6.fejezet~

*Kid POV*

Érzések tömkelege kerített hatalmába a telefonbeszélgetés után. Mindössze két szó, ami akkor jellemzett engem: Honvágy és összezavarodottság.
Honvágy, azért mert hiányzik anyu, a nevelőapám, az unokahúgom, a nagynénéim, a nagybátyáim és a sógorom. Hogy miért nincs köztük az a két személy?
A nővérem egy álszent, aki sosem hitt bennem és a bennem lakozó tehetségemben. Amikor szóba hoztam bármilyen ötletem vagy épp csináltam valamit egyből negatívummal illette. Sosem mondta, azt hogy ,,Igen, ez nagyon jó lesz" vagy, hogy ,,Ügyes vagy"... nem.
A nagymamámról ne is beszéljünk, ő is a nővéremmel van egy szinten és fiatalabb koromban csak a pénztelenség uralkodott náluk. Nyolcadikos voltam amikor ez még inkább súlyosbodott. Anyunak akkor lett új munkahelye és pár hónappal előtte költöztünk ugyanabba az utcába, ahol a mamámék laktak. Addig a nevelőapám minimálbéréből éltünk, de semmire nem volt gondunk. Még, ha nem is volt meg minden amit szerettünk volna, sosem veszekedtünk. Persze ahogy anyu dolgozni kezdett a nagyim és a nővérem úgy szedegélték elfele a MI pénzünket. Ez csak rossz hatással volt a családunkra. Így visszagondolva ezekre, már kínomban csak nevetni tudok.
Minden egyes beszélgetésre emlékszem a nevelőapámmal, amit esténként folytattunk, amikor anyu dolgozott.
,,Hihetetlen, hogy egy tizenhárom éves gyerekkel megtudom ezt beszélni, de egy negyvenegy éves felnőttel nem." Idézve a szavait, amikor szó esett azokról a dolgokról, amit leírtam az előbb. Tényleg hihetetlen volt számomra is, hogy nem lehetett megemlíteni ezt a témát előtte, mert egyből a nővéremék pártját védte. Igazából ugyanolyan makacs ő is, mint a nővéremék és ez néha már bosszantó volt. Ha én hozta volna fel, akkor én jártam volna meg.
És amikor megemlítettem a nővéreméknek, hogy informatikai rendszergazda szeretnék lenni, egyből azzal jött, hogy ,,Azt te nem fogod tudni" ,,Nem fogod érteni". Majd ahogy ezt megemlítettem a nevelőapámnak egy olyan orbitálisan nagy igazságot mondott, hogy azt nem tudom kifejezni.
,,A nap tahója címet simán vinné Csiszár Jenő műsorában." Mondanom sem kell, hogy ezen fetrengtem akkor a röhögéstől és ahogy néha eszembe jutnak ezen beszélgetések még mindig nevetnem kell.
Nem mintha nem szeretné a nővéremet is, de meg van a véleménye róla. 
Visszatérve az érzéseimhez.
Összezavarodottság. Nos, ez nagy mértékben beterítette akkor az elmém. Hogy miért? Egyszerű a válasz rá: Min Yoon Gi. Előadónevén Suga, a SWAG srác. Ő az aki eddig az életeben olyan mértékben elbizonytalanított, mint még soha. Soha nem voltam annyira bizonytalan, mint azokban a napokban amiket együtt töltött a két csapat. Feszengtem ahányszor kettesben lehettünk, de ugyanakkor megnyugtatott. Rappelés közben kirázott a hideg, de egyben olyan volt, mintha ez összekötne minket.
Amikor rám zuhant a nappaliban - amiben ő volt a hibás - azt hittem megfulladok a közelségétől, mégis élveztem. Értitek már, hogy miért éreztem ezt?? Miért voltam ennyire kesze-kusza? Mindennek ő volt az oka, annak is, hogy rapper lettem. Az álmom egyik része valóra vált, akkor amikor gimnáziumban már megalapítottam a csapatomat, aminek ráadásként én voltam és vagyok úgymond a leadere.

*Kid POV end*


-Gyertek be lányok. - invitálta be a hotelszobába JiMin a négy leányzót - A menedzserünk is mindjárt itt lesz, csak nagy a forgalom. Elvileg Tamással jön.
-Hehe. - röhögött Taehyung - Olyan hülyéd mondod ki a magyar neveket.
-Beszólták gyerek?? - és bumm!! Elkezdtek birkózni.
Persze, a négy lány csak arra várt, hogy a kedvenc bandájukból ketten elkezdjenek verekedni. Jó talán MinJinek ez egy valóra vált álom, hogy a biasa köntösben bunyózik, de a másik háromnak nem.
-Áh, sziasztok lányok! - hajol meg NamJoon - Jaj, bocsánat. Még hozzá kell szoknom, hogy itt nem kell meghajolni.
-Ugyan. - legyint HaNi - Hé MinJi, te hova mész?
-De aranyos kutyus. - ültette az ölébe a kis termetű kutyát - Melyikőtöké?
-Az enyém! - kiáltott fel JiMin, majd lehuppant a lány mellé és ő is simogatni kezdte a bundást.
-Meg az enyém! - háborodik fel V - Nehogy már magadnak tulajdonítsd!
-Mert mi lesz? - kötözködött vele JiMin nevetve.
-Megverlek. - felelte egyszerűen a megsértett.
-Gyere.
Ahogy ezt kimondta V már készült volna, de Rap Monster már készenlétben volt.
-Azonnal fejezzétek be, vagy nem lesz kutya. - mondta higgadtan és intett MinJinek, hogy vigye oda a kutyát.
-De leader-sshi!! - zengte egyszerre a két bajkeverő.
-Nincs de! Bocsássatok meg a viselkedésükért.
-Már megszoktuk. - mondta ChiChi.
-Amúgy... - gondolkodott el Kid, amire mindenki a helységben ránézett - Hol vannak a többiek?
-A mellettünk lévő két szobában. - felelte V - Mindjárt áthívom őket. - és már állt is fel a srác.
-Játszhatok vele? - kérdezte MinJi izgatottan JiMintől, a kutyusra mutatva.
-Velem együtt. - nevetett, majd mindketten leültek JiMin ágyára és elkezdték nyúzni a ,,vérebet".
Amíg ők elszórakoztak, azalatt az idő alatt Taehyung átterelte a fiúkat a leader-sshi-ék szobájába.
-Hol van Suga? - kérdezte meglepetten NamJoon.
-Zuhanyzik. - válaszolta J-Hope, de abban a pillanatban már be is toppant az említett - Helyesbítek, most már itt.
A rapperen észre lehetett venni, hogy pár perce lépett ki a zuhanyrózsa alól. Akár JiMin, ő is a szálloda köntösét viselte, törülközővel a fején, ami alól csak néhány hajszál látszódott. Nem éppen a legjobb így közlekedni, így ősz közeledtével.
-Min Suga! Ha beteg leszel én nem fogok felelősséget vállalni miattad. - kezdett vele Rap Monster.
-Hát most mit csináljak, hogyha V olyan erővel törte rám az ajtót, hogy azt hittem ott helyben lefejelem az üveget? He?
-Te sem vagy normális. - fordult a barnás hajú sráchoz, aki védekezően felkapta kezeit.
-Mondj újdonságot. - nevetett ChiChi.
-Beszóltál? Mi? - közeledett felé sunyin kezeit alapállásba helyezve a csikirohamhoz.
-Ne csináld V!! Légy szíves! - kérlelte hátrálva a lány.
-Most már nem menekülsz. - és azzal a lendülettel belekezdett a csikiző hadműveletbe. A lány hahotázva feküdt el a padlón és ott kellett végigszenvednie azt a pár percet, amit Taehyung a kínzásával töltött.
Amíg ők végezték a dolgukat HaNi Jinhez, Hoseokhoz, JungKook és Rap Monhoz verődött beszélgetni, és akkor ki maradt a mi két jómadarunk. Név szerint Kid és Suga, akik csak ültek és bámulták egymást. Ez amolyan verseny szerűség volt, amelyikük hamarabb elpillant máshova, az veszít. Ezt játszották addig amíg Kid meg nem szólalt:
-Te most játszol velem, mi? - mosolyodott el a mondat végén, mire Suga is ugyanígy tett. Ám az övé egy sunyi ,,Úgyis az enyém leszel" féleség lett volna, miközben ezeket gondolta:
Jó úton haladok...

5.fejezet~

Már majdnem reggel volt, amikor HaNi is ChiChi hadjáratra indultak. Nem az általános ellenőrzőre, hanem egy ijesztgetőre, ami annyit foglalt magába, hogy megrémisszék a két legfiatalabb tagot a csapatban.
-Akkor tudod mit kell tenned? - kérdezte ChiChi szobatársát.
-Igen. Meg van a rúzs szóval indulhatunk. Még jó, hogy van tükör a szobájukban. - nevetett a leghalkabban.
-Ja ja. Kíváncsi vagyok, hogy milyen sebességgel fognak kirohanni a szobából.
-Szerintem annyira be lesznek tojva, hogy ki merni se fognak jönni. - kuncogott a fővokál.
-Hát akkor induljunk is, de előtte vegyük át még egyszer. Lassan és halkan belopózunk te felírod a tükörre azt, hogy ,,Menekülj, ha tudsz!", amíg én kinyitom az ablakot. Oké?
-Oké. De siessünk, nem sokára kelni fog Dia és akkor le is bukhatunk.
Nem is haboztak sokáig fogták magukat és nesztelenül átsétáltak a mellettük lévő szobába, ahol a két fiatal lány még békésen szunyókált. Óvatosan benyitottak, meggyőződtek arról, hogy ők békésen alszanak, majd beljebb mentek. ChiChi ellopakodott az ajtóval szemben lévő ablakhoz és kinyitotta, amíg HaNi a rúzzsal kente fel azt a két szót a tükörre, ami az ajtótól jobbra helyezkedett el.
-Készen vagy? - suttogta ChiChi HaNinak, amikor mellé ért.
-Most már igen. - rakta el zsebébe a kencét - Menjünk mielőtt felkelnek.
Már távoztak is és pár percre rá már a lányok leadere kelni kezdett. Megdörzsölgette szemeit, nyújtózkodott egyet és komótosan felkelt, ám amikor meglátta a tükörre írt szöveget elállt a lélegzete. Azonnal körülnézett és meglátta a nyitott ablakot, majd odasietett Angyal mellé és keltegetni kezdte.
-Kelj már fel, hallod? - kérdezte már idegtől feszülően.
-Mi van? - jött a kérdés a maknaetől.
-Nyisd ki a szemed és nézz körbe!
Ugyanolyan tempóval, mint Kid az elején, felkelt és hát... ő sem reagált másképp. Sőt, még jobban kiakadt.
-Úr isten, úr isten, úr isten!!! - kezdte a hisztériázást.
-Nyugi van! Figyelj! - sóhajtott Dia - Én kimegyek és körülnézek, te addig itt maradsz és magadra csukod az ajtót. Okés?
-De, ha történik veled valami? Unni~
-Nem fog. Zárkózz be! Mindjárt jövök.
Kid fogta magát és semmi fegyvernek használható dolog nélkül kisétált a szobából. Elindult a főfolyosóra, ahol a vécék vannak. Óvatosan nyomta le a bal oldali helység kilincsét, amikor valaki megragadta mindkét vállát.
-Mit csinálsz? - ez a pösze beszéd rögtön nyugalmat hozott szívére.
-Jézusom Suga! Szív infarktust kapok. - kapott az említett szervéhez.
-Baj van?
Kid elmondta neki az előbb történteket és amit ezután a rapper mondott neki, úgy érezte, őket csúnyán becsapták.
-Hallottam, hogy csapódik HaNiék ajtaja és csak utána nyitódott a ti ajtótok is. Azelőtt pedig nem vettem észre, hogy a tietek kinyílna, pedig már vagy két órája fent vagyok.
-Hogy az a... Hol van az a két idióta? - muszáj volt egy mély levegőt vennie, hogy lenyugodjon.
-Hé hé! Nyugodj le! Lehet, hogy visszaaludtak. - fogta meg kezét, hogy még véletlenül se tegyen olyat, amit megbánna - Inkább csináljunk reggelit és majd utána elintézitek.
Lehet, hogy Suga nyugodtsága, lehet, hogy az ő kezének érintése, de valami megnyugtatta őt. Visszazökkent az eredeti világába és mélyen a srác szemébe nézett, ekkor történt az, hogy egy ideig nem tudtak megszólalni... mindketten csak nézték egymást.A pír mindkettőjük arcán megjelent, szívverésük felgyorsult, szinte már zakatolt. Lélegzet vételük is iramosabb lett, nem tudtak megszólalni.
-Menjünk! - nyögte ki végül Kid és hátat fordítva továbbment a folyosón, egészen a konyháig. Miközben kigondolta, hogy csinál ,,pár" bundás kenyeret, szíve még akkor is folyamatosan dübögött a mellkasában. Szinte már el is felejtette a két lány csínyét.
Nem tehetek meggondolatlanságot. Valahogy muszáj megtartanom vele a távolságot.
Ezen gondolatok cikáztak a fejében, de tenni ellene nem tudott. Fogságban érezte magát, mert nem tudott sehogy sem kiszabadulni, abból az úgy nevezett ketrecből.
-Mit kéne tennem? - nyögte maga elé anyanyelvén, és amikor ismét megérzett két kart a vállán, azt hitte kiugrik a bőréből.
-Jó reggelt Noona! - hallotta meg JungKook hangját.
-Jó reggelt! Öhm, te idősebb vagy nálam. Akkor miért hívsz Noona-nak? - nézett rá összehúzott szemöldökkel Kid.
-Emlékeztetsz anyura. Gondoskodó vagy és kedves, de mivel anyut nem tudja senki behelyettesíteni, így te vagy a Noonam. - mosolygott rá angyalian.
-Ez kedves tőled. - viszonozta a mimikát - Megkérhetlek arra, hogy szólsz a többiek, hogy jöjjenek reggelizni?
-Persze. Hol van Suga hyung? Az előbb mintha a hangját hallottam volna.
-A nappaliban van.
-Értem, köszi. Máris jövünk. - szökdécselt át a folyosón és már el is tűnt a fordulónál.
Kidből egy hatalmas sóhaj bukott ki, majd ahogy az utolsó kenyeret is kivette a serpenyőből, elkezdett megteríteni. Meghallotta, hogy a fiúk kicsit sem lassan megrohamozzák a konyhát, így egy kicsit arrébb állt. Egy gyors köszönés után már hozzá is fogtak az evéshez.
-Azt tudtam, hogy a férfiak szívéhez a hasukon át vezet az út, de azt nem, hogy ennyire szeretnek enni. - kuncogott alig halhatóan, de a mosolya az ott maradt az arcán.
-Ó, de még mennyire. - bólogatott Taehyung -Nem bánnám, ha olyan feleségem lenne, aki olyan jól tud főzni, mint te.
-Hát, köszönöm. JungKook, a lányok nem jönnek?
-HaNiék azt mondták, hogy nem éhesek, MinJi pedig még szerintem sokk alatt van. Megijedt amikor bementem.
-Hát nem is csodálom. Idióta egy csapatom van. - fújta fel az arcát.
-Hehe! De cuki vagy! - nevetett J-Hope.
-Miért, mi történt? - kérdezte a maknae.
-Majd elmagyarázom evés után. Megyek, kiinvitálom MinJit enni. - indult neki és miután elmagyarázta a helyzetet az ő maknaéjuknak is, immáron ketten mentek a konyhába.
-Jó reggelt! - köszönt MinJi, majd leült Rap Monster mellé falatozni.
-Jó reggelt! - köszöntek vissza kórusban.
-Te miért nem eszel Unni? - kérdezte Angyal.
-Nincs étvágyam. - felelt egyszerűen.
-Rosszul érzed magad? - kezdett el aggodalmaskodni Jin.
-Egy kicsit, de semmi komoly. - legyintett, majd biztatóul egy mosolyt erőltetett magára.
-Én sejtem, hogy mi van... - húzta szemöldökét MinJi.
Erre Kid már nem válaszolt semmit, de amint meglátta a két bajkeverőt közeledni, meg is állította őket.
-Hanna és Alexa! - nézett rájuk mérgesen - Kérem a telefonjaitokat és Alexa, neked pedig a laptopodat is.
-De... - kezdték volna a mentegetőzést.
-Nincs semmi de. Nyomás a szobátokba és hozzátok amit kértem. Egy hétig nem kapjátok vissza. Ja és a rúzsomat is kérem vissza.
-Értettük. - mondták hátat fordítva, de még egy kisebb röhögő roham elkapta őket. Visszafele már kifejezéstelen arccal adták a csapatvezetőjük kezébe a dolgokat, és ők is leültek enni.
-Ha még egyszer ilyen megfordul a fejetekben, soha az életben nem kapjátok ezeket vissza. Értve vagyok?
-Igen anyu!
Kid rosszallóan megcsóválta a fejét, majd a szobájába ment, hogy elrakja a két telefont, a laptopot és a kencéjét. Ha már itt járt összeágyazott mindkét ágyon, majd lefeküdt az övére. Közben a plafont bámulta és próbálta kiüríteni az agyát, ám ez nem nagyon ment neki.
Miközben ő bent pihengetett, addig a konyhában zajlott az élet.
-Miért csináltátok ezt? Nagyon jól tudjátok, hogy mindig megbüntet az ilyenekért. - szidta le MinJi a másik két leányzót.
-Muszáj volt. - rántotta meg vállát félmosollyal az arcán HaNi. Azt gondolná az ember, hogy ha az ember idősödik akkor úgy komolyodik. Nos ez pont fordítva van.
-Mit volt muszáj? Belopózni a szobánkba, kinyitni az abla... - nem tudta befejezni a maknae a beszédét, mert a pulton megszólalt Kid telefonjának a csengőhangja.
MinJi már lépett is felvenni és vidáman köszönt bele.
-Csókolom Dia anyukája!
-Szia Angyal. Dia ott van?
-Mindjárt szólok a lányoknak, hogy hívják ide. Bement a szobába. - a két lány már rohant is Kidnek szólni, majd amikor ő is odaért átvette a telefont.
-Szia anyu! - köszönt bele boldogan.
-Szia kincsem. Hogy vagy?
-Jól vagyok. És ti? Hogy van Viki? - támaszkodott a pultnak.
-Akkor jó. Mi is jól vagyunk, Vikit meg le nem lehet lőni. - mondta az édesanyja, majd egy hangos kiáltás hallatszott mellőle - Beszélni akarok Diával!!
-Add oda neki, majd utána még úgy is beszélünk. - egy rövid csönd volt, de az sem sokáig tartott.
-Szia Dia!!! Mikor jössz már haza? Azt mondtad, hogy az évzáróra eljössz, mégsem jöttél. Szomorú vagyok.
-Szia husim. Bocsánat, hogy nem tudtam elmenni, de nem nagyon érünk rá, főleg a mostani hetekben. De ígérem, hogy amint véget ér a műsor sok játékkal felszerelkezve megyek majd haza. Oké?
-De aztán úgy legyen! - nevetett bele a kislány - A szülinapomra mindenképp gyere haza. Nem is, karácsonyra itthon legyél, hogy együtt várjuk a mikulást és a jézuskát.
-Rendben van. Akkora mindenképp otthon leszek. Vigyázz magadra húsgombócom!
-Oké Dia. Te is! Dédi, Gabi, Csabi, apu és anyu puszil, ja és papa is.
-Én is puszilom őket. - egy pár másodpercig megint csönd volt, de ezután megint az anyukája szólt bele.
-Ha látnád mennyire fel van pörögve. Már nagyon hiányzol neki és sehova nem akar menni nélküled. Nem tudom mi lesz vele még két hétig.
-Fúú, hát azt én sem. Pedig valahogy muszáj lesz kibírnia. Nekünk is sokat kell gyakorolnunk, de most legalább tudtunk egy kicsit pihenni. Ma megyünk vissza Budára, szóval megint kezdődik a hajtás. Ja és most kétszeresen kell dolgoznunk, mert sztárokkal lépünk fel.
-Jaj tényleg. Kikkel fogtok szerepelni?
-A BTS-sel. - ahogy ezt kimondta, a srácok felkapták a fejüket - Most épp tömik a fejüket.
-Aha, akkor jó munkát kincsem. Vigyázzatok magatokra, majd szurkolunk nektek. Puszika, szeretlek.
-Okés. Én is szeretlek. Puszilok mindenkit. - ezzel a három mondattal le is zárta a beszélgetést és ahogy felpillantott a telefonról kérdő tekintetekkel meredtek rá - Mi van?
-Kivel beszéltél? - kérdezte a BTS golden maknaeja.
-JungKook, ne legyél illetlen! - szidta le NamJoon.
-Semmi baj. Anyummal és az unokahúgommal beszéltem. Nem lehet lelőni a kis pockomat. - egy halvány mosoly jelent meg száján, ahogy visszaemlékezett a kis pocokra. Leírhatatlan mennyire szereti, mintha a kis húga lenne.
-Hiányoznak igaz? - tapintott rá a lényegre ChiChi.
-Igen, de karácsony előtt mindenképp haza kell majd mennem. Megígértem neki, hogy együtt töltjük az ünnepeket és a szülinapjára is maradok. - foglalt helyet JiMin és HaNi között. - Nektek is haza kéne mennetek addig.
-Igen. - mondta egyszerre a három lány, majd csak HaNi folytatta - Anyu ki fog nyírni, amiért nem hívta fel.
-Az meglehet. Majd beszélsz vele Skype-on. - mondta ChiChi.
-Majd egy hét múlva. Addig nincs se gép, se telefon. - pattant fel Kid.
-Annyira jó érzés, hogy idősebbek vagyunk nálad, de te úgy viselkedsz velünk, mintha a második anyánk lennél.
-Hát, ha egyszer nem tudtok megszabadulni a hülyeségeitektől, akkor mihez kezdjek? Nem kell hajnalban belopózni a szobánkba, a kedvenc rúzsommal összemaszatolni a tükröt és ráadásba még az ablakot is kinyitni, hátha megfagyunk. Ja és Sugától kell megtudnom, hogy ti voltatok. Így majdnem elkapott a szívroham amikor mögém állt.
-Legalább felvettétek a pillanatot, azt ijedt tekintetet? He? - kérdezte reménykedve ChiChi, mire Kid egy fintorral jutalmazta.
Pár perc múlva mindenki megette a reggelijét és indult öltözködni. Kid ezt már megtette, amíg bent volt a szobájában így nyugodtan tudott mosogatni. Nem is sokára meghallott egy ajtónyitódást, pont akkor amikor végzett a felmosással a nappaliban.
-Mi jót csinálsz? - a hangra ami mögüle jött, ugrott egy kicsit - Hehe, megijedtél?
-Neem, csak ismét a szívinfarktust hozod rám. - fordult a másik rapperrel szembe.
Hát ezt nem igazán kellett volna, mert alig tíz centi választotta el őket. Kid annyira megijedt, hogy egy lépést hátra lépett. Ezt sem kellett volna megtennie, mert abban a szekundumban hátravágódott és húzta magával Sugát is, merthogy belé kapaszkodott. Ám azzal nem számolt, hogy a fiú sem állt biztos lábakon.
Mindketten hatalmasat estek a félig felszáradt parkettán, de még ez sem terelte el a figyelmüket az akkor már sokkal kisebb távolságon köztük. Kid keze a fiú sötétkék pulcsiján pihent, a Suga keze pedig a lány derekán támaszkodott. Öt centi, de tényleg csak öt centi választotta el őket a csóktól.
-Unni, nem láttad a... - érkezett meg a konyhába MinJi, majd ahogy jobbra fordította a fejét kiesett a kezéből a pulcsija - Megzavartam valamit?
-Á, dehogy. Cs-Csak ahogy léptem hátraestem és gondolhatod. - kezdett el magyarázkodni a rapper hölgyike.
-Öö, oké. Mit is akartam? Tényleg! Unni, nem láttad a telefonom? Már mindenhol kerestem.
-Nem maradt az utazótáskádban?
-Megnézem, köszi! - és a lány már el is hagyta a helységet.
-Yoon Gi?
-Igen?
-Megköszönném, ha leszállnál rólam. Hogy is mondjam, pöppet nehéz vagy. - pirosodott le Kid.
-Öhm, azt vedd figyelembe, hogy te rántottál magaddal. - mászott le róla.
-Ez nem történt volna meg, ha nem hozod rám a frászt. - húzta fel egyik szemöldökét.
-Jól van na. Látom mindenképp én jövök ki rosszul a helyzetből, szóval megyek és megmosakszom. - mondta és ő is követte MinJi példáját, csak ő a fürdőszobába ment.
-Ez meleg helyzet volt. - fújta ki a levegőt a lányok főrappere.
Két órakor már megjött a fiúkért a kisbusz, az addig eltöltött időben pedig olyan nagyon semmi nem történt. A lányok egy kicsit később indultak, mert még össze kellett pakolniuk és megvárták a ház tulaját is, amíg odaér és átadhatják neki a kulcsot.
Körülbelül két és fél óra múlva már az albérletben pakolták ki a cókmókjaikat. A használt ruhákat a lányok szennyesbe rakták a fogkefét, fogkrémet és egyéb tisztálkodási eszközüket pedig a helyükre rakták.
Nem is sokára Kidnek megint csörögni kezdett a telefonja, és ezúttal Tamás volt az aki hívta. Beszéltek, majd ahogy lerakta már kiabált is a lányoknak:
-Szedjétek össze magatokat és induljunk az Aquincum Hotelba. Még jó, hogy teletankoltam a kocsit. - az utóbbit  inkább csak magának jegyezte meg.
Amikor már a kocsiból szálltak ki elindultak a bejárat felé, ott megkérdezték, hogy a 45-ös szoba merre van és ahogy odanavigálták őket, bekopogtak. Pár másodpercet kellett csak várniuk és JiMin nyitott ajtót nekik köntösben. MinJi vérvörös fejjel bújt az idősebbek mögé.
Hosszú hétnek nézünk elébe...

4.fejezet~

-MinJi... MinJi kelj fel! - suttogta és lökdöste Alexa az alvó lányt.
Nem úgy tűnt mintha fel akarna kelni ezért hagyta is az egészet ChiChi. Lassan kisétált MinJi és Kid szobájából és visszament a nappaliba, ahol az ő laptopját böngészték.
-Na mi a helyzet? - kérdezte J-Hope.
-Semmi J-Hope sunbae, végleg bealudt. - huppant le a srác mellé.
-Akkor nem tehetünk semmit. Majd reggel felkel. - nyújtózkodott egyet Kid.
-Hogy-hogy reggel?? - kérdezte az összes fiú kórusban.
-Majd reggel felkel. Tudniillik, ha ő lefekszik aludni akkor ő már csak másnap kel fel. - magyarázta HaNi.
-ChiChi unni~~~
Erre a kiabálásra mindenki a hang irányába kapta a fejét, ekkor hatalmas erővel becsapódott a lányok maknaeja és ChiCHi volt a párnája.
-Mi van? Az előbb még fel kelni sem voltál hajlandó, most már itt fekszel rajtam. MI AZ OKA?? - kérdezte nyűgösen.
-Az úgy volt... - ült le ChiChi mellé a földre - hogy éppen Spongyabobról álmodtam amikor felkeltem és gondoltam, hogy bekapcsolom a tévét, hátha ő megy és képzeld... MOST Ő MEGY!!
-Az istenért!! Miért nem mondtad hamarabb?? Menjünk már, mit ülsz ott a földön?? - húzta maga után MinJi-t és már el is tűntek a konyhánál.
-Ez most komoly?? - jött a kérdés V-től.
-Megbolondítanak a Spongyabob mániájukkal. - csúszott lejjebb a kanapén Kid.
-És az a legrosszabb benne, hogy ha vége a műsornak akkor fogják ChiChi laptopját és azon nézik. - tette hozzá HaNi.
-Hülyékkel vagyok körülvéve... - sóhajtott Kid.
-Átérzem leadertárs. - pacsiztak Rap Monsterrel.
-Héé! - kiáltottak fel a fiúk.
-Most mi van? Mondjátok, hogy nincs igazam? - tárta szét karjait NamJoon.
-Igaza van. - bólogatott Kid mellett Suga.
-Te meg mit fogod a pártját? Te is ugyanúgy a hülyeségben vagy, mint mi! - mutogatott rá JungKook.
-Nem is tudom, hogy melyik idióta ,,hagyta el" a szendvicsét és melyik vágódott hanyatt azon. - nézett V-re és JungKookra a rapper.
-Kicsúszott a kezemből, oké? - vágta rá V.
-Ez nem mentség. - mondta Jin.
-Már te is hyung?? - biggyesztette le ajkait.
-Fejezzétek be srácok! - csitította el őket HaNi - Nézzük inkább tovább a No More Drem-et!
Na igen. Ez volt a kiválasztott szám az összes közül, amit választottak. Vagyis Kid vélte úgy, hogy ez a tökéletes számukra.
-Oké. A koreográfiát azt megoldjuk, de hogy lesz az ének és a rap rész!? Leginkább a rap. - kérdezte a meghallgatott zene után JiMin.
-Várjunk egy kicsit! - mondta Rap Monster - Nekem van egy ötletem.
-Kérlek fejtsd ki NamJoon-sunbae! - sürgette Alexa. Igen idő közeben ők is csatlakoztak, persze nem önszántukból. Mert, hogy Kid megfenyegette őket azzal az indokkal, hogy nem nézhetnek tévét és gépezni se gépezhetnek egy hétig.
-Nos, lehetne úgy, hogy mivel Suga kezdi a rap részt így felváltva csinálnák Kiddel, aztán J-Hope és HaNi ugyanígy, amikor meg én akkor pedig mind a kettőtök. - nézett Hannára és Diára.
-Folytasd kérlek Rap Mon-sunbae! Tetszik a gondolkodásod. - mondta Kid.
-Amikor pedig Jin van akkor ChiChi, JiMinnel és JungKookkal pedig MinJi. Így jó lenne?
-Igen. Jó, nagyon jó! Ezt még fejlesszük, ha visszamentünk. A táncot pedig úgy oldhatnánk meg - mint például amikor JiMin-sunbae végigszalad rajtatok, akit JungKook-sunbae tart - akkor utánuk indulna mondjuk ChiChi és MinJi. Így kétszeres lenne a döbbenet. - fejtette ki ötletét Kid - Bocsánat, ha érthetetlenül magyarázok, az ilyenben sosem voltam jó.
-Én megértettem és tetszik az ötlet. Jó lesz ez. Pacsi! - tartotta a kezét Rap Mon, mire a másik leader lepacsizott vele.
-Én nem. - nyögte be V, a srácok pedig egy hangos ógatást hagytak rá - Most mi van?
-Inkább menj aludni! - bökte oda neki J-Hope.
-De ne már J-Hope~
Megint előjött a két srác gyerekes énje, ezúttal JungKook a fáradságtól nem akart beszállni kisded játékaikba. NamJoon, Dia, Hanna, Yoon Gi, JiMin és Jin pedig még egyszer megnézték a klipet és úgy igazították az ötletüket a képkockákhoz is. Alexa a kanapé karfáján ült és bámult maga elé, amíg Angyal letaglózva ült a mellette lévő fotelban.
-Ilyen nincs. - suttogta maga elé a lány.
-Mi? - kapta fel a fejét Alexa, Angyal hevesen ,,legyezgette a levegőt", hogy üljön mellé.
-JiMin-oppával fogok énekelni. Érted? Már az is izgalomba hoz, ha a nevét hallom, de hogy itt legyen és vele énekeljek, vele táncoljak, vele szívjak egy levegőt, és ami a legfontosabb beszélhetek vele... hihetetlen. - és mind ezt egy szuszra eltudta mondani.
-Hát én a helyedben már rég hátast dobtam volna, ha ugyanez lenne velem. Persze JiMin helyén Jay Park lenne, de a lényeg ugyanaz.
-Mondom én! - sóhajtott fel a maknae - Vigyáznom kell, nehogy a szemem rajta időzzön el, mert az nagyon ciki lenne. Hogy jönnék ki az egészből??
-Mondjuk azt el lehet hessegetni azzal, hogy elbambultál.
-De pont rajta?? - nézett a mellette ülő lányra.
-Igaz, hát bocs, hogy ezt mondom, de nem cserélnék veled helyet. - paskolta meg csapattársa vállát ChiChi.
Féltek-e hogy meghallják a többiek? Nem mivel nem koreaiul beszéltek, Kid és HaNi pedig tudja... szóval nincs mitől félniük e téren.
-Hát akkor ez is megvolna. - jelentette ki Kid - Elnézést, hogy ezzel is zavartunk titeket, pedig tudjuk, hogy fontosabb dolgotok is lenne ahelyett, hogy négy vadidegen lánnyal adjátok elő az egyik számotokat.
-Jaj, dehogy is. Örömmel ültünk fel a gépünkre azzal a tudattal, hogy veletek dolgozunk majd. És szintén nagy öröm, hogy elszakadunk egy kicsit a keleti légtérből és a folytonos, véget nem érő munkákból. Igazából nem vagytok vadidegenek, amint már említette Taehyung, elég ismertek vagytok felénk. - mondta a fiúk leadere.
-Köszönjük, hogy időt szakítotok ránk. Nagyon kedves gesztus ez tőletek. Ha megkérhetlek titeket, akkor tudnátok mesélni az ottani idolok kötelességeiről, meg úgy az általános életetekről? - kérdezte érdeklődve Kid.
-Természetesen. - vett egy nagy levegőt mondandója előtt NamJoon - Ha az egészet egy szóval kéne kifejeznem azt mondanám, nehéz. Már csak a gyakornoki évek azok, ha úgy vesszük itt tudatosul benned, hogy mégis hova kerültél. Persze a java még csak ezután jön. Amíg gyakornokok voltunk sok dolgot megtanultunk, és akkor még nem voltunk annyira tapasztaltak, mint most. Ugyebár 2013 júniusában debütáltunk a No More Dreammel és a We are Buleltproof Pt.2-vel, de azokért is vért izzadtunk, azonban sok jó dolog is történt. Rengeteg A.R.M.Y.-nk lett és ez mindennél fontosabb nekünk. Ők tartják bennünk a lelket, és ez ösztönöz minket. Így most, hogy már eltelt a debütálásunk óta 8 év - ami rengeteg idő - sok tapasztalatot gyűjtöttünk. Hát ezt inkább magunkról mondtam, de szerintem volt pár hasznos infó. Az idolok kötelességei - ha vérbeli kpop fanok vagytok - tudnotok kell. - itt egy kisebb nevetést ejtett, de folytatta - Tehát reggel felkelsz, elvégzed a teendőket mire érted jön a kisbuszotok, ami bevisz titeket a céghez. Ott a menedzser már vár titeket a beosztással az az napra, éppenséggel lehet, hogy az egész hetivel vagy épp hónapival. Annyi dogunk van, hogy ha koncertre készülünk akkor keményen próbáljuk a számokat, ha fotózás akkor időre bemenni és ott már azt csinálsz amit mondanak. Van amikor új dal jön ki, akkor arra a rengeteg éneklecke is szóba jön, szintén sok tánccal. A klip forgatásáról szerintem ismételten nem nagyon kell sokat beszélnem, mert azt gondolom tudjátok, hogy zajlik. Jó esetben hazaérünk este négy és hét óra között, rosszabban pedig már később. Így nagyjából ennyi az egész. A legnehezebb az amikor rokkie a csapat, akkor még zöldfülűek és nem nagyon keresik velük a kapcsolatot a többi csapatok. És akkor még nem esett szó a diétáról és egyéb ilyen apró dolgokról, amik igazából fontosak, de már kiszáradtam.
-Valóban nehéz. Ezek nagyját már mi is tudjuk, megjegyzem már bő nyolc éve. - kacagott a végén Kid - Mi is sokat vállaltunk azzal, hogy ideköltöztünk és ezt a szakmát választottuk. Nálatok sokkal nehezebb ez az életforma, de nálunk sem kutya. Persze nem akkora a szigor, mint a ti esetetekben, nekünk spontán ez volt az álmunk. Lehet, hogy hülyén hangzik, de én már tizenhárom évesen elkezdtem ezen gondolkozni. Akartam egy olyan lánycsapatot, akik szeretik a kpopot, énekelni és táncolni, valamint az álmuk a sztárélet volt. És akkor most itt vagyok ezzel a három balfékkel az oldalamon.
-Unni!! - lökte meg oldalról MinJi - Azért te is köztünk vagy.
-Én vagyok a fő marha, mi? - pillantott rá féloldalasan.
-Ahogy mondod. - bólogatott ChiChi - Igaz amikor munkáról van szó, megkomolyodsz.
-Aish... Majdnem elfelejtettem! - szólalt meg Rap Mon - Van mindegyikőtöknek egy beceneve nálunk.
-Milyen becenév sunbae? - kérdezte HaNi.
-Ugyan, hagyd már a sunbae-t! - legyintett a fiúk leaderje - Már eléggé összeismerkedtünk és úgy érzem, hogy erős köteléket fogunk ápolni egymás között.
-Rendben, de akkor mond már, hogy mi a becenevünk! - sürgette a lány.
-Igazából mindenki a 2ne1 tagjainak az utódaiként emleget titeket. HaNi-t Bomként, Alexa-t Daraként, MinJi-t Minzyként és Kidet CLként. - mondta JiMin.
Olyan aranyosan mondta ki a nevem. - gondolta magában MinJi.
-De Kidnek sok beceneve van. - szólt bele Jin is.
-Annyira nem vagyok annyira jó rapper.
-Hehe... persze, hogy nem. - mondta teli szarkazmussal JungKook - Én meg a húsvéti nyuszi vagyok.
-Úú, csoki nyuszit kérhetek? - kezdett bele a hülyeségébe Kid.
-Jó, akkor most ideje lesz menned aludni. - tolta ki a nappaliból Alexa.
-Te neked meg fel se kellett volna kelned. - feleselt vele a csapatvezető - Hát engedj el! Na szóval, mi legyen a vacsora, merthogy nem akarok teljes sötétedésben kaját csinálni és még fürdeni is kéne.
-Passz! - hangzott HaNitól és Alexától.
-Tudsz koreai ételt is csinálni? - fogta közre egyik kezét a lánynak J-Hope.
-Igen, de nem hiszem, hogy van hozzáva....
-Számoltunk vele, szóval vettünk otthon is pár zöldséget és húst is. - így Suga.
-Hát akkor semmi gond. Megyek kaját csinálni, addig mehettek sorjában fürdeni.
A fiúk közül V, JungKook, Rap Monster és Jin, a lányok közül pedig mindenki elment megtisztítani magát, persze ez alól kivétel volt Kid, mert ő készítette a vacsorát. Általánosságban mindig ő fürdik utoljára, szóval ez akkor se volt másképp. Még jó, hogy két fürdőszoba volt a házban.
Amikor Kid is elkészült a kész étellel feltálalni készült, de még akkor Rap Monster és V fürdött, még magában hozzákezdett ehhez a tevékenységéhez. Persze ez sem maradt így sokáig, mert hát egy személy - konkrétan Suga - közbeavatkozott.
-Miért nem szóltál, hogy kell segítség?
-Mert nem kell. - mondta mosolyogva és folytatta tovább a tányérok pakolását.
-De kell. Mondtam, hogy nem csinálhatsz mindent egyedül, ha segítség is van. - a srác fogta az evőeszközöket és azokat rakosgatta a tányérok mellé.
-Nem kérhetek egy idősebbet, hogy segítsen nekem. - nézett a srácra.
-Ya! Még csak huszonhét éves vagyok, nem öreg.
-Én nem ezt mondtam. - nevetett kínjában Kid.
Suga pont akkor haladt el Kid mellett és a fülébe súgta:
-De arra céloztál.
A lányok leaderjén végigfutott a hideg és pár másodpercre meg is dermedt. Nagyot nyelt és fojtatta a tevékenységét. Nem akart az ilyen megingásaival foglalkozni. Az agyán átfutott az is, hogy amit csinál a rapper, olyan mintha el akarná csavarni a fejét. Persze ezt el is vetette az agya legkisebb zugába, nem foglalkozott az ilyen badarságokkal többet.
Amint megterítettek asztalhoz hívták a társaságot és megvacsoráztak. Ez is beszélgetések között zajlott le. Megvitatták, hogy pontosan milyen ruhában kéne fellépni, a koreográfián is alakítottak, és amikor a párokhoz került sor - ki kivel lesz párban - JiMin és MinJi egy szekundomban kapták fel a fejüket és a tekintetük ismét találkozott a másikéval. Milyen véletlen egybeesés, bár ahogy én vallom... véletlenek nincsenek, mindent a sors vesz a kezébe. És az sem véletlen, hogy ezt J-Hope mind figyelemmel kísérte, nem feltűnően, hanem tisztes mértékben.
Ahogy végeztek az étkek elfogyasztásával Kid elküldte még a maradék fiút fürdeni és utána ők is mentek MinJivel. Ezek végeztével jó éjszakát kívántak egymásnak és mindenki ment a saját szobájába, vagyis az akkor kiválasztottba. Hogy azokban mi is zajlott? Kidéknél példának okáért, beszélgetés...
-Unni, én meg fogok zavarodni ebben az egy hétben. - dőlt el nem éppen a saját ágyán MinJi.
-Én is. Én is csajszi.
-Te miért? Jaj várj... Suga? - Kid nem mondott semmit csak bólintott - Mit csinált?
-Hát amikor mosogattunk ma a kezünk összeért és ahogy raktam a tányérokat akkor is besegített. Elment mellettem és már pusztán a fülembe suttogásától elvesztettem az eszem egy pillanatra. Úgy érzem, hogy a hét végére már nem lesz hajam, mert mindet kitépem.
-Veled tartok unni, majd a lányok valahogy visszaragasszák a hajunkat.
Nos, eközben a másik folyosón is buzgott az élet, ott jobban, mint a lányok és Suga tartózkodási helyén.
-V, cserélhetünk szobát? - kérdezte J-Hope.
-Persze, de miért hyung? - értetlenkedett a fiú.
-Megakarok beszélni valamit JiMinnel.
-Ja értem, persze mindjárt átcuccolok és mehetsz.
Olyan öt perc elteltével már mindent átpakolt V és J-Hope már ment is be az új szobájába.
-Szia J-Hope! - köszöntötte mosolyogva JiMin.
-Szia. Beszélnünk kell. - jelentette ki, majd leült vele szemben.
-És miről szeretnél? - azt hozzáteszem, hogy JiMin arcáról nem lehetett levakarni a mosolyt.
-Az repülőn ejtett beszélgetésről.
-Amiket a menedzser...
-Igen. - vágott a szavába - Tudom, hogy nehéz tartani magad. Még nekem is nehéz, mert nagyon szépek, szebbek mint gondoltam. De muszáj valahogy megbirkózni ezzel a feladattal is.
-Ezt most miért mondod el nekem hyung?
-Mert láttam, hogy hogy néztetek egymásra MinJivel. - közölte nemes egyszerűséggel.
-Nem is néztem rá, és ő sem rám. - ó, a hazugság.
-Még füllentesz is nekem? Mindent láttam JiMin, majdnem felfaltad a szemeddel.
-Bocsánat, csak tudod a hiány. - húzta el a száját.
-Megértem, de parancsolj magadnak. Ők csak a munka miatt hívtak minket.
-Jól van na. Megpróbálok uralkodni magamon.
-Helyes. - mosolygott J-Hope.
-Tudom, hogy az vagyok. - nevette el magát a szépfiú, miközben Hoseok nevetve belebokszolt egyet a vállába.
És akkor nézzük mi van a csapat egyik rapperénél. Mondhatni, teljes zűrzavar. Nem a szobában, hanem az agyában és az azzal szemben álló szívével. Ez a két szerve csatát vív egymással, az egyik - vagyis az agya - azt mondja, hogy kerülje el Kid közelségét, a másik - kizárásos alapon, a szíve - pedig azt, hogy legyen mellette. Nem tudja miért érzi ezt, hiszen bő másfél napja ismeri, de ha azt is számoljuk, hogy feltűntek a sztáriparban akkor több, mint egy hónapja. Ismeretlen ez az érzés, azelőtt is volt már szerelmes, de nem ennyire. Sőt az sem biztos, hogy ez szerelem, lehet, hogy csak vonzódás. Nem tudni, de rengeteg kérdést tesznek fel benne:
Hogy vészeljem túl ezt az egy hetet? Hogy csináljam, hogy jó legyen? Mit csináljak?... Mit érzek?

3.fejezet~

A lehető legnagyobb gyorsasággal tért vissza a két leányzó a nappaliba, immáron felöltözve. Bocsánatot kértek az illetlen viselkedésükért és bemutatkoztak. A BTS menedzsere csak legyintett egyet, hogy semmi gond, hiszen nem is szóltak előre, hogy reggelre már itt lesznek.
-Jól van. Hoztunk még ételt és egyéb dolgot a főzéshez, merthogy nem kevesen vagytok. - mondta a lányok fölérendeltje.
-Jó, el kell az étel, főleg ilyen éhes társaságnak. - pillantott a lányokra Kid, akik halványan elmosolyodtak.
-Tényleg! Tamás említette, hogy te vagy a legjobb szakács és egyben csapatvezető. Ha visszaétkeztek a fővárosba muszáj lesz főznöd nekem. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy tényleg olyan jó vagy-e. - hadarta el anyanyelvén a koreai menedzser, miközben a velük érkezett fordító elmagyarázott mindent Tamásnak, azaz annak akinek köszönhetően ilyen korán itt vannak a srácok.
-Tényleg olyan jól főz. Már csak bele kell szagolni a levegőbe és tudod, hogy ezt Kid főzte. - áradozott a kicsi maknae, Kidet átkarolva.
-Majd meglátjuk. Ti pedig fiúk... ne legyetek terhükre, legyetek együttműködőek és ne piszkáljátok mindenért őket. Főleg ne Kidet.
-Bármikor zargathatnak. - vágott a szavába mosolyogva a magyar leányzó, mire a középkorú férfi viszonozta a gesztust, de folytatta.
-A kínosabb témát megbeszéltük idejövetel közben. Sok sikert kívánok nektek és nekem aztán ügyesek legyetek.
-Hát akkor el is mondtunk mindent. Mi mennénk is. Sok sikert és szerdán délután kettőkor már itt lesz értetek a kocsi, vagyis a fiúké. Vigyázzatok magatokra ám! - mondta a másik férfi és Kid kikísérve őket otthagyta a társaságot egy kis időre.
Ez alatt az idő alatt meg sem szólaltak, csak bámulták egymást. Talán a legjobban MinJi volt megilletődve, a fekete hajú JiMin láttán. Arca piros volt és remegett, mint a nyárfa levél. Zavarba hozta pusztán a látványa, soha nem gondolt bele abba, hogy élőben is látni fogja. Sőt, ha összebarátkoznak akkor még talán szoros barátság is lehet belőle, bár a maknae már régóta többet érzett iránta, hiába nem ismerte az igazi JiMint.
-Na itt is volnék. - ment be hirtelen a helységbe Kid, mire a csapatok egy-egy rész összerezzent -Ne mondjátok már, hogy nem is beszélgettetek. Hát rögtön hátast dobok. Na jó, kezdjük az ismerkedést egy finom reggelivel.
Mondta és rögtön megfordult száznyolcvan fokkal és felkapva az egyik fotelből a szatyrokat a konyhába sietett. Ott elkezdte felmérni, hogy mi is van és rögtön el is kezdett egy egyszerű fűszeres rántottát készíteni, amit a nővére csinált neki mindig. Annyira belemélyedt a főzésbe, hogy amikor megfordult a következő tojásért, megrémült a tíz ember láttán.
-Ennyire rémisztőek nem vagyunk unni. - mondta alig hallhatóan MinJi.
-Ők nem, de te a hülyeségeiddel meg tudsz rémíteni. - törte fel egyszerre két tojást a lányok leadere
-Te beszélsz? - kuncogott fel - Múltkor felvetted a süsüd és úgy mászkáltál az albérletben, közben pedig azt mondogattad, hogy te egy dementor vagy és kiszívod az emlékeit mindenkinek. Ja és ha ez nem lenne elég, akkor had nem említsem meg azt amikor épp mostál és ahogy vetted ki a ruhákat félig beleestél a mosógépbe. Na most akkor ki a hülye és egyben ,,rémisztő".
Ezt a kis bemutatót a kis csapat nevetve hallgatta végig úgy, hogy még maga az említett is röhögött szerencsétlenségén.
-Ez tényleg velem történt? - mutatott magára Kid.
-Nem, az öreganyámmal. - mondta cinikusan HaNi - Arra nem emlékszel, hogy ChiChi fejére rádobtad a melltartód?
-Azóta se megyek be a szobájába, amikor pakol. - jegyezte meg ChiChi
-Az véletlen volt. - kezdett el mentegetőzni - Na, ne is menjünk ebbe bele. Kész a reggeli.
-Úúú~ Ez finom lesz. - dörzsölte össze a kezeit MinJi, majd egy véletlen folytán felnézett és szembe találta magát JiMin fürkésző pillantásával. Zavartan elkapta a fejét és hogy elterelje figyelmét, segített unnijának kiosztani az evőeszközöket. Ahogy ezzel végeztek, hozzáláttak a reggeli eltüntetéséhez. Amint a fiúk bekapták az első falatot, megízlelték és lenyelték elképedtek.
-Ez nagyon finom. - mondta kidülledt szemekkel a golden maknae.
-Ugyan. - legyintett Kid - Ez még semmi. - nevetett fel, ilyenkor szemei enyhe c alakot vettek fel, ami úgy tűnhet, hogy nem is magyar származású.
-Szép vagy amikor nevetsz. - jött az első bók Jintől.
-Köszönöm. - hajolt meg kicsit a lányok leadere.
-Unni~
-Tessék dongsaeng. - fordult MinJi felé Kid.
-Azt mondtad csinálsz csokis kuglófot.
-Tudsz sütiket is csinálni? - kérdezte az összes fiú egyszerre.
-Igen. És azt mondtam amint időm engedi csinálok. Szóval összeszedem magam és utána hozzáfogok.
-Jupi~
-De ha lábatlankodsz nem csinálok semmit.
-A szobánkban megtalálsz. - vigyorgott MinJi.
-Arra megkérhetlek titeket, hogy mutassátok meg asunbaeknak merre vannak a szobák. - beszélt Kid a két idősebbik lányhoz.
-Bízd csak ránk. - mondták egyszerre.
-Jó, ezt ne csináljátok. - nézett rájuk Kid - Félelmetes.
-Oké. - ezt is egyszerre mondták, ekkor a leader már arrébb húzódott a székkel.
Nem is sokkal az étkezés után mindenkinek meg volt a saját feladata, vagy épp dolga. HaNinak és ChiChinek a fiúk körbevezetése, Kidnek a főzés és MinJi úgy döntött, hogy a két idősebbikkel tart.
Kid szorgosan előkészítette a szigetecskére a hozzávalókat és ahogy le is ellenőrizte, minden meg van-e, hozzáfogott az édességhez.
Eközben a Bangtan Boys már azt se tudta ki kivel van egy szobában.
-Még egyszer elmondom. - kezdte Rap Mon - JiMin V-vel, J-Hope velem, JungKook Jinnel és Suga egyedül. Mi ezen a felfoghatatlan?
-Én kivel vagyok? - jött a kérdés V-től.
-JiMinnel!! - mondta egy hanggal magasabban a fiúk leadere
-Akkor én? - kérdezte JungKook.
-Te Jinnel. - sóhajtott a végén NamJoon - Nem is tudom, hogy bírom veletek egy fedél alatt.
-Talán azért mert te is mész a hülyeségük után. - dőlt az ajtófélfának ChiChi.
-Igaz. - helyeselt a srác - Egy tanács. Még eszetekbe se jusson beléjük szeretni ezekbe a féleszűekbe.
-Magadról beszélsz NamJoon? - kérdezte pakolás közben JiMin.
-Azt a szemtelen fajtádat! Na... most már hagyjatok.
-NamJoon, akarsz cserélni? - tette Suga kezét a bosszankodó srácéra.
-Nem kell, kibírom. Köszönöm. - pár másodperc múlva megint megszólalt - Érzitek ezt a finom illatot?
Mindenki csöndben beleszagolt a levegőbe és egyszerre telítette el őket a finom, édes illat, ami nagy valószínűséggel a konyhából jött. Mindent úgy hagytak ahogy volt és fénysebességgel rohantak a konyhába, ahol a szakácsnő épp akkor vette ki a sütőből a gyönyörű kuglófot.
-Unni... - nyalta meg a száját MinJi.
-Nem ehetsz még. Egy kicsit hűl és utána adok belőle mindenkinek, de most még nem.
-Gonosz vagy. - nyújtotta ki a nyelvét rá.
-Tudom. - húzta félmosolyra a száját - Üljetek le! ChiChi, megkérhetlek, hogy segíts tányért elővenni, amíg felvágom ezt?
-Majd segítek én. - ajánlotta fel Suga.
-Nehogy már te segíts! - képedt el Kid.
-Nincs vita! Segítek. - jelentette ki, mire Kid rosszallóan, de egy apró mosolyt elengedve fogta a szeletelőkést és elkezdte egyenlő részekre vágni a süteményt.
Pár perc múlva már javában tömték magukba a kakaós-vaníliás kuglófot.
-Úgy érzem kipukkadok. - dőlt hátra székén HaNi.
-Átérzem. - mondta ChiChi - Hogy tudsz ilyen jól főzni és sütni?
-Halványlila gőzöm nincs. - rántottam meg vállát Kid.
-De tényleg. Hallottuk, hogy jó szakács vagy, de azt nem hogy ennyire. - mondta teli szájjal J-Hope, ami egy kicsit vicces látványt nyújtott.
Gondoljátok el... J-Hope kakaós-vaníliás kuglóffal a szájában beszél. Aranyos és vicces látni ilyenkor.
-Öhm mondjátok csak? Van hírünk felétek? - kérdezte egy harapás előtt MinJi.
-Höh... nem is akármilyen. Az újságok, a tévék, a rádiók rólatok szólnak. Plakátokat és a kivetítőket ti uraljátok. Árulnak chibi figurákat rólatok és egyéb ilyen kis csecsebecséket. Mindenhol ti vagytok. - magyarázta Jin.
-Wáo... - döbbent le Kid - Ennyire népszerűek vagyunk?
-Lassan már a hazai idolok kisebbségben lesznek veletek szemben. - mondta V.
-Hú... - a döbbenettől meg sem tudtak szólalni.
A legvadabb álmaikban sem gondolták volna, hogy pár hét alatt ilyen sok rajongóra és figyelemre tesznek szert. Elképesztő teljesítményt nyújtottak meg kell hagyni.
-Nem is tudom mit mondjak... - ingatta fejét Kid - Nem hiszem el, hogy ennyien szeretik azt amit csinálunk.
-És azt is nagyon jól. - dicsérte őket Suga, amit Kid bőszen viszonzott.
Na igen, Kid és a BTS egyik rappere, a swag srác, Yoon Gi... ismertebb néven, Suga. Amikor Kid hallgatni kezdte őket nem ő volt az első aki megfogta, csak utána alakult ki egy elég furcsa érzés benne, amit a rapper iránt táplált. Másfél éve csináltatott egy tetoválást a bal csuklójára, pár hónappal a felköltözésük után. Bőrén koreai hangullal volt beleírva tintával ez a mondat: ,,Váltsd valóra álmaid!"
Hogy ezt miért is mondom el? Azért mert a másik kezére a folytatását akarta tetováltatni, azaz: ,,Nekem sikerült..." Elvileg az volt az álma, hogy énekes és táncos legyen, amint már tudjuk ez félig-meddig sikerült. De... az igazi álma az volt, hogy egy koreai férje legyen, ami így elsőre hülyén jöhet ki, de ő Yoon Gi-t képzelte el annak. Hogy miért is? Azt nem tudta megfogalmazni, csak ezt akarta... Ezt akarta, mert már elindult benne az akarat, a csinálni akarás és a valóra váltás. Ennyi lenne...
-Na akkor! - csapta össze tenyereit Alexa, mire Suga és Kid megrémülve feléje kapták a fejüket - Valami hasznosat is kéne csinálni ma.
-De nekem nincs kedvem. - húzta el a száját Kid.
-Srácok, bemutatom a leaderünket. - mondta gúnyos Hanna.
-Hát most na... - nyűgösködött tovább.
-Igazából nekem sincs sok kedvem úgy csinálni valamit. - mondja félve a lányok maknaeja.
-Pacsit csajszi! - tartotta a kezét és habozás nélkül az csattant a másikkal - A sunbaeknak mihez van kedvük? - kérdezi az utóbbit a fiúktól.
-Hát, az út egy kicsit kimerített minket. Főleg, hogy előtte egy koncertet vittünk végig. - mondta Rap Mon.
-Van egy csúcs ötletem. - húzza sunyi mosolyra a száját Alexa, majd MinJire pillant - Nézzünk horrort. Jól besötételünk és...
-Ne merd fojtatni! - szólta le őt a két legfiatalabb leányzó, s a két idősebb lány próbálta visszatartani röhögését... kevés sikerrel.
-Ha meg meritek említeni a horrorfilm szót egy hónapon keresztül nektek végetek van. - nézett rá Hannára és Alexára komoran Kid.
Ez is nevetést váltott ki a két lányból, amit a fiúk mosolyogva néztek végig.
-Akkor én elmosogatok és belevetem magam az ágyamba. - mondta Kid felállva.
-Segítek. - állt fel Yoon Gi is.
Kid rögtön ránézett, de csak széles mosolyt kapott helyette.
-A swag gyerek beveti magát. - viccelődik Taehyung.
-Taehyung annyira jó fej vagy, de tudod, hogy lehetnél még inkább az? - kérdezte vállára téve a kezét a srácnak.
-Hogyan?
-Ha befognád a szád. - fordult meg és Kiddel már el is kezdték a mosogatást. Vagyis Suga mosogatott és Kid törölte el a tányérokat, mondván ,,Nem hagyom, hogy főzz és mosogass is ránk".
A lányban ekkor mozdult meg egy kisebb szikladarab, ami pár éve vette körbe a szívét. Megrémült, hogy ilyen dolgot érez, mert tudta, hogy ennek nem szabad bekövetkeznie.
A kis társaság egy része a nappaliban időzött, amíg néhány srác és MinJi az ágyát nyomta. Eközben Suga szorgosan pakolgatta a tiszta vízbe sorjában az elmosott tányérokat, amíg Kid azokat vette ki onnan és törölgette meg. Ekkor történt, hogy egy szempillantás alatt a kezük megérintette a másikét, amikor Suga az egyik tányérkát rakta bele a vízbe, míg Kid pont azért nyúlt. Szívük egyszerre dobbant akkor, de csak azt az egyet. Nem néztek a másikra, csak a kezüket bámulták.
-Bocsánat Yoon Gi-sunbae. - kapta ki a kezét Sugáé alól.
-Nekem kéne bocsánatot kérned és nyugodtan szólíts oppának.
Mindkettőjük lefőtt és arcuk vöröslött a zavartól, de nem akarta egyikük se, hogy ez megpecsételje a munkájukat. Suga vajon mit is érezhet? Nyugtalanságot, izgatottságot és kalandot. Részben boldog volt, mert mintha a lány törődne vele, de mérges is volt magára, amiért már meg is szegte a menedzsere és az igazgató nagyon fontos szabályát:
,,Ne kezdj el érezni!"

2.fejezet~

A hosszú műsor alatt rengeteg rajongójuk lett. Nem csak Magyarországon, de más országokban is sokra tartották őket, akár fiatalok, akár idősek. Vagy a hangjuk miatt, vagy a tánctehetségük miatt imádták őket... még most is. A KPopper lét pedig csak hab a tortán, tudniillik a világ minden részén van olyan személy, aki hűn hódol ennek a műfajnak. Minden egyes alkalommal, amikor előadtak egy koreai - van amikor japán, esetleg kínai - zenét, újabbnál újabb fanokra tettek szert. A zsűri az új produkciókkal beléjük szeretett - persze képletesen - és csupa jó véleményeket hallattak róluk. Érezték, hogy az álmuk részben valóra vált, de még mindig volt mit faragni a koreográfián és az ének részen. Valami hiányzott az egészből, ezt csak ők tudták.  Hiába kaptak pozitív véleményt, nem érezték teljesnek.
Ez történt a döntő előtt két héttel. Azon a héten - hétfőn - úgy döntöttek, hogy elmennek egy kis kirándulásra. Már csak azért is, hogy erősítsék az amúgy is masszív kapcsolatukat és eldöntsék melyik sztárral szerepeljenek. Talán ezzel az előadás módjuk is jobb lesz. Egy vidéki kiruccanás nem árt.
Készen álltak az útra, rengeteg bőrönddel, s pakoltak a kisbuszukba, ami messze viszi őket a civilizációtól.
-És mit szólnátok, ha a Boy in Luv-ot adnánk elő? - adta az ötletet Kid a beszállás közben.
-Ez mind szép és jó lenne, ha heten lennénk. Így sokkalta nehezebb. - mondta ChiChi - Ja, és fiúknak kéne lennünk.
-De valahogy megoldhatjuk. Szerda reggel úgy is indulunk vissza és szólhatunk az ügy felelősének, hogy hívja fel a BigHit-et. A fiúk... - ekkor Kid-et félbe szakította HaNi
-Dia... Te is tudod, hogy ki sem látszanak a munkából. Rengeteg fanmeetingjük, fellépésük és egyéb dolguk van. Ezzel csak zavarnánk őket.
-De akkor mit adjunk elő? Lehet, hogy ez lenne az a szám amivel berobbanhatnánk.
-Ugyanígy lehetne a Mamacita is. Bár ezek mind nyolc vagy több éves számok, még mindig nagyon jók. - mondta MinJi
-Ezekhez pasiknak kéne, hogy legyünk. - fintorgott HaNi
-Hát legyünk pasik, de van benne olyan rész ami hasznunkra válhat. - mondta reménykedve a maknae
-NEM! - vágta rá a két legidősebb és ezzel a szóval le is zárták a témát, majd alapos bezárkózás után elindultak. Ezen út alatt nem nagyon szóltak egymáshoz, mert mindenki mást csinált. HaNi zenét hallgatott, ChiChi vezetett, MinJi örök biasáról nézegetett képeket - vagyis a BTS szépfiújáról, JiMinről -, Kid pedig írt. Ugyanis ez volt a másik álma. Az, hogy író legyen. Rengeteg blogot hagyott a háta mögött, amiket tizenéves kora kezdetén kezdett el írni - egyszerre többet is. Ha tehette, szabadidejében ez foglalta le. De mivel már félig-meddig sztárok, így ez hátrányba került.
A lányok annyira belefeledkeztek a dolgukba, hogy észre sem vették ahogy Alexa lelassít és a motort leállítja.
-Már megérkeztünk? - eszmélt fel MinJi
-Ühüm. - bólintott a sofőr - Pakoljunk ki!
Mind a négyen kiszálltak és kiszedték a bőröndjeiket, majd az egyszintes palotához hasonlító házhoz sétáltak, ahol már várta őket a tulajdonos, akitől kibérelték. Elintézték a kulcsokat és egyéb dolgot, majd igénybe vették a lakást. Egyszerűen nagyszerű volt. A bejárattal szemben egy kisebb folyosó vezetett el a konyháig és azzal párhuzamban a nappalihoz. Két oldalról ismét folyosó és annak végien három-három szoba. Az egész házban összesen hat szoba, egy nagy konyha és nappali, két fürdőszoba és egy pince foglalta a helyet. A környék egy nyugodt részen helyezkedett el, egy kevésbé nagy erdővel és egy szép tóval a háztól 15-20 méterre. Szükségük volt már egy kis nyugalomra.
-Hol van az a hülye telefon? - kutatott Kid a táskájában, mivelhogy a készüléken hívták - Na végre... Jó napot! Igen, már megérkeztük. Minden rendben van. - egy kis ideig hallgatott, majd újra beszélni kezdett - Ide? De hát nincs is hol gyakorolnunk! Értem, akkor később visszahívom. Viszont hallásra!
-Ki volt az? - kérdezte Hanna
-A főnök. Azt mondta, hogy válasszunk egy számot és annak az előadóját, majd hívjam vissza, hogy intézkedjen.
-És? - teszi szét kérdően a kezeit MinJi
-Ideinvitálja őket, hogy összeszokjunk és gyakoroljunk.
-Höh... De jó, hogy pihenni jöttünk. - sóhajt frusztráltan HaNi
-De legalább a csapattal is összeszokunk. - nézte a dolog jó oldalát ChiChi
-Hát, mindenesetre pakoljunk ki és utána kutassunk. - mondta Kid
-Igen. Menjünk is.
A szobákat is úgy osztották fel a lányok, hogy kettőben elférjenek és az érkező csapat se érezze úgy, hogy összeszorítsák őket. A kipakolás háromnegyed órát vett igénybe, majd Alexa előkapta a laptopját és maga köré hívta a lányokat. Olyan csapatot választottak akikkel tudnának együtt dolgozni, van olyan számuk, ami ha előadják ütős és meg tudják valósítani. Valamint azok közül választottak akik a favourite bandák között vannak. Ez vette el a legtöbb időt a napjukból és még csak délután 1 óra volt. Rengeteg keresgélés után ráakadtak a tökéletes számra és az előadójára, amit nem is kellett volna sokáig keresgélni. Ismét Kidnek volt igaza és ezt tudták.
Felhívták a főnököt és közölték vele a döntést, majd mivel már nagyon éhesek voltak, a csapatvezető nekiállt ebédet készíteni. Mivel minden megvolt hozzá, az ebéd rakott krumplira és uborkasalátára esett. Ez is elvett jó sok időt, de megérte, mert Kid főztje a legjobb. Kétség nem fér hozzá. A nap további részében elbeszélgettek néhány dolgon és utána sorjában mentek fürdeni. A tisztálkodást hamar letudták, majd nekiálltak filmet nézni. Mi más lenne a legjobb, mint egy jó kis horror a semmi közepén. Persze ettől a maknae repesett az örömtől és szinte már egy egész hisztit vágott le, de semmit nem használt. Akkor is megnézték azt a horrort és azt tudni kell, hogyha megnéznek egy ilyen filmet akkor mindegyikőjük veszélyben fogja érezni magát. Kidnek és HaNinak gyakran van olyan érzése, hogy figyelik őket, de nincs a helységben senki. Este 11 volt, amire az ágyukba kerültek. Az éjszaka kínszenvedés volt MinJinek és Kidnek is, merthogy üríteniük kellett, de a vécék a konyha folyosóján helyezkedtek el. Féltek kimenni, bár azt hajtogatták, hogy nincs mitől.
Ahogy a nap feljött valósággal kirobbant a két legfiatalabb a szobájukból és egyszerre csapták magukra az ajtót. Utánuk jött ki kómásan a két idősebb és a konyhába érve hangokat hallottak a mellettük lévő nappaliban.
-Hol van a két jómadár? - kérdezte a főnökük.
-Budin. - válaszolta Alexa.
-Mindketten?
-Este horrort néztünk. - mondta Hanna odasétálva Alexával, majd átváltottak koreai nyelvre - Örülünk, hogy megismerhetünk titeket. Én Hanna vagyok, ő pedig Alexa.
-Na végre. - érkezett meg a két szamár és ahogy bepillantottak a nappaliba, abban a szekundumban ledermedtek és el-vissza kapkodták a fejüket egymás és a vendégek között.
-Ő pedig Dia és Angyal. - fejezi a főnök, és felállva odatolja őket a hét sráchoz.
Csak akkor veszik észre, hogy a két legfiatalabb még pizsamában van, ami egy rövidnadrág és egy combközépig érő póló. Ettől mindketten fülig vörösödnek és nem törődve a vendégekkel fénysebességgel visszaszaladnak a szobájukba...

1.fejezet~

Akkor el is kezdem a történetet onnan, hogy a lányok a fővárosba költöztek. Ugyebár lakás is szükséges az ott éléshez, így Alexa már a szülővárosukban nézett egy pofás kis albérletet a lányokkal. Abba költöztek be és mivel fizetni is kell azt, Hanna, Alexa és Angyal elmentek munkát vállalni a Burger Kingbe. Nagy mázlijuk volt, hogy pénztárost és felszolgálót kerestek. És hogy Kid mit csinál addig otthon? Addig böngészte a szakácskönyveket, internetet, amíg csoda folytán aranylakomákat nem készített. Az albérletben talán ő tudott a legjobban főzni. Most gondolom azt hiszitek, hogy itt megállt az élet. Nos, jól tudták, hogy még várniuk kell pár hetet, azért is, hogy belerázódjanak a nagyvárosi életbe. Másrészt meg az a műsor, ahol meg akarják mutatni a tehetségüket, az csak augusztusban kezdi el a válogatást.Amikor felköltöztek június volt, tehát volt idejük eleget gyakorolni, amit egy kivett táncteremben tettek meg. Bár nem sok szükség volt rá, hiszen a legtöbb számot, amit ismertek tudták a koreográfiáját és a szövegét. De fent állt az is, hogy nem jutnak el az élő show-ig, de mindenképp kitartottak. Egy héten legalább háromszor elmentek gyakorolni, hogy még nagyobb meglepetést okozzanak a zsűrinek és nézőknek.
Eljött az augusztus, a Csillag Születik válogatója... Már csak abba, hogy belegondoltak a színpadi szereplésbe a szívük majd' kiugrott a helyükről. Nem attól féltek, hogy kiálljanak oda, hanem attól, hogy elrontanak valamit. Megkapták az e-mailt, hogy mikorra kell ott lenniük a helyszínen. Ettől már el tudtak volna ájulni, de mégsem tették. Az nap extra korán keltek, de Kid még hamarabb, hogy azért egyenek is valamit. Üres hassal nem jó menni sehova. Amíg ő megcsinálta a reggelit, a lányok lassan keltek fel, megették az elkészített ételt és ahogy számítani lehetett, hatalmas zűrzavar lett pillanatok alatt. ,,Mit vegyek fel?", ,,Milyen idő lesz ma?", ,,Jó lesz ez a felső?". Ezektől és a trappolásoktól zengett az egész lakás. Végül elkészültek fél kilencre és még mindig maradt másfél órájuk, hogy odaérjenek. A biztonság kedvéért ők már háromnegyed kilenckor elindultak, felpakolva két táskával és a leghamarabbi busszal elindultak Budára. Amilyen gyorsan közeledtek a végállomáshoz, annál inkább idegesebbek lettek. Próbálták megőrizni a hidegvérüket, de ez nem bizonyult sok sikerrel. A busz megállt és kinyíltak az ajtajai. Remegő léptekkel szálltak le, majd folytatták útjukat a hatalmas épület felé. Odaérve megálltak, mély levegőt vettek, kinyitották az ajtót és szemük elé tárult az a sok emberke. Volt aki ült, volt aki állt és aki már fellépni készült az elsők között. A lányok bejelentkeztek és megkapták a szükséges infókat és a számos kitűzőt. Fél óra múlva ők következtek addig meg össze kellett szedniük magukat, lelkileg és testileg. Úgy érezték már, hogy darabokra hullottak kívülről. Ez pedig nem jó dolog, muszáj volt összekaparniuk magukat. Az idő fénysebességgel haladt és már csak azt vették észre, hogy hangosan olvassák a nevüket. Pontosabban a banda nevüket... Rocket Team. Ha eddig nem voltak idegesek akkor most már azok. Az emberke a kulisszák mögé vezette őket, megkapták a mikrofonukat, és vártak amíg azt nem mondták. A fiatal hölgy, aki adta a mikrofont, nyugtatgatta őket, de az is hiába való volt.
-Mehettek! - mondta a nő, majd lélegzet visszafojtva elindultak a színpadra. A zsűri egyik tagja nagyon vicces kedvében volt, mivel rögtön ezt mondta:
-Máris megnyertétek a versenyt. - az ötvenes körüli magyar híresség, mosolyogva nézett rájuk.
-Akkor megyünk is. - fordított hátat Kid, majd pár lépés után visszafordult már egy csöppet feloldódva.
-Mutatkozzatok be kérlek! - szólította fel őket a másik zsűritag, aki viszont nő volt.
-Mi vagyunk a Rocket Team. Név szerint MinJi, HaNi, ChiChi és Kid. - mutatta be magukat a csapatvezetőjük.
-Szóval Rocket Team. Hány évesek vagytok, honnan jöttetek? - folytatta a kérdezést egy mosoly keretében.
-MinJi 20 éves, szegedi. HaNi 23, nyíregyházi. ChiChi 22 éves görbeházi, én pedig 21 éves, polgári.
-Értem. Milyen produkcióval jöttetek? - kérdezi egy másik férfi zsűritag.
-Nem hisszük, sőt tudjuk, hogy kevesen ismerik ezt a műfajt. Egy K-Pop, azaz Koreai Pop számmal készültünk, ami nem más, mint a 4Mintue - Whatcha Doin' Today. - ekkor a nézőtér egy nagyon kevés része sustorogni kezdett.
-Hát mi már nem vagyunk abban a korban, hogy ezt tudjuk, de mutassátok be, hogy milyen dalokat alkotnak azok a hírességek és persze ti. Kezdhetitek.
A zene elkezdődött, Hyuna és SoHyun részét Kid, JiYoon rappét HaNi, ChiChi JiHyun részét, GaYoon részét pedig MinJi helyettesítette. Hangjuk és tánctudásuk meglepte a zsűrit. Az elején megszólaló férfi zsűritag mutatta mellette ülő társának, hogy mennyire kirázta a hideg... nem azért mert annyira rossz, hanem mert eszméletlen jók voltak.
Ahogy a zene elhallgatott a tömeg és a zsűri felállva tapsolta őket. Le voltak döbbenve mennyire tehetségesek a lányok és ezt egy koreai számmal érték el. Ahogy elhalkult a nézőtér az egyik fiatalabb nő elkezdte mondandóját:
-Hát lányok, nem gondoltam volna, hogy a keleti(!?)... Igen, keleti származású sztárok ilyen jó számokat tudnak összekomponálni, de azt sem, hogy ti így eltudjátok énekelni és táncolni egyszerre. Tudom, hogy nehéz egyszerre a kettő, de ti megoldottátok. Nagyon tetszik, hogy különböző hangszínetek van és így összehangolva az egész nagy durranás. - a mondat végén, ismét hangos tapsolás hallatszott.
A zsűrik pontoztak és a lányok... bejutottak a show-ba, a színpadon sem bírtak magukkal. Nem is sejtették, hogy másnap már az újságok címlapján lesznek... nem csak Magyarországon, de az egész világ tudta, hogy kik ők...