15.fejezet~

-Gyerekeeek... - dőlt hátra jóllakottan HaNi -Tele vagyok.
-Én is. - zengte kórusban a társaság.
-A menedzser hyung kimaradt ebből a finom kajából. - simogatta a pocakját JungKook.
-De hát csak pulykamell és sült krumpli volt. - értetlenkedett Kid.
-De azt is csodásan csinálod dongsaeng! - áradozott Alexa.
-Bolondok vagytok. - állt fel a helyéről és a tányérokat kezdte pakolgatni.
-Segítek. - állt fel egyszerre Jin, Suga és Kook is.
-Khm. - köszörülte meg a torkát Jin -Mivel én vagyok az idősebb így nekem kell segítenem.
-De én jobb vagyok. - akadékoskodott Yoon Gi.
-Mindketten öregek vagytok és hogy ne fájlaljátok a derekatok tájékán, majd én segítek. - indult meg a Golden Maknae.
-Egyikőtök sem segít. - állt eléjük Kid -MinJi fog segíteni.
-Hogy mi van? - esett le az álla az RT maknae-jának.
-Nem mi van, hanem álljál felfele és segíts mosogatni!
-Hát, de tele vagyok!
-Pont azért. Nehogy elhízz itt nekem a sok finom ételbe, amit készítek. - mosolygott ördögien.
-Annyira szeretlek unni. - szenvedett egy sort, mire elvánszorgott a mosogatóig és segített a leadernek elmosni a mosatlanokat.

*Fél óra múlva~

-Na srácok öltözzünk! - adta ki a parancsot NamJoon -Menedzser hyung tíz percen belül itt lesz értünk.
-Neee!! - nyögte a társaság.
-Én még maradni akarok noona-val. - ölelte át Kid nyakát hátulról JungKook.
-Elhiszem, de már este van és biztosan fáradtak ők is. Főleg tőletek. - célozgatott a leader.
-Magadat ne hagyd ki Rap Monster! - cukkolta J-Hope.
-Ebbe most ne mélyedjünk bele. Gyerünk a kabátokért és a cipőkért! - terelte a csordát a kijárat felé.
-Noonaaaa~ - nyöszörgött Kook -Mond meg neki, hogy maradjunk még!
-Sajnálom, de én nem tehetek ez ellen semmit. Nem én vagyok a főnök. - vonta meg vállát -Majd holnap beszélünk, jó?
-Nem, nem jó. Én veled akarok aludni. - cövekelt le egy helyben, egyáltalán nem akart tágítani a Golden Maknae. Esze ágában nem volt elhagyni a panelházat.
-JungKook, ne csináld ezt! - sóhajtott Rap Monster -Fáradt vagyok, szóval ne kezd el a hisztizést!
-De hyuuung~ - dobbantott a lábával egyet.
-Nincs hyung. Indulás cipőt venni! - mutatott az ajtó felé.
-Jó. De ezzel nem végeztünk. Holnap csak az enyém lesz noona és kész. - mondta a fiatal srác és elindult a saját cipőjéért.
-Bocsi, amiért ilyen elviselhetetlen. Akkor ilyen, amikor fáradt. - kért bocsánatot Mon Kidtől.
-Á! Semmi gond. - mosolygott a lány -Aranyos, hogy ennyire ragaszkodó.
-Van türelmed hozzá úgy látom. - nevetett a másik rapper -Nem vennéd át Taehyungot és Kookot?
-Lehet, hogy megtébolyodnék. - nevetett Dia is.
-Biztos. Na készen vagytok srácok? - kapta fel a kabátját Nami.
-Igen! - jött az egyértelmű válasz mindenkitől.
-Hát akkor köszönjük szépen a vendéglátást és a finom vacsorát. - hajoltak meg.
-Nagyon szívesen. - mosolygott az RT leaderje.
-Reméljük máskor is lesz ilyen alkalom. - vigyorgott ChiChi.
-Lesz. - bólogatott a BTS maknae-ja.
Mindenki elbúcsúzott mindenkitől, majd Kid lekísérte a fiúkat, hogy a biztonság kedvéért nehogy eltévedjenek és a lépcsőházban ragadjanak. Vagy épp felmenjenek a negyedikre, mert kitelik. Tőlük igen.
Az utcán még vártak pár percet és meg is jelent a kisbusz, amit itt Magyarországon furikázta őket.
-Jók voltatok fiúk? - kérdezte kiszállva a kocsiból a menedzser, mintha kisfiúkkal lenne dolga.
-Igen. - felelték kórusban.
-Nem voltak terhetekre? - lépett oda Kidhez.
-Dehogy is. A lányoknak is jó volt ez a kis kikapcsolódás. - mondta Kid -Mikor indultok vissza?
-Ha minden igaz akkor holnap késő délután.
-Na neeee! - adott hangot a nem tetszésénék JungKook -Én azt terveztem, hogy az egész napot noona-val fogom tölteni.
-Megértem, de ez van. Csak annyi időt tölthetsz vele, amennyit pakolással töltünk.
-Akkor még ma bepakolok, hogy holnap már ne legyen bajlódás vele. Induljunk hyung! Siessünk vissza! - pörgött fel a huszonhat éves maknae.
-Rajtad sem lehet kiigazodni. - ingatta a fejét a menedzser -Köszönöm, hogy ennyi türelmed volt hozzájuk. Akkor holnap majd találkozunk. Jó éjszakát nektek! - hajolt meg végül és pár másodperc múlva V és Kook kirontott a kisbuszból és megölelgették a rappert. Akarom mondani - vagyis írni - megszorongatták.
-Jó éjt Kid! - mondta a két srác.
-Jó éjt srácok! - nevetett a lány -De most már irány a kocsi!
-Oké! - tipegett vissza a két táncos és pár másodperc múlva dudaszó hallattszott és elhajtottak, Kid pedig visszasétált a lakásukba.
-Elmentek? - kérdezte HaNi, ahogy belépett Kid az ajtón.
-Igen. - felelte.
-Végre. - lélegzett fel MinJi -Már féltem, hogy lebukok.
-Mert bejön neked JiMin? - kérdezte megbizonyosodva Alexa a legfiatalabbtól.
-Hát nem nyilvánvaló? - dőlt le a fotelba, ami a folyamatos ,,lehuppanásoktól" már nyekergett.
-Ha nyilvánvaló lenne rég lelepleződtél volna. - ült le vele szembe Hanna a forgószékbe.
-Igazad van unni. - bólogatott MinJi -És ti hogy álltok Sugaval Kid?
-Ezt hogyan érted? - telepedett le melléjük a leader, majd a fővokál is.
-Ne játszd a hülyét! - kezdte Hanna és Alexa.
-Én nem játszom. - húzta fel egyik szemöldökét.
-Jó elhisszük, de válaszolj végre a kérdésre. - sürgette MinJi.
-Mégis hogy állnánk? Úgy ahogy eddig, barátok vagyunk. - ekkor kivonalazódott Kid sötétbarna - szinte már fekete szeme -, ha az ember jobban megnézte a két igéző szempárt fellelhetett benne egy cseppnyi keleties vonást. Általában a mosolygós pillanataiban - ami elég sokszor van - vehető észre.
-Csak barátok? - szomorodott el MinJi -De annyira összepasszoltok.
-Mindkettőtökről süt, hogy bírjátok egymást. - csatlakozott ChiChi.
-Sőt! Ha mindenkitől megkérdeznénk nagy valószínű, hogy ők is egyet értenének velünk. - adta meg az utolsó löketet HaNi.
-Én értem lányok, de ez mind tudjuk, hogy lehetetlen. - ugrott fel és a HaNi-val közös szobájukba igyekezett, előkészíteni a pizsamáját a fürdéshez. Elég későre járt az idő és még sehol sem tartott... Ezt nem szerette.
-Diaaaa~ - kiabált a három lány neki.
-Mi vaaaan~? - így a leader.
-Elértünk ide, Budapestre. Bejutottunk a döntőbe és szerepelhettünk az ultimate bandánkkal. Miért ne tudnád elérni azt, hogy legalább egyszer randizzatok? Mi? - akadékoskodott a legidősebb.
-Mert ők Koreában laknak és élnek, mi meg több, mint nyolcezer kilométerre tőlük. Talán ezért. - vett egy mély levegőt, majd komor arccal a fürdőbe vánszorgott.
Miközben megengedte a majdnem forró vizet, kevés habfürdőt csurgatott bele. A pizsamáját és a tiszta fehérneműt gondosan elhelyezte a mosógép tetején, majd' haját felfogva és levéve aznapi ruháit a habos, félig vízzel megtelt kádba mászott. Feljebb húzta lábait és élvezte a meleget nyújtó kényeztetést.
Mélyen elmerült gondolataiban, próbálta az érzéseit helyretenni és reálisan gondolkozni, ahogyan szokott. Másképp nem is ő lenne a csapatvezető. Átgondolt minden egyes apró részletet, de mindig ugyanoda jutott. Megkedvelte Yoon Gi-t, - igaz, hogy alig ismerte és a régebbi kapcsolata teljesen elbizonytalanította - pedig tudta, hogy nem szabadott volna. Nem! Egyáltalán nem. De mégis ki ne tudna ellent mondani annak a csodálatos hangnak, amitől mindig megremeg a teste. A csillogó sötét szemeknek, amikben olykor elvész. Azoknak a telt ajkaknak, amik időnként széles mosolyra húzódnak ezzel késztetést érezve a másik félnek, hogy tegye ugyanezt. A bőrének, ami olyan puha, mint a babáknak. Ezek azok a dolgok, amik miatt Kid teljesen belehabarodott a rapperbe. Lázba hozta őt a jelenléte, amit sokáig el sem tudott képzelni, hogy megtörténhet. Ennek tetejében még együtt rappeltek, beszélgettek és még a földön le is terítette a srác, ami igazából véletlen egybeesés... Ám még sem! Régen és talán még most is azt vallja, hogy nincsenek véletlenek, minden okkal történik. Talán tényleg a sors akarta, hogy ezek a dolgok bekövetkezzenek és valóra váljon hőn áhított álma. Viszont volt egy hatalmas nagy bökkenője ennek az egésznek. Mi van, ha ezeket a srác nem érezte? Mi van, ha csak ugyanolyannak látta mint a többieket? Ez teljes elkeseredésbe vezette őt. Nem akart ebbe belegondolni, el akarta felejteni az egészet és visszatérni a valóságba, hiszen ezek csak álmok. Almok, amik nem válhatnak valóra.
Ezen érzelmek közepette buggyant ki egy könnycsepp szeméből és gördült le domború, puha babaarcán. Majd ezután a többi is utat nyert, végül szégyenében - hiába nem látta senki - vizes kezébe temette arcát.
,,Hogy is lehetek ilyen naiv."