20.fejezet~ 2/2

*Kid POV.*

Ahogy a céghez értünk szinte a kezünkbe nyomták azt, amiről azt mondták nekünk lett volna dolgunk megírni. A debütdalunk szövegét.
-De úgy volt, hogy mi írjuk meg. - néztem a cég vezetőjére félig-meddig mérgesen.
-Igen, de később szerződtetek a céghez. Így most főbb célunk, hogy mihamarabb meglegyen az első dalotok. - kezdett el magyarázkodni.
-Már elnézést a pofátlanságomért, de jó, hogy nem a mi hibánk. - egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne álljak ki magunkért.
Ha már akkor nem tartotta a szavát, akkor mi lett volna később.
-Kérlek értsd meg, hogy szűkös az időkeretünk. Ha átolvastátok a szöveget és nagyjából begyakoroltátok, akkor szóljatok Tamásnak. - mondta el gyorsan -Ő majd a díszlethez vezet titeket és elmagyaráz több mindent.
Ezzel a pár mondatával gyorsan elsliccolt és mi a hűlt helyére is döbbenten néztünk.
-Ez most szivat minket? - kérdezte Hanna.
-Én nem tudom, de tuti, hogy nincs valami rendben az agyával. - tette hozzá Angyalka.
-Akkor miért nem kért fel minket hamarabb? - kérdezte felháborodva Alexa -Nekünk jusson eszünkbe a próbák közben meg énekórák közben?
-Mindegy. - sóhajtottam frusztráltan -Melyik stúdióba mehetünk be átvenni a szöveget? - néztem Tamásra.
-Gyertek.
A sablonos folyosón keresztül vezetett minket egy kisebb, újonnan sablonos kis helységbe, ahol elhelyezkedtünk és próbáltuk megtanulni ki ki után következik.
-Ez milyen parasztság már? - háborodott fel Angyalka -Még énektanárt sem küldenek hozzánk?
-Láthatod. - mutatott végig a helységben Alexa -Mert ezt az újoncoknak kell megoldaniuk.
Ekkor megcsörrent a telefonom és amikor megláttam ki üzent, elmosolyodtam.
-Ki az? - kérdezte érdeklődve HaNi.
-TaeHyung. - vettem kezembe a készüléket és elkezdtem rajta pötyögni -Beszélni szeretne velünk.
-Hát akkor hajrá! - sürgetett ChiChi.
-Nem. - mondtam -Most meg kell tanulnunk a szöveget.
-De csak egy pár perc lenne. - nyűgösködött MinJi -Úgyis azt mondta, hogy NAGYJÁBÓL gyakoroljuk be.
-Igen. - mondta helyeselve a két idősebb.
-Hah... - sóhajtottam -Rendben.
Megüzentem TaeTae-nak és pár perc múlva már hívott is, én meg kihangosítottam, hogy mindenki hallja őt.
-Sziasztok lányok~ - köszöntek bele a fiúk legnagyobb megdöbbenésünkre.
-Sziasztok~ - köszöntünk mi is.
-Mizu veletek? - kérdezte JiMin, mire Angyalka közelebb tornázott, amire reakciónk egy hangos nevetés volt.
-Mi az? - kérdezte a srác.
-MinJi mindenkit arrébb túrt, hogy hallhasson. - nevetett Alexa.
-Ő is ott van? - szinte láttam. ahogyan elkezd csillogni a szeme és ledöbben az arca.
-Itt vagyok oppa!! - mondta hangosan -Hogy vagy?
-Nagyon jól, főleg, hogy mi most kajálunk. És ti?
-Mi meg szöveget tanulunk, de a főnök egy bunkó paraszt.
-Naa! - néztem rá csúnyán -Akkor sem szabad ilyet mondani, hogyha igaz.
-Szia noona! - hallottam meg Kook hangját, mire elmosolyodtam.
-Szia Kookie! Mi jót csinálsz?
-Hát most épp eszek és próbálom eltolni innen Yoon Gi hyung-ot, hogy ne beszélhessen veled.
-De gonosz vagy. - mosolyogtam.
-Én nem is, csak szeretnélek tőle megvédeni. Menj már innen hyung!
-Persze. - nevettem fel -Bírod még NamJoon?
-Én bírom. - szólt bele ő is.
-Úgy könnyű, ha ugyanazt csinálja mint a többiek. - hallottam meg Jin hangját is.
-Hát úgy igen. - helyeseltem -És a srácok?
-Jelentem alásan, itt vagyok. - szólalt meg Yoon Gi is, mire csöppet gyorsabban kezdett el verni a szívem -Hagyj már békén Kook!
-Ne veszekedjetek! - szidtam le őket.
-Igen. Eonni mindkettőtöket nagyon szeret. - mondta Angyalka.
-Mi is szeretjük őt. - mondta három hang.
Azt hiszem Jin is beszállt. Egy hangos puffanást hallottunk, majd még egyet.
-Ez mi volt? - kérdezte ijedten Hanna.
-Csak Kook és Hoseok borultak egymásra. - mondta olyan nyugodtan TaeHyung, mintha ez a világ legnormálisabb dolga lenne. Bár tőlük mit vártunk? Kérdem én.
-Srácok nekünk még szöveget kell tanulnunk, de délután még írjatok, mielőtt fekszetek le aludni, hogy beszéljünk. - tereltem a beszélgetést a vége felé -Addig is sziasztok!
-Sziasztok! - köszöntek a lányok.
-Sziasztok!! - köszöntek el a fiúk is és ahogy leraktam máris tovább koncentráltunk a szöveg tanulására.

19.fejezet~

-HOL A PÓNIS PÓLÓÓÓÓÓM!! - jajveszékelt a maknae.
-Ott ahol hagytad! - szól vissza neki a leader.
-De nem tudom, hogy hol hagytam. - siránkozott.
-Az már a te bajod! - így HaNi.
-Olyan eonni-k vagytok! - verődött az ágyon ülve.
-Na pattanj fel és kotorj ki valamit a szekrényedből, mert el fogunk késni! - sürgette Kid MinJi-t és mivel nem mondhat nemet a csapatvezetőnek, kénytelen volt a pónis felsője nélkül elmenni a rádió stúdiójába.
Miközben ők szorgosan készülődtek hamar elérkezett a fél nyolc, amikor is el kellett indulniuk, hogy nyolcra bőven bent legyenek a rádió stúdióban. Nagy mázlijuk esett, mert nem is volt annyira mozgalmas az az útvonal, ahol haladtak.
-Jó reggelt lányok! - köszöntötte őket Tamás, ahogy leparkoltak.
-Jó reggelt! - köszöntek vissza kórusban.
-Gyertek! Nem is sokára élő adásban lesztek. - invitálta őket befele -Elviszlek titeket egy kis pihenő részbe, ott ehettek-ihattok is amíg nem kezdődik. Addig is beszélnék veled Dia. - az utóbbi mondatot halkabban súgta oda a leadernek.
-Rendben. - mondta és a lányok felé fordult -Ne csináljatok semmi hülyeséget míg vissza nem jövök. Ja! És ne ordítozzatok!
-Oké Kid~
Ahogy a folyosón maradtak ketten a kelleténél is próbáltak halkabban beszélni.
-Döntöttél már az ügynökséget illetően? - tért a lényegre Tamás -Természetesen, ha nem ott akarod debütáltatni a csapatot megértem. Én csak azért ajánlottam, hogy mivel én is ott dolgozok nem lenne kavarodás.
-Megértem és minden oké csak nem szeretném, ha rossz körülmények között lenne az RT. Már ha érted mire gondolok.
-Igen és biztosítani tudom, hogy a főnök nem huszárhajcsár. Hiába fölényes, ő már csak ilyen. A családja mindig is tekintélyt parancsoló volt.
-Ez esetben még tisztázom a lányokkal, de szerintem nyugodtan felhívhatod őt a rádióműsor alatt.
-Rendben van. És remélem a lányok bele fognak egyezni.
-Mindenképp, hiszen a csapatvezető javasolta ezt. - kuncogott.
-Oké. Mindjárt jövök a műsorvezetőkkel együtt. Bemutatlak nekik. - ezzel nekiindult Tamás a leader pedig szorgosan besétált a pihenőbe.
-Na lányok! - csapta össze tenyerét Kid -Lenne egy fontos megbeszélnivalónk.
-Mi lesz az ebéd? - nyújtotta fel a kezét Alexa.
-AZ. - próbált minél érthetőbben célozni egy szóval, hogy mi is. -Nem erről akartam veletek beszélni, hanem... Mivel ismertek lettünk ezért döntenünk kell azt illetően, hogy hol akarunk debütálni. Én azt mondom, hogy a TV2-nél jó helyünk lenne. Nem szeretnék nagyon rivalizálni, de ha nektek van javaslatotok, akkor nyugodtan elmondhatjátok.
-Mi nagyon megbízunk benned eonni, ezért vagyunk most itt. - kezdett bele Angyalka -Ha te azt mondod, hogy nekünk jó lesz ott, akkor  mi ezt szó nélkül elfogadjuk. Legyen.
-Ennek örülök. A mai programok után elviszlek titeket egy kis shopping-ra kiruccanásképpen. Mit szóltok hozzá?
Szó se róla, ugrándozni kezdtek és rögtön kombinálni, amire kivívták Kid leszólását, hiszen egy fokozattal hangosabban ,,beszélgettek" mint kellett volna. Elég hamar visszaért Tamás a rádióműsor vezetőivel, bemutatkoztak egymásnak a két műsorvezető pedig gratulált nekik a Csillag Születikben nyújtott teljesítményükért. Az adás pontban nyolckor elkezdődött az előtt, viszont már a hangtechnikát próbálták a helyükön.
-Üdvözlünk mindenkit a Citrom Rádió mai adásában. Ezúttal van egy vendégcsapatunk is akik nem másak, mint a Rocket Team. Sziasztok lányok! Hogy vagytok?
-Sziasztok, köszönjük jól. Remélem ti is. - a csapatot persze a leader képviselte ilyenkor.
-Igen, köszi. Örülünk, hogy itt lehettek. Milyen érzés, hogy megnyertétek a versenyt?
-Hú! Hát nagyon jó érzés, nem tudom kifejezni mennyire. Mind a négyünknek ez volt az álma, hogy idáig meg még sokkal tovább eljussunk. Az, hogy ez sikerült megalapozta a nevünket. Innentől már a mi elhatározottságunk a döntő.
És kezdetét vette a fél órás kis beszélgetés egy-egy zenei szünettel, amiben lejátszották azt a két számot, amivel jelentkeztek és amivel megnyerték a műsort. Mire végeztek már mehettek is a VIVA stúdiójához, ahol is bemutatkoztak a népnek, aki még esetleg nem ismerné őket. Bár ilyen nem sok van.
Ezek után pedig a TV2-höz mentek, ahol a főnök már várt rájuk az aláírandó szerződéssel. Átolvastatta velük, hogy ha esetleg valamit változtatnának rajta, akkor tegyék meg vagy tárgyaljanak róla. Szerencsére ilyen nem esett meg, ami nagyon fontos az mind jól volt megírva, a fizetés mennyiségével sem volt gond.
-Na lányok! - léptek ki az épületből letudva, hogy holnap mikorra érkezzenek. -Hazamegyünk, átöltözünk és utána elmegyünk vásárolni.
-YEEE!! - élénkültek fel és ahogy Kid feloldotta a kocsizárat már meg is rohamozták a kisbuszt.
Minden úgy történt, ahogy közben a lányok még váltottak pár tíz perces beszélgetést az otthoniakkal, majd utána nem is sokára elindultak az Aréna Plázába. Ott körülbelül másfél órát töltöttek - Dia egyet, mert közben elment tankolni -, majd az Ázsia Centerbe, ahol a K-Food-ban széjjel néztek, és végül a MCDonald's-ban kötöttek ki egy nagyobb asztalnál. Az asztalukon volt minden, italtól kezdve többféle burger is. Nagy hasukhoz híven az egészet beverték - annyi ételt, ami szinte az egész asztalt elfoglalta. Hazafele menet még beugrottak egy italoshoz, ahol egy üveg pezsgőért még beküldték Hannát. Már csak azért, hogy ne teljen olyan nyomottan az este. Egy kis jókedv mindenkinek kell, főleg nekik.

*Másfél óra elteltével~

-De dongsaeng~ Miért nem vehetek itthonra kígyót? - kérdezgette Alexa a leader-t.
-Te nem fogsz velünk többet inni. - állapította meg Kid -Amúgy meg azért, mert a fejedbe szállt az a két fél pohárnyi pezsgő és azért is mert itt nem tarthatsz állatot. Van itt elég.
-Köszi! - kiáltott fel a másik két lány -Szeretünk.
-Én is titeket.
,,Csak tudnám, hogyan fogom veletek átvészelni az éjszakát.''