5.fejezet~

Már majdnem reggel volt, amikor HaNi is ChiChi hadjáratra indultak. Nem az általános ellenőrzőre, hanem egy ijesztgetőre, ami annyit foglalt magába, hogy megrémisszék a két legfiatalabb tagot a csapatban.
-Akkor tudod mit kell tenned? - kérdezte ChiChi szobatársát.
-Igen. Meg van a rúzs szóval indulhatunk. Még jó, hogy van tükör a szobájukban. - nevetett a leghalkabban.
-Ja ja. Kíváncsi vagyok, hogy milyen sebességgel fognak kirohanni a szobából.
-Szerintem annyira be lesznek tojva, hogy ki merni se fognak jönni. - kuncogott a fővokál.
-Hát akkor induljunk is, de előtte vegyük át még egyszer. Lassan és halkan belopózunk te felírod a tükörre azt, hogy ,,Menekülj, ha tudsz!", amíg én kinyitom az ablakot. Oké?
-Oké. De siessünk, nem sokára kelni fog Dia és akkor le is bukhatunk.
Nem is haboztak sokáig fogták magukat és nesztelenül átsétáltak a mellettük lévő szobába, ahol a két fiatal lány még békésen szunyókált. Óvatosan benyitottak, meggyőződtek arról, hogy ők békésen alszanak, majd beljebb mentek. ChiChi ellopakodott az ajtóval szemben lévő ablakhoz és kinyitotta, amíg HaNi a rúzzsal kente fel azt a két szót a tükörre, ami az ajtótól jobbra helyezkedett el.
-Készen vagy? - suttogta ChiChi HaNinak, amikor mellé ért.
-Most már igen. - rakta el zsebébe a kencét - Menjünk mielőtt felkelnek.
Már távoztak is és pár percre rá már a lányok leadere kelni kezdett. Megdörzsölgette szemeit, nyújtózkodott egyet és komótosan felkelt, ám amikor meglátta a tükörre írt szöveget elállt a lélegzete. Azonnal körülnézett és meglátta a nyitott ablakot, majd odasietett Angyal mellé és keltegetni kezdte.
-Kelj már fel, hallod? - kérdezte már idegtől feszülően.
-Mi van? - jött a kérdés a maknaetől.
-Nyisd ki a szemed és nézz körbe!
Ugyanolyan tempóval, mint Kid az elején, felkelt és hát... ő sem reagált másképp. Sőt, még jobban kiakadt.
-Úr isten, úr isten, úr isten!!! - kezdte a hisztériázást.
-Nyugi van! Figyelj! - sóhajtott Dia - Én kimegyek és körülnézek, te addig itt maradsz és magadra csukod az ajtót. Okés?
-De, ha történik veled valami? Unni~
-Nem fog. Zárkózz be! Mindjárt jövök.
Kid fogta magát és semmi fegyvernek használható dolog nélkül kisétált a szobából. Elindult a főfolyosóra, ahol a vécék vannak. Óvatosan nyomta le a bal oldali helység kilincsét, amikor valaki megragadta mindkét vállát.
-Mit csinálsz? - ez a pösze beszéd rögtön nyugalmat hozott szívére.
-Jézusom Suga! Szív infarktust kapok. - kapott az említett szervéhez.
-Baj van?
Kid elmondta neki az előbb történteket és amit ezután a rapper mondott neki, úgy érezte, őket csúnyán becsapták.
-Hallottam, hogy csapódik HaNiék ajtaja és csak utána nyitódott a ti ajtótok is. Azelőtt pedig nem vettem észre, hogy a tietek kinyílna, pedig már vagy két órája fent vagyok.
-Hogy az a... Hol van az a két idióta? - muszáj volt egy mély levegőt vennie, hogy lenyugodjon.
-Hé hé! Nyugodj le! Lehet, hogy visszaaludtak. - fogta meg kezét, hogy még véletlenül se tegyen olyat, amit megbánna - Inkább csináljunk reggelit és majd utána elintézitek.
Lehet, hogy Suga nyugodtsága, lehet, hogy az ő kezének érintése, de valami megnyugtatta őt. Visszazökkent az eredeti világába és mélyen a srác szemébe nézett, ekkor történt az, hogy egy ideig nem tudtak megszólalni... mindketten csak nézték egymást.A pír mindkettőjük arcán megjelent, szívverésük felgyorsult, szinte már zakatolt. Lélegzet vételük is iramosabb lett, nem tudtak megszólalni.
-Menjünk! - nyögte ki végül Kid és hátat fordítva továbbment a folyosón, egészen a konyháig. Miközben kigondolta, hogy csinál ,,pár" bundás kenyeret, szíve még akkor is folyamatosan dübögött a mellkasában. Szinte már el is felejtette a két lány csínyét.
Nem tehetek meggondolatlanságot. Valahogy muszáj megtartanom vele a távolságot.
Ezen gondolatok cikáztak a fejében, de tenni ellene nem tudott. Fogságban érezte magát, mert nem tudott sehogy sem kiszabadulni, abból az úgy nevezett ketrecből.
-Mit kéne tennem? - nyögte maga elé anyanyelvén, és amikor ismét megérzett két kart a vállán, azt hitte kiugrik a bőréből.
-Jó reggelt Noona! - hallotta meg JungKook hangját.
-Jó reggelt! Öhm, te idősebb vagy nálam. Akkor miért hívsz Noona-nak? - nézett rá összehúzott szemöldökkel Kid.
-Emlékeztetsz anyura. Gondoskodó vagy és kedves, de mivel anyut nem tudja senki behelyettesíteni, így te vagy a Noonam. - mosolygott rá angyalian.
-Ez kedves tőled. - viszonozta a mimikát - Megkérhetlek arra, hogy szólsz a többiek, hogy jöjjenek reggelizni?
-Persze. Hol van Suga hyung? Az előbb mintha a hangját hallottam volna.
-A nappaliban van.
-Értem, köszi. Máris jövünk. - szökdécselt át a folyosón és már el is tűnt a fordulónál.
Kidből egy hatalmas sóhaj bukott ki, majd ahogy az utolsó kenyeret is kivette a serpenyőből, elkezdett megteríteni. Meghallotta, hogy a fiúk kicsit sem lassan megrohamozzák a konyhát, így egy kicsit arrébb állt. Egy gyors köszönés után már hozzá is fogtak az evéshez.
-Azt tudtam, hogy a férfiak szívéhez a hasukon át vezet az út, de azt nem, hogy ennyire szeretnek enni. - kuncogott alig halhatóan, de a mosolya az ott maradt az arcán.
-Ó, de még mennyire. - bólogatott Taehyung -Nem bánnám, ha olyan feleségem lenne, aki olyan jól tud főzni, mint te.
-Hát, köszönöm. JungKook, a lányok nem jönnek?
-HaNiék azt mondták, hogy nem éhesek, MinJi pedig még szerintem sokk alatt van. Megijedt amikor bementem.
-Hát nem is csodálom. Idióta egy csapatom van. - fújta fel az arcát.
-Hehe! De cuki vagy! - nevetett J-Hope.
-Miért, mi történt? - kérdezte a maknae.
-Majd elmagyarázom evés után. Megyek, kiinvitálom MinJit enni. - indult neki és miután elmagyarázta a helyzetet az ő maknaéjuknak is, immáron ketten mentek a konyhába.
-Jó reggelt! - köszönt MinJi, majd leült Rap Monster mellé falatozni.
-Jó reggelt! - köszöntek vissza kórusban.
-Te miért nem eszel Unni? - kérdezte Angyal.
-Nincs étvágyam. - felelt egyszerűen.
-Rosszul érzed magad? - kezdett el aggodalmaskodni Jin.
-Egy kicsit, de semmi komoly. - legyintett, majd biztatóul egy mosolyt erőltetett magára.
-Én sejtem, hogy mi van... - húzta szemöldökét MinJi.
Erre Kid már nem válaszolt semmit, de amint meglátta a két bajkeverőt közeledni, meg is állította őket.
-Hanna és Alexa! - nézett rájuk mérgesen - Kérem a telefonjaitokat és Alexa, neked pedig a laptopodat is.
-De... - kezdték volna a mentegetőzést.
-Nincs semmi de. Nyomás a szobátokba és hozzátok amit kértem. Egy hétig nem kapjátok vissza. Ja és a rúzsomat is kérem vissza.
-Értettük. - mondták hátat fordítva, de még egy kisebb röhögő roham elkapta őket. Visszafele már kifejezéstelen arccal adták a csapatvezetőjük kezébe a dolgokat, és ők is leültek enni.
-Ha még egyszer ilyen megfordul a fejetekben, soha az életben nem kapjátok ezeket vissza. Értve vagyok?
-Igen anyu!
Kid rosszallóan megcsóválta a fejét, majd a szobájába ment, hogy elrakja a két telefont, a laptopot és a kencéjét. Ha már itt járt összeágyazott mindkét ágyon, majd lefeküdt az övére. Közben a plafont bámulta és próbálta kiüríteni az agyát, ám ez nem nagyon ment neki.
Miközben ő bent pihengetett, addig a konyhában zajlott az élet.
-Miért csináltátok ezt? Nagyon jól tudjátok, hogy mindig megbüntet az ilyenekért. - szidta le MinJi a másik két leányzót.
-Muszáj volt. - rántotta meg vállát félmosollyal az arcán HaNi. Azt gondolná az ember, hogy ha az ember idősödik akkor úgy komolyodik. Nos ez pont fordítva van.
-Mit volt muszáj? Belopózni a szobánkba, kinyitni az abla... - nem tudta befejezni a maknae a beszédét, mert a pulton megszólalt Kid telefonjának a csengőhangja.
MinJi már lépett is felvenni és vidáman köszönt bele.
-Csókolom Dia anyukája!
-Szia Angyal. Dia ott van?
-Mindjárt szólok a lányoknak, hogy hívják ide. Bement a szobába. - a két lány már rohant is Kidnek szólni, majd amikor ő is odaért átvette a telefont.
-Szia anyu! - köszönt bele boldogan.
-Szia kincsem. Hogy vagy?
-Jól vagyok. És ti? Hogy van Viki? - támaszkodott a pultnak.
-Akkor jó. Mi is jól vagyunk, Vikit meg le nem lehet lőni. - mondta az édesanyja, majd egy hangos kiáltás hallatszott mellőle - Beszélni akarok Diával!!
-Add oda neki, majd utána még úgy is beszélünk. - egy rövid csönd volt, de az sem sokáig tartott.
-Szia Dia!!! Mikor jössz már haza? Azt mondtad, hogy az évzáróra eljössz, mégsem jöttél. Szomorú vagyok.
-Szia husim. Bocsánat, hogy nem tudtam elmenni, de nem nagyon érünk rá, főleg a mostani hetekben. De ígérem, hogy amint véget ér a műsor sok játékkal felszerelkezve megyek majd haza. Oké?
-De aztán úgy legyen! - nevetett bele a kislány - A szülinapomra mindenképp gyere haza. Nem is, karácsonyra itthon legyél, hogy együtt várjuk a mikulást és a jézuskát.
-Rendben van. Akkora mindenképp otthon leszek. Vigyázz magadra húsgombócom!
-Oké Dia. Te is! Dédi, Gabi, Csabi, apu és anyu puszil, ja és papa is.
-Én is puszilom őket. - egy pár másodpercig megint csönd volt, de ezután megint az anyukája szólt bele.
-Ha látnád mennyire fel van pörögve. Már nagyon hiányzol neki és sehova nem akar menni nélküled. Nem tudom mi lesz vele még két hétig.
-Fúú, hát azt én sem. Pedig valahogy muszáj lesz kibírnia. Nekünk is sokat kell gyakorolnunk, de most legalább tudtunk egy kicsit pihenni. Ma megyünk vissza Budára, szóval megint kezdődik a hajtás. Ja és most kétszeresen kell dolgoznunk, mert sztárokkal lépünk fel.
-Jaj tényleg. Kikkel fogtok szerepelni?
-A BTS-sel. - ahogy ezt kimondta, a srácok felkapták a fejüket - Most épp tömik a fejüket.
-Aha, akkor jó munkát kincsem. Vigyázzatok magatokra, majd szurkolunk nektek. Puszika, szeretlek.
-Okés. Én is szeretlek. Puszilok mindenkit. - ezzel a három mondattal le is zárta a beszélgetést és ahogy felpillantott a telefonról kérdő tekintetekkel meredtek rá - Mi van?
-Kivel beszéltél? - kérdezte a BTS golden maknaeja.
-JungKook, ne legyél illetlen! - szidta le NamJoon.
-Semmi baj. Anyummal és az unokahúgommal beszéltem. Nem lehet lelőni a kis pockomat. - egy halvány mosoly jelent meg száján, ahogy visszaemlékezett a kis pocokra. Leírhatatlan mennyire szereti, mintha a kis húga lenne.
-Hiányoznak igaz? - tapintott rá a lényegre ChiChi.
-Igen, de karácsony előtt mindenképp haza kell majd mennem. Megígértem neki, hogy együtt töltjük az ünnepeket és a szülinapjára is maradok. - foglalt helyet JiMin és HaNi között. - Nektek is haza kéne mennetek addig.
-Igen. - mondta egyszerre a három lány, majd csak HaNi folytatta - Anyu ki fog nyírni, amiért nem hívta fel.
-Az meglehet. Majd beszélsz vele Skype-on. - mondta ChiChi.
-Majd egy hét múlva. Addig nincs se gép, se telefon. - pattant fel Kid.
-Annyira jó érzés, hogy idősebbek vagyunk nálad, de te úgy viselkedsz velünk, mintha a második anyánk lennél.
-Hát, ha egyszer nem tudtok megszabadulni a hülyeségeitektől, akkor mihez kezdjek? Nem kell hajnalban belopózni a szobánkba, a kedvenc rúzsommal összemaszatolni a tükröt és ráadásba még az ablakot is kinyitni, hátha megfagyunk. Ja és Sugától kell megtudnom, hogy ti voltatok. Így majdnem elkapott a szívroham amikor mögém állt.
-Legalább felvettétek a pillanatot, azt ijedt tekintetet? He? - kérdezte reménykedve ChiChi, mire Kid egy fintorral jutalmazta.
Pár perc múlva mindenki megette a reggelijét és indult öltözködni. Kid ezt már megtette, amíg bent volt a szobájában így nyugodtan tudott mosogatni. Nem is sokára meghallott egy ajtónyitódást, pont akkor amikor végzett a felmosással a nappaliban.
-Mi jót csinálsz? - a hangra ami mögüle jött, ugrott egy kicsit - Hehe, megijedtél?
-Neem, csak ismét a szívinfarktust hozod rám. - fordult a másik rapperrel szembe.
Hát ezt nem igazán kellett volna, mert alig tíz centi választotta el őket. Kid annyira megijedt, hogy egy lépést hátra lépett. Ezt sem kellett volna megtennie, mert abban a szekundumban hátravágódott és húzta magával Sugát is, merthogy belé kapaszkodott. Ám azzal nem számolt, hogy a fiú sem állt biztos lábakon.
Mindketten hatalmasat estek a félig felszáradt parkettán, de még ez sem terelte el a figyelmüket az akkor már sokkal kisebb távolságon köztük. Kid keze a fiú sötétkék pulcsiján pihent, a Suga keze pedig a lány derekán támaszkodott. Öt centi, de tényleg csak öt centi választotta el őket a csóktól.
-Unni, nem láttad a... - érkezett meg a konyhába MinJi, majd ahogy jobbra fordította a fejét kiesett a kezéből a pulcsija - Megzavartam valamit?
-Á, dehogy. Cs-Csak ahogy léptem hátraestem és gondolhatod. - kezdett el magyarázkodni a rapper hölgyike.
-Öö, oké. Mit is akartam? Tényleg! Unni, nem láttad a telefonom? Már mindenhol kerestem.
-Nem maradt az utazótáskádban?
-Megnézem, köszi! - és a lány már el is hagyta a helységet.
-Yoon Gi?
-Igen?
-Megköszönném, ha leszállnál rólam. Hogy is mondjam, pöppet nehéz vagy. - pirosodott le Kid.
-Öhm, azt vedd figyelembe, hogy te rántottál magaddal. - mászott le róla.
-Ez nem történt volna meg, ha nem hozod rám a frászt. - húzta fel egyik szemöldökét.
-Jól van na. Látom mindenképp én jövök ki rosszul a helyzetből, szóval megyek és megmosakszom. - mondta és ő is követte MinJi példáját, csak ő a fürdőszobába ment.
-Ez meleg helyzet volt. - fújta ki a levegőt a lányok főrappere.
Két órakor már megjött a fiúkért a kisbusz, az addig eltöltött időben pedig olyan nagyon semmi nem történt. A lányok egy kicsit később indultak, mert még össze kellett pakolniuk és megvárták a ház tulaját is, amíg odaér és átadhatják neki a kulcsot.
Körülbelül két és fél óra múlva már az albérletben pakolták ki a cókmókjaikat. A használt ruhákat a lányok szennyesbe rakták a fogkefét, fogkrémet és egyéb tisztálkodási eszközüket pedig a helyükre rakták.
Nem is sokára Kidnek megint csörögni kezdett a telefonja, és ezúttal Tamás volt az aki hívta. Beszéltek, majd ahogy lerakta már kiabált is a lányoknak:
-Szedjétek össze magatokat és induljunk az Aquincum Hotelba. Még jó, hogy teletankoltam a kocsit. - az utóbbit  inkább csak magának jegyezte meg.
Amikor már a kocsiból szálltak ki elindultak a bejárat felé, ott megkérdezték, hogy a 45-ös szoba merre van és ahogy odanavigálták őket, bekopogtak. Pár másodpercet kellett csak várniuk és JiMin nyitott ajtót nekik köntösben. MinJi vérvörös fejjel bújt az idősebbek mögé.
Hosszú hétnek nézünk elébe...