvánulásukat, rögtön nem volt kifogásuk.
-Mi nem kapunk? - nyavalygott Angyalka.
-De most én...
-Dehogynem. - vigyorgott Hope, JiMin szavába vágva és arrébb tolva a fiatalabbat megölelte őt is, majd a csapat szőkéjét is.
-Te nagyon sunyi vagy noona. - mondta sejtelmes arckifejezéssel JungKook, mire egy mosolyt ejtettem és magamban szétröhögtem magam, amiért ilyenekkel dobálózik.
-Ch, ő? - nevetett fel Angyalka -Múltkor nem tudott úgy pudingot lopni a hűtőből, hogy ne láttam volna.
-Ne zavartasd magad, hogy az nem én, hanem ChiChi volt! - mutattam a mellettem vigyorgó lányra.
-De hát... - nézett Alexára, aki csak bólogatott -Basszus, fesse át valamelyikőtök a haját, mert ez így nem kóser!
Mindenki jót mosolygott ezen és a stúdió irányába vezettük őket. - Eredetileg az igazgatóhoz akartam őket, de akkor mondták, hogy már találkoztak és beszéltek, így ez kifújt. - Muszáj volt a Reményünknek találkoznia, a csapat másik rapper-ével, hogy tudják meghitten üdvözölni egymást. Alias, ki tudják nyírni egymást. Bár attól kezdve lett Hanna egy idegroncs, mert mialatt a fiúk turnén voltak, addig mintha egy angyal szállta volna meg. Nem volt vele semmi baj.
-Megjött a Reményed!! - csapta ki boldogan J-Hope a stúdió ajtaját, mire a gépnél ülő lány kisebb szívinfarktust szenvedett -Hiányoztam?
-Mint kecskének a farkas. - ahogy meglátta rögtön elfintorodott, de azért felállt egy ölelésért, majd a többiekkel is ezt tette.
-Komolyan lehetne egy kicsivel nagyobb ez a stúdió. - nézett körbe NamJoon és leült a helységben egyedül található kanapéra, majd még a maknae-nk, a BTS egyik legidősebb tagja, JiMin és Hope követte példáját.
-Elvileg az igazgató még idén szeretné szétbombázni a helyet és nagyobbítani. - adtam át nekik a múlthéten szerzett információt.
-És elvileg a zene alapja megvan. - fordult felénk a fotelban HaNi, mire a csapatunkból mindenki elképedt.
-Lehetetlen, hogy egy alapot meg tudj csinálni ennyi idő alatt. - hitetlenkedett Alexa.
-Lehetetlen, hogy ti annyi sütit be tudtok nyomni. - ahogy ez kimondta szinte mindhármunk gyomra felfordult az érzésre.
-Fel ne hozd ezt még egyszer! - nézek rá és lassan leülök a mellette lévő fotelba -Azt mondod készen vagy.
-Ühüm. - bólogat.
-Mire kell az alap? - kérdezte a mellém álló Suga.
-A válaszért fordulj az ötlet megalkotójához! - mutattam okos maknae-nkra.
-Hehe. - nevetett fel és elmagyarázta mit talált ki, majd amit a csapat továbbfejlesztett.
-Ez tök fasza ötlet. - adott a véleményének hangot Suga.
-Az, és szólót is csinálhatnátok, mint mi JiMin-nel és JungKook-kal. Vagy duóban, vagy mindkettő.
-Egyszerre csak egyet. - szóltam közbe, majd fülesen kezdtem el hallgatni azt az elkészült alapot, amit Hanna magától rakott össze. Mikor csak mondta, nem hittem, hogy tényleg sikerült neki, de miután lement a két és fél perces szám, tátott szájjal néztem a velem szemben ülő lányra.
-Mi vagy te, valami űrlény? - kérdeztem, mire kisebb nevetést hallattak a többiek -Jobban haladsz, amikor nem vagyok melletted. Ebből látszik, hogy kész csődtömeg vagyok. - görnyedtem térdeimre, lelkemet kilehelve.
-Hé! - csapott a fejemre Hanna, mire reflexszerűen visszaadtam azt, csak nem ütöttem, hanem rúgtam, mégpedig a lábát -Áu!
-Még mindig én vagyok a leader. - pillantok fel rá.
-De az nem jogosít fel rá, hogy ilyen erősen tudj rúgni. - simogatta a lábát -Na azt akartam mondani, hogy egy. Te vagy a leader. Ebből adódik, hogy már több figyelem irányul rád, még ha ügyetlen is vagy valamiben.
-Köszi Hanna. - szólalt fel Rap Monster a kanapéról, erre egy emberként nevettünk fel.
-Nem rád céloztam, de ha már itt tartunk. - vigyorodott el a végére -Na! Kettő. Gyakornokok vagyunk. Van időd megtanulni még akkor is, ha már futó idol-ok lennénk. Lenne segítség bőven.
-De az én nyomiságommal nem fog menni. - erre meg kaptam egy alulról jövő rúgást, ami a fotelen keresztül is fájdalmas volt -Ez mire volt jó? - fordultam a mögöttem álló Suga-ra.
-Eddig eljutottál a nagy semmiből szinte, akkor ne nyavalyogj! - mondta teljesen komoly tekintettel, majd átváltott enyhébbre -Meg amúgy sem lenne nálam esélyed, ha így viselkedsz.
-Miről hadoválsz te itt? - képedtem el egy pillanatra -Ki mondta, hogy be akarok vágódni nálad? Pofád lapos Angyalka! - szóltam rá, miközben éppen kanapé támlájába fojtotta a nevetését.
-Ez nyilvánvaló. - ejtett egy csábos mosolyt, amire éreztem, hogy arcom másodperceken belül megtelik vérrel.
-Ch... Pasik. - fordultam el.
-Noona, ne hagyd már magad! - szurkolt nekem a kanapé egyik támlájáról JungKook.
-Ellenkezzek, amikor így is nagy az arca?
-Nem is. - csikizte meg kicsit az oldalam, erre összehúztam magam kicsit. -Ohóó!!
-Békén hagysz! - húzódtam el tőle.
-És mi lenne, ha Rap Monster vagy Suga segítene neked ebben? - kérdezte hirtelen felindulásból Hanna.
-Rap Monster. - feleltem tagadást nem tűrve.
-Ez mind szép és jó lenne, csak én marhára nem tudok magyarázni. - vakarta meg zavartan tarkóját -Srácok, egy kicsit csendesebben! - szólt JiMin-re és Hope-ra, akik éppen nyírták egymást.
-De... - tátottam el a számat -Hallhattad mit mondott az előbb. Így legyek vele egy helységben?
-Amilyen természeted van, nem féltenénk. - mondta a kanapé támlájának dőlt Alexa.
-De hát... - ekkor tudatosult bennem, hogy milyen szerencsétlennek is nézhetek ki -Jó, de csak akkor, ha készen vagyunk a koreóval. Addig nem.
-Ej, de bátor lett valaki! - nevetett fel előttem Hanna -Akkor jövőhét hétfőn már neki fogtok kezdeni.
-Miért, ma milyen nap van? - néztem rá döbbenten.
-Kedd szivi. - helyezte vállaimra kezeit Yoon Gi.
,,Megint a hétfő lesz a legrosszabb napom..."

24. fejezet~

*Kid POV.*

*Két hét elteltével~

Soha nem gondoltam volna egész életem alatt, hogy olyan nehéz megírni egy nyamvadt dalt, amit amúgy nem is vettünk fel videó klip formában. Nem elég, hogy Hanna és én fogalmazni nem tudtunk rendesen, de Alexa olyan szinten akarta megváltoztatni a szöveget, hogy nem is lett volna már olyan, amit mi ketten alkottunk meg. Végül sikerült olyan szövegben kiegyeznünk, ami mindhármónknak megfelelő volt. A fiúk aznap tértek vissza a turnéjukból és mi addigra a legelső - valamely szinten az akkor közelgő Halloween ihlette - albumunkat félig telibe írtuk érdekes, mégis egyedi szöveggel és zenével rendelkező számokkal. Az első album neve azt a nevet kapta, hogy Undead (언데드), amit szerintem nem kell ragoznom. A csapat minden egyes tagja próbálta a lehető legjobban bedobni magát a szöveg megírásába, és mivel jó ideje ismertem már őket, így tudtam, hogy nem csalódhatok bennük. A felvett szöveg nagyon passzos lett és amiket összehoztunk HaNi-val zenei alapokat, mesésen hangoztak együtt. A menedzser oppa is meghallgatta azt a három számot, amikkel megszenvedtünk és szabályos ívben dőlt hátra nagyokat mosolyogva a fotelban, amiben ült. Mi nem akartuk elhinni, hogy annyira jók lettek de, hogy bebizonyítsa, megmutatta PD-nim-nek is, aki ezt a véleményt megerősítette. Idézem szavait: ,,Ti vagytok az eddigi legjobb és legügyesebb külföldi lánycsapat, akiknek tényleg tetszik a zenéje."  Nem mondok újat, ha azt mondom, még az ő szavát sem hittük el, mert olyan magas szintet vártunk el magunktól, amit nem is tudtunk volna teljesíteni. Talán ez is az, ami hozzájárult ahhoz, hogy rövid időn belül, a legjobb oldalunkat mutatva, sok jót adtunk ki a kezeink közül. Duóban, vagy csapatban, vagy éppen szólóban.
Október közepe lehetett, egy nagyon hűvös nap, amikor reggel arra keltett az összes tag, hogy a fiúk aznap jönnek haza. Hogy pontosan, hogyan is? Mint a megkergült vadkecskék ugráltak az ágyamon, kántálva ezt az egy mondatot felváltva: ,,A FIÚK MA ÉRKEZNEK HAZA!" Ezt mind teli torokból és egyikőjük úgy ráugrott a hasamra, hogy azt hittem ott helyben kiöklendezem a másnap este evett kimchi-t. Amint eljátszották ezt a ,,kis" jelenetet, fáradtan, hasamat fájlalva lépdeltem ki a konyhába - az akkor - a pincsiként követő csapattársaimmal. A már megszokott reggeli mozdulatsoraimat ismételtem meg. Capucchino készítése és annak elfogyasztása a konyhapulthoz dőlve, míg a többiek felélednek - bár ez nem tart sokáig mai napig sem -, majd egy gyors reggeli összeütése és annak elfogyasztása a csapattal. Utána - míg a többiek veszekednek azért, hogy ki legyen az első a fürdőben való elkészüléssel - felöltözök és mikor még mindig vitáznak én gyors tempóban beveszem a helységet és utána sorrendben beküldve őket elkészülni. Ebbe nem tartozott bele a sminkelés, mert egyáltalán nem tartottuk fontosnak és ráadásul még időpocséklás is. Míg tíz perc alatt felkenjük a ragacsokat, a próbateremben öt perc alatt leizzadjuk, amikor egyedi táncainkat gyakoroljuk.
Mint minden más nap, aznap is fél hétre ott volt értünk a menedzser és hétre már a BigHit előtt voltunk, ahol az iskolába induló diákok vártak minket. A Dél-Koreába való érkezés óta minden reggel nagy mosollyal köszönök nekik, amit szerintem nagyon szeretnek, mert vagy visszaintenek, vagy köszönnek. Példás esetben mindkettő.
Az épületbe érve rögtön az öltözők felé vettük volna az irányt, ha a menedzser nem állít meg minket.
-Lányok! Ma ugye visszajönnek a fiúk a turnéről. - kezdett bele.
-Igen... Ezt reggel meg is éreztem. - simítottam végig a hasamon, miközben végignéztem a ksi társaságon.
-Megértem. - nevette el magát JooHyun oppa -Valószínűleg majd' kiugrotok a bőrötökből, szóval az igazgató úr is azt szerette volna, ha ma együtt lennétek a fiúkkal és pihennétek. Ők is és ti is nagyon sokat dolgoztatok, szóval két nap kimenőt kaptok pihenésre, amit nagyon jól használjatok ki. Hamarosan a Bangtan-nak is új daluk fog megjelenni és úgy gondolja az igazgató úr, hogy lehetne duót vagy duókat is kialakítani a két csapat összemixelésével.
-Ez szuper ötlet. - adott hangot a boldogságának Hanna és Alexa.
-Most csak én hallottam azt, hogy kapunk két nap szabit? - döntötte oldalra a fejét Angyalka, mire mindenki kuncogásba kezdett. Az én esetemben is ez volt, de még egy fejre csapás is közrejátszott.
-Szóval, most idejöttünk a cuccunkkal együtt a nagy semmiért? - tettem fel e nagy kérdést.
-Idehoztalak titeket, itt megvárni a Bangtan Boys-t. - javított ki mosolyogva a menedzser. Menjetek addig a büfébe, vagy nem tudom...! Foglaljátok el magatokat, csak ne csináljatok semmi rosszat! - ezzel otthagyott minket és a folyosón tovább haladva, bement az irodájába.
-Jól helyben hagyott minket. - fújtam ki a levegőt, a hűlt helye után bámulva -Hát akkor... Mit szeretnétek csinálni?
-Úú! - ugrált ChiChi, mire rápillantottam -Először együnk valami sütit a büfében, ott mindig olyan jók vannak.
-Rendben. - mondtam és miközben oda vettük az irányt felvetettek még néhány ötletet, miszerint tanuljunk valami csúcs koreót, csak úgy spontán. Ebből következtetve úgy cselekedtünk, hogy miközben elfogyasztottuk a sütiket, addig kitaláltuk, hogy amíg a fiúk meg nem érkeznek, összehozunk valami zúzós alapot és arra majd a szabinapok után kitalálunk egy koreót is. A végén már ott tartottunk, hogy felvesszük és a Youtube csatornánkra fel is rakjuk.
-Na jó! - állt fel megtörölve a száját Hanna -Én megyek a stúdióba, ha készen vagytok gyertek ti is.
-Oké. - zengtük együtt és tovább ettük a sütiket, amik új körként jöttek az asztalhoz. Tudjátok, mint a pia a bárokban! Mi viszont a töménytelen édesség elfogyasztása után olyan szinten nem bírtunk megmozdulni, hogy a levegőt is fájdalommal vettük. Majd míg fél óráig még a székeken terültünk szét hangos kiabálást hallottunk meg a folyosón, mire az erősödött és már csak azt vettük észre, hogy mellettünk halad el a megérkezett banda.
-Megismerni az embert luxus? - vettem erőt, hogy ki tudjam préselni magamból ezt az egy mondatot is és ezután erőtlenül visszadőltem a szék háttámlájára.
-Noona! - hallottam meg egy ismerős hangot, ezzel egyetemben kifújtam egy kisebb levegőt magamból.
JungKook megállt mellettem és várt, hátha felállok megölelni.
-Várhatod Kook, mert most nem még felállni és megölelni nem tudlak, de még megmozdulni sem nagyon. Jaj, a hasam! - jajgattam fel a végén.
-Mi történt? - értek mellénk a többiek is, majd köszöntek.
-Minden a MinJi-nek a hibája! - mutatott hirtelen felindulásból a mellettem ülő Alexa, Angyalkára.
-Nem is tudom ki volt az, aki sorra hozta a többi süteményt... - emelte bosszúsan rá a tekintetét a maknae.
-Angyalka~
JiMin hirtelen felindulásból elkiáltotta magát, mire nem csak mi, hanem még a büfében dolgozó hölgy is megijedt.
-Oppa... - nézett rá félénken és mintha már el is múlt volna minden előbbi fájdalma, úgy ugrott a srác nyakába. Nem hiába ők a verhetetlen JiJi páros, akik bármi áron, de üdvözlik egymást. Még, ha az a körülöttük lévők hallásába is kerül.
-Őt megölelték... - mondta JungKook rájuk meredve -Akkor te engem miért nem?
-Mert ő MinJi. - mutattam az említettre retardált fejjel, a többiek pedig ezzel párhuzamban nevettek fel. Valószínűleg a fejem és a reakcióm miatt is.
-De akkor minket sem ölelsz meg? - állt mögém Jin és mire észbe kaphattam volna, már hátulról át is karolt.
-Na menj onnan, hyung!! - tolta arrébb Suga őt és körbeállt engem JungKook-kal -Először én. - erre már ős is átölelt.
-Hyung-ok! - kezdett el sírást színlelni a Golden Maknae -Annyira gonoszak vagytok.
,,Ó, de még mennyire...!"


Sziasztok^^
Hát elkészültem az új résszel is és ezzel szeretném megosztani a már folyamatosan működő fordítóblogomat, amit barátnőmmel írok. Nézzetek be: Hungarian KPop Translates

23.fejezet~

*Kid POV.*

Ahogy az igazgatóhoz verődtünk út közben a tárgyalóteremben rögtön be is mutatkoztunk és nekiláttunk a megbeszélni valóknak. Szó esett, arról, hogy milyen stílusban szeretnénk zenéket komponálni, persze mi rögtön rávágtuk, hogy bármit, csak ne hányja el tőle magát az ember. Persze ennél jóval finomabb formában, mert hát csak a főnökünkkel tárgyaltunk. Az első albumot a gyakornoki idők alatt még megvitatjuk, nem mindet fogjuk klip formájában felvenni, hanem csak egy-kettőt. Az idő, amit összesen gyakornoksággal fogunk tölteni az egy év lesz. Ez idő alatt képeseknek kell lennünk olyan szinten felkészülni az idollétre, hogy nem szabad semmi fennakadásnak lennie. Ezért adták ezt az időszakot. Szóba került, hogy a fiúkkal is valószínű, hogy fogunk dalt írni vagy közreműködnek a dalainkban és ha adódik akkor tőlük is kérni fogunk segítséget. Igaz, hogy most két hétre turnézni mennek, szóval addig mi ismerkedünk a hellyel és a menedzser szervez pár programot. Emellett még próbáljuk majd összeállítani életünk első, normális koreográfiáját és Hannával írunk egy dalt, ami az első kis albumhoz fog kerülni. Magával a csapattal is terveztünk egy dalocskát, amit szerettünk volna még átírni és jobban megfogalmazni, amit inkább ChiChi-re hagytunk, mert én és Hanna tökéletesen analfabéták voltunk ehhez, ahogy Angyalka is.
Minden eshetőségről szó esett, de külön figyelmet fordítottunk még egyre. A kapcsolatokra. Nem szabott korhatárt annak az igazgató, hogy hány éves kortól lehet barátunk, de lehetőleg mellőzzük az ilyet legalább huszonöt-hat éves korunkig. Nem azt mondta, hogy pontosan addig, csak mégis több rajongók akad, ha nem akadunk össze például az egyik Bangtan-os taggal, mert akkor eggyel - vagy ki tudja hánnyal - több utálónk akadna.
-Azt hiszem az agyam egy időre muszáj kikapcsolni. - masszírozta meg halántékát a maknae, ahogy kiléptünk a tárgyalóteremből.
-Neked mikor nincs kikapcsolva? - pöckölte hátulról fejbe Alexa, majd egy automatához sietett, ahol vett egy kis üdítőt az aprópénzéből.
-Honnan van neked won-od? - kérdeztem kikapva kezéből az italt és én is ittam belőle.
-Nem mindegy az? - vette vissza, mire a menedzser oppához sétáltam.
-Mit csinálunk ma JoonHyun-shi?
-Ma még ellátogatunk az új lakásotokba, alias dormotokba és a hamarosan érkező cuccaitokat elpakoljuk.
-Te is? - néztem nagyokat.
Hiszen még is a mi cuccaink és ő csak mégis a menedzserünk.
-Igen, más dolgom nem igazán van és legalább haladunk is. - mosolygott és ekkor megcsörrent a telefonja. -Bocsi.
Félrevonult és beszélt pár szót, mire visszafordult.
-Nos, a repülő leszállt a cuccaitokkal és azt az itteni címetekre kezdték el szállítani, ami nekik körülbelül másfél óra, nekünk oda pedig harminc perc. Ha gondoljátok akkor köszönjetek el a fiúktól és utána induljunk, hogy szétnézzetek, oké?
-Rendben. - mondtuk egy emberként és a lifthez sétálva, újra felmentünk a fiúkhoz, remélhetőleg, hogy nem egy számuk közepén vannak és el tudunk tőlük mára gondtalanul köszönni.
Ahogy a próbatermük ajtajához értünk bekopogtunk és szabályosan feltépték az ajtót.
-Noona!!! - kiáltott fel boldogan JungKook és berántott, mögöttünk pedig jöttek a lányok -Pont most tartjuk a félórás szünetünket.
-Az jó, pihenjetek kicsit! Viszont mi megyünk elfoglalni a dormunkat.
-És most itt hagysz engem? - képedt el.
Annyira aranyos idősebb létére is, és... Ajj!!
-Mi a számod? - vettem elő a telefonom.
-Tessék? - játszotta a hülyét egy pillanatra.
-Mi a számod? - kérdeztem -Felveszlek téged KakaoTalk-on és ott beszélgethetünk.
-Juj, tényleg! - csapott arcára, majd lediktálta a számát és kikerestem gyorsan a profilját, és felvettem ismerősnek.
Ezután elbúcsúztunk tőlük és lesietve a menedzserrel mentünk is a dormhoz, de ahogy kiértünk a kocsihoz újabban hallhattuk a rajongók hangos sikításait. Ilyenkor elgondolkoztam mindig, hogy egyes rajongóknak, - akik egyenruhában vannak és iskolatáskával a hátukon állnak ott - azoknak nem-e kéne iskolában lenniük...?
-Eonni! - sietett mellém Angyalka -Még mindig éhesek?
-Jaj, Angyalka! - nevettem el magam, mire egypáran sikítani kezdtek a kelleténél jobban. Okéé...
-Ezek rád is pályáznak.
-Tudtad, hogy imádom az ilyen eseteket, amiben magyarul beszélsz, hogy mások ne hallják? - néztem rá vigyorogva, mire előre engedtem a kocsiba. Lassan kitolatott JooHyun menedzser a felhajtóról és elindultunk, de közben már nem is nagyon figyeltem az utat, mert JungKook-kal kezdtem el beszélgetni, aki teljesen felpörgött, mert folyamatosan küldte a kis videókat nekem.
Már csak azt vettem észre, hogy a kocsi leáll és lehúzódunk az út szélére.
-Megérkeztünk lányok. - állította le a motort menedzser oppa és lassan kiszálltunk a kocsiból. Pont a dorm előtt állt meg, ami egy egyszerű, földszintes volt. Négyőnknek pont jó.
A menedzser elővette a zsebéből a kulcsot és kinyitotta az ajtót és beengedett minket.
Ahogy beléptünk egy letisztult, halványkék falú, szekrényekkel berendezett helységeket pillantottunk meg. A nappali rögtön az előszoba után következett, majd az egybenyílt a konyhával, sokkal nagyobbnak tűnt így.
-Ez egész szép. - mosolyodott el Hanna.
-Igen. - lépdelt be mögöttünk a menedzser -Próbáltunk a festőkkel olyan színt kiválasztani, ami jól passzolna hozzátok.
-Ez tökéletes és ha még elkezdjük berendezni, akkor még otthonosabb lesz. - lépett elénk Alexa és rögtön elindult a szobákat nézni, majd kikiáltott az egyikből -Ez jó nagy, én itt fogok aludni.
-Mindegyik ugyanolyan nagy. - nevetett a menedzser.
-A francba. - dobbantott egyet kiérve Alexa.
-Viszont mivel nincs semmi a hűtőben ezért megkérnélek, majd Kid, hogy gyere velem majd bevásárolni, ha megjöttek a cuccaitok. Addig a lányokra bízzuk a pakolás rájuk eső részét. Oké?
-Hát rendben, reméljük addig nem égetik le a helyet. - néztem rájuk, mire hitetlenkedő pillantással díjaztak.
Ezek után nem kellett sokat várnunk és a cuccaink megjöttek, amikhez a lányok rögtön nekiálltak elpakolni, mi a menedzserrel pedig elmentünk egy közeli bevásárló üzletbe, ahonnan vettünk egypár dolgot, hogy tudjunk kaját csinálni reggelre is és most estére összehányjak valami kaját nekik. Viszonylag hamar hazaértünk és akkorra a lányok egész jól berendezkedtek, a saját cuccaikat teljesen elpakolták, és az enyéimet Angyalka részben bedobálta az ágyam mellé, részben pedig kipakolt az egyik bőröndből, amit félbehagyott. Így rám hárult a feladat, hogy fél hat után még bepakoljak és csináljak valami kaját. Majd már nyolc óra közeledtével jó lett volna már aludni, hogy fel tudjunk kelni reggel időben, de végül Angyalkával egész este beszélgettünk, majd hajnal fél egy körül egy érdekes témára terelődött a beszélgetés.
-Szerinted Suga beléd szeret?
-Miért szeretne belém? - ültem fel hirtelen és a mellettem lévő ágyon fekvő maknae-ra néztem.
-Hát mert beléd ki nem? - nevetett fel.
-Végig kérdő mondatokkal fogunk beszélgetni?
-Miért ne? - nevetett már olyan szinten, hogy a paplant a fejére húzta.
-JAJ!! - vetődtem hátra és inkább oldalra fordultam, neki háttal.
-De most miért? - szólalt meg -Tökre összeillenétek.
-Az egy dolog Angyalka, de ez a kapcsolat semmilyen formában nem jöhet létre.
Ezzel a mondattal le is zártam az estét, vagyis inkább a kora reggelt és próbáltam még pár órára aludni, hogy még se legyek egy kimosott rongy reggelre.
,,Talán nem lesz olyan rossz hangulatom..."

22. fejezet~

*Kid POV.*

A liftben sem maradva nyugton Angyalka és JiMin vad csevejbe kezdtek és hadováltak össze minden hülyeséget egymás hátára. Belegondolva nagyon jó pár lennének, ha elérnék azt a korszakot. Talán...
-Szótlan vagy Kid. - bökött meg TaeHyung, aki mellettem áll közvetlen.
-Csöppet kifárasztott az út. - mosolyogtam rá féloldalasan, majd ahogy kinyílt a lift ajtaja áramlottunk kifele és pár lépés után megálltunk egy ajtó előtt. Gondolom itt van a próbatermük.
-Várjatok! - álltak elénk a fiúk halkan suttogva.
-Most meg fogjuk őket ijeszteni... - kezdte el JiMin
-És egyszerre lepni. -fejezte be Tae, majd gyorsan berontottak az ajtón azt becsapva maguk után.
Csak hangos beszédet hallottunk, sajnos nem tudtuk kivenni miről beszélnek. Végül az ajtót kirántották és öt srác hangos ordításával - ami hallatszott inkább sikításnak - ráztak fel minket a több órás út utáni időszakból.
-Noona~ - tolakodott ki a tömegből JungKook és szabályos ívben ugrott rám, ezzel hátraborulva.
-JungKook!! - kiabált mindenki, reagálva az eseményre.
-Nekem is hiányoztál Kookie. - paskoltam meg hátát nyöszörögve, majd lemászott rólam és újra megölelt.
-Hiányoztál noona.
-Azért én is kérek ölelést. - húzta ki magát HoSeok, majd Hanna kapva az alkalmon megölelte -De nem te!
-Miért? - nevetett fel és hátrább állt -Pedig nagyon vártam már, hogy mikor veszekedünk megint.
-Tényleg? - erőltetett magára vigyorgott -Nekem nem. Kid~
-Szia Hopi! - intettem neki egyik kezemmel, mert Kook még mindig rajtam csüngött -Kérlek Kook!
-Bocsánat noona.
-Semmi gond. - mosolyogtam rá, majd feltápászkodva megöleltem Hopi-t is.
-Amúgy mit mondott a '95-ös line, hogy így kirontottatok? - kérdezte JooHyun menedzser oppa.
-Azt mondtuk, hogy most jöttök fel a lifttel és ők fejvesztve rohantak volna üdvözölni titeket. - vigyorgott elégedetten JiMin.
-Menedzser oppa! - állt vigyorogva ChiChi JooHyun mellé.
-Na mit szeretnél? - neveti el magát oppa.
-Tölthetünk egy kis időt a fiúkkal, amíg megérkezik az igazgató?
-Legyen, addig én lent leszek és majd feljövök szólni. - mondta és elindult a lift felé.
-Viszlát oppa! - köszöntünk el kórusban.
-Alig ismeritek egymást és már az oppa megszólításnál tartotok. - gondolkozott el Jin -Meg kell kérdeznem tőle mi a taktikája.
-Oppa nagyon aranyos. - jelentette ki büszkén HaNi, mire J-Hope felé fordult.
-Ezzel azt akarod mondani, hogy mi nem vagyunk azok?
-Én csak gondolkozok dolgokon. - tekintett pimaszul másfelé Hanna, majd besétált a próbaterembe, ezzel kihívva HoSeok haragját.
Na ezek sem lettek nyugodt percek, az ezer biztos.
-Most ugye tudjátok, hogy sok mindenről be kell számolnotok nekünk!? - vágódott le a földre J-Hope.
-Inkább nektek kéne nekünk. - huppant le mellé HaNi.
Ha úgy vesszük ez a páros nagyon marakodós kedvbe kerül, ha meglátják a másikat. - a hirtelen hangra megugrottam egy kicsit, mire az a személy elnevette magát és a vállamra támasztotta fejét.
Ahogy ráemeltem tekintetem a szívem egy ütemmel gyorsabban vert, és talán egy kicsit zavarban is éreztem magam.
-Én még nem is kaptam üdvözlő ölelést. - ölelt át hátulról -Pedig azt gondoltam, hogy hiányzok annyira, hogy én is kapjak.
-Természetesen. - próbáltam volna eltakarni arcomat zavaromban, miközben fordultam hátra, de ő nem engedte.
-Viszont maradjunk most így egy kicsit. - húzott magához még jobban.
A többiek ilyenkor miért különültek el és néztek minket levegőnek? Olyan furcsa, hogy ilyen alkalmakkor nem szólnak be és figyelmet sem méltatnak felénk.
Viszont engem még ennél is jobban lefoglalt az, hogy Yoon Gi levegővételét a nyakamon éreztem, miközben kezeit a derekamon. Ha nem érezte meg testem remegését és hogy a szívem milyen erővel ver, akkor tényleg nem tudok mit mondani. Mindennél jobban élveztem a helyzetet, mégis távol maradtam volna tőle, hogy a végén ne csalódjak.
-Olyan kényelmes. - szuszogta nyakamba, mielőtt elhúzódott volna tőlem -Kár, hogy nem maradhatunk így.
A szavak torkom legalján akadtak és az Istenért sem lettek volna képesek megmutatkozni. Így pedig teljesen tehetetlennek éreztem magam.
-Dongsaeng!! - zökkentett ki Hanna kiabálása az álomvilágból -A HoSeok gyerek nem hagy békén!
-Te piszkálsz engem minden egyes alkalommal. - támadta őt le a srác.
-Ne veszekedjetek már! - guggoltam le melléjük, ahogy odasétáltam és mindkettőjüket átkaroltam -Hogy fogunk így együtt dolgozni?
A végét nem bírtam ki, hogy ne vigyorogjam el, mert elég vicces, hogy a nálam idősebbek nem képesek magukat nyugalomban tartani. Plusz próbáltam elfelejteni az előbbi zavaró érzéseket.
-Tényleg! - csapott le HoSeok-ra a felismerés villáma -Ti most gyakornokok lesztek itt.
-Bezony. - vigyorgott önelégülten Hanna.
Ennyi. Ők le voltak tudva egy időre, ami körülbelül erre a napra kihat még, holnap kezdődött megint. Vagyis folytatódott.
-Eonni!! JungKook nem hagy minket békén! - rángatta meg dzsekim ujját Angyalka.
-Hogy nektek mennyi bajotok van. - fújtam ki a levegőt.
-De te vagy a noona-ja.
-De... Na mindegy. - hagytam annyiban a dolgot és a maknae line-hez mentem, akik mellet ott ült egy-egy széken NamJoon és Jin is.
A székekből ítélve igencsak a Just One Day koreóját eleveníthették fel, valószínű, hogy lesz egy turnéjuk a közeljövőben.
-Mi a gond? - léptem Kookie mellé.
-Nona~ - karolt át -JiMin nem foglalkozik velem, amióta MinJi-vel barátok.
-Nem lehet, hogy te túlságosan féltékeny vagy MinJi-re? - kérdeztem tőle vigyorogva.
-Az lehetetlen. - mondta kétségtelenül -Akkor inkább leszek V-vel.
-Okey man!!- pacsizott le a sráccal pocsék angollal.
-És mennyire lesz nyálas a zenétek? - kérdezte Rap Monster a szék háttámlának dőlve.
-Annyira, hogy akkor kilépek inkább. - foglaltam helyet mellettük, de feleslegesen, mert a menedzser oppa pont akkor lépett be.
-Gyertek lányok!
Mi pedig viharként zúdultunk ki négyen a folyosóra, majd a liften keresztül a tárgyalótermükig, ahol elkezdtük megvitatni minden apró dolgot, ami nagyot is jelentett.
,,Most kezdődik..."