28.fejezet~

*Kid POV.*

*A próbán~

-Na de, akkor próbáljuk el még egyszer az elejét, mert soha az életben nem lesz ebből hiphop koreográfia. - álltam a tükör elé, miközben a lányok már a tizedik percüket töltötték a földön feküdve.
-Eonni! - nyűgösködött a maknae -Már két órája, egyhuzamban táncolunk. Pihenjünk egy kicsit!
-Ahogy akarjátok. - emeltem fel megadóan a kezem és törökülésbe vágtam magam.
-Amúgy... - érdeklődve fordult felém hason Alexa -Hogy-hogy a Sugci-val jöttél haza? Együtt voltatok a stúdióban este?
-Tényleg! - ugrott fel izgatottan Hanna is -Nem is mesélted mi volt.
-Jaj, lányok! - terültem el durcásan a parkettán -Nem történt semmi.
-És ezt szerinted el is hisszük? - nézett rám gyanakvóan Angyalka -Amúgy is... A vörös arcod nem ezt árulja el.
-Nem tudtok ti semmit. - hajtottam le lassan a fejem, hogy kevésbé legyen látható a tényleg piros arcom.
-Hagyjatok békén! - csapódott ki hirtelen a próbaterem ajtaja és egy csapatnyi fiút láttunk berobbanni a terembe, élükön Yoon Gi-val.
-Mr.Nyugodtság tombol. - követte tekintetével Alexa a srác lépteit, míg az le nem vágódott alig egy méterre mellém.
-Mi történt? - kérdeztem tőle.
-Reggel óta piszkálnak. - felelte durcásan -Amióta hallották, hogy veled voltam a stúdióban és jöttünk haza, teljesen felpezsdültek a hír hallatára. Még NamJoon is.
-Hűha! - adtam meglepődésemnek hangot -Ha ez vigasztal, engem sem hagynak békén a lányok.
-De csak azért, mert kíváncsiak vagyunk mi volt. - vágódott le HoSeok Hanna mellé, aki hirtelen ugrott egyet ijedtében.
-Halljátok! - csaptam figyelemképpen a combomra -Lefeküdtünk. Így elég kielégítő a válasz?
-TUDTAM!!! - csattant fel a két maknae egyszerre, amire egymásra pillantottak -Én mondtam hamarabb.
-Jézus Isten! - esett le állam a két vitatkozó fiatalabbon, míg a többiek megvitatták az előbb hallottakat -Ezek nem normálisak.
-Sosem voltak azok. - jött közelebbről egy hang, mire odafordulva majdnem orra puszit kaptam a szőkés-barna hajú sráctól, aki elnevette magát -Majdnem.
-Yoon Gi-yah! Meddig tartott, mire megtanultál rendesen dalt komponálni? - kérdeztem érdeklődve, az előző kínos pillanatot elterelve.
-Áh, tereled a témát. Sebaj. - vigyorgott -Hát nem mondom, hogy túl hosszú folyamat volt, de rövid sem.
-Ebből sokat megtudtam. Köszönöm. - vetettem felé egy műmosolyt és készültem felállni, hogy NamJoon-nal álljak beszélgetésbe, de ahogy felálltam, úgy kerültem vissza fekvő helyzetbe. Igen, abba. Mivelhogy Yoon Gi olyan szinten rántott vissza, hogy hatalmasat zakóztam, amivel kis híján kilapítottam.
-Szerintem őket el kéne választani egymástól, mert eléggé közveszélyesek. - hallottam meg Jin hangját, majd lassan igyekeztem feltolni magam a földről.
-A bordáim. - lélegzett fel Suga.
-Azért ennyire nem vagyok nehéz. - ültem a lábaira.
-Basszus! - kiáltott fel hirtelen és azzal a hévvel nyugodott le -Ez váratlanul ért.
Erre csak nyelvet nyújtottam rá és lemásztam róla.
-Gyanúsak vagytok. - méregetett Hanna és HoSeok.
-Meg se szólaljatok! - ültem le melléjük -A fellépés óta csak piszkáltátok egymást, viszont mostanában nagyon furcsák vagytok.
-Nem értem miről beszélsz. - vont vállat tök nyugodtam mindkettőjük, amire csak legyintettem és a hátamra feküdtem.
Behunytam a szemeimet pár percre és hallgattam a körülöttem lévők hangoskodását. A maknae-k azon vitatkoztak, hogy melyikük a jobb, míg JiMin és V csak röhögtek a kettőjük marhaságán. Rap Monster, Alexa és Jin pedig valahol, valamiről beszélgettek, ahogyan a mellettem lévő HaSeok páros is. Viszont a SWAG király teljesen eltűnt, és semmi életjelet nem adott magáról.
-Kit lesel? - jött egy hirtelen hang mellőlem, mire olyat sikítottam, hogy még én is megijedtem magamtól.
-Mi a... - kaptam a szívemhez még mindig sokkban.
A többiek persze jóízűen nevettek rajtam. Hát mert miért is ne!?
-Eonni! - csúszott mellém nagy lendülettel Angyalka -Lili most írt, hogy repül Szöulba, utána pedig a munka miatt meg Ausztráliába.
-Tényleg? - ragyogott fel a szemem, ahogy meghallottam, hogy régi, gyerekkori barátnőnk a közelünkben lesz.
-Ki az a Lili? - kérdezte mellénk verődve JungKook.
Mi sejtelmesen egymásra pillantottunk Angyalkával és a perverz, cselszövő arcunkat elővéve, kezdtük agyunkban forgatni a fogaskerekeket. Lili barátnőnk - csak úgy, mint mi RT - kpopper, elég régóta. Azon belül él-hal a Bangtan-ért és közülük is JungKook, aki a mindene. A fiú egész lényét imádta, és hiába, de ő a mindene.
-Hát tudod JungKookie... - kezdtem bele a mondandómba -Lili egy nagyon régi barátnőnk és ő is nagyon kedveli a Bangtan-t.
-U-u!!! - ficánkolt mellettem izgatottan a Golden Maknae -Ki a biasa a bandából? Noona, tudni akarom.
-Én is! - vágtatott oda hozzánk JiMin, aki Angyalkába kapaszkodott, hogy guggolás közben ne dőljön el. Sajnos, eléggé túlpörgő párosról beszélünk, szóval nem csoda, ha egyszer-kétszer egymásra esnek, akaratlanul is.
-Elmondjuk nekik? - nézett rám a maknae-nk, majd Hannáék felé fordult -Elmondjuk nekik?
-NE! - nevetett fel Alexa -Nem kell tudniuk. Majd Lili elmondja nekik egyszer, ha akarja.
-Fogunk vele találkozni? - kérdezi Rap Monster érdeklődve.
-Valószínűleg igen. - bólogattam -Egy utazási irodaláncnál dolgozik, ahol ide-oda utazik, mint összekötő. Van amikor telefonon, e-mail-en keresztül rendezi el a munkát, viszont van, hogy utaznia kell.
-Akkor viszonylag jól keres és elég szép helyeket láthat út közben.
-Aha. - feküdtem Angyalka ölébe.
-De Dia! - húzott el teljesen arrébb JungKook, mire a fél hasam kilátszódott a felgyűrődött felső miatt -Bocsi.
-Nem baj. - vigyorgok rá.
-Na! - dörzsölte össze tenyerét -Mit csináltatok tegnap hyung-gal a stúdióban?
-Hát körbehugyozom magam kétszer. - álltam fel hirtelen és távolabb mentem -Fel tudnátok fogni, hogy nem csináltunk semmit Yoon Gi-val tegnap este? He?
-Igen. - sétált mellém Suga -Csak magam alátepertem.
Ahogy a többiek egyszerre kezdtek ujjongani, azzal egyhuzamban esett le az állam. Ránézve azt láttam a tekintetében, hogy valóban nem szégyellte és még büszke is erre a tettére, eközben ott volt az a perverz, mégis gyerek mosolya, ami annyi lány szívét megdobogtatja. Sajnos, az enyémmel is ezt történt.
,,Kénytelen vagyok bevallani, de én kedvelem őt. Nem is kicsit..."

27.fejezet~

*Kid POV.*

*Öt nappal később~

Lassan éjfél volt és még mindig a stúdióban ültem, hogy gyakoroljam a pár napja tanultakat. Yoon Gi igyekezett elég érthetően és könnyedén elmagyarázni azokat a dolgokat, amiket tudnom kell ahhoz, hogy tudjak alapokat összeállítani. Viszont egyáltalán nem voltam biztos magamban és a képességeimben, ezért délután háromtól ott ültem és a közelgő ,,kis videónk"-hoz próbáltam szerkesztgetni annak alapját. Hát ez még akkor sem sikerült és én egyre jobban fáradtam elfele, pedig valamit kezdenem kellett, hogy ne nézzenek egy kész csődtömegnek. Mert akkor, abban a pillanatban én azt éreztem, hogyha nem kapom össze magam, a fenekemet fogom a földhöz verni kínomban.
Amikor már épp bóbiskoltam elfele egy halk ajtónyitódást hallottam meg, amire kómás fejjel hátrafordultam.
-Te még mindig itt vagy? - jelent meg a kis helységben Yoon Gi, aki teljesen üdének tűnt hozzám képest -Úgy festesz, mint akit hatszor kimostak egymás után.
-El tudom képzelni. - nyújtóztam egyet egy ásítás közben, majd hátradőltem a forgós fotelben.
-Délután mondták a lányok, hogy egy ideje már bent vagy itt.
-Hogy-hogy mondták? - általában nem mondtak semmit rólam, vagy hogy mit csinálok, mert vagy gyakoroltak, vagy elfeledkeztek rólam. Igen... Szeretik a leadert.
-Megkérdeztem. - dőlt hátra a kis kanapén egy csábos mosollyal az arcán, amitől enyhe fangörcsöt kaptam belül.
-Ahha. - bólintottam egy aprót, majd visszafordultam a gép felé, mondván magamnak, hogy akkor is befejezem az alapot, ha ő ott fog mellettem ülni.
-Meddig vagy vele kész? - húzódott közelebb hozzám és a monitort kezdte el bámulni -Meghallgatom.
Erre se szó, se beszéd ölemből felkapta a fejhallgatót és felhelyezve azt, elnyúlva az egérig az elejére tekert és elkezdte hallgatni a számot, ami még félig sem volt annyira jó és kész, ahogy én azt elképzeltem.
Semleges arckifejezéssel bámult egész végig, majd levéve a fejhallgatót a kezeimet az övéibe fogta és mélyen a szemembe nézett.
-Jó tanárod vagyok. - erre köpni-nyelni nem tudtam.
Egyrészt azért, mert olyan arckifejezéssel egy olyan szöveget mondani, nem mindennapi. Másrészt pedig a kezéből úgy áradt a melegség, hogy teljesen felmelegítette, az akkor már félig kihűlt testemet.
-Jó is a felfogásom. - természetesen a zavaromat igyekeztem leplezni, egy oda illő szöveggel.
Reakciómra csak hátradőlt egy hangos nevetés kíséretében.
-Úgy imádom, amikor kitérsz a kínos pillanatok alól.
-De én nem is térek ki... - nézek nagyokat.
-Persze. - pillant rám hitetlenül -Inkább menj vissza a dormotokba, mert a lányok már biztos kerestek téged.
-Nem. - akadékoskodtam -Mondtam nekik, hogy addig itt leszek, amíg nem leszek kész.
-És akkor holnap meg hulla fáradtan kezded a próbát?
-Valamit, valamiért. - rántottam meg a vállam és már emeltem volna a fejemre a fejest.
-Olyan vagy, mint én.
-Hogy érted? - pillantottam rá.
-Majd megérted. - mosolyodott el és hátradőlve a kanapén tovább figyelt -Együtt majd hazamegyünk. Nem foglak itt hagyni egyedül.
-Tedd azt. - fordultam előre és tovább kreáltam az első ,,számunk" alapját.
Ez egészen hajnal kettőig elhúzódott és a fáradság akkora már teljesen eluralkodott rajtam, de végül sikerült ébernek maradnom, ez meg is hozta az eredményét. Viszont Yoon Gi-t akkorra már elnyomta az álom és kinyúlva ült a kanapén.
-Ma te nem igen fogsz innen felkelni. - suttogtam halkan, miközben fölé hajolva, békésen alvó arcát kémleltem -Még jó, hogy van itt pléd.
Szétterítettem az ott lévő anyagot testén és hogy mindenhol fedje, rendesen be is takargattam viszont arra nem számítottam, hogy ő hirtelen elkapja a kezem és maga alá ránt.
A gyors mozdulattól levegőt is elfelejtettem venni, szívem pedig a szokottnál is erősebben vert. Testeink egymásnak préselődtek, és arcunk között jó, ha volt tíz centiméter, ami meglehetősen zavarba hozott. Ott abban a percben megszólalni sem tudtam, de nem is volt rá szükség.
Az arcomra hulló hajamat arrébb helyezte és kezével lassan végigsimított arcomon.
-Nélkülem akartál hazamenni, ilyen sötétben? - motyogta halkan.
-Azt hittem, hogy aludtál. - mentegetőztem.
-Veszélyes ilyenkor a környék. - ült hátrébb, amire én is felültem lassan -Készen lettél?
-Ühüm. - mosolyogtam szélesen, mert büszke voltam, hogy kitartottam addig, amíg nem végeztem.
-Oké. - viszonozta a gesztust és egy sóhajtás keretében felállt, majd megigazítva magán a ruhát az ajtóhoz sétált -Jössz?
-Ja. - ugrottam fel és felkapva az ülőke karjáról a dzsekimet, kisétáltunk a hátsóbejáraton az utcára, miután bezárattuk azt az őrrel.
Ezután csak csöndben haladtunk a szeles utcán, az autók és villamosok zaja kíséretében.
-Nem fázol? - kérdezte rám nézve Yoon Gi.
Nem csodálom, hogy megkérdezte, hiszen a dzsekim volt rajtam, alatta egy rövidebb ujjú felsővel és egy cicanadrág, amit egy bakanccsal vettem fel.
-Nem. - ingattam a fejem, bár egy csöppet hideg volt.
Semmiképp nem mondtam volna neki, hogy adja oda az ő kabátját, mert az nem lett volna fair tőlem.


*Még aznap reggel~

-Eonni! - kiáltott reggel ismételten MinJi, miközben fáradtan nyöszörögtem az ágyamban -Dia!!
-Mit ordibálsz? - lépett be a hang alapján Hanna -Te alszol még?
-Mi van? - topogott be Alexa is -Mikor jöttél te haza dongsaeng?
-Valamikor fél három fele. - ültem fel lassan.
-Hajnalban?? - akadt ki Hanna és Angyalka.
-Nem még délután, észlények. - igyekeztem a lehető legtöbb szarkazmust belerakni a mondatomba -Ma futóban fogunk reggelizni, mert most tuti megváratnánk a menedzsert, ha elkezdenék kaját csinálni.
Minden amit általában tíz perc alatt csináltam meg, leszűkítettem annak a felére, de még így is a menedzser várt ránk öt percet. Persze nekem is el kellett aludnom és a telóm ébresztője is meghülyült.
A rajongók ismét nagy lelkesedéssel vártak minket, aminek újonnan nagyon örültem, viszont kevesebb lelkesedéssel üdvözöltem őket, ám ezt a maknae-nk bepótolt helyettem is.
-Sziasztok! - köszöntek a fiúk kórusban, amikor a büfénél összetalálkoztunk.
-Sziasztok! - köszöntünk mi is, de én azonnal az egyik székre pattantam le és elfeküdtem az asztalon.
A szokásosnál is hangosabban és nagyobb életkedvvel vetődött egymás karjaiba a JiJi páros, amit én csak egy kisebb jajgatással tudtam le. Bármilyen kis zaj széthasította a fejem.
-Noona... - foglalt helyet mellettem Kook -Nagyon rossz passzban vagy most.
-Tudom Kook. Sokáig voltam fent. - ahogy felemeltem a fejem egy, a fiúk mögött nevető Yoon Gi-t láttam meg -Te csak ne nevessél, mert te még aludhattál két órát pluszba is, én meg csináltam azt a... Nem mondom ki mit.
-Tényleg nem vicceltél, hogy addig nem jössz haza, amíg nincs kész az alap. - dőlt a falnak HaNi, miközben engem szuggerált.
-Viszont ne csak trécseljünk, hanem akkor szedjétek le a két alapot és kezdjünk valamit magunkkal! - tápászkodtam fel és ásítva a stúdió felé vettem az irányt.
-Várjál már eonni! - kiáltott fel dongsaeng, amire unottan ránéztem.
-He?
-Ti együtt jöttetek haza Suga-val? - cikázott tekintete köztem és a srác között.
-Menjél már! - fordultam el tőle nem törődve, de erre mindenki csak nevetni tudott.
,,Mondhatom, hogy tényleg nagyon vicces. Az ember meg kapjon szívrohamot, amikor vele van..."

26.fejezet~

*Kid POV.*

-Eonni! - kiabált Angyalka a fürdőből, majd lassan kisétált a konyhába, ahol a cappuchino-mat ittam a pultnak dőlve -Szerinted JiMin oppa-nak tetszeni fogok?
-Szerintem elhányja magát, főleg, ha még azt a masnit is a fejedre akarod rakni. - céloztam a kezében szorongatott lila masnira, majd a bögrémből kiittam az utolsó cseppet is és gyorsan elmostam még, majd mire készen lettem, addigra dudáltak kintről.
Mind a hárman csordaként vetődtek ki az ajtón és megrohamozták a kisbuszt, míg én szép komótosan bezártam az ajtót és elraktam a táskámba a kulcscsomót.
-Gyere már, te gyászhuszár!! - kiabált rám a kocsiból Alexa, mire egy szépen irányzott bemutatással díjaztam és lassan elcammogtam a furgonig, amibe belemásztam és elhúztam annak ajtaját.
A fiúkkal még tegnap megbeszéltük, hogy ma délelőtt átmegyünk hozzájuk - kihasználva a két napnyi szabadnapot - és Jin-nel közösen főzünk valamit ennek a csapatnyi sötét lovagra. Nem éreztem magam a legjobb passzban és mivel pont akkor kezdődött el a piros betűs ünnepem, ami csak a lányoknak van, elég hisztérika is voltam. Ezzel persze a csajok tisztában is voltak és igyekeztek nem piszkálni, de volt pillanat, hogy megfeledkeztek róla.
-Dongsaeng! - szólt oda nekem a hátsóülésről Hanna.
-Most mondja HoSeok, hogy Suga üzeni neked, hogy ha gondolod akkor ott náluk is elkezdhettek gyakorolni.
-Egy. Baszottul nincs most egy csöppnyi kedvem se egy helyben szarakodni. Kettő. Honnan van meg neked HoSeok száma? - néztem rá a végén retardált fejjel.
-Hehe... - nevette el magát sunyin, mire tágra nyitott szemekkel fordultam előre és azalatt a kevés idő alatt míg odaértünk, szundítottam egy jót.
-Sziasztok!! - ugrándozott be boldogan MinJi a nappalijukba, amint kivágta az ajtót, majd ahogy meglátta JiMin-t, rögtön hozzácsapódott.
-Hello!! - köszöntek ők is és Kookie, amint meglátott odajött hozzám boldog mosollyal -Noona! Hogy vagy? Nem nézel ki túl jól.
-Szia Kook! Jelenleg semlegese érzéseim vannak. Azt megmutatnád hol van a kanapétok?
-Noona!
-Hm? - néztem rá álmosan.
-Vegyél szemüveget!
-Miért? - kérdeztem értetlenül.
-Na lányok-fiúk! Én mennék is. Jövök értetek három körül. Sziasztok! - ezzel menedzser oppa távozott.
-Viszlát menedzser oppa! - kiáltottuk utólag.
-Mi mikor fogjuk elérni, hogy így köszönjetek nekünk? - kérdezte futólag Jin, aki a konyhába igyekezett.
-Na, de Kook!
-Mi?
-Jé? Ott a kanapé! - mentem lelkesedéssel az ülő-, fekvőalkalmatossághoz, és azzal a lendülettel lezuhantam rá.
-Noona, beteg vagy? - hajolt fölém Kook.
-Agyilag. - nevetett fel Alexa, mire rápillantottam, erre persze elhallgatott.
-Eonni! - terült el rajtam egy jól irányzott ugrással Angyalka, amire egy fájdalmas hörgést engedtem szabadjára.
-Jaj, Kid! - jelent meg pár méterrel arrébb NamJoon és mögötte Yoon Gi -Ha nem látlak meg, azt hittem volna, hogy egy állat van a nappaliban.
-Haha... - húztam el a szám -Nem ezt mondanád, ha egy ötvenkilós lány ugrana rád.
-Na ezért nem vagyok lány. - mutatta fel magyarázóan az ujját és leült az egyik fotelba, ami mellettem volt.
-Te meg leszállnál rólam!? Köszönöm. - löktem le magamról és a földre esett.
-De eonni~
-Ne nyavalyogj! Nem áll jól. - nevettem fel szerencsétlenségén.
-Gonosz vagy. - nézett rám szúrós szemekkel.
-De jó nekem. - terültem el.
-Nekem szorítanál egy nagyon kevés helyet? - tipegett oda Suga -Csak egy nagyon keveset.
-Gyere! - húztam fel a lábaimat és leült, ám arra nem számítottam, hogy ő rá is fekszik azokra -Erről nem volt szó.
-Mert nem említettem. - pillantott fel rám mosolyogva és én azonnal le is raktam a fejem, mert elöntött a pír.
Nem tudom ilyenkor mi kerít hatalmába de, ha nem múlik el gyorsan, meg fogok zavarodni.
-JiMin! - ugrott fel Angyalka -Te ugye a barátom vagy?
-Naná, hogy. - karolta át őt -Miért?
-Mert engem mindenki bánt. - kezdte el sírós hangon.
-Ne hazudj, te perszóna! - ültem fel hirtelen, mire kuncogásba kezdett -Tegnap este sót raktál a cappuchino-mba, amikor kértem, hogy csináld meg. ChiChi-nek hideg vizet engedtél és HaNi-nak meg direkt fehérekhez raktad a kék felsőjét.
Eközben már szinte e földön fetrengett a röhögéstől.
-Ilyenkor mi van vele? - kérdezte félig-meddig mosolyogva Rap Monster.
-Elmebaja van. - bólogattam.
-Fáradt vagy, vagy beteg, hogy baszottul nincs kedved egy helyben szarakodni!? - jött a kérdés a lábaim felől.
-Mi... - akadt el a savam a hirtelen jött kérdéstől, majd kapcsolt az agyam -Angyalka! Ha elfelejteném, akkor emlékeztess, hogy hipózzam ki Hanna egy-két színes felsőjét.
-Ismét üdv a sötét oldalon!! - ujjongott boldogan, majd JiMin-nel tovább is haladtak... valahová.
-Dia! - kiáltott ki a konyhából Jin -Akkor jössz segíteni?
-Születésem óta erre vártam. - kecmeregtem le a kanapéról, ami abba került, hogy Yoon Gi feje csöppet puffant azon -Bocsánat oppa.
-Semmi gond. Neked elnézem. - ahogy ránéztem, egy aprót kacsintott, majd vörös arccal tovább haladtam a konyhába.
Ott amíg elkészítettük az ebédet sokat beszélgettünk. Komolyan, ha Jin nem lett volna, ki kellett volna találni. Annyira kedves, figyelmes, és még sorolhatnám, na és persze emeljük ki, hogy férfi létére nagyon jól főz.
-Jövök én is! - lépett be Yoon Gi az ajtón.
-Téged mi lelt? - döbbent le Jin -Ja, várj! Semmi... Kid itt van.
-Ott a pont. - csettintett és nekidőlt a mellettem lévő pultnak.
-He? - kapkodtam értetlenül a fejem kettőjük között, de mindkettőjük csak legyintett.
Ezután rájöttünk, hogy egy picit sietnünk kéne, ha nem akarunk éhen halni és lassan negyed tizenegy volt már.
-Azt hiszem kész. - álltam fel guggolásból a sütő elől és kikapcsoltam azt.
Fogtam egy rongyot és lehajtva a sütő ajtaját, kivettem a tepsit, amiben ott fortyogott még a hús körül a finom leve.
-Hmm... - szagolt bele Jin a levegőbe -Jó illata van.
-Bizony. - raktam le és mire már megfordultam Jin már eltűnt.
-Hova lett? - néztem nagy szemekkel a még mindig mellettem álló Yoon Gi-ra, aki eközben képeket töltött fel Twitter-re.
-Nem tudom. - rántotta meg a vállát és miközben nagyot sóhajtott, a sült húsra szegezte éhes tekintetét -Megkóstolhatom?
-Igen, csak vigyázz, mert nagyon forró. - vettem elő egy villát és odanyújtottam neki.
-Hú~ Azt sem tudom, melyik részéről szedjek le egy kis darabot.
-Az a része tuti finom. - mutattam egy, a többinél jóval húsosabb részre.
A villával egy keveset leszedett róla és fújogatni kezdte, majd azt bekapta.
-Ez nagyon jó. - motyogta -Meg kell neked is kóstolnod. Olyan jól tudtok főzni.
-Ez sütve van.
-Nem baj. - tartja felém a villát -Egyél!
-De...
-Nem, egyél! - közelebb emelte számhoz, mire én azt a darab húst számba vettem.
-Mmm, egész jó lett. - állapítottam meg, miután megízlelgettem.
-Ez fantasztikus. - ekkor egy puszit nyomott az arcomra -Ügyes.
-Köszi. - fordultam el és a nappaliban szóltam a srácoknak, hogy kész a kaja, majd Jin-t megvárva - mint kiderült a szobájában volt - hozzáláttunk az ebédhez.